Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

1974. december 6., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Hatékony és eredményes Mérlegen a gazdaságpolitikai munka ieszánoEÉ taggyűlés a miskolci fanéban DECEMBER 3-AN, kedden délután tartotta meg beszá­moló taggyűlését a miskolci fonó II. műszakjának alap­szervezete Szilvássi Gézáné párttitkár ismertette a 4 éves munkát. A vezetőség beszámolója három témában tömörítette az elmúlt négy év munkáját. Elemezte a pártalapszervezet gazdaság- politikai tevékenységét, a belső szervezeti életet és az agitációs és propagandamun­kát. A ‘ gazdaságpolitikai mun­ka mérlege pozitív. Korsze­rűsödött az üzemben a fo- nalgyárlás folyamata, kiala­kult a nagyvállalati szemlé­let. Megvalósult a kártoló üzemrész részleges, a nyújtó üzemrész teljes rekonstruk­ciója. Folyamatban van az előfonó — és a gyűrűsfonó nyújtómű — cseréje. Kor­szerűsödött a munkaszerve­zés. Mindezt jól segítette az üzemi pártmunka. Sok új kezdeményezés indult el az alapszervezet tagjaitól. Ja­vaslatot tettek a fluktuáció csökkentésére. Véleményük alapján vizsgálták meg a fo­nónők munkaintenzitását — és csökkentették a terhelést. Több határozatot hoztak a gazdasági munkát segítő po­litikai feladatokra, a dolgo­zó nőkről való hatékonyabb gondoskodásra, az ifjúsági törvény végrehajtására, a szocialista brigádok patroná- lására, a rekonstrukció segí­tésére. A beszámoló taggyűlés joggal állapította meg, hogy az elmúlt négy év során a párttagok és a párton kívüli dolgozók lelkiismeretes mun­kája eredményeként a koráb­bi terveket sikerült valóság­gá érlelni. A négy év során kétszer nyert élüzem címet a miskolci fonó; 1972 és 1973- ban. A kongresszusi munka­versenyben október 22-ig, az árvíz bekövetkeztéig a gyúr termelési, termelékenységi és minőségi vonatkozásban szintén élüzem szinten dol­gozott. Ezért méltán kapott elismerést a beszámoló tag­gyűlésen a II. műszak egész kollektívája. Miként sike­rült a fentieket elérni? A válasz így hangzott: a párt­munka legfontosabb részé­nek a gazdaságpolitikai te­vékenységet tartotta az alap­szervezet. Ennek folyama­tosságát igyekezett biztosíta­ni. Az elfogadott és a végre­hajtott határozatok a mű­szak jó gazdasági eredmé­nyeinek elérésében realizá­lódtak. Az alapszervezet te­vékenységére nagy hatással volt az MSZMP Központi Bizottságának 1972. novem­ber 14-én hozott határozata. Ennek nyomán jelentősen meggyorsult a gyári problé­mák megoldása, örvendetes volt hallani, hogy a szocialis­ta brigádokkal való haté­kony foglalkozás kiemelt fel­adat volt. A négy év folya­mán jelentős pozitív válto­zások történtek a szocialista brigádok működésében, tu­datformáló tevékenységük­ben. A kis kollektívák több­ségére jellemző az egymá­sért, a gyárért érzett felelős­ség, egymás segítése a mun­kahelyen és az egymás sor­sa iránti érdeklődés a mun­kahelyen kívül is. A gyűrűs­fonóban az Úttörő brigád, a Ligeti Károly brigád és az orsózói Minőség Őre kollek­tívája példamutatóan dolgo­zott. Kritikusan megállapí­totta a taggyűlés azt is, hogy a szocialista brigádok tevé­kenységében van még javí­tanivaló. Előfordul, hogy egyes kollektívákban hiány­zik a tudatos közösségi ne­velés, a kezdeményezőkész­ség. A gyengén működő bri­gádok pedig negatív irány­ban befolyásolhatják tagjaik gondolkodását, munkájuk az átlag alá süllyedhet. Nagy felelősség hárul a brigádve­zetők példamutatására. A REKONSTRUKCIÓ ki­emelt bérezést biztosított a fonónőknek, ez kedvezően befolyásolta a munkát, a fe­gyelmet. A Dolgozz Hibátla­nul! mozgalom is sokat tett a minőségibb munka érde­kében. Két szortimenten már úgy dolgoznak a fonónők, hogy a fonal minőségét fi­gyelemmel kísérik a tisztító­tól a csomagolóig bezárólag. Az eredmények nagyon biz­tatóak. A vezetők munkájának ér­tékelésére is sor került. Meg­állapították, hogy nagy fe­lelősséggel, jó eredménnyel dolgoznak, magatartásuk pél­damutató és tiszteletet kelt a dolgozókban. Mindent összevetve, a párt­alapszervezet gazdaságpoliti­kai munkája hatékony és eredményes volt az eltelt négy esztendő alatt. És fi­gyelemre méltó az a határo­zati javaslat is, amely a kö­vetelménytámasztás szintjé­nek fokozását tűzi ki célul. Az ösztönzési lehetőségek jobb kihasználását és az er­kölcsi elismerés megfelelő kidomborítását is javasolják. A beszámoló taggyűlés ér­tékelte a pártéletet, a szer­vezeti munkát. Fejlődést ál­lapított meg a pártcsoportok munkájában, a tagfelvétel­nél, az ideológiai tevékeny­ségben. Az alapszervezet, a II-es műszakjában a politi­kai élet első számú irányító­ja lett. A beszámolóban gyakran hangzottak el ne­vek, akiket példaképül állí­tottak a többiek elé: Takács Anna, Deli Józsefné, Tóth József, Szolalt Jánosné, Kis- györgy Istvánné, Kovács Bé- láné, Svirják Frigyesné, Si­mon János, Iván Lászlóné, Szegedi János, Bodnár Já­nosné. A II-ES MŰSZAKBAN elismerésre méltó munka fo­lyik a X. pártkongresszus határozatainak valóra váltá­sáért, a helyi feladatok tel­jesítéséért, hiszen a verseny­ben a műszakok között az első helyre kerültek. A beszámoló feletti vitá­ban sokan felszólaltak, javas­latokat tettek. B. I. Borsótermesztési társulás Borsodban Érdemes a megkezdett úton haladni Az utóbbi időben me­gyénkben is megnövekedett mezőgazdasági nagyüzeme­ink figyelme a borsóter­mesztés iránt, A Vetőmag- termeltető és Ellátó Válla­lattól kapott tájékoztatás szerint az idén Borsodban a gazdaságok közéi 3 ezer hektáron termesztettek bor­sót. A legnagyobb területet, mintegy 1500 hektárt, az étkezési borsó foglalta el. Ezután 1300 hektárral a faj- taborsó következett. A sort 150 hektárral a takarmány- borsó zárta. A következő év­ben u borsó még tovább ter­jeszkedik, és vetésterülete körülbelül 800 hektárral lesz több az ideinél. örvendetes, hogy három mezőgazdasági nagyüzem: a hajőszalontai Hejőménte. a felsőzsolcai Lenin és a mo­noki Kossuth Tsz-ek 750 hektárral benevezték a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Tangazdasága által lét- renozott és kikísérletezett borsótermesztési rendszerbe és azt a célt tűzték ki ma­guk elé, hogy öt év alatt a kétszeresére növelik a bor­sótermést. A vállalat saját fejlesztési alapjából másfél millió fo­rintot bocsátott gépvásár­lásra váz említett terme­lőszövetkezetek rendelke­zésére és saját szakembere­ikkel — figyelembe véve --minden egyes gazdaság adotiságait — termesztési technológiát készítettek, amelyet a tsz-ek ingyen megkaptak. Ezenkívül min­den megtermelt mázsa borsó után 50—80 forint társulási felárat kapnak a gazdasá­gok. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat mindezekért cserébe csupán annyit kér a társulás tagjaitól, hogy a mostani esztendőhöz ha­sonlóan a jövőben is fegyel­mezetten tartsák be a tech­nológiában előírt utasításo­kat, és továbbra is vegyék figyelembe a vállalat szak­embereinek véleményét, mert csak így érhető el, hogy a társulás eredményes legyen. A gondos előkészítés egyébként már meghozta első gyümölcsét, ami azt bi­zonyítja, hogy érdemes a felsőzsolcai Lenin, a hejősza- lontai Hejőmente és a mo­noki Kossuth Termelőszö- j vetkezeteknek a megkezdett úton haladni: megyei átlag­ban az idén 8,5 mázsás volt a borsótermés. Ezzel szemben a társulás tagjai néhány kilogramm híján 13 mázsát takaríthattak be egy hektár­ról. (szalipszki) Kivitelezők az olefinm üzembe helyezéséért Az olefinmű szabadba telepített üzemrésze Fotó: Kovács Endréné A Gyár- és Gépszerelő Vállalat több mint tiz éve vesz részt a TVK építésében. Azok közé a kivitelező vállalatok közé tartozik, amelyeknek munkájával a Petrolkémia Be­ruházási Vállalat, mint a beruházás lebonyolítását végző szervezet, és a TVK, mint beruházó, leginkább elégedett. Ez nemcsak az első esztendőkben volt így, hanem most, az olcfinmű építésének idején is. A Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat itteni gyáregysége pillanatnyilag 415, a termelőmunká­ban részt vevő fizikai dolgozót foglalkoztat. Közülük jelen­leg mintegy kétszázan az olcfinüzem befejező jellegű szere­lési munkáit végzik. A gyáregység helyettes ve­zetőjével, Szűcs Lajossal be­szélgetünk hivatali szobájá­ban. A beszélgetést sűrűn félbeszakítja a telefon ber­regése. » — így van ez mindennap — magyarázza a gyáregység- vezető-helyettes. — A kü­lönböző munkahelyekkel ak­kor is élő a kapcsolat, ami­kor az íróasztalhoz köt ben­nünket a kötelesség. Pedig naponta legalább három­négy órát munkatársaimmal együtt a szerelők között töl­tünk. De hiába, ahogy köze­leg a beruházás befejezésé­nek ideje, annál nagyobb szükség van a helyszíni ope­ratív irányításra. Baráth András kirendalt- ségvezető-helyettes vette át a szót. — A hét elején befejező­dött a gőzvezetékek kifúva- tása. Ez azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban meg­kezdődhet a nagy forgógépek kipróbálása. Nagyon druk­kolunk, hogy minden a leg­nagyobb rendben menjen. — Nem fáradtak el az utóbbi hetek, hónapok nagy hajrájában? — érdeklőd­tem. — Ez most harmadrendű dolog — jegyezte meg Szűcs Lajos. — Dolgozóink döntő többsége megérti, hogy egy pillanatra sem szabad lan­kadni, hiszen kétéves megfe­szített munkánk sikere függ a következő néhány hét eredményétől. — Mióta tart a hajrá a beruházáson? — kérdezem. — Számunkra már az el­ső hónapokban végzett mun­ka sem volt „sétagalopp”. Szűk három év alatt ilyen beruházást megvalósítani nem mindennapi feladat. Ilyen még nem fordult elő a magyar gyárépítés történeté­ben. Az igazi nagy hajrá tu­lajdonképpen májustól tart, ekkor vezettük be a folya­matos munkarendet is gyár­egységünkben. Azóta hét­köznap és vasárnap — ese­tenként még éjjel is — egy­aránt dolgozunk. — Melyik volt a dolgozók első nagy erőpróbája? — Ha lehet a munkák kö­zött különbséget tenni, úgy én a propilén-kolonák be­emelését és összeszerelését tartom az első nagy vizsga­munkának — magyarázza Nyéki Mihály főszerelésveze­tő. — Egyrészt azért, mert hallatlanul gyorsan kellett dolgoznunk. A csaknem száz méter ‘ magas, nagy súlyú propiléntornyok beemelését az egyik nyugatnémet cég­től bérbe vett, speciális da­ru segítségével végeztük. 3 természetesen nem volt kö­zömbös mennyi devizát kell érte fizetni. A munka ne­hézségi foka másrészt abban jelentkezett, hogy dolgozó­inknak nagy magasságban, rendkívül nehéz körülmé­nyek közepette kellett a nagy figyelmet és szakértel­met igénylő szerelést, illet­ve hegesztést elvégezniük. — Sokat hallottunk róla, hogy nem volt még egy olyan vegyipari beruházás, ahol olyan nagy szerepet játszottak volna a hegesztők, mint éppen az olefinmű sze­relésénél. Mi ebben az igaz­ság? — Én még erőteljesebben fogalmaznék — mondta a gyárvezetőhelyettes. — Az az igazság, hogy döntően ettől függött, a beruházás megvaló­sításának sikere. A vállalat, illetve a gyárvezetés ezt ide­jében felismerte és nem saj­nálta a pénzt a szakember- képzésre. Ugyanis nem akár­milyen hegesztőkre volt szükség. Olyanok kellettek, akik minden tekintetben megfeleltek a rendkívül ma­gas szakmai követelmények­nek. Volt olyan időszak, amikor több mint ötven jól kvalifikált, vizsgázott he­gesztő dolgozott a különbö­ző munkaterületeken, ami döntő volt a gyors és a mi­nőségi munkavégzés szem­pontjából. — Tudomásunk van róla. hogy a napokban beruházási aktíva értekezleten vettek részt a nagyobb kivitelező vállalatok, így a Gyár- és Gépszerelő Vállalat gazdasá­gi és tömegszervezeti vezetői. Milyen kézzelfogható ered­ménye volt a beruházás szempontjából ennek a ta­nácskozásnak? — Gyáregységünk megér­tőén fogadta a TVK és a Petrolber vezetőinek kérését, hogy kövessünk el mindent az olefinmű mielőbbi “üzem­be helyezéséért — folytatta Szűcs Lajos. — Ezen az aktívaértekez­leten elmondtuk, hogy raj­tunk nem fog múlni a de­cember második felére ter­vezett benzinbevétel, amely a próbaüzemeltetés kezdetét jelentené. Éppen ezért, min­den rendelkezésünkre álló technikai felszerelést és em­beri erőt e cél szolgálatába állítunk. Megerősítettük a turbinák és turbókompresz- szorok üzembe helyezésében közreműködő műszaki és fi­zikai szakembergárdát. Ezen­kívül vállaltuk, hogy a gyár­egység állományából tíz la­katost azonnal átirányítunk olyan kritikus munkaterüle­tekre, mint például a bádo­gozás, ahol a legnagyobb szükség van a munkáskézre. Így szombat reggeltől dolgo­zóink közül többen a szak­ipari részlegek munkáját se­gítik. L. L Kevés lesz a hiceretemsg A korábbi években ősszel a Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalat lucerna- és vö- rösheremagból 40—40 vagon­nal szokott betárolni. Ezzel szemben az idén az említett magokból csupán 10, illetve 12 vagonnal sikerült a vál­lalatnak felvásárolnia. Az idén a vetőmaglermel- tetők egy sor gazdasággal kötöttek szerződést lucerna- és vörösheremagra. A leg­több helyen 10—20 hektáros, tehát elhanyagolható nagy­ságú táblákon folyt a pil­langósok termesztése. Kevés kivétellel szinte mindenütt elhanyagolták a vetőmag­szedést. így adódhatott, hogy csak egy pár termelőszövet­kezet és állami gazdaság tett maradéktalanul eleget a szerződéseknek. Közéjük tar­tozik például a szentistváni tsz, a mezőcsáti Augusztus 20. Tsz és a Mezőnagymi- hályi Állami Gazdaság. Ezért aztán tavasszal gon­dokat fog okozni a kevés vetőmag: a gazdaságok igé­nyét csak alig,, vagy egyál­talán nem tudják majd ki­elégíteni. pedig egy kis oda­figyelés kellett volna mind­össze augusztus végén és szeptember elején, amikor még száraz volt az idő, és már nem volt akadálya, hiszen ekkorra megyeszerte befejeződött az aratás, hogv elkezdjék a lucerna és a vö- r'óshere vetőmagjának be­gyűjtését. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat arra kéri a gazdaságokat, hogy még leg­alább egy évig hagyják meg a kiszántásra ítélt lucerna­földeket, mert kellő mennyi­ségű nitrogén- és foszfát­tartalmú műtrágyák adago­lásával jó minőségű takar­mányt lehet nyerni, és egy­úttal biztosítani lehet az 1976-os év vetőmagszükség­letét is. Az idei esztendő sok ta­nulsággal szolgált a Vető- magtermellető és Ellátó Vál­lalatnak. Ezek közül a leg­fontosabb: okulva az idei tapasztalatokból, a jövőben csak olyan gazdaságokkal kötnek majd szerződést ahol eleget tesznek feladatuknak, amellyel megyénk termelő­szövetkezeteinek és állami gazdaságainak érdekeit szol­gálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom