Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

V

1974. december 24., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

MANAPSÁG sok szó esik az üzemi demokráciáról, a munkahelyi közérzetről, s mindazokról a jelentős és apróbb kérdésekről, amelyek jó, vagy rossz alkalmazása nagymértékben befolyásolja a munkások aktivitását, lelkesedését, egyszóval emberi közérzetét. A tapasztalatok szerint nincs különösebb baj ezen a téren megyénk, üzemeiben. Megvannak azok a fórumok, amelyek lehetőséget adnak rá, hogy a dolgozók elmondják véleményüket, észrevételeiket, üzemük munkájáról, a vezetés-irányítás hatékonyságáról, fogyatékosságáról, vagy a közvetlen környezetükben szerzett jó és rossz tapasztalatokról.

S hogy ezeket a lehetőségeket sok esetben mégsem használják ki, nem mindig a vezető elzárkózottságán, vagy nem oda figyelésén múlik. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egyes üzemekben a munkáskollektívák nem élnek a számukra biztosított lehetőségekkel. Nem használják fel azokat a fórumokat, amelyek azért vannak, hogy ezeken hallassák hangjukat, mondják el véleményüket, adják közre szerzett tapasztalataikat.

Az egyik nagyüzemünk párttitkára mondta el a következőt: a prémiumok és jutalmak osztása után feszültség keletkezett az egyik brigádban. Két-három napig szótlanok voltak az emberek, összehívta és megkérdezte tőlük, mi nyomja a szívüket? Semmi — volt a válasz. De a feszültség mégis tovább tartott. Míg végül az egyik munkás négyszemközti beszélgetésen elmondta, hogy nem értenek egyet az egyen- lősdivel, a mechanikus szorzás-osztás alapon történő elosztással. És miért nem mondták él ezt a brigád- megbeszélésen?'— kérdezte a párttitkár. Egyszerűen azért

— felelte a munkás —, mert ebből csak harag, nézeteltérés származott volta. No és, az nem járt feszültséggel, hogy a jól dolgozók, a kiválóak is ugyanannyit kapnak, mint a hanyagok és a selejt- gyártók? De igen! És akkor mégis melyik feszültség a >obb, ami az elhallgatásból, a „jobb a békesség” elvéből, vagy ami az őszinte szóki- mondásból fakad?

A legközelebbi brigádértekezleten mindezt szóvá tette u párttitkár. Az eredmény:

■ úndenki megkönnyebbült, egoldódtak a nyelvek, meg- zűnt a feszültség és senki iem haragudott, még azok :em, akik kevesebbet kapjak, esetleg csak elszégyel- 'ák magukat. Nem esett ne- cik jól, nem éljeneztek, nem ózták ki magukat, de mivel szemükbe mondták az ; ;azságot, igyekeztek munká- ,ukat kijavítani. Szóból ért az ember. És ha egy ember mégis megsértődik, közel sem olyan nagy baj és káros, mintha egy vagy kettő miatt egy egész közösség szótlanná válik, és rosszul érzi magát.

Van egy másik jelenség is, amikor egy termelési; brigád-, vagy más tanácskozáson a vezetők elmondják véleményüket, és a „hallgatóság” viszont néma marad. A legtöbbször azért van ez így

— mondják, mert sietnek haza. Ugyanis a tanácskozások többsége munkaidő után van. Hát nerrt ér meg fél-, vagy egyórás későbbi hazamenést egy egész hónapra, vagy fél évre szóló munka- program megbeszélése? Nem szabad egy, vagy két órát sajnálni, amikor a munkáskollektívát érintő kérdések megbeszéléséről van szó. A vezetők nem tartózkodnak és nem - is tartózkodhatnak naponta minden üzemrészben. De irányítani, a gondokon, problémákon segíteni mégjs csak úgy tudnak, ha mindenről értesülnek, s közvetlen tapasztalatokat szereznek a munkahelyek termelési eredményeiről és az előrehaladást gátló körülményekről. Nem utolsósorban a munkások hangulatáról, közérzetéről.

KÉTSÉGTELEN, vannak formális fórumok is, amelyeket csak azért hívnak életre, hogy letudják, „kistri- gulázzák”a munkatervekből az ilyen jellegű előírásokat, feladatokat. Jóllehet, az ilyen „fórumok” többet ártanaK, mint használnak, passzívvá teszik a munkásokat. Pedig az élénk, vitaképes, kollektívák véleményükkel, bírálataikkal, megjegyzéseikkel, javaslataikkal nagymértékben segíthetik a gazdasági vezetőt. A munkásfórumok sikere, aktivitása, hatékonysága bizonyos fokig a vezetők és a munkások közötti kölcsönös bizalom fokmérője is. Csak bizalommal lehet őszintén beszélgetni, vitázni, olyan légkörben, ahol vezető és munkás egyaránt azt érzi, hogy a bizalom megalapozott, kölcsönös, őszinte és segítő szándékú.

A közelmúltban részt vettem egy szűkebb körű munkáskollektíva beszélgetésén, ahol kivétel nélkül fizikai munkások ülték körül az asztalt. Megyénk egyik vezetője látogatott el hozzájuk. Olyan élénk vita alakult ki, hogy háromórás tanácskozás után is még mindenki maradni akart és beszélgetni. S mindez miből adódott? Egyszerűen abból, hogy a munkásokhoz ellátogató megyei vezető őszintén, kertelés nélkül, az úgynevezett kényes kérdésekről is közérthetően beszélt. S azt hiszem, ezt viszonozták a munkások hasonló őszinteséggel és szókimondással.

A Központi Bizottság irányelvei éppen ezért hangsúlyozzák, hogy a „hatékonyan működő üzemi demokrácia egyszersmind nagy támasza az egyszemélyi vezetésnek, javítja a vezetői munka színvonalát. Fejlesztése a vállalati irányítási rendszer tökéletesítését, a hatáskörök ésszerűbb rendezését és a dolgozók tartalmasabb, közérthetőbb informálását igényli. A jelenlegi helyzetben az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrácia meglevő fórumaira. Teremtsük meg mindenütt a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a dolgozó közösségek megfelelően élhessenek jogaikkal, befolyásuk növekedhessek. Tar- talmásabbá kell tenni az üzemi demokrácia közvetlen fórumainak munkáját, több érdemi ügyet kell eléjük terjeszteni”,

Ezeket a jogokat minden körülmények között biztosítani kell. De ne úgy, hogy azok formálissá váljanak. A gazdasági, párt- és társadalmi vezetők feladata, hogy a munkásokat felkészítsék rá, hogy e jogokkal, az üzemi demokrácia adta lehetőségekkel tudjanak élni. A munkáskollektíváknak viszont fáradságot. időt nem sajnálva, részt kell vállalniuk a vezetés segítésében, a gondok megoldásában.

MINDEZEKET csak úgy lehet eredményesen megoldani, ha a munkások állandóan fejlesztik politikai, szakmai és általános műveltségüket. S ezeket a célokat szolgálják azok a továbbképző tanfolyamok, iskolák, amelyek hallgatóinak, résztvevőinek többsége munkásokból áll. A jövőben még jobban arra kell törekedni, hogy ezek a továbbképző tanfolyamok az elmélet elsajátításán kívül több gyakorlati segítséget adjanak, amelyek révén a munkások közvetlenül belefolyhatnak vállalatuk irányításába.

W. L.

A {»[helyben

A közelmúltban avatták fel

a Miskolci Háziipari Szövetkezet új üzemházát. A sző- j vetkezet vezetői nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére, ezért az új üzem- ! ben korszerűen fölszerelt i tanműhelyt is berendeztek. I Fotó: Sz. Gy.

i!nn«i ma ii ma———t

Diákparlament

Az Oktatási Minisztérium december 28-a és 30-a között ötödik alkalommal hívja ösz- sze az országos diákparlamentet Budapesten, a Fehérvári úti fővárosi művelődési házban. A diákparlamenten valamennyi megye és a főváros küldöttekkel képviselteti magát. A diákparlament referátumát dr. Gosz- tonyi János oktatási államtitkár tartja.

A kongresszusi irányelvek szellemében:

• •

Öntevékenyen

„A Központi Bizottság utasítja a pártszervezeteket, hogy állítsák munkájuk középpontjába a gazdasági hatékonyság növelését, a takarékos gazdálkodást. a tartalékok feltárását és hasznosítását. Ez fontos része a XI. kongresszusra való megfelelő felkészülésnek.” — olvashattuk a KB, 1974. december 5-i üléséről kialott közleményben.

Igen örvendetes, hogy megyénk pártszervezetei — különösen az üzemekben és más gazdasági egységekben dolgozó kommunisták — frissen, gyorsan és kommunista felelősségei reagáltak a Központi Bizottság felhívására. Tapasztalataink szerint sok pártcsoport már december 10-e körül megtárgyalta a Központi Bizottság közleményét. öntevékenyen levonva abból a szükséges következtetést helyileg, konkrétan a gyakorlati tapasztalatok alapján keresték annak lehetőségét, hogy miként lehetne növelni a gazdasági munka hatékonyságát; hogyan lehetne takarékosabban gazdálkodni; az adott munkahelyen mik a feladataik a kommunistáknak a tartalékok feltárásában és hasznosításában.

Már az első tanácskozásokon is sok-sok ésszerű javaslat hangzott el, amelyeket a legutóbbi taggyűléseken ösz- szegezve továbbítottak a pártcsoportbizalmiak, s a szélesebb plénumokon újabb észrevételek és javaslatok születtek. (Ezek összegzése, értékelése és figyelembe vétele önnjagában is felbecsülhetetlen értékű tartalékok feltárását és hasznosítását jelentheti minden üzemben, valamennyi gazdasági egységben.)

A BÁÉV alsózsolcai házgyárában például a kommunisták tanácskozásán igen sok ésszerűnek tűnő javaslatot jegyezhettünk fel.

Iglói Gyula tervező —többek között — hangsúlyozta: a házgyárban jelenleg még sok-sok maradék- és selejtes anyag (beton, nikkel, sei ej t- panel, stb.) kárba vész. Ezeket egyszerűen tóba süly- lyesztik, állami szállító járművet, darut, munkásokat

igénybe véve, holott ésszerűbb leime ezeket valamilyen formában értékesíteni. Valamit „vissz

c kellene nyerni” a mar felmerült költségekből, nem pedig tovább tetézni azokat, Yuindenkép- pen meg kellene találni a s.i.jles- és hulladékanyagok korrekt értékesítésének lehetőségét.

Varga Zoltán,- az 1-es pa- nelüzem vezetője így érvelt: A selejt hasznosításának „intenzívebb” módja, ha nem termelünk selejtet! Vagy legalábbis a jelenleginél — ami sajnos aranyiag sok — kevesebb selejtet gyártunk. Ehhez bátrabban támaszkodhatnának mindenütt a szocialista brigádokra. Ugyanis a brigádok vállalásai közt nem, vagy csak elvétve találunk a selejt csökkentésével, az üzem- és munkaszervezés javításával, a tartalékok feltárásával kapcsolatos vállalásokat. Holott, ha minden brigád csak legalább egy konkrét felajánlást tenne az ilyen jellegű feladatok megvalósítására, egy év alatt is jelentős eredményeket érnénk el.

Szabó Árpád, a tmk művezetője — többek között — arra hívta fel a figyelmet, hogy a villanyáram, a gőzös a vízpazarlás csökentése nemcsak az energiaszolgáltató üzem feladata... Sole értékes munkaóra esik ki nap mint nap a Volán járatok második fordulójának gyakori késése miatt is — mondotta a továbbialtban, megjegyezve, hogy ez a „téma” pedig már régóta vissza-visszatérő probléma a taggyűléseken is. Ugyanakkor a belső szállítások jobb megszervezése is nagyobb figyelmet érdemel és intézkedéséket igényel.

Baranyai László sablon csoportvezető — egyebek között — hangsúlyozta: mi is ludasak vagyunk, ha a Központi Bizottság, vagy a kormány olykor kényszerintézkedésekre határozza el magát. Sok olyan érvényes és logikus határozatot ismerünk, a gazdasági hatékonyság növelésére, amelyek nincsenek következetesen végrehajtva. Csakis akkor lesz jobb a helyzet, ha mi a saját portánkon rendet teremtünk e tekintetben. És ha mindenütt és mindönki rendet teremt a maga portáján.

Kocsdn Lajos így, érvelt: nagyobb gazdasági eredményünk, több pénzünk is csak úgy lesz, ha jobban dolgozunk. Ki-ki a maga posztján.

Világi Sándor az egyik szocialista brigádvezelöt idézte, alá a közlemény pártcsoportbeli vitáján azt mondta: „A képlet világos, még egy lapáttal többe, kell rátenni mindenkinek és a feladatok 1975-ben is megoldhatók. De vigyázni kell, hogy a lapát is, a nyele is jó minőségű legyen...”

Orosz Sándor, a tmk-üzem alapszervezeti titkára — egyebek közt — arra hívta fel a figyelmet, hogy pesz- szimizmusra a házgyárban nincs ok. Végeredményben a házgyár dolgozói sokat tettek és eredményesen fáradoztak a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáért. Azt viszont látjuk, hogy a Központi Bizottság most a termelési kapacitás berendezéseinek jobb kihasználására, a meglevő rejtett tartalékok feltárására és hasznosítására biztat. És e tekintetben valóban vonnak lehetőségeink és tennivalóink.

Tulajdoniképpen így érvelt a tanácskozáson Tóth Bálint, a házgyári csúcsvezetőség titkára és Molnár Lajos, a BAÉV pártbizottságának titkára is, kissé részletesebben vázolva a kommunisták feladatait.

Végeredményben a házgyári kommunisták tanácskozásán egységes szemlélettel és egységes tenniakarás- sal találkoztunk. S ez talán a legfontosabb feltétele annak, hogy a Központi Bizottság utasítását egy emberként, a pártonkivüláekkel összefogva végre is hajtsák a házgyárban.

Mindenütt ez a siker legfontosabb feltétele.

Csépányi Lajos

* Kazincbarcikán

AZ ELMÚLT négy esztendő gazdaságpolitikai tevékenységét a gazdasági élettel összefüggő feladatok teljesítését. az irányítás feladatait, azaz: a negyedik ötéves terv eddigi eredményeit vizsgálta és összegezte kibővített ülésén a Kazincbarcikai városi •Pártbizottság.

A beszámoló kiemelten foglalkozott a pártalapszer- vezetek és az irányító szervek munkájával és a kommunisták helytállásával. A megállapítások szerint a középtávú és az éves tervfeladatok teljesítésében a kommunisták kezdeményező készsége igen jó, igen aktív volt,

I különösen az új fejlett gyártási módszerek bevezetésére, a gyártmányszerkezet kialakítására, a munkatermelékenység növelésére fordítottak nagy gondot.

A városi pártbizottság a gazdaságpolitikai tevékenységét a felsőbb szintű határozatokban megjelölt célok elérésére fordította. Évenként részletesen elemezték az üzemek pártszervezeteinek munkáját és azok termelési eredményeit, az elemzések alapján pedig meghatározták a soron következő feladatokat is.

A vállalatok eredményei és az elmúlt időszak gazdaságpolitikai tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy a határozatokban megfogalmazott feladatok és célkitűzések reálisak és megvalósíthatók. Az eredményekből azt is megállapíthatjuk, hogy a területen megfelelően érvényesül a gazdasági élet pártirányítása és a városban levő üzemek a X. pártkongresszuson kijelölt úton haladva teljesítették a negyedik ötéves terv első négy évére megjelölt feladataikat. A termelőegységek munkájának új lendületet adott a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny, s olyan vállalás született, hogy a Borsodi Vegyikombinát negyedik ötéves tervét 1975. október 1-re teljesíti.

A negyedik ötéves tírvben a városban levő üzemek fejlesztésére több mint 4 milliárd forint jutott. Ezen időszak alatt az itt élő emberek élet- és munkakörülményei számottevően javultak, javult a foglalkoztatottság és növekedett a dolgozók jövedelme is.

Az elmúlt négy esztendő időszakában a városban megvalósult a tervezett lakásfejlesztés, de a dinamikus fejlődés miatt a lakásellátásban még mindig lesznek gondok. A lakossági fogyasztás mind a megyei, mind az országos átlagot meghaladva növekedett, s a megnövekedett igényeket a kereskedelem nagy erőfeszítéssel igyekezett kielégíteni.

Az elmúlt években — mint a beszámoló megállapította

— új, a követelményekhez jobban igazodó, rugalmasabb munkastílusú gazdaságirányítás jött létre. Ennek kialakításában és gyakorlati megvalósításában a pártalapszer- vezetek eredményes munkát végeztek. A vállalati gazdálkodás önállósága által az elért eredmények pedig bízó- nyitják, hogy a megfelelő időben alkalmazott közgazdasági szabályzók nagyban javítják a munka hatékonyságát. Erre jellemző, hogy az elmúlt négy esztendőben valamennyi üzemben javult a gazdálkodás hatékonysága és eredményessége és a városban nem volt veszteségesen működő egység.

AZ IPARI termelőberendezések kapacitásának kihasználására is nagy figyelmet fordítottak a különböző párt- alapszervezetek. Megállapították, hogy a területen levő üzemekben mindenütt a névleges kapacitás szintjén, vagy néhol még afelett történik a gépek és eszközök kihasználtsága. A gazdaságtalan termelés visszaszorítására i^ igen nagy gondot fordítottak az elmúlt időszakban. Valamennyi termelőegységnél konkrét intézkedések történtek, amelyek részben egyes termékek gyártásának megszüntetésére, vagy azok gazdaságosabb gyártására, előáll'tására irányultak.

A pártszervek kiemelten foglalkoztak a beruházási tevékenységgel és a munka hatékonyságának javításával. E térségben a negyedik ötéves tervben is igen jelentős be- ■uházási tevékenység folyik. Az elkövetkezendő időszakban pedig a PVC—III. építésére kell igen nagy gondot fordítani. A hatékonyság javítása nagyban függ az élő- és holtmunka ráfordításának csökkentésével és a takarékossággal. Az elmúlt időszakban a város üzemeinek nagy része az országosan előirányzott termelésnövekedési ütemet meghaladóan növelte a termelését. A termelés növekedése éves átlagban 8,5 százalékot tett ki. Az intenzív gazdálkodásra való törekvés mellett az új termelő- és szolgáltatóüzemek jelentősen növelték a városban készült termékek meny- nviségét és választékát ösz- szességében a termelés az 1970 évi 3,3 milliárd forintról 1974. év végére 5.7 milliárd forintra növekszik. Az állóeszközök értéke pedig az elmúlt négy esztendő alatt 8.4 milliárdról 10.4 milliárd- ra nőtt.

A NEGYEDIK ötéves terv első négy évében tehát igen jelentősen fejlődött a vr os- ban levő üzemek gazdasági tevékenysége, jelentősen lődött a Vrmelés. s ezen b*- lül az export-tevékenység is. Ez a dinamikus fejlődés ma-; gával hozta, hogy a városban élő lakosság élet- és munkakörülményei is ielen- tősen javultak és gvaraoo- dott az itt élő dolgozók anyagi és szellemi kultúrába.

H. G.

r hr"'' kk i