Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-03 / 282. szám
1974. december 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 P Élmények, emlékek Történelem az újságlanokon A beszélgetés délután négy óra tájban kezdődött. Az esthomály régen beborította az ifjúsági házat, a várost, Miskolcot, de a Győri kapui általános iskola honismereti szakkörének tagjai, szinte moccanás nélkül hallgatták, figyelték az ellenállási mozgalom krónikáját. — .. .a diósgyőri Nyírő- csoport egyik tagja 1944. november második felében Ernődön járt. Kapcsolatba lépett az egyik szovjet alakulat parancsnokával. Az ő, Baganics Károly vezetésével rejtekutakon ért Diósgyőr déli részébe a szovjet közel- felderílő alakulat. A parancsnoka ... Az előadó füléhez hal suttogás ér. — ... .Usztyinov kapitány! Ez én vagyok — húzza ki magát Paksy András, hangjában öröm, a felfedező öröme vibrál. — .. .az ellenállási mozgalom tagjai Miskolcon felderítést végeztek, s ezt két bátor lány... Most Kiss Ildikó suttog. — ..'.én vagyok: Barla Anna. — .. .és ... — .. .Nemes Éva — ér az előadó füléhez Farkas Éva hangja. Az előadó már szinte várja a közbeszólást. — .. .Miskolc felszabadításakor fogságba esett egy német kapitány... Nagy Attila már mondja is. — ... Ott Jochakim ... © December harmadikára felszabadult Miskolc, de a Bükk ködnevelő gyűrődései között még tartották állásaikat a németek. Felsőhámor keskeny utcáin nyilasok cirkáltak. A Szeleta-hegyről SS-katonák ereszkedtek alá, hogy összegyűjtsék a fiatal fiúkat és Özdra, az utolsó hadtesthez vigyék őket. A Pszota fiút, Gararpi Bélát és a két Bokros fiút, Csorba Józsefet sorba állították, s megindultak a hegynek fölfelé. Sötétedéskor a fiatalemberek —, akik minden fát, minden bokrot ismertek a környéken — valahogyan egérutat nyertek, és egy megbeszélt helyen találkoztak az erdőben. Felkapaszkodtak a drótkötélpálya csilléjébe, azon érkeztek meg a Szeleta-barlanghoz, ahol jó búvóhelyre találtak. A falubeliek odalent a bunkerben húzódtak meg. Garami Ferencné szintén itt volt.. Ide hozták az üzenetet, hogy -fia tüdőgyulladást kapott. Az aláaknázott utak és a sűrűn cirkáló őrök miatt lehetetlen volt megkeresni beteg fiát. Félt, hogy nyomra vezetheti a németeket, akik azzal fenyegették az embereket: ha nem kerülnek elő a fiúk, mindenkit agyonlőnek. A bizonytalanság szörnyű napjai következtek, amíg végül Luca-napkor belépett a bunker ajtaján az első szovjet katona. Másnap Varga Ede és Pszota Dezső megkeresték a Szeletában a fiúkat. Az akkor 17 éves Garami Béla kétszeresen menekült meg a haláltól. Később pattognak a kérdések. — Hősök voltak-e az ellenállók?... Tessék mondani mit csinálnak, hogyan élnek a MÓKÁN egykori tagjai? Az előadó egyre jobban csodálkozik. A tanárnő adja meg a választ. — Honismereti szakkörünk tagjai feldolgozták a MÓKÁN történetét. December 3. tiszteletére ebből részleteket adnak elő, és narrátor ismerteti a főbb cselekményeket. * I Az alkony már beborította a várost. Az EKM ifjúsági klubjába fiatalok érkeznek. Magnókat készítenek elő, s lázasan szerelnek. — Mire készülnek? — Ifjúsági vetélkedőt tartunk -** magyarázza Vári Dezső, a klub vezetője — és ami most az ellenállási mozgalomról elhangzik, azt magnóra vess'zük, és... , ... és november 30-án, este húsz versenyző jó másfélszáz hallgató jelenlétében vetélkedett arról: mi is történt 1944 végén Miskolcon, mit tettek az ellenállók, a gyárak dolgozói. Az eredmény: első lett a hengerdei, második az igazgatósági versenyzők csoportja. * Jó százötvenen ülnek a Bartók Béla Művelődési A 68 éves Garami néni, aki tizenhét évig volt párttitkár Hámorban, most a mozi pénztárosa, ö mesélte ezt a történetet, lepergetve élete filmjének egy részletét. © Az Avasi tornyot, a harangjátékot minden miskolci ismeri, de legjobban talán Gellák Sámuelné, aki 28 éven át ott volt harangozó. — Erzsébet-napkor, délelőtt a torony mellett becsapott egy gránát. Jól emlékszem rá, aznap volt a névnapom. Szerencsére, a tornyot nem érte semmi baj, csak az ablakok törtek be. Üvegcserepek mindenfelé ... A harangozás a bombázások miatt tiltva volt. A négylevelű lóhere alakú pincében, ahol négy pici gyermekkel meghúzódtam, gyertya világított. Emlékszem hogyan jöttek lefelé a szovjet katonák harmadikén az Avas oldaláról ... egy lövés nélkül ... Betért hozzánk egy idősebb katona. Tökfasíro- zottal kínáltuk, másunk nekünk sem volt. Kérdezte: hol van a gazda? Magyaráztam neki, nincs... Meghalt... 1943-ban meghalt. Karácsonykor ajándékokat, mézet, lekvárt, édességet hozott a gyerekeknek ... — Néhány éve megkerestek a VIMELUX szocialista brigádjának tagjai, akik társadalmi munkában megjavították, újra programozták az óraszerkezetet, a berozsdált kalapácsokat. Segítettem nekik, ahogy tudtam. Meg is találtuk a régi dallamot, de úgy tűnik, mintha a mostani egy kicsit gyorsabb volna ... Varga Rudolf Központ Vasas klubjában. Itt vannak a minden élményre éhes fiatalok: a Kohóipari Szakközépiskola, 116-os kollégiumban lakók, szakmunkástanulók honismereti körének tagjai. Az ellenállási mozgalom egykori sejtvezetői: Barla Anna és Nyíró Sándor eseteket, élményeket mondanak el. Itt is, ott is gyorsan sik- lanak a golyóstollak a papíron. Van, akinek könyv van a kezében. A könyvben apró papírok, megjegyzések, kérdőjelek. felkiáltójelek, s ilyen írások „megkérdezni” „ezt hogyan értette az író.” Érdekesen, tisztes számmal ülnek a klubban középkorúak is. Kis meglepetés: a hallgatók egyike szót kér, s arról beszél, hogy a Nyír- jesben ekkor és ekkor találkozott az első szovjet katonákkal. A másik arról szól, hogy ő is részt vett egy akcióban, a harmadik arról, hogyan szabotálták a gyár leszerelését, hogyan mentették a nemzeti értékeket. Az idő könyörtelenül halad előre. Az óra este kilencet jelez. A fiatalok pillantása az élményekről beszélőkön függ. Én a fiatalok arcát fürkészem. Ügy, mint aki szeretne belenézni a szőke, a barna, a fekete hajjal övezett ifjú koponyákba: mit gondolnak, mit éreznek. ★ A fényekkel meg-nlágított úton ballangunk hazafelé. A közelben zúg, dübörög a kohászat, a villamos sikongva halgd a síneken, az új házak1 ablakai fényesen csillognak. Arról beszélünk, milyen jó is, hogy az ifjúság szíve készen áll befogadni, s becsülni a hősöket, akik életüket, vérüket áldozták a felszabadulásért, a városért, s becsülni azokat, akik segítették e küzdelmet. Nyíró Sándor csöndesen jegyzi meg: — A küzdelem nem volt hiábavaló. A Szovjetunióból, Scvtyenkó- ból érkezett hozz&m a levél. Feladója Mironov VaszlllJ Alek- szandrovlcs tartalékos szózados, aki részt vett a város felszabadításáért folyó harcokban. Erről Irt visszaemlékezését az alábbiakban kózólJQk. 1944... A második ukrán front csapatai tervszerű előrenyomulással haladtak Magyarország 1 területén. Miskolcihoz érve lövészezredünk első zászlóaljának katonái Lillafüred fölött az erdő széléig értek. Az éjszaka már messzire nyúlt, amikor a védelmi állásokba vonult ellenséggel elkezdődött az ütközet. A lövedékek torkolattüzétől vibrált a környék, az ágyúk dörgését, a géppuskák kattogását százszorosán, ezerszeresen visszhangozták a hegyek. A robaj végigszáguldott a völgyeken, felkúszott a csúcsokig, végighullámzott a Hámori-ló tükrén. Egész éjjel szemhunyás- nyit sem pihentem. Mint az egyik géppuskás század parancsnoka, egy nehéz géppuskaállásban feküdtem a kezelőszemélyzettel együtt. Az égbolton jelzőrakéták fényei vibráltak. Kiderült: az ellenség feladva Lillafürednél a völgyet, a tó jobb oldalán Archívumunk féltett kincsei lapunk elődjének, a Szabad Magyarországnak megsárgult példányai. Mindaz, amit a három évtizede megjelent lapok aktuális hírekként, friss napi eseményként közöltek — ma már történelem! Miközben a frontokon még dúlt a háború, a halálos dermedtségből fellélegző, felszabadult városban, ha kezdetben még piciny csatornán is, de megindult — az élet. A Szabad Magyarország első száma, melevő meredek hegyoldalról tartotta kereszttűz alatt a vidéket. A nehéztüzérség lövedékeinek becsapódásaitól fülsiketítőin dörgött az ég, a robbanások nyomán hatalmas víz- és sároszlopok csapódtak a magasba. Lépésről lépésre nyomultunk előre. Átvágva magunkat az ellenség első állásain, lyet itt illusztrációként közlünk, a Vörös Hadsereg katonai parancsnokának 1. számú parancsát ismerteti a város lakóival. Az 1944. december 3-án keltezett parancs „A normális élet és rend fenntartása végett felszólítja az összes végrehajtó közeget, hogy kötelességük teljesítését folytassák." A helyi elöljárókat és a polgári lakosságot, hogy: „teljes mértékben segítsenek az iskolák, kórházak, ambulató- riumok és a többi kulturális és kommunális intézmények mind erőteljesebb iramban haladtunk az egyenetlen, nehéz terepen, Fújt a szél, s fütyülését felfokozta a géppuskazaj, az ágyúdörej. Katonáink megállíthatat lanul törtek előre. Aztán hirtelen zárótüzet nyitottak a németek. A földre kénvsze rültünk. De nem tétlenkedtünk. A következő percekben az irányzók a célra irányították a fegyvereket. Makanormális munkájának biztosításában”. A lakosság ugyanakkor „köteles átadni az összes birtokában levő fegyvereket, muníciót, hadianyagot, hadi tulajdont”. Az utcánjárást hajnali 3-tól este 6-ig engedték meg, de „éjjel a helyiségek elsötétítése feltétlen szükséges". A háború nem kímélte a nyomdát sem. Ssegányes volt a betűkészlet, máskor papír-, vagy áramhiány akadályozta a lap napi megjelenését. De 1944 karácsonyára az utcán volt az I. évfolyam 8. számot viselő ünnepi szám. A „legújabb" hír a frontról: „Nagyarányú szovjet előnyomulás Miskolctól északra, csehszlovák területen". „Sikeres harcok és élénk szövetséges légitevékenység a nyugati arc- vonalon ...” „A Vörös Hadsereg elfoglalta Rimaszombatot... Budapest térségében ismét fellángoltak a harcok .. Ugyanakkor a felszabadult Miskolcon „a villamos üzemek munkásai és tisztviselői teljesítették a közösséggel szemben kötelességüket. Miskolc egy részében már van villany. Helyreállították a Dayka Gábor utcától kezdve a Hunyadi utca, Városház tér és a Széchenyi utcának a Szemere utcáig, valamint a Werbőczy utcának a Fazekas utcáig terjedő részében a villanyvilágítást.” Milyen nagy szó volt ez akkor!... Akkor, amikor a színház ünnepi előadásra készült: „A megnyitó előadás ünnepi műsorán a János vitéz című daljáték szerepel. A Rákóczi-induló, Ady Endre és József Attila e'-i-egy verse és a Nemzeti Bizottság képviselőjének beszéde fogja emelni a hétfőn és kedden délután 3 órai kezdettel megtartandó előadás ünnepi fényét.” Igen. Miskolcon megindult az élet. A harminc évvel ezelőtti friss hírek ma már történelmi adalékok. rov hadnagy, szakaszparancsnok az egyik Maxim- géppuskát kezelte, és megállás nélkül viszonozta az ellenség támadását. Egyszer- csak erős fájdalmat éreztem. Egy robbanólövedék megsebesítette az arcomat. Elestem. Elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, senkit sem láttam a közelemben. Földdel derékig betemetve feküdtem, arcomról patakokban folyt a vér. Egy idő múltán észrevettem, hogy a lejtőn fasiszta csoportok óvakodnak lefelé. Egy német tiszt a közelcmbe került, s felém kúszott. Köpenye —, amely cafatokban lógott rajta — csupa vér volt. A mellettem heverő pisztolyt akarta megszerezni. Lába meg-megcsúszott a sáros talajon. Ösztönös mozdulattal én is fegyverért nyúltam. Felemelve a pisztoly csövét, a szüntelen fájdalom ellenére nagy erőfeszítéssel bal karomra helyeztem, és céloztam. Hogy aztán mi történt, pontosan nem tudom. Az egészségügyiek Á. N. Szürovak felcser vezetésével találtak rám. A mezőkeresztesi kórházba kerültem. Ott tudtam meg, hogy a fasiszta tiszttel "■való találkozásom után újabb tü* zérségi párbajra került sor. A mieink aknavetők és ka- tyusák füzét zúdították az ’ ellenségre. Estére lehullt a levegő, inegeredt az eső is, A fegyverek elhallgattak. A harc befejeződött. A város Lillafüreddel együtt felszabadult. 1944 december első napjaiban. V. A. Mironov százados A szabadulás napjaiból Csorba Barnabás / Miskoicnál történt
