Észak-Magyarország, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-14 / 292. szám
ÉSZAK-M AG YARORSZAG 4 1974. dec. T4., sxombcrt Segítés és köszönet S zocia iiswi tarsaaaiTTH életünk egyik legnemesebb jellemző vonása az egymáson való segítés. Segítjük embertársainkat, segítjük munkatársainkat és segítünk igen sokszor olyanokat is, akiket személyesen talán nem ismerünk, de szükségünk van a társadalom támogatására. Segít az ember, segít a közösség. Igen szép példája ennek a segítésnek a szocialista brigádok iskolákat támogató mozgalma, a kommunista szombatokon végzett munkák pénzértékének nemes célokra juttatása, és egy sor hasonló kollektív támogatás, amikor a segítséget adó többletterhet vállal, hogy mást támogathasson — anélkül, hogy ezzel magának valamiféle előnyt akarna biztosítani, anélkül, hogy köszönetét várna, anélkül, hogy a megse- gítettet hálára akarná kötelezni. E szép, nemes és nálunk már tömegmozgalommá lett segítés mellett jelentkeznek olykor „vadhajtások” is. Régebben történt, hogy egyik vállalat valamilyen társadalmi szerve különféle ajándékcsomagokkal kereste fel az államilag gondozott gyermekek otthonát, s az ajándékok átadásával egy- idöben arra kérték az intézet vezetőjét, kanyarítson egy szép köszönőlevelet, amit majd az újságban le lehet közölni. S amikor a köszönőlevél nem jelent meg az újságban, hosszú viták és különböző sértődések születtek. De emlékezzünk csak egy öt év előtti nagy akcióra. Bizonyára sokan emlékeznek még a „Televíziót minden iskolának!” mozgalomra. Tagadhatatlan, hogy a mozgalom eredményeként csaknem minden iskolába eljutott a képernyő, a legtávolabbi világ megismerésének lehetősége, elvileg megteremtődött az olyan magas fokú szemléltető oktatás, amilyenre a távoli iskolákban gondolni sem lehetett korábban. De emlékezzünk arra is, hogy a nemes szándék és nemes célú mozgalom mögött hány esetben húzódott meg a kevésbé nemes önreklámozás, amikor az ajándékozó szerv, vállalat nemcsak a készüléket vitte magával a falusi iskolához, hanem a reklámízű beszámolót író újságírót, a rádióriportért és igen sok esetben a televízió kameráját is. Nem ritkán az ajándékozás ténye volt a központi téma, nem pedig a segítés. És ha most sorra vennénk: vajon a különböző ajándékozó kollektívák, amelyek ünnepi beszédeikben örök barátságot és patroná- lást ígértek az iskoláknak, azóta hányszor keresték meg a kisdiákokat, vagy egyáltalán törődnek-e vele, hogy a televíziót használják is, nocsak leltári tárgy legyen, nagyon szomorú képet kapnánk. Az ajándékozók elkönyvelték annak idején a köszönetét, a nyilvános elismerést, s ezzel maguk részéről befejezettnek tekintették az ügyet. Aki szerkesztőségben dolgozik, nap mint nap találkozik olyan levélben, telefonon jött, vagy élőszóban előterjesztett kívánalommal, hogy az újság, a rádió adjon hírt az ő kollektívájuk iskolát támogató, szociális otthon öregjeit segítő és egyéb hasonló munkájáról. Ismételten el kell mondani, hogy a nemes, segítő mozgalomnak ezek a „vadhajtásai”. És általában nem azok jönnek nyilvános köszönetét kicsikarni, maguknak publicitást biztosíttatni, akik rendszeresen és önzetlenül végzik a patronálást, a segítést. Hanem azok, akik valamiért reklámra vágynak. Egy szélsőséges példát kell elmondani a közelmúltból. Egyik középnagyságú vállalatnál egy, vagy több brigád nevében a szakszervezeti bizottság egy árva kislány pat- ronálását vállalta. A 8—10 éves kislány apja üzemi baleset következtében húnyt el a vállalatnál, meghalt az édesanyja is. A gyermek a nagymamánál él. A patronálok a gyermeknek örömet akartak szerezni, vásároltak a számára vagy 250—300 forint értékű ruhaneműt. De az átadás módja már igen furcsa volt. Behívták a gyereket a vállalati szakszervezeti ünnepségre, ott adták át nagy nyilvánosan, s a gyereknek válaszként el kellett szavalni egy hosszú, rettenetes versfaragványt, amelyet az ajándékozók képviselője juttatott el hozzá korábban, hogy tanulja be, és amely arról szólt, hogy milyen jó is neki, mert bár árva, de elhalt apukájának, munkahelyén gondoskodnak róla. Azt hiszem, ehhez a példához nem kell sok kommentár. Legfeljebb még annyit kell tudni, hogy mindezt a vállalat szakszervezeti bizottsága leírta egy hosszú levélben, mellékelte hozzá a versszerűséget is, és beküldte a szerkesztőségbe, hogy tegyék közzé, hogyan jótékonykodik ez a szerv. N egyven évvel ezelőtt gyakran lehetett olvasni az újságokban, amikor különböző karitatív cselekedetekre nógatták a polgárokat, hogy az adományokat, vagy pláne a felül- fizetéseket hírlapilag fogják j nyugtázni. A polgárnak le- gyezgethette a hiúságát, ha megjelent az újságban; hogy ő milyen jótét lélek, hogy segít a rászorulókon, juttat a magáéból valami morzsát a nála elesettebbnek. De ez a polgári tulajdonság nem lehet honos ma. Nem lehet a szocialista ember jellemző vonása, és főleg nem lehet a szocialista közösségeké. Legyen az a közösség szakszervezeti bizottság, szocialista brigád, egész vállalati kollektíva, szövetkezet, nőbizottság, bármi. Vagy akár magánember. Egymás segítése, a rászorulók támogatása társadalmunk szocialista jellegéből fakad, amelyért ugyan lehet köszönetét mondani, de nem lehet köszönetét elvárni. És főleg nem lehet, mert ez a szocialista társadalomban tűrhetetlen, a jótékonykodást, a kollektív segítőtevékenységet önmagunk, kollektívánk propagálására, nem is mindig egészen korrekt reklámozására felhasználni. Benedek Miklós Tapasztalatok a családi ünnepekről A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ módszertani kiadványainak sorában — 34. kötetként — jelent meg Kópiás Sándor munkája: A családi ünnepek művészeti elemeivel kapcsolatos tapasztalatok. A szerző a Szolnok megyei Ságvári Endre Művelődési Központ szakreferense, a családi ünnepségek társadalmi megrendezésének országosan is elismert szakembere, mintegy másfél évtizedes gyakorlati tapasztalatai, az azokból levont következtetések sok hasznos útmutatással szolgálhatnak megyénkben is. A családi ünnepek megrendezésében ugyanis igen nagy jelentőségűek azok a művészeti elemek, kiegészítő műsorok, amelyek azokat valóban ünnepibbé, emlékezetesebbé tehetik, s amelyeknek gyakorlata még oly sok segítségre, tapasztalatátvételre, csiszolásra szorul. Az új kiadvány hihetőleg sok segítséget ad a borsodi népművelőknek is.-A Kedves Vásárló figyelmébe ajánljuk: a háztáji és kisebb gazdaságok részére készült, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ, GARANTÁLTAN HOSSZÚ ÉLETTARTAMÚ: KD—160 KÖRKALAl’ÁCSOS TERMÉNYDARALÖT és a KM—5 SZEKRÉNYES MORZSOLÖT! Kapható: szaküzletekben, áruházakban. forgalomba vAftVlil hozza, a Gyöngyös új címere Gyöngyös város Tanácsa pénteki ülésén új címer alapításáról döntött. A város címere pajzs formájú, kék színű felső harmadában ötágú vörös csillag, alatta arany színű fogaskerék, s benne arany szőlőlevél látható, a címer alsó részében pedig zöld színű kettős hegyvonulat jelképezi a Mátrát. Szakmunkástanulók között / Nem a külsőségek számítanak A klubhelyiséget — láthatóan — pincehelyiségből alakították ki a diósgyőri 116. sz. Szakmunkásképző Intézet kollégiumában. Az alagsorban — a kígyózó csővezetékek között — nyílik a bejárat a két szobába, amelyek egyikében egyszerű asztalok és ülőalkalmatosságok jelzik, hogy a kollégiumi fiatalok itt gyűlhetnek ösz- sze. A helyiség nemcsak hogy sokkal egyszerűbb, mondhatni puritánabb, mint a kollégium egyéb helyiségei, beleértve a folyosókon kialakított beszélgetősarkokat., hanem köznapibb is. Ez ez, amire az első pillanatban fölfigyelhet az ide látogató. Talán egyázer majd arra is teremtenek időt, meg energiát, hogy egy kicsit barátságosabbá tegyék. Ám ennél az általánosításnál semmiféleképpen nem szabad megmaradni. Azért nem, mert félrevezető lenne. Mert igaz ugyan, hogy a klub dekorálásával még adósak a fiatalok, az azonban bizonyos, hogy az ide látogatók közönyösséggel, érdektelenséggel nem találkozhatnak. A fiatalok szórakozását magnó, erősitőberendezés is szolgálja; és a programok, amelyeket a kollégium bejáratánál levő hirdetőtáblán propagálnak. Hetente egy alkalommal vendégeket hívnak a klubba. Olyan embereket, akiknek a neve, s tevékenysége közismert a városban, de a megyében is. A beszélgetések már arról árulkodnak, hogy a szakmunkástanulók vitakészek, érdeklődők, és nem egy esetben meglepő felkészültséget árulnak el. A környező világ érdekli őket, még akkor is, ha — s ezen elég sokat elgondolkodnak a vezető tanáraik — az olvasásra viszonylag kevés időt fordítanak. Ez azonban nemcsak ennek a kollégiumnak és iskolának okoz gondot, általánosabb probléma, amelynek megoldásán nyilvánvalóan általános szinten kell gondolkodni. A 116. sz. Szakmunkásképző Intézet kollégiumának fiataljai évek óta fenntartják ezt a klubot, amely a kezdettől elég sokat változott. Az első időkben zsúfoltak voltak a rögzített programok, ma már csak hetente egy alkalommal tartják. Viszont az érdeklődés sokkal nagyobb most, mint régebben. Közel ötvenen is szoronganak a helyiségben, amikor vendéget várnak. S talán ezek a beszélgetések — a témák kiválasztására nagyon ügyelnek — ösztönzően hatnak a fiatalokra is, hogy még inkább érdeklődjenek a környező világ és saját dolgaik iránt. Os. A. Ajándék a tornanádaskai nevelőintézetne k Az elmúlt ősszel a Hermádon levonult nagy áradás súlyos károkat okozott az Ócsanálosra vezető telefon- hálózat oszlopsorában. Az összeköttetést csak ideiglenes jelleggel tudták akkor megteremteni. A Posta Borsod megyei Távközlési Üzemének szocialista brigádjai a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben vállalták, hogy kommunista műszak szervezésével helyreállítják a megrongálódott vezetékeket. A munkát — vállalásuknak megfelelően — egyetlen nap alatt, 106 dolgozóval elvégezték. Az ezért járó munkabért, mintegy tíz és fél ezer forintot a tornanádaskai Gyógypedagógiai Nevelőintézet lakói részére ajánlották fel, oktatási és kulturális eszközök vásárlására. „Tanító múzeum ” A múzeumokban folyó munkával, annak hatékonyabbá tételével. az eddig végzett tevékenységgel kapcsolatban, hazánk felszabadulásának ‘Jö. évfordulója tiszteletére a Kulturális Minisztérium múzeumi főosztálya több pályázatot hirdet az országos és vidéki múzeumok, a szakmúzeumok, a közművelődési intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek munkatársai es a téma iránt érdeklődők számára. A pályázatok összefoglaló címe: „Tanító múzeum”, s ez nagyrészt célját és jellegét is meghatározza. A következő témákat hirdették meg: A múzeum kiállításainak története IMS—1975 között. E témakörben értékelő múzeum- történeti feldolgozásokat várnak olyan tudományos megalapozottsággal, melyből világosan kitűnnek az adott korszak szavai és kultúrpolitikai törekvései, eredményei. Forrásanyagként hiteles, dokumentációval ellátott, eddig még nem publikált, másfél szerzői ív terjedelmű, értékelő dolgozatok között ötezer, háromezer és kétezer forintos három díjat adnak ki, továbbá három jutalmat, s a nyertes müveket a meghirdető főosztály publikáltává. A tanuló ifjúság múzeumpedagógiai foglalkozásainak lehetőségei és gyakorlata a múzeumban a címe és témája a második pályázati csoportnak. A cím tartalmazza a feladatokat, s iskolatípusok, tagozatok, korosztályok szerint elkülönítve kell, hogy foglalkozzon az iskolai szakághoz kapcsolódó múzeumi tanórák, szakkörök, látogatások problémáival. A feltételek és díjak az előzővel azonosak. A munkás-paraszt üzemi közösségek — szocialista brigádok — körében végzett múzeumi közművelődési munka tartalmának, fonnáinak és módszereinek fejlődése a következő pályázati téma. Gyakorlati tapasztalatok leírását, az üzemek és múzeumok kapcsolatának elemzését kell e páyázatoknak tartalmazniok. A három díj négyezer, kétezerötszáz és egyezernyolcszár. forint, egyebekben a jutalmazás és publikálás az előző pályázatokkal azonos. A terjedelem egy szerzői ív. Vándorkiállítás forgatókönyve és rendezési terve a negyedik pályázat, amely elsősorban múzeumi dolgozók Jelentkezését várja, s három-, két és fél, illetve kétezer forintos díjakat helyez kilátásba, végül az ötödik, a fotópályázat a hazai múzeumok három évtizedes fejlődésének dokumentatív és művészi értékű fotóanyagát kívánja begyűjteni, kétezer, ezerötszáz és ezerforintos pályadíjakkal. Jóllehet, az öt pályázat elsősorban múzeumi „belső munka” — bár nemcsak múzeumi dolgozók vehetnek j*észt —, a „Tanító múzeum” feltehetően nemcsak dokumentálni fogja, hogy eddig mit tettek múzeumaink a népművelésért, a műveltség terjesztéséért, a tanuló ifjúságért, a munkahelyi közösségekért, hanem új módszerek, eszközök keresésére is sarkallja az intézményeket. A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT azonnali belépéssel felvételt hirdet: autóbuszvezető, kalauz, tehergépkocsi-vezető, motorszerelő, karosszérialakatos, autóvillamossági műszerész, vegyipari szakmunkás, betanított gépkezelő, segédmunkás, szállítómunkás és takarító munkakörbe. JELENTKEZNI LEHET: Miskolc, József Attila u. '50. szám alatt (bejárat a Tüzér utca! személykapun), a munkaügyi osztályon.
