Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1974. nov. 17., vasárnop ZSD Becsületes j óhiszeműséggel Krúdy Gyula az újságíróról A minap kezdtem e] olvasgatni egy új Krúdy-köte- tet: érdekes és színes cikkeinek, tárcáinak néhány hete megjelent gyűjteményét. A szobrok megmozdulnak — ez a címe; alcíme pedig: Írások az irodalomról. Ezek a kötetbe-foglalva most először (és a kitűnő bibliográfus, Kozocsa Sándor válogatásában, szerkesztésében és jegyzeteivel) megjelent, eleddig régi lapok, folyóiratok hasábjain megbúvó ám így, könyvvé formáltan is többnyire frissként ható írások mindenekelőtt azt jelzik, hogy Krúdynak, a „szo- bormozdítónak” nagyarányú munkásságában, gazdag életművében — bár az utóbbi húsz évben szinte folyamatosak voltak a Krúdy-kula- tások és kiadások — mennyi még a lappangó „rejtett tartalék”. .. Hogy mennyire igaz a hivatalos megállapítás: „Krúdy írásainak \ egy részét. .. máig a napilapok őrzik, életművét 120—140 kötetnyire becsülik... Az irodalomtörténet alig-alig győzi felmérni művészete értékeit.” (A magyar irodalom története, V. kötet.) — Most nincs lehetőségünk azzal foglalkozni, hogy e legújabb Krúdy-cikkgyűjte- mény arcképeiben, emlékezéseiben, tárcáiban mennyi a tanulmányszerűen kimondott igazság, mennyi az anekdota, a regényesség, inewnyi a csupán hangulatos színesség. — Hiszen stílusa, írni-tudása, elbeszélő tehetsége, sajátos egyénisége mindezeket a különböző elemeket egybe is ötvözi, tö- retlenüL .. Csupán arra kívánnak rámutatni, hogy Krúdy, aki mint irodalmunk annyi más fényes neve, újságíró is volt egyben, méghozzá pályakezdésétől halálaiéig, s e tevékenységét hivatásként, a maga írói.szint- jéhez méltóan művelte, — miképpen gondolkozott a hírlapírás követelményeiről, társadalmi szerepéről, etikájáról „bajnokainak” sorsáról, — a „régi Magyarország” legmostohább éveiben. E témakörbe vágó írásai ugyanis 1922— 24-ből valók. A magyar hírlapíró „küzdelmes fáradságos, groteszk, céltalan, boldogtalan életéről és haláláról” példázódik, már egy 1916-os nekrológjában is. 1922-ből a címében is sokat mondó írás, A munka lángja érdemel figyelmet. „Ebben a korban — írja a drágaság, az infláció tombolása idején — akadnak férfiak, akik valamely érthetetlen elhivatottság vagy talán konok meg- átalkodottság folytán napról napra azért mulasztják el éjszakai álmukat, szinte meglékelik agyvelejüket új, hasznos ............ötletek után, hogy ú jságot írhassanak, csinálhassanak egy országnak, amely, már a kenyér magvát sem bírja fizetni............ Imp onáló és megható az elszántság, amellyel a leszegényedett magyar sajtó óráról órára küzd ............az írott s zó egykori erejéért, a megvesztegethetetlen, független meggyőződésért................. A munka lángja az éj és a nap minden órájában felolvasztja a gondolat fénylő ércét.. 1934-ben pedig, „ingadozás nélkül”, „a becsület fundamentumán” vallja: „... ismét visszaállíthatják a gályarabság intézményét, akkor is mindig akad majd hírlapíró, aki megírja az igazságot — még ha tán föl is kötnék érte. ..........A szerkesztőség ek elé fölállíthatják akár az akasztóiakat is, mindig akad majd hírlapíró, aki a meggyőződése szerint való igazságot becsületes jóhiszeműséggel a tollára veszi”, — írja A hírlapíróhoz című cikkében. Ugyanebben az évben (s éppen a Miskolci Reggeli Hírlap-ban) jelent meg A magyar újságíró című Krúdy-tárca, amelyben ilyesmiket írt: „A lelkiismeretet és a jóízlést sok helyen kiküldik a szerkesztők irodáiból, mint a gyermekeket, amikor nem az ő fülüknek való dolgokat tárgyalnak a felnőttek.. 1 :'. ~. e magáról megfeledkezett zűrzavarban két könyökkel furakodnak előre a sanda tehetetlenek, akik egyébként csak akkor juthattak volna szóhoz, ha valamely pusztító ragály elvitt volna minden tehetséges embert Magyarországról............. még sokan emlékeznek a komoly és áhítatos hangú közlönyökre, amelyeket égnek emelt gondolattal, megtisztult szívvel és jövőbe látó ihlettel írt az egykori hírlapíró.” Magában Krúdyban megvolt ez a „jövőbe látó ihlet”. 1922-ben, a már idézett cikkében, A munka lángjá-ban azt is olvassuk, hogy „akik manapság újságcsinálással foglalkoznak, ... . egy olyan messzi nemzedéknek szerkesztik az újságot, amely nemzedék majd csak sokára, messziről jön, hogy igazat adjon azoknak, akik a jelenben ingadozás nélkül megállnak a becsület fundamentumán". . f — Ez a „messzi nemzedék” megjött, és mi vagyunk, az 1945 utáni és a mai újságírók, meg olvasók. És mi igazat adunk Krúdynak, meg néhány kortársának a nagy újságíró-írók közül: Adynak, Bródy Sándornak, Móra Ferencnek és másoknak, akik örökségül hagyták ránk, hogy — kedvezőbb viszonyaink között még inkább, mint ők — álljunk meg ingadozás nélkül a becsület fundamentumán, éltessen bennünket a munka lángja, az égnek emelt gondolat és a jövőbe látó ihlet, s végezzük tevékenységünket becsületes jóhiszeműséggel, lelkiismeretesen, jó ízléssel, amennyire tőlünk telik: tehetségesen is — a meggyőződésünk szerint való igazságnak: a nép, a szocializmus igazságának szolgálatában! ............ G yárfás Imre / Kalász, László Egy fa fioyycn mir imbolyog a Hold vágyaim ágán mozdulásod megéled és tested távol tőlem: valahol: — otthon talán — fészket rak melegének itt a sötétet káprázó lábak járják csillag pattan ki mindegyik nyomukból tündöklőnek idegen combok s vágják hasogatják az eget mint az ostor a haj: mint csapkod-pattog a fenti szélben: rohanó arcok hosszú lengő uszálya — köröskörül a fekeledő légben vadkarmú sasok kapkodhatnak utána csak zűrzavar zavaros nyugtalanság bolond honvágy tölt el míg őket nézem egyre forgok: merre vagy Magyarország? s mint fogjak ki e roppant szédülésen? — Jó megidéznem: hajadat miként bontod s melled meleg dombjai menedékén miként telepszik boldogat meg az o 11 h o n s pihen meg békén Megkésett tisztelgés Fiatal művészek Csokonairól Egy nap híján egy évvel múlt el Csokonai Vitéz Mihály születésének kétsááza- dik évfordulója tegnap, amikor a Miskolci Képtárban megnyílt a Fiatal művészek Csokonairól című grafikai kiállítás. A tisztelgés megkésett, de ez mitsem von le értékéből, hiszen Csokonai géniuszát mindig becsüljük, iszteletünk nem szorítkoz- at kerek évfordulók szűk iöszakaira. Egyébként is e állítás esetében tulajdon- . íppen csak a bemutatás ké- •ett meg az évfordulóhoz viszonyítva, de a művészekben az ötlet korábbi fogantatású, a művek korábbi ihletésűek. A fontos a végeredmény: a Képtár két földszinti helyiségében tegnap óta látható a kiállítás. Még a nyár végén említette dr. Végvári Lajos művészettörténész, a Miskolci Képtár vezetője, hogy öt fiatal művész — köztük két miskolci — kezdeményezte a Csokonait idéző tárlat megrendezését. A művek elkészültek, a tárlat megtekinthető. Almássy Aladár, Kánig Robert, Máger Agnes, Pető János és Szemethy Imre fogott össze, hogy mindegyikük a maga nyelvén valljon a kétszáz éve született, s már csaknem százhetven éve halott költő-óriásról, a maga eszközeivel visszaadja mindazt, amit egyes Csokonai-mű- vek vagy az életmű benne életre keltettek, visszatükröz- tesse a költőtől kapott benyomásait, elmondja, 6 miként értelmezi a poéta szavait. öt fiatal művész, öt különböző látásmód, öt eltérő kifejezési forma — azonos témáról. Érdekes kezdeményezés, megérdemli a figyelmet • König Róbert három, a Bóka-egcr harcot illusztráló rézkarccal „tette le a névjegyét” a tárlaton. A szatirikus eposz komikumát érzékeltető lapok tömör kompozíciójukkal hívják fel magukra a figyelmet, sok aprólékosan kidolgozott részletben gazdagon, de talán kevéssé markánsan érzékeltetik mindazt az időszerű társadalmi mondandót, amit Csokonai ezzel a művel áttételesen pellengérre tűzni kívánt. Kifejezési eszközeiben merőben mások Pető János lapjai, öt tollrajza Lilla emlékét idézi. Lilla, azaz Vajda Júlia, a költő halhatatlan szerelme, ihlető- je öt módon lép elénk Pető lapjain. Látjuk őt tükör előtt, boldog szerelmi kettesben, magánosán és látjuk összetörtén, megroskadva, talán azt az állapotot idézve, amikor apja máshoz kényszerítette feleségül. Pető rajzai szűkszavúak, igen kevés lendületes vonallal jelenítik meg a halhatatlan nőalak báját, más helyen összetört- ségét. Almássy Aladár nyolc tollrajza többalakos kompoz!- , ciókban idézi fel Csokonai világát, szaggatott, apró vo- nalkákból kialakított kis groteszk, szellemes figurái valami pókhálósán poros, mégis .érzékletes képsorral állítják a tárlatlátogató elé a költő tisztelői előtt ismert mozzanatokat, egy-egy lapba több történést, víziót is sűrítve. Vissza-vissza kell térni az aprólékos gonddal rajzolt figurákhoz, s a látogató mindig újabb: és újabb szellemes vonásokat fedezhet fel rajtuk. Hasonló» megközelítéssé közli mondandóját Csokonairól Szemethy Imre. Apró, többségben pontozott rajztechnikával ábrázolt, karcsú, nem ritkán végletesen nyújtott emberalakjai, más lapokon erősen vonalrajzos figurái juttatják eszünkbe a Csokonai teremtette alakokat, más munkákon pedig tájrészletek, emberalakok kompozíciójával egyes verseket. Végül, de nem utoljára kell említeni Máger Ágnes hét olajpasztelljét és négy krétarajzát. Mágernek most látható nagyszabású kiállítása egy utcával odébb, a Miskolci Galériában. Nemrégen méltattuk ott kiállított műveit. Mindaz, amit a galériai tárlaton látható olajpasztell- jeiről elmondtunk, érvényesek az itt bemutatottakra is. Az olajpasztellek színgazdagsága, játékossága és a téma harmóniája jól teremtődött meg képein, s nagyon szellemesek krétarajzai, f • Természetesen nem várható öt fiatal művész kezdeményezésétől egy teljes Cso- konai-kép felmutatása. Erre nem is vállalkoztak, nem is vállalkozhattak. De a maguk eszközeivel igen értékes vonásokkal járultak hozzá ennek a nagy, mindent felmutató majdani képnek a kialakításához, és ezért értékes ez a tisztelgés egy év késéssel is. A tegnap ünnepélyesen megnyílt tárlat 1975. január 31-ig tart nyitva. Benedek Miklós MAGÁNY Feledy Gyula rajza t „Örvendjetek! Hazát talált a nép itt” • • Ünnepi kórushangverseny és díjkiosztás Az év első felében hírt adtunk róla, hogy a megyei tanács, illetve a Kórusok Országos Tanácsának Borsod megyei szervezete felhívással fordult a gazdálkodó szervekhez, intézményekhez; a megyé kóruskultúrájának előbbrevitele, megsegítése végett ajánljanak fel díjakat, amelyekkel a szép eredményeket jutalmazni, serkenteni lehet. A felhívás jó fogadtatásra talált, s mint arról már korábban beszámolhattunk, igen nagy számban jelentkeztek Borsod megye gazdálkodó szervei, intézményei a felajánlásaikkal, s az anyagi segítségen felül ezzel művészetpártolásukról, kul- túraszeretetükről, a közművelődési párthatározatban Is kívánatosnak tartott folyamatos támogatási szándékukról is bizonyságot tettek. A megye kórusügyeit intéző szervek — a KŐTA Borsod megyei szervezete, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya — megvizsgálta a megye énekkarainak munkáját, felkészültségét, folyamatos tevékenységét, s megtörtént a döntés is a díjait odaítéléséről. Tegnap, szombaton ünnepi kórushangversenyeket tartottak Miskolcon. A délutáni órákban a város négy különböző pontján, iskolákban álltak pódiumra a különböző énekkarok, hogy részben egyéni számokkal, részben összkari számokkal bizonyítsák felkészültségüket. Négy kategóriában — gyermek, ifjúsági karok, pávakörök és felnőtt Vegyes karóik — a már eredményesnek bizonyult kórusok adtak ízelítőt tehetségükből. A kórushangversenyeknek az „örvendjetek! Hazát talált a nép itt” jelszót választottált. Délután 5 órakor kezdődött a miskolci sportcsarnokban a jutalmazott kórusok dísz- hangversenye, amelyen 18 hazai kórus, részben külön- külön, részben blokkokban lépett a közönség elé és nyújtott hosszú időre emlékezetes élményt. A díszhangversenyen az országos szervek képviselője, valamint a megyei szervek nevében Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke, a megyei tanács elnökhelyettese, a Ko^ rusolc Országos Tanácsa Borsod megyei szervezetének elnöke köszöntötte az énekeseket, s egyben átadta azokat a díjakat, amelyeket a bevezetőben említett felhívás alapján a, megye különböző szervei felajánlottak. Tizennyolc kő-us összesen 69 ezer forint értékű díjat kapott, s ezekben az együtteseknek és a karvezetőknek járó díjak egyaránt bennfoglaltatnak. Ha hozzávesszük e 69 ezer forinthoz a Szerencsi Csokoládégyár, a Hollóházi Porcelángyár és más szervek ajándéktárgyait is, úgy a kórusok honorálása jóval meghaladta a 70 ezer forint összértéket. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a KÖT A felhívására gazdálkodó szerveink jelentős támogatásban részesítették a kórusmozgalmat, s a támogatók között tanácsi, szakszervezeti, társadalmi szervezeteket, vállalatokat, szövetkezeteket, termelőszövetkezeteket egyaránt találunk. Ez az összefogás meghozta a szombati ünnepi díszhangversenyben is tükröződő eredményt és hisszük, nem egyszeri alkalom volt a kórusmozgalom ilyetén segítése. (hm)
