Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG Q m 1974. nov. 10., vasárnap AUTÓ-MOTOR Íz tóÉi leiwiö mérsezések Szénmonoxid gáz Az autósok egészségét és életét nemcsak a közúti bal­esetek, hanem a mérgezések is fenyegetik. A mérgezések vagy közvetlen veszélyt je­lentenek a gépjárművek ve­zetőire, utasaira, vagy köz­vetett hatásukkal teszik ve­zetésre képtelenné. Az autósok környezetében állandó veszély a szénmo­noxid (CO). Mindenütt elő­fordul, ahol széntartalmú anyagok tökéletlenül égnek el. A benzin és gázolajmeg­hajtású motorok kipufogó­gázai nagy mennyiségben tartalmaznak CO-ot. A ki­pufogógázok CO-tartalmát az üzemanyagok minősége és a tökéletes elégés mértéke ha­tározza meg. Garázsokban a legnagyobb a CO-mérgezés lehetősége, ahol a motorok üresen való járatása közben, a tökéletlen égés miatt a CO keletkezésé­nek lehetősége a legnagyobb mérvű. Ha a garázsok leve­gőjének kellő szellőztetése nincs biztosítva, akkor huza­mos munkahelyi tartózkodás esetén idült, illetve halálos vagy súlyos CO-mérgezés is létre jöhet. Az ún. „közleke­dési dugók” területén, a nagy tömegben üresen járó, tete­mes mennyiségű CO-t ter­melő motorok nemcsak az autósokat, hanem a gyalogo­sokat is mérgezik. Sokszor szenvednek mérgezést az út­kereszteződésekben szolgála­tot teljesítő rendőrök, huza­mosabb ideig ott-tartózkodó újság- és virágárusok. CO kerülhet be a gépjárművek belső légterébe a rosszul szi­getelt motorházból vagy az előbb haladó gépjármű kipu­fogó csövéből. A gépkocsi megfelelő szellőztetésére ezért mindig nagy“" gondot kell fordítani. A CO alattomos méreg, mivel sem színe, sem íze nincs. A szaga is igen gyen­ge. a fokhagymáéra emlé­keztet. Jelenlétét leginkább csak akkor érezzük, ha vala­milyen füst alkotórészeként keletkezik. Ezen fizikai tulajdonságai és toxikológiai sajátosságai miatt a mérgezés sokszor vá­ratlanul következik be. A CO a vér oxi'nemoglobinjá- ból az oxigént kiszorítja és a hemoglobinhoz kötődve carboxi hemoglobin (COHb) keletkezik. Ez a vegyület mór nem képes oxigént felvenni, így a vér nem tud elég oxi­gént szállítani a szövetekbe, és fulladás következik be. Ez, viszonylag elégségesnek látszó oxigén jelenléte mel­lett is, azért következik be, mert a CO-nak 200—300-szor nagyobb az affinitása a vér­festékhez, mint az oxigén­nek. A gépjárművezető vérében a veszélyes méregszint hirte­len következhet be, mert a kezdeti, banálisnak tűnő fej­fájás után ájulás és olyan fokú izomgyengeség követ­kezhet, ami vezetési képte­lenséget okoz. A mérgezési osztályokra ritkán szállíta­nak be országúton, vezetés közben CO-mérgezést elszen­vedő betegeket, de ki tudja hány balesetnek volt már okozója lappangó mérgezés. A súlyos vagy halálos mér­gezések leggyakrabban a szellőzőberendezésekkel nem rendelkező magángarázsok­ban történnek. Kis, egyférő- helyes garázsokban zárt aj­tók mellett semmi esetre sem szabad a motorokat mégcsak be sem indítani. Különösen veszélyes járó motor közelé­ben zárt aknában tartóz­kodni. A mérgezés másik forrása a meglazult kipufo­gócső-illesztés lehet. A mérgezések felismerése nem könnyű, különösen, ha a körülmények nem utalnak egyértelműen lehetőségére. A könnyű kezdeti tüneteket: fejfájást, szédülést, gyenge­séget minden más betegség is okozhat. Nagyfokú izom­gyengeség, összeesés, eszmé­letvesztés, a felső végtagokon jelentkező görcsök esetén azonban feltétlenül kell gon­dolni CO-mérgezés lehetősé­gére is. A könnyű és közép­súlyos mérgezett ajka, nyál­kahártyái cseresznye-pirosak lehetnek, a súlyos mérgezett általában sápadt, ajkai, vég­tagjai kékesek. CO-mérgezés gyanúja ese­tén a mérgezettet azonnal tiszta levegőre kell szállítani. Enélkül minden élesztési kí­sérlet eredménytelen. A lai­kus elsősegély-nyújtók rossz szokása az, hogy rosszullétek esetén a mérgezetteket, be­tegeket azonnal fel akarják ültetni vagy állítani. A nagy­fokú izomgyengeség miatt nem szabad ezt tennünk még könnyű CO-mérgezés esetén sem. Súlyos esetben, ha a beteg nem lélegzik, mester­séges lélegeztetést kell alkal­mazni, addig, amíg a spon­tán légzés meg nem indul. A lélegeztetést eljárások megkezdése előtt a száj-ga- ratűrből el kell távolítanunk a nyálat, a hányadékot, a mérgezett protézisét. Az egy­szerűbb lélegeztetési eljárá­sok közül igen hatásos lehet a szájból szájba lélegeztetés. A könnyű mérgezettet (aki eszméletét nem veszítette el, tudata tiszta, legfeljebb csak fejfájása van) nem kell ugyan kórházba szállítani, mert szabad levegőn pana­szai gyorsan megszűnnek, de nem szabad volánhoz en­gedni. A súlyosabb mérge­zettek kezelése csak kórház­ban oldható meg. Óriás alagútfúró kombájn Kezdetben kézi erővel épí­tették a he""ek alatt átve­zető alagutakat, majd később a robbantásos omlasztás módszerére tértek ót. Ám nem mindig lehet alkalmaz­ni a föld alatti járatok ki­építésének ezt a módját. Ilyenkor különleges gépeket kell „bevetni” az emberi munka megkönnyítésére. E géf>ek ma már valóságos kombájnok, amelyek minden munkát elvégeznek, csak irá­nyítani kell őket. A szovjet mérnökök által tervezett TK—IC típusú alagútfúró kombájn két, egy­más fölött elhelyezkedő, kü­lönleges fúró- és vágófejjel ellátott gépegységből áll. A kémén;-fémbetétes vágóólek legkeményebb kőzetekbe is utat vágnak, miközben a ki­fejtett- törmeléket az alsó kaparóberendezés eltávolítja a lassan előrehaladó gép út- jából. Mindössze kéf személy irányítja, szolgálja ki a 78 tonna súlyú gépóriást, amely­nek elektromos motorjai együttesen mintegy 350 ki­lowatt teljesítményűek. A hidraulikus „izmokkal” dol­gozó, lánctalpakon előreha­ladó alagútfúró kombájn környezetéből nagy teljesít­ményű elszívó berendezés tá­volítja el az egészségre ár­talmas port. Biztonsági autó A japán autóipar már több figyelemre móltó eredményt ért cl a/, un. biztonsági gépkocsi kiala­kításában. Az egyik új kísérleti típusán szembe­tűnő a tetőn levő, hátrafelé mutató nyílású maga­sított rész, amelyen a nagy látószögű periszkóp tekint hátra. Segítségével az autóvezető jobban át­tekintheti a mögötte levő forgalmat, és a kétol­dalú ..holt teret” is beláthatja, amit a tükrök hasz­nálata nem tesz lehetővé. A gépkocsit elől-hátul poliuretánnal borított lök­hárítókul látták el, amelyek karambolnál csökken­tik az ütközés erejét. Az autó üreges részeit hab­anyaggal töltötték ki, ugyancsak cuergiaelnyeletési céllal. A gépkocsi vezetőjét és az utasokat ütkö­zésnél a másodperc tört része alatt felfúvódó lég­zsákok óvják meg a karambol súlyosabb következ­ményeitől. Az 1150 kg súlyú, középkategóriájú au­tót jó úttartást biztosító, különleges gumiabron­csokkal látták el. A fékezett kerekek megcsúszását kiküszöbölő szerkezetet is beépítettek a biztonsági gépkocsiba. Köszönés többféle módon E sztendeje ismerkedtem meg vele egy társaság­ban. Sugárzott róla a figyelmesség és jókedély; olyan udvariasan viselkedett, hogy már-már rossz volt nézni. Mint mondani szokás, a „belső énje” kiült az ar­cára, de nekem úgy tűnt, hogy ott csücsül az enyhén domborodó pocakján is. Bemutatkozásunkkor, jól­lehet legalább tíz évvel idő­sebb vagyok nála, letegezett, és üsse kő — bár előzetes ismeretség nélkül nem szí­vesen tegeződöm senkivel — „szervusz”-t mondtam neki én is. Később valakitől meg­kérdeztem, hogy kiféle lé­gyen, s megtudtam, hogy a közepetáján áll annak a grá­dicsnak, amelyet társadalmi ranglétrának szoktak nevezni. Ettől kezdve, ha az utcán találkoztunk, soha nem tud­tam megelőzni a köszönés­ben. Ha szembe jött velem, már a kötelező távolság ha­tárán túl megemelte a ka­lapját, ha a túlsó járdán ha­ladt, onnan kiáltotta dalla­mosan megcifrázva: „Szervu- usz.” így ment ez vagy fél esz­tendeig. Egyszercsak nem köszönt előre (amire különben sem reflektáltam), hanem bevárta, amíg én köszönök neki, s — már kurtán-íurcsán mondta azt a „szervusz”-t. S maga­tartása egyéb mozzanataiban is volt valami elütő az az­előtti nyájasságától. Bizo­nyára gyomorbajos lett köz­ben, gondoltam, az tette kissé mogorvává, de nem rágód­tam tovább az eseten. Ám röviddel rá, mint aki­nek aranyat ér minden sza­va, fagyos fenséggel már így fogadta a köszönésem: „Jó napot.” Ejnye-bejnye! önkontrollt végeztem közelmúltbeli visel­kedésemen, netán abban van valami elrettentő, ami megtiltja neki, hogy tegeződ- jék velem. Szigorú voltam önmagamhoz, ám ennek elle­nére sem találtam meg tény­kedésemben azt az okot, ami magatartása megváltoztatá­sára kényszerítette volna. Most már izgatott a dolog, s amolyan oknyomozó kuta­tásba kezdtem. Néhány napig nem tudtam elindulni a holt­pontról, egy rendezvényen azonban megleltem ismerő­söm magatartásbeli megvál­tozása titkának a nyitját. A LószőrhulLadék Elemző Vállalat országos központjá­nak a főnöke is jelen volt ugyanis a rendezvényen, s ez írásom főszereplője úgy körülajnározta, hogy no. Nincs tehát gyomorbaja, jó gyomra van, állapítottam meg, s mert a viszonyunkkal kapcsolatban bennem sincs, hiba, gyanakvásba estem. — Tíz napja ő a vállalat helyi kirendeltségének a fő­analizátora — okosított fel aztán valaki, s ezzel igazo­lást nyert a gyanúm. Értettem most már: a kö­szönésben fél évig gyakorolt szokásán azért változtatott, mert olyan magas polcon érzi magát, hogy az én „szer- vusz”-om ott már „jó na- pot”-nak hangzik, amit ugye­bár ő sem viszonozhat más­képpen. Ä rendezvény után pedig már arra sem reagált, ha „jó napot”-tal köszöntöttem. Va­lószínűleg azért, mert kezet fogott vele az országos köz­pont főnöke. Ezek után ha találkoztunk, hónapokon át szó nélkül mentem el mellette. De nem számított semmit, mert lát­tam rajta, észre sem vett. Orrát a fellegekbe fúrva vo­nult a járdán, mintha csak azt szimatolta volna, mi a helyzet odafönn. A minap azután — majd kővé meredtem — akkora és olyan „szervusz”-szal üdvö­zölt, hogy hajdani nyájas­sága csak halvány visszfénye volt a mostaninak. N egyedóra múlva a hiva­talomban megtudtam, hogy nemcsak letessé­kelték a főanalizátori szék­ből, hanem elbocsátották a vállalattól is. Tarján István . Mai fiatalok A parkosított Puskin tér­nél egy hihetetlennek tű­nő esemény szem- és fül- tanúja voltam. Egy fiatal ember a hömpölygő tö­megben udvariasan utat kérve igyekezett előre. Előt­te középkorú férfi balla­gott, hóna alatt vastag könyvcsomó. Egy könyv a sok közül kicsúszott, le­pottyant a földre. A fia­talember észrevette, leha­jolt, és átnyújtotta a köny­vet. A parkban valamennyi pad foglalt volt. öregem­berek, öregasszonyok ültek mindenütt. Csupán az egyik pádon beszélgetett két at- létainges fiú. Elsétálva a tömött padok előtt, szomo­rúan tapasztaltam: üres hely sehol. Es ekkor csoda történt! A két atlétainges, ültükből felemelkedve, kó­rusban igy szólt: — Pa­rancsoljon, foglaljon he­lyet. A pádhoz odajött egy ak­tatáskás férfi és azt kér­dezte: — Nem mondanák meg. merre található a Malaja Bronnaja utca? — Ö, kérem — ugrott fel az egyik, — menjen csak egyenesen előre. Jobb­ra talál egy kis átjárót, s majd a Nyikitin kapunál, ott a sarkon, ahol a Drá­mai Színház reklámtáblája villog, ott találja a Malaja Bronnajat. Mindezek láttán valami ismeretlen, eddig soha nem tapasztalt melegség öntött cl. No lám! Szidják a mai fiatalokat és íme itt a bi­zonyíték. Na. csak szóljon valaki ellenük! Ahogy igy berzenkedek és ámuldozol: magamban, odalép hozzám egy ifjú hölgy, megragad­ja a galléromat, és igy szól: — Na pucolás innen apuskám! Mit bámészko­dik itt! Maga nincs benne a forgatókönyvben. Nem látja, hogy filmfelvétel fo­lyik? Vlagyimir Poljakov Felhívás! A pénzügyi osztály felhívja a háztulajdonosok (garázstulajdonosok) figyel­mét, hogy az 1975. ÉVI HAZADÖKIVETÉSHEZ csak azokról az épületekről kell bevallást benyújtani: a) amelyeket (egészben vagy részben) 1974. évben vettek használatba vagy tulajdonba (birtokba). Ennek megfelelően bevallás adására kötelezettek az 1974. évben használatba vett hétvégi házak (üdülők), valamint gará­zsok tulajdonosai, ha arra használatbavételi engedélyt kaptak; b) amelyeknél a tulajdonos (birtokos, haszonélvező), illetőleg kezelő vagy bérlő személyében, a bérjövedelem összegében, valamint a házadót érintő bármely vonatkozásban (közművesítés stb.) a legutóbb benyújtott bevallás adataihoz képest változás következett be; c) garázsok esetében mindazok a garázstulajdonosok is, kiknek csak a felépítmény képezi tulajdonukat, s eddig bármely oknál fogva bevallást nem nyújtottak be, függetlenül attól, hogy a garázs által elfoglalt terület után területhasználati díjat kell fizetni. A fenti feltételek fennállása esetén a bevallásadási kötelezettség a szövet­kezeti, társas, valamint öröklakások tulajdonosaira is vonatkoznak. Adó- bevallási kötelezettség esetén a bevallást — szövetkezeti, társas, valamint öröklakások kivételével — az egész épületre vonatkozóan kell benyújtani. A bevallások benyújtásának határideje: 1974. NOVEMBER 30. ^ • Azzal a házbirtokossal szemben, aki a jelen felhívás alapján bevallás adá­sára kötelezett, s azt a fenti határidőig nem nyújtja be, büntető rendelke­zéseket kell alkalmazni. Bevallási ívek az illetékes községi, várov, kerületi hivatalok pénzügyi osztá­lyainál szerezhetők be. B.-A.-Z. MEGYEI ÉS MISKOLC M. VAROS TANACSA V. B. PÉNZÜGYI OSZTÁLYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom