Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

1974. nov. 7., csütörtök eSZWC-MAGYARORSZAG 5 A természetet tsőz*^: bér, a turista számára gyö­nyörű a táj, minden útka- nyarulatban valami új lát­nivalót kínál az észak-bor­sodi karsztvidék. De vajon mit tud nyújtani azok szá­mára, akiknek itt kell meg­élniük, a meredeken kapasz­kodó szántóföldek, még me- redekebb, hepe-hupás rétek, ' ritkás erdők hozamából? Hivatalosan „mostoha ter­mőhelyi adottságúnak” ne­vezik az itt gazdálkodó kis gazdaságokat. Pedig a „na­gyon mostoha” jelző is rá- illene e tájra. Amilyen szép gazdálkodás szempontjából olyan szegény. Itt találhatók az egész megye legalacso­nyabb, alig 2—3 aranykoro­na értékű határrészei. És most mégis eljövendő gazdagságról, biztos megél­hetésről, állandó fejlődésről, a bővített újratermelés meg­valósulásáról beszélhet, s már nemcsak álmodozhat e táj kilenc településének la­kossága. Három nagyobbacs­ka falu: Perkupa, Szin és Szögliget odalenn a Bódva, a Jósva és a Szögligeti pa­tak völgyében; a többi fönn a karsztosodé dombok kö­zölt: Szőlősardó, Teresztenye Varbóc, Színpetri, Égerszög és Dobódél. Az egyik kicsi, a másik még kisebb, s akad köztük megcsodálni valóan parányi is. Mi az, ami reményt ad, s valóban biztos megélhe­tést, boldogulást teremt az itt élő 662 termelőszövetke­zeti tagnak, köztük 346 idős, *" ) vugdíjasnak? Az Egyesült IHzsa Tsz-ben, e táj 7700 hektáros, a karsztvidék most ifi virágzásnak induló, sok lizmillió forintos fejlesztési terveket megvalósító közös gazdaságában kapunk választ e kérdésre. Nem véletlen, hogy az Itt éló termelőszövetkezeti pa­rasztság, az Égervölgye, a Josvavölgye, a Búzakalász és a Dobó István Tsz-ek egyesülésekor, az új útról is cgv újabbra lépve, a Dózsa nevet választotta a most már valóban nagyüzemi gazda­sága számára. Persze maga a „nagyság", az, hogy „összeállt” a 7700 hektárnyi terület, egymagá­ban aligha hozna jelentős változásokat. Népi államunk­nak egy karsztvidéki mo­dellüzem kialakításához nyújtott sokmilliós támoga­tása segít itt valóra váltani az álmokat Restyánszki Bertalan, az Egyesült Dózsa Tsz elnöke és Németh István, a tsz el­nökhelyettese ki tudja ha­nyatlik érdeklődőnek magya­rázzák már el lelkes öröm­mel, hogy milyen változá­sokat hoz e táj szorgalmas tsz tagságának a kialakuló­ban levő modellüzem. Már nem is a borsodi AGROJ3ER szakemberei által készített vaskos tervekben lapozgat­va. hanem fejből idézik a jövő számait, a hatalmas beruházások összegét. az egész termelési szerkezet mégvál! óztatásának lényegét hogyanját, miértjét. Az induláshoz szükséges első 23 millió forintot a me­gyei tanács biztosítja fej­lesztési támogatásként a tsz számára 1978-ig bezáróan. Csupán ez az összeg az Egye­sült Dózsa Tsz minden egyes tagja számára néhány forint híján 35 ezer forintos aján­dékot jelent. És ez még csak a kezdet. A karsztvidéki modellüzem- ben megvalósuló fejlesztés, beruházás teljes költsége mintegy 90 millió forint lesz. Igaz 1976-tól kezdve, a további nagy állami támo­gatósokhoz már maga a tsz is hozzá tudja tenni saját fejlesztési alapját. Mert a termelési szerkezet, a táj megváltoztatása nem­csak megélhetést biztosít az itt dolgozóknak, hanem fej­lesztési lehetőségeket is a gazdaság számára. A/ Pavi!* leglényege­hí sebb- legfon. tosabb változás, hogy szán­tóföldi művelést csak azo­kon a területeken folytatnak a jövőben, ahol az kifizető­dő, ahol a gépesítés megva­lósítható. A meredekebb lej­tőkön, táblásításra nem al­kalmas határrészekben tele­pített és felújított gyepeken juhok ezreit nevelik majd, s szabadtartásos szarvasmar­ha-állományuk is lesz. A je­lenlegi 2200 anya helyett 1978-ra 5000 anyajuh lesz a juhászatban. Már az idén felépül két darab ezer férő­helyes juh-hodály. A legelőnek, gyepnek sem alkalmas meredek lejtőkön új erdőket telepítenek. A je­lenlegi 2959 hektárnyi, nagy­részt gyenge erdőterület sem lesz gazdaságtalan a jövő­ben. A fa helyi feldolgozásá­val, a szögligeti kis fa­üzemmel, ezenkívül mész- égetéssel és faszénégetéssel már az idén, az előző évek 700 ezer forintos deficitje helyett, 300 ezer forintos nyereséggel zárják az erdő- gazdálkodást. És az elkövet­kező években, mintegy négymilliós beruházással megépül a tsz korszerű, az erdőkben kitermelt fá­nak lehetőleg még a fűrész­porát is hasznosító, korszerű fafeldolgozó üzem. Több millió forintos nagy­ságrendű talajjavítási ter­vek, 7,4 milliós költségű vízrendezés, valóságos ter­mészetátalakító tervek meg­valósítására is sor kerül a tsz-ben, hogy a 2—3 arany­koronás földek, a mostoha termőhelyi adottságok he­lyén virágzó nagyüzem le­gyen a jövőben. Persze mindez vnj™ sulhat meg máról holnapra. Kitartó munkára, az új szü­letésével együttjáró nehéz­ségek leküzdésére, gondos, kivitelezhető tervekre, jó szakemberekre, a gazdag holnapért áldozatokat is vál­laló tsz-tagságra, sok-sok mindenre van szükség a karsztvidéki modellüzem fel­virágoztatásához. Az ember már munkához kezdett, hogy e szép tájon az élet is megszépüljön. Pozsonyi Sándor Lehalászás a geleii víztárolóban Nagy és nehéz munkát végeznek ezekben a napok­ban a Dél-borsodi Halászati Termelőszövetkezet tógazda­sági dolgozói. A nagy mes- t '"séges tóból, a geleji víz­tárolóból most halásszák le és szállítják telelőkbe az élei „haltermést”. Már október 20-ika előtt megkezdték a lehalászást, de a Csinosén végigvonuló árhullám miatt abba kellett hagyni a munkát. A hatal­mas lehalászó hálót csak né­hány napja merítették is­mét a tóba. A hideg időjá­rás nehezíti a halászok munkáját. A Tiszán dolgozó halászoktól sem igen tudnak most segítséget kapni, mert a magas vízállás, az árvíz a folyón is nagyon gazdag zsákmányt ígér. A geleji víztárolóból szer­dáig mintegy 400 mázsa pontyot és busát halásztak le. összesen mintegy tíz va­gon „haltermésre” számíta­nak. Meglepően szépen fej­lődtek az idén a tóba telepí­tett busák. Tavasszal 40 de- kás súllyal kerültek a víz­tárolóba, most pedig két ki­lónál is nagyobbak, sőt akadnak 3,5 kilós példá­nyok is. I \ Tervek, teltek, feladatok TVK olcfinmfi irányítóköz- pontjában. Munkásvédelmi vetélkedő a VASVlLL-nél A szocialista munkaver- seny keretében a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 57. évfordulója tiszte­letére a VASVILL Vállalat­nál munkásvédelmi vetélke­dőt szerveztek. A vetélkedő­re 33 brigád 175 fővel adta be jelentkezését. A vetélke­dő első fordulóját november 5-én tartották meg a válla­lat központjában és kiren­deltségein. A központban az első helyezést — 231 ponttal — a Lenin brigád tagjai ér­ték el. A Borsod megyei ki- rendeltségen 224 ponttal a Tyereskova brigád áll az élen. A vetélkedő második for­dulójára, a döntőre novem­ber 20-án kerül sor a vál­lalat központjában. BEPILLANTANI egy vá­ros, vagy akár egy aprócs­ka település jövőjébe is, nagyszerű élmény. Böngész­ni, kutatni a lehetőségek sű­rűjében, tettekre ösztönző igény, amelyeknek kielégí­tése, a célkitűzések valóra váltása, rövidebb vagy hosz- szabb távon lelkesítő elkö­telezettség. Elkötelezettség és munka. Gazdagon áradó tevékeny­ség, amelynek nyomán új és új lakóépületek, óvodák, is­kolák, gyárak és üzemek, utak és hidak, játszóterek és parkok, szociális és közok­tatási intézmények, olyan objektumok jelzik egy meg­tett út eredményeit, amikre büszkék lehetünk. Azok lesz­nek utódaink és minden utá­nunk következő nemzedék. Mert nemcsak a harminc, de az egy év előtti időszak is más, mint amilyen most, vagy lesz később. Más, szebb, tartalmasabb, gazdagabb. S azért ilyen, mert jól dolgoz­tunk, igyekeztünk úgy élni a lehetőségekkel és anyagi erőforrásokkal, hogy azok termékeny módon változtas­sanak meg társadalmi és gazdasági életünk legkisebb zugában is mindent. Az em­ber javára és boldogulására. Az ember javára és boldo­gulására történik hazánkban és szűkebb pátriánkban, Borsodban és székhelyén, Miskolcon is minden. Mert amit az elmúlt 30 esztendő­ben építettünk és valóra vál­tottunk, az nemcsak egy va­donatúj bérház, vagy új üzem méreteiben és szere­pében mérhető le kézzelfog­hatóan, hanem kinek-kinek egyéni sorsa alakulásában is. Az otthon melegében, a szép bútorban, a választéko­sabb életmódban, a sokré­tűbb és tartalmasabb igé­nyekben, s mindabban, amit ezzel a két szóval határoz­hatunk meg: növekvő élet- színvonal. E növekedés állandó moz­gást, változást jelent még akkor is, ha helyenként el­lentmondásokkal találko­zunk, amelyek netán bosszú­ságra, esetleg megtorpanás­ra ingerelnek, de tétlenség­re sohasem. A tétlenség ide­gen a mi társadalmunktól, idegen azoktól, akik tettek­re születtek, akik nem csak óhajtanak valamit, hanem készek annak elérésben te­vőlegesen is közreműködni. Ez a jellemzője a munká­nak, a társadalmi közérzet­nek és annak a törekvésnek, hogy megyeszerte és Miskol­con is még többet akarjunk és tudjunk alkotni, teremtő munka révén megvalósítani. E szándékhoz és tettre- készséghez az alapot és a ke­retet közép- és hosszabb távú terveink adják anélkül, hogy egyszerre sokat markolnánk, anyagi és egyéb lehetősége­ink határait túllépnénk. E magatartás szigorú fegyel­met és következetességet is jelent egyben, mint ahogy jelentett eddigi terveink vég­rehajtásában, s jelent ezután is. Nem titok senki számára, hogy — miután a negyedik ötéves terv végrehajtásában az utolsó esztendő küszöbé­hez érkeztünk — már nagy ütemben tart az ötödik öt­éves terv előkészítése, ki­munkálása, azoknak a fel­adatoknak a meghatározása, amelyek újabb öt esztendőre 1980. végéig megszabják te. endőinket. A TEENDŐK előkészítésé­re nagy gonddal és körülte­kintéssel kezdődött meg a munka a tanácsoknál, így a miskolci városi tanácsnál is. Az elképzelések kialakításá­hoz figyelembe vették a vá­ros társadalmi szerveinek, Miskolc lakosságának és ta­nácstagjainak, minden tes­tületnek és intézménynek a javaslatait és azokat a ko­rábban meghozott határoza­tokat, amelyek a városfej­lesztéshez kötődnek, ennek érdekében születtek. A vá­ros V. ötéves tervének vég­leges kialakításához kapcso­lódó munka egyben számve­tés is. Értékelése és össze­gezése az IV. ötéves tervben elért eredményeknek és gon­doknak egyaránt. S e szám­vetés — szerénytelenség nél­kül elmondható — lelkesítő, távlatokat jelző dokumen­tum. Bevezető soraiban ol­vasható: „Hazánkban az el­múlt 30 év alatt mélyreható változás, fejlődés történt mind politikai, mind társa­dalmi, gazdasági életünkben. A második világháború okoz­ta károk eltüntetése után újjáépült és gyors ütemben fejlődött Miskolc ipara, meg. élénkült kerekedelme, s erő­teljesen emelkedett a lakos­ság életszínvonala. A fejlő­dés 1948-tól a középtávú tervekben meghatározott ke­retek között történt. A ter­vezési módszerek fokozato­san kialakultak és biztosítot­ták. hogy a népgazdaság fej­lődésével arányosan, a város gazdasága is fejlődjék ..." A népgazdaság fejlődésé­vel arányosan, de az ország második városához méltóan, szerepének, súlyának megfe­lelően. Ez az elv érvénye­sült minden tervidőszakban, a IV. ötéves tervben is, amely jellemzője lesz a kö­vetkező tervciklusnak is, amikor, mint azt a fejlesz­tési koncepciót összegező do­kumentumban is megfogal­mazták, „ ... tovább kell fej­leszteni a városépítés ered­ményeit. A tanácsi gazdál­kodást — a nagyobb önálló­ság keretében — erősíteni szükséges elősegítve, hogy a vállalatok saját érdekeltsé­gük mellett a lakosság igé­nyeit minél nagyobb mér­tékben kielégítsék.” Tények tanúsítják: a vá­ros — a népgazdaság egészé­hez hasonlóan — kedvezően fejlődött. Növekszik a la­kosság jövedelmi színvonala. Előzetes számítások szerint Miskolc lakóinak száma a IV. ötéves terv végéig 14 ezerrel lesz több, mint négy évvel ezelőtt. Ezzel együtt a megyeszékhely 1975. végére valamivel több mint 184 ezer lakosú várossá nő. Az Országos Tervhivatal előze­tes számításai szerint 1981. január elsején Miskolc 214 ezer lakost számlál majd. Ezek a tényék önmagukban véve is arra utalnak, hogy a városfejlesztésben továbbra is első helyen szerepel maid a lakásépítés, amelynek üte­me — az időközbeni gondok ellenére — kiegyensúlyozott, A városban a IV. ötéves tervidőszaicban — várható­an — 11900 lakás épül fel. Ezzel együtt — a lakásmeg- szünéseket is figyelembe vé­ve — a lakásállomány eléri a megyeszékhelyen a 60—61 ezret. A számítások szerint az V. ötéves tervidőszakban előreláthatólag valamivel több mint 13 ezer lakás épül fel, mégpedig úgy, hogy a városfejlesztésben számol­nak a kapcsolódó létesítmé­nyekkel is. A cél tehát az, mint az meg is fogalmazódott, hogy * ... a borsodi-miskolci la­kásépítési lehetőségek opti­mális fejlesztésével és maxi­mális kihasználásával, a 'ka­pacitások és az anyagi erő­források koncentrálásával minél nagyobb mennyiségű lakás épüljön." Mégpedig úgy, hogy változatosabb be­építési tervekkel, esztétiku- sabb, színesebb homlokzati megjelenéssel emeljék a la­kótelepek színvonalát, " . Csak a lakásépítkezés, de az egyéb beruházások is, nagy feladatok elé állítják az építőipart, amelynek er­re felkészülni, már most ha­laszthatatlan követelmény. TERMÉSZETESEN mind e mellett még sok egyéb ten­nivaló végrehajtása szüksé­ges ahhoz, hogy Miskolc az V. ötéves tervben meghatá­rozott kötelezettségeinek ele­get tudjon tenni. Mert hisz a városfejlesztés nemcsak la­kásépítkezéseket jelent, ha­nem minden olyan igény ki­elégítését, ami a növekvő életszínvonalat, gazdagodó életünket, egyszóval azt je­lenti, ami a szocializmus el­véből fakad. Mindent az emberért, az ember érdeké­ben. Amihez mindenkitől ké­rik és elvárják a becsülete­sen, szíwel-lélekkel végzett munkát, a további sikerek és eredmények érdekében. T. F. Az elmúlt napokban ünnepélyes keretek közt adták át az Észak-magyarországi Vegyiművekben a csaknem 420 millió forintos költséggel épült gyógyszer-intermedier gyáregységet Modelliizem a karsztvidéken

Next

/
Oldalképek
Tartalom