Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MFOVEI B170TTS AG A N AK I.AP.IA XXX. évfolyam, 261. szám Ara: 1 forint Csütörtök. 1971. november 7. Óvári Miklós rádió­és televízióbeszéde Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. év­fordulója alkalmából szerdán beszédet mondott a rádióban és a televízióban. — A forradalom 57. év­fordulóját ünnepeljük — mondotta bevezetőben. — A forradalomét, amely megte­remtette a nagy többség, a dolgozó osztályok hatalmát, amely bebizonyította, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók testvérisége le tud­ja győzni a háborút, erő­sebb az uralkodó osztályok Által szított nemzeti gyűlöl­ködésnél. A Nagy Októbert köszöntjük, amely a marxi— lenini elmélet és a forra­dalmi gyakorlat egyesítésé­vel először mutatta meg, hogy a munkásosztály meg tudja rendíteni a rendíthe­tetlennek hitt tőkés világot, képes az egész dolgozó nép összefogására és vezetésére, utat tud nyitni egy új, igaz­ságos társadalom felé. 1917 novembere óta — Majakov­szkij szavával — az emberi­ség közvetlen teendőjévé vált a szocializmus, és ezzel új korszak nyílt a világtör­ténelemben. — Az egykori Oroszország elnyomottjainak elemi erő­vel kirobbant forradalma, amelyet a bolsevikok lenini pártja vezetett diadalra, az emberiség évezredes vágyai­nak, oly sokszor meggyalá­zott, sárba tiport eszményei­nek valóra váltását írta vö­rös zászlajára. Győzelme ezért lett az emberiség job­bik és nagj'obbik felének re­ménye, de ezért lett mind­máig a nemzetközi tőke és minden haladásellenes erű vad támadásának célpontja is. — Az Októberi Forrada­lom győzelmével létrejött munkásállam évtizedeken át egyedül viselte a világ bé­kéjéért és haladáasáért ví­vott, sok áldozatot követelő harc fő terhét. Döntő sze­repe volt abban, hogy a vi­lág megmenekült az embe­riség és az emberiesség leg­nagyobb ellenségétől, a fa­sizmustól. A Szovjetunió lé­te, népének tudatosan és öntudatosan vállalt áldoza­tai lehetővé tették, hogy a világ számos nemzete nem­csak elnyerte szabadságát, hanem meg is tudja védel­mezni azt, mert ma már nincs védtelenül kiszolgáltat­va az imperializmus kényé- nek-kedvének. — Ötvenhét év alatt na­gyot változott a világ, Ok­tóber győzelme meggyorsí­totta a társadalmi haladás folyamatát. A szocializmus, amelynek — már születése másnapján — közeli buká­sát jósolták ellenségei, ko­runk megdönthetetlen reali­tása lett; vonzó példa és biztos támasz az egyetemes emberi haladásért küzdő erők számára. Létrejött, megerősödött a kommuniz­must és a szocializmust építő szabad népek közös­sége, a szocialista világrend- szer. Az egész világot átfo­gó munkásmozgalom olyan erővé vált, mellyel a tőke urai — akár akarják, akár nem — kénytelenek szá­molni. A gyarmati rendszer összeomlott. — Az imperializmus 1917 november óta — történelmi mértékkel mérve — védeke­zésre, visszavoViulásra kény­szerül. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy még ma is ké­pes egyes népeknek súljfos károkat, mérhetetlen szen­vedéseket okozni. — A haladó emberiség mindmáig érzi a chilei tra­gédia sebeit. De érzi azt is — bárhogy tobzódik is a reakció —, hogy az embe­riség jövőjét egyre kevésbé tudja befolyásolni az impe- riauzmus. Chilében a haladó erők — hisszük és tudjuk: ideiglenesen — vereséget szenvedtek, de azóta Portugá­liában kártyavárként omlott össze Európa legrégibb fa­siszta rendszere, Görögor­szágban megbukott a kato­nai junta. A harc még nem ért véget, de a demokratikus erők jelentős sikereket értek el. — Október azért válhatott világtörténelmi jelentőségű eseménnyé, mert tartós ér­vényű válaszokat ad az em­beriséget foglalkoztató leg­fontosabb kérdésekre. — Napjainkban, amikor a tudomány és a technika gyors fejlődésének vagyunk a tanúi, mind élesebben merül fel a kérdés: tudunk-e okosan, emberhez méltóan élni ezekkel az új lehető­ségekkel? Sikerül-e meg­akadályozni egy új, min­den eddiginél pusztítóbb vi­lágháború kirobbantását? Sikerül-e a népek, az egész emberiség javára hasznosí­tani a teremtő munka ered­ményeit? Tudunk-e földün­kön olyan igazságos, elnyo­mástól és kizsákmányolás­tól mentes világot teremte­ni, ahol a népek szabadon, békében és barátságban él­nek, ahol minden ember szá­mára megadatik az alkotó­munka öröme, a képességek kibontakozásának lehetősége, s ahol megvalósul az egyén és a közösség érdekeinek harmóniája? — Ezek a kérdések fog­lalkoztatják ma a haladó emberiséget, mindazokat, akik az imperializmus em­bertelen világából, az egyén ki zsákmány oltságának, a kö­zösségi élet elsorvadásának világából keresik a kiutat. S ezekre a kérdésekre ad­nak mindmáig ható, meg­győző, egyre érvényesebb és biztatóbb válaszokat a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméi, s ad felele­tet ezeknek az eszméknek a valóra válása — Olyan korba értünk el, amikor a történelem tapasz­talataiból okulva, egyre több és több nép ismeri fel, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmus jelenti a jövőt; a szocializmus és a társadal­mi haladás egymástól elvá­laszthatatlan. — Az interkontinentális rakéták, a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek, a ter­monukleáris fegyverek ko­rában mind nyilvánvalóbbá válik az összefüggés Október és a világ sorsa közt. Ha ma béke van, s erőnk tuda­tában joggal bízhatunk á béke híveinek győzelmében, ezx mindenekelőtt annak kö­szönhetjük, hogy ötvenhét évvel ezelőtt megtört az im­perializmus egyeduralma földünkön, s létrejött az az erő, amely nemcsak megal­kotta, hanem érvényre is tudja juttatni a békés egy­más mellett élés politikáját, s ezzel az egész világon minden eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt a társa­dalmi haladáshoz. — A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom nemzet­közi jelentőségét hamar meg­értették a világ haladó mun­kásai, és Lenin szavaival él­ve „még gyakrabban nem is annyira megértették, mint inkább forradalmi osztály­ösztönükkel megsejtették, megérezték”. — Így volt ez hazánkban, Magyarországon is. Jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a magyar munkásosztály el­sőként valósította meg a gyakorlatban is a világszerte elterjedt jelszót: „Kövessük Oroszország példáját!”. A Tanácsköztársaság 133 napja fényes bizonyítéka annak, hogy népünkben termékeny talajra leltek a forradalom eszméi. — A magyar munkások, parasztok, katonák és értel­miségiek nagy tömegei meg­értették és megérezték, hogy az Októberi Forradalomban és a polgárháborúban nem­csak Oroszország népeinek sorsa dől el, a harc értük is folyik. A magyar inter­nacionalisták, akik Ukrajna, Közép-Azsia és Szibéria tá­voli tájain vívtak hősi har­cot a fiatal Szovjet-Oroszor- szágra törő belső és külső ellenséggel, ugyanazért az ügyért harcoltak, mint a magyar Vörös Hadsereg ka­tonái, akik magyar földön védték az intervenciós, el­lenforradalmi hadseregekkel szemben nemcsak a magyar munkásosztály hatalmát, ha­nem a szocializmus egyete­mes ügyét is. Joggal írhatta e forradal­mi napokban Tóth Árpád: „Szerényen s mégis segítve simul: a kicsiny, árva magyar jaj-patak a messzecsengö nagy moszkvai árba, mely most tisztára mossa a világot . . .*• — 1919-ben a magyar for­radalmat leverte az idegen katonai túlerő. De 1945-ben, történelmünk sorsfordító ta­vaszán az Októberi Forra­dalom vöröscsillagos kato­nái űzték ki hazánkból a fasiszta hordákat. Először történt meg nemzetünk éle­tében, hogy egy hadsereg, amely súlyos áldozatokat követelő harcokat vívott szerte Magyarországon, nem elnyomást és szolgaságot, ha­nem békét és szabadságot hozott. Lehetővé vált, hogy népünk ismét kezébe vegye a hatalmat, és 1919 örök­ségét is folytatva éplise em­berhez méltó otthonát, a szocialista hazát. — Alig több mint 30 évvel ezelőtt — Radnóti Miklósnak a fasizmus embertelen vi­lágát idéző szavait használ­va — mégoly korban él­tünk. „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéj­jel ölt, nemcsak parancsra”, „mikor ki szót emelt, az bújhatott”, s „az élő irigylé a férges síri holtat”. Akkor még csak bízni lehetett ab­ban, „hogy már közelít az az óra, már születőben az or­szág”. — Azóta három évtized telt cl, s felszabadulásunk 30. évfordulójára készülve elmondhatjuk: olyan korban élünk, melyben népünk tör­ténelmi jelentőségű vívmá­nyokat mondhat magáénak. Nemcsak a múlt maradvá­nyainak felszámolásában ér­tünk el döntő sikereket, ha­nem az új társadalom épí­tésében is. Oly korban élünk, melyben szabadon bontakoz­hat ki népünk alkotó ener­giája mind a gazdasági épí­tés, mind a kultúra terüle­tén. Olyan korban élünk, melvben a szabadságnak, az I (Folytatás a 2. oldalon) ff* Az egészen apró dolgok A brigád ünnepe (3. oldal) (3. oldal) Történet munkásokról Irkutszki emlékek (4. oldal) (6. oldal: A kitüntetés kötelez Kis Jánosné térje (7. oldal) (1. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom