Észak-Magyarország, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-27 / 277. szám
■rp- 1974. nov. 27,, szerda " Nyíltan, őszintén II házgyár ii átállás után ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 .......... — Főnök! — szólította meg az egyik szakmunkás az egység vezetőjét — keveset adott... — Én?! Maga is tudja, hogy nem egyedül osztottam el a bért... — Igaz, ott volt a művezető, a párt- és a szakszervezeti bizalmi is. — ök biztosan szóltak róla, hogy miért csak 50 fillér órabéremelést kapott... — Hát,... igen. — Jó szakmunkás, aranykeze van, de ez a kéz mintha egy kicsit lassú lenne. — Ezt mondta a művezető is. Belátom, igazuk van, szeretném másképpen csinálni. Mit tegyek? — Ügy látom, magában már eldöntötte. A jó munkáért ml sohasem maradunk adósak. A beszélgetés óta hetek múltak el. Emberünk azóta majdnem mintaszerű ügy- buzgalommal dolgozik, ö még nem tud róla, de a célfeladat jó végzéséért prémiummal jócskán gondolnak rá. Ez a kiragadott példa önmagában is’sokat mond. A döntés kollektív vélemény alapján alakul ki, a benne résztvevők, ha igent kell íjiondani igeneinek, s ha nemet kell kimondani, azt is merik. * A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál egv- időben nem így volt. A döntések többnyire „titkosak” voltak. A bérfejlesztésnél, a prémiumosztásnál két—három ember összedugta a fejét, s e „döntésekről” nem nagyon kaptak a dolgozók információt. A vállalat új gazdasági és politikai vezetésének működése kezdetén — néha később is — előfordult, hogy dolgozók a bérrel, vagy a bánásmóddal kapcsolatosan látszólag jelentéktelen ügyben mondjuk Sátoraljaújhelyből a miskolci központba utaztak. Ez abból eredt, hogy a helyi vezetők nem gyakorolták, vagy nem gyakorolhatták jogaikat. Ennek gyökere az volt, több esetben „fogjuk be valamivel a száját” szemlélettel a reklamálónak el nem végzett munkabérét is a többihez Hejőbábán Jn eEpaa; évben határozta el a tsz- tagság a két termelőszövetkezet egyesítését. A döntést hosszú vita előzte meg. Az emberek nem is annyira az egyesülés szükségességét vitatták, hiszen a többség tisztán látta, hogy csak összefogással, az erők koncentrálásával tudnak a gazdálkodásban előbbre lépni. A kétkedők inkább azt feszegették, hogy meglesz-e majd az egyetértés a két szomszédos község lakói között. Azóta tíz hónap lelt el, s az egyesített' Üj Élet :Tsz eredményei ' kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy Hejőbába és Hejőpapi tsz-tagsága a he- 15'es utat választotta. Ugyan még nincs vége a gazdasági évnek, de a rendelkezésre álló adatokból már következtetni lehet, hogyan is gazdálkodtak 1974-ben. Vida László tsz-elnök elégedett az eredményekkel. — Annak ellenére, hogy az időjárás sok tekintetben áthúzta számításunkat, nincs különösebb okunk panaszra — mondta az elnök. — Termelőszövetkezetünk ez évi árbevételét a közgyűlés 35 millió 610 ezer forintban szabta meg, s ahogyan most a kimutatásokat nézem, már bizonyosra vehető, hogy december 31-ig teljesítjük az előirányzatot. Ügy számolunk. hogy a közös gazdaság bruttó jövedelme az idén 10 millió forint körül lesz. Főként a növénytermesztésből csapták, kifizették. S e2 bizonyos mérvű cinkosi állapothoz vezetett, hiszen a következő esetben a reklamáló magabiztosabban léphetett fel. Az üzemi demokrácia hiánya is közrejátszott abban, hogy a vállalatnál egy időben igen rossz volt a munkamorál. rossz volt a gazdasági eredmény, s a dolgozók nem ismerték azt, hogy milyen a nyereségrészesedés. * A vállalatnál először is a gazdasági munka feltételeit igyekeztek megteremteni. Később került sor az üzemi demokrácia különféle formáinak, rendszerének kiépítésére. Ezt szigorú igazgatói utasítás alaDozta meg. A „házon belül” a múlt év őszén szabályozták a különféle fórumok — a termelési tanácskozástól a brigádértekezletig — helyét,, idejét, feladatát, rendjét és ezt szigorúan ellenőrzik is. — Az új módszer rendszeressé teszi a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolatot. Korábban — mondja . Kiss Sándor igazgató, Viszlai Károly párttitkár — a vállalat minden gondja az igazgatóra, a párttitkárra, a szak- szervezeti titkárra áramlott. Most ott. abban a közegben mondják el a dolgozók észrevételeiket, ahol dolgoznak, élnek, s ahol valójában dönteni kell. A döntések végrehajtását így . „ezer szemoár” figyeli,y ellenőrzi. Az álláspont mindig értékelő, minősítő. Az anyagi, erkölcsi elismerés mindig újból és újból értékeli az egyén, a brigád, vagy az építésvezetőség munkáját. Igaz, ma is előfordulnak reklamációk. A gyanakvásnak még vannak maradványai. „A másik brigád munkáját jobban becsülik, mint a miénket”. Az ellenőrzés mindig ezzel kezdődik: „jó, nézzük meg a teljesítményt, biztosi!ottak-e a brigádnak munkát, anyagot, energiát. * A vállalatnál az üzemi demokrácia, a különböző fórumok jó működése és azok örök „táplálása” eredményeképpen erősödött, és ennek sok jó kihatása van. származó bevétel alakult kedvezően. Van olyan ágazatunk, amely huszonöt százalékkal jobban fizetett, mint ahogyan azt korábban terveztük. Meg kell azonban mondani, hogy az állattenyésztésben kissé elmaradtunk. Sem a mennyiséggel, sem pedig a minőséggel nem lehetünk elégedettek. Változtatásra szorul az állattenyésztésben dolgozók munkadíjazása is, mivel a jelenlegi rendszer nem ösztönzi eléggé tagjainkat a jobb, eredményesebb munkavégzésre. Az állattenyésztés fejlesztését a következő év egyik legfontosabb feladatának tekintjük szövetkezetünkben. A beszélgetés során szóba kerül a rendkívül szeszélyes időjárás is. — Nekünk is sok kárt okozott az idei esős ősz — folytatta az elnök. — Például napraforgóból mintegy másfél millió forint értékű termés ment veszendőbe. Ebben az évben beléptünk a CPS kukoricatermesztési rendszerbe, amelytől nagy terméseredményt vártunk. Túl^-I ságosan nem panaszkodha-1 tunk, mivel ilyen időjárási viszonyok között a hektáronkénti 50—55 mázsás átlag nem lebecsülendő. - Bízunk benne, hogy lesz még ennél több is. A hejőbába—hejőpapi Űj Élet TsÄ tagsága érzi az ösz- szefogás erejét abban is. hogy ebben az évben több pénz jutott beruházási célokra. — Jó a dolgozók és a vezetők együttműködése. Nőtt a munkahelyi vezetők tekintélye, az irántuk való bizalom, a jó légkör. Ezt tükrözik a gazdasági eredmények is. A megyei tanács építóvállalatának kollektívája ez évben eddig 44 —45 százalékkal több értéket alkotott, mint a múlt év azonos időszakában. Nyereségben 9 hónap alatt többet értek el, mint a múlt év háromnegyed évében. S ami igen sokat mond: az egy munkásra jutó termelési érték 20,3 százalékkal növekedett. Nőtt. pedig a gépesítésben, a feltételekben különösebb fejlődés nincs, sőt egyre nagyobb gond, hogy az elmúlt évben igényelt 16 tehergépkocsiból egyet se láttak, csak ígéret van rá, hogy jövőre megérkeznek a járművek. Sokat erősödött a társadalomért érzett felelősség. A KISZ védnökséget vállalt a lakásépítés *101011, több brigád, Gcrcsák Ferenc, Merényi Imre, Beluzsár István, Csirmaz Istr>án, Adám János irányításával több száz óra társadalmi munkával segítették Miskolc szépítését, fejlődését. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál — mint a miskolci szolgáltató párt-vb kihelyezett ülésén is megállapították — az üzemi demokrácia erősödött. Több vonatkozásban példamutató. Tennivalók azonban még mindig vannak. Az úgynevezett „visszacsatolás” még nem működik tökéletesen. Előfordul, hogy egyik, vagy másik észrevételre nem érkezik válasz, vagy nem eléggé gyors a reagálás. Vannak gondok, ügyek, amelyeknél késő, ha mondjuk a legközelebbi termelési értekezleten szólnak róla, mit tettek, vagy mit akarnak tenni. Az üzemi demok-. rácia is rugalmasságot kíván. Gyakran elég egy telefon, egy levél, s az adott építésvezetőség dolgozói, a brigád tagjai így informálódhatnak róla, hogy az adott panaszt különféle okok miatt később tudják elintézni, vagy az egyelőre megoldhatatlan. Csorba Barnabás ___ Ív illőn mintegy 3 és J UCII fél milliót költöttünk gépek vásárlására — újságolta Vida László. — Többek között beszereztünk nyolc IFA gépkocsit, aminek igen nagy hasznát vettük a betakarításban. Régen a gépállomásnak nem volt. olyan nagy gépparkja, mint amilyen jelenleg az Üj Élet Termelőszövetkezetnek van. Tíz tehergépkocsi, huszonnégy traktor, nyolc kombájn és még számos munkaeszköz segíti a tsz-tagságot a nagyobb terméseredmények elérésében. L. L. Homokhegy1; mészgödör, kőhalom. Építkezés nyomai Ernődön. A házigazda K. L., alig több mint harmincéves. Szakmunkás. Naponta jár be Miskolcra dolgozni. — Nem fárasztó a mindennapos utazás? — Megszokja az ember — válaszolja —, hiszen közel húsz éve ingázom. Tudja a szakmám miatt. Hegesztő vagyok. Ketten vagyunk a telken, ahol a ház betonalapzata modern épületet sejtet. — Még messze vagyunk a befejezéstől — mondja —, pedig már két éve hogy elkezdtük. Magam készítettem Megyénk városaiban az utakat ma még nem szegélyezik a szebb, tetszetősebb új házgyári épületek. Az első néhány szerelési munkát csak pár napja kezdték meg három városban. Frissek tehát a gondok is, amelyek az űj típusú épületéi születésével kapcsolatosak. Frissek, de nagyrészt lezártak, s éppen ezért a tapasztalatok már biztosítják a továbblépés lehetőségét. — Az eredeti tervek szerint az új elemek gyártásának július 25-től kellett volna kezdődnie — mondta Szamos Gábor gyárvezető. — Az előtte levő hónapokban mindent megtettünk, hogy a régi elemtípusok gyártását befejezzük és készen álljunk az új technológia fogadására. Tudtuk, hogy csaknem 50- r.el nő az új típusban a készítendő elemek fajtája. Ma viszont azt is tudjuk, hogy a tervezés, a sablongyártás, a kísérleti és' próbagyártás olyan rövid idő alatt nem bonyolítható jle, mint ahogy mn 'VHHMHBBHnHMI a salakblokkot, hol szabadságidőmben, hol szombatokon és vasárnapokon, nem is beszélve az évek óta tartó takarékoskodásról, amíg az építkezéssel eddig eljutottam. — Mikor vásárolta a telket ? — Örököltem a szüleimtől. Ök ott laknak — mutat a telek másik vége felé. — Addig együtt lakunk, amíg megépül a ház. A kislányom most- ment iskolába, szeretném. ha külön szobája lenne, hogy nyugodtabban tanulhasson. A mészgödröt egy csőből folyó víz, csörgedező patakazt az eredeti elképzelések rögzítették. Az elmúlt hetekben a legnagyobb problémát az jelentette, hogy az ÉPGÉP nem tudta időben szállítani a gyártósablonokat. Így az eredeti tervekhez viszonyítva az új típusok szerelésénél körülbelül háromhónapos csúszás, késés van. Tudjuk jól, hiszen a szakemberek több ízben elmondták, ez az’ átállás nagyobb gondot jelent, mint annak idején az indulás. A Miskolci Házgyár 1968-ban, az indulás évében ismert és a Szovjetunióban elsajátított technológiát adaptált. A 252 sablon kicserélésével most a teljes technológiát megváltoztatták. Üj gépeket szereltek be, s az embereknek 5 év beidegződött mozdulatait kellett elfelejteniük. Mégis vállalkoztak erre a hatalmas feladatra. — Az új technológiával meglesz a lehetőség, hogy tetszőlegesen változtassák az épületek formáját, nagyságát és összességében kedvező váként táplálja. Az ajtók és az ablaktokok még beépítésre várnak, de a leendő házigazda már a fürdőszobáról beszél, arról, mit jelent majd ez a családnak. — Látja ezt a hatalmas alapot? — folytatja büszkén. — Ketten ástuk ki az asszonnyal az árkot. Három napig tartott. Sietnünk kellett, hogy mire jönnek a munkatársaim segíteni, készen legyünk. — Mennyi idő alatt jött össze a pénz az induláshoz? — Ketten keresünk. A zsaluzásig a költségeket még magánerőből fedeztük. A munkadíjat többnyire a barosképeket alakítsanak !d, ugyanakkor nem annyira kötött az épületekben a lakások elrendezése, nagysága. Továbbá folynak a kísérletek a házak színezésére is, ezek alapján a kívánt szín- variánsok majd elkészíthetők lesznek. Minden átállás nehéz. Az előre számított dolgok sok esetben nem égy alakulnak, mint ahogy azokat tervezték. A házgyár és a BÁÉV körülbelül 70 különböző vállalattal van kapcsolatban, ha bárhol, bármilyen probléma, fennakadás van, az láncre- akciószerűen ide vezet, itt csapódik le. — A három hónap késéséből eredően körülbelül 650 —700 lakás elemei nem készültek el. Mit jelent ez a lakásátadási tervek szempontjából? — Bízunk benne, hogy átvészeljük ezt a csúszást. Ugyanis nálunk a szerelési és a szakipari munkák befejezése közötti eltolódás az év közepén 1400 lakás volt. A készre készítés jelenleg 800 lakásnál tart. Nekünk most arra kell törekednünk, hogy a szakipari munkák csökkentésének üteme nélkül biztosítani tudjuk az új lakásokból a munkaterületet. Akkor nem lesz baj. — Hogy állnak most a termeléssel? — Jelenleg 40 százalékos a termelésünk. Egy sorunk üzemel a végleges technológia szerint, más sorok ideiglenes jelleggel üzemelnek. Reméljük, hogy e hónap végére az ÉPGÉP (pur le tudja szállítani a még hiányzó sablonokat, más gépekkel együtt, s akkor fokozatosan növelhetjük a termelésünket. — Milyen problémákkal küszködnek még? — Az új termékekhez új anyagok kellenek. Műanyag elosztódobozok, pvc-gégecsö- vek, sok száz termékfajta, amelyek gyártására nem készült fel időben az ipari háttér. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azonban bizakodunk, hogy a még meglevő gondok is megoldódnak. — Mikorra várható, hogy a háromhónapos lemaradást behozzák? — A bajok nehezén túl vagyunk, szinte valamennyi termékből már volt próba- gyártás, tudjuk, mit akarunk, mit kell csinálnunk, és reméljük, hogy 1975 decemberéig a most hiányzó 650— 700 lakás elemeit pótoljuk majd. Ügy érezzük, az elmondottak alapján, az újonnan induló házgyárban erre minden lehetőség megvan. Hajdú Gábor rátok és a kollégák segítsége pótolta. A többi kölcsönből készül... Elég nagy összegről van szó, hiszen háromszobás, összkomfortos lesz a ház. — Mikorra várható a beköltözés? — Jövőre szeretnénk befejezni. — Mikor voltak utoljára üdülni ? — Régen. De ha a lakás megépül, mindent bepótolunk. Nehéz akkor az utazásra gondolni, amikor itt a nagy gond az ember nyakán, hiszen addig nem vagyunk nyugodtak, amíg meg nem épül a ház. A fészekrakás gondia örömteli gond. Az mindenki számára. így Ernődön is, K. L. családjában .... (Csanálosi) Míves év Hejőbábán és Hejöpapin Az új rázópad, amely jobb hatásfokkal dolgozik, mint a régi módszer és meggyorsítja a munkát 3. r**’ Valamennyi elemlípusból megtörtént a próbagyártás. Az elkészült elemek szebbek, tetszetősebbek, mint a régi házak „építőkövei” voltak Féezekrakók
