Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
1974. okt 3., csütörtök eSZAK-MAGYARORSZAG 5 A példa er ef ével A minap kedves ünnepség színhelye volt a Tiszai Vegyi- kombinát, ahol a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési megállapodás aláírásának negyedszázados évfordulója alkalmából — az országos ünnepségsorozat keretében — ankétot szerveztek. A részt vevő szakemberek között találtuk V. M. Olevszkijt, a szovjet GIAP (Állami Nitrogénipari Tervező Intézet) műszaki igazgatóhelyettesét, a kémiai tudományok doktorát is. A magyar—szovjet műszaki és tudományos együttműködés jelentőségét Szénási Tibor, a TVK műszaki igazgatóhelyettese méltatta. Mindenekelőtt, az egyre bővülő magyar—szovjet vegyipari kapcsolatok szükségességét hangsúlyozta. Mint mondotta: a Tiszai Vegyikombinát létrejötte élő példa arra, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva önzetlenül segíti a magyar vegyipar fejlődését. Beszélt arról is, hogy a kombinát műtrágyagyára éppen a szovjet GIAP tervezőintézet típustervei alapján, túlnyomórészt szovjet szállítású gépek és berendezések felhasználásával épült fel. Ugyancsak a szovjet— magyar műszaki-tudományos együttműködést példázza a néhány évvel ezelőtt elkészült etiléngyár és az újabb nagy alkotás, az épülő olefinmű is. Az igazgatóhelyettes a továbbiakban utalt arra, hogy a Szovjetunióban az utóbbi években épülő festékgyárakat magyar berendezésekkel látják el. Ebben az együttműködésben természetesen részt vesz a Tiszai Vegyikombinát kollektívája is. Több szovjet vállalat ugyanis már hosszabb idő óta számos festékipari gépet vásárol a kombináttól. Az ankéten V. M. Olevszkij nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a műtrágya- és salétromsavgyártás időszerű technológiai kérdéseiről. Többek között elmondta, hogy a szovjet vegyipar, ezen belül is a nitrogénipar, hallatlanul gyors ütemben fejlődik. Például a műtrágyatermelés jövőre az 1970. évihez képest több mint hatvan százalékkal emelkedik. S ami még nagyon lényeges, a fejlesztés fő irányát most az évi több százezer tonnás ammónia- és salétromsavkapacitású gyártóvonalak létrehozása képezi a Szovjetunió különböző részein. A neves szovjet szakember, aki most járt először Magyar- országon, megtekintette a kombinát főbb üzemeit, közte a szovjet GIAP intézet által tervezett nitrogénműtrágya-gyárat. A TVK vezetőivel folytatott beszélgetés során V. M. Olevszkij elismeréssel szólt a termelő berendezések magas műszaki színvonaláról és azokról a gazdasági sikerekről, amelyeknek az alapját a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés vetette meg. L. U Szovjet szakszervezeti dcleoávió Ozdon Mi, emberek Az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti aktíváinak vi- szontlátogatásaként kedden este öttagú szovjet delegáció érkezett Özdra. A delegáció tagjai valamennyien szak- szervezeti aktívák. A szovjet vendégeket kedden este Léka Tivadar, az ÓKÜ szak- szervezeti bizottságának titkára fogadta. . A szovjet delegáció tagjai tegnap délelőtt megtekintették a gyártörténeti bemutató/ dolgozó szakcsoportok Községünkben igen eredményesen dolgozik a termelőszövetkezet, szorgalmasak a termelőszövetkezeti tagok. Ez évben is jó eredményekről adhatunk számot mind a növénytermesztésben és állattenyésztésben, mind a kertészetben. A földeken már megkezdték munkájukat a vetőgépek. Községünkben sertéshizlalási szakcsoport működik, s igen jól dolgozik a nyulászati szakcsoport is. A tagok már az alakuló gyűlésen tervet készítettek, s elhatározták, hoey a jövő évben, fóliasátrak alatt primőr árukat termelnek. Nagy előnye a szakcsoportnak, hogy elnökük. Fülöp András nyugdíjas, volt tsz-agronó- mus irányítja majd a csoport munkáját, amelyhez az áfész is megad minden segítséget. Kozma I.ajós Bocs tót, majd gyárlátogatáson vettek részt Pethes András vezérigazgató és Vajda István, az ÖKÜ nagyüzemi pártbizottsága titkárának kalauzolásával. T élután 3 órakor Ju- i hász György a városi párt- j bizottság első titkára fogadta a szovjet vendégeket, a ! város és a nagyüzem múltjáról és jelenéről tájékoztatta őket. A szovjet delegáció este utazott el a fővárosba. Miskolc, Stadion u. 13. 11114. Kedves emlék volt... Nagy bánat ért szeptember 25-én, szerdán. Délelőtt Nagyapám mesélte: a háború alatt volt olyan időszak, amikor heten kaptak 20 dekányi kenyeret. Akadt olyan eset is, hogy annyi sem jutott. Aztán lassan egyre fehérebb lett a „mindennapi”, ahogy helyreállt a termelés, a rend az országban. Eljutottunk a fehér, félfehér fokozatokig. Ma legalább tízféle választék van. A vasgyári pékségnél, a „gesztenyesoron” százával állnak idős emberek a sorban. Naponta két-három órákat a friss, ropogós kenyérért. N. K. Tapolcáról, T. B. Szirmáról, F. Gy. a Papírgyártól, K. J.-né Bükkszent- keresztről (!) jön ide mindennap. Hogy miért? Mert itt jobb a kenyér mint másutt. Sokan a sorbanállók közül az egész környéket ellátják. Pa- pírzsákokbam öt-hat veknit cipelnek buszon, villamoson, Lehet, hogy az otthoni csemege-, vagy kenyérbolt ugyanazt a sütést kapja! A főutcán, egy kapualjban fejkendős, nagy kosarat cipelő asszony a kukából másfél kilónyi kenyeret szed ki. Viszi haza, a malacoknak. * A véget nem érő bérházsor előtti pádon öreg, fáradt arcú bácsi meséli a köréje sereglő gyerekhadnak: — Tudjátok, valamikor a háború alatt, ha repesz vagy találat ért egy lovat, szamarat, százan is szaladtunk hoz á. Ki késsel, ki egy megfent vasdarabbal. Nyúztuk, marcangoltuk a friss húst. A vasgyári piac csarnokában a szivárvány minden színére festett arcú asszonyság reklamál emelt hangon: — Borjúhús nincs? Miért nincs? Az a malac is satnya! Végül 2 (azaz kettő) forintért kér egy kis színhúst a kiscicájának! Mögötte a sorban legalább ötvenen méltatlankodnak. 97 csákány munkában Termelőszövetkezetünk hat, szocialista címért versenyző Gyula bácsi még gyalog járt Hámorból a „gyárba” dolgozni. Mezítláb indultak, papírba csomagolva hónuk alatt vitték a cipőt. Kopogott a körmük az egykori köves kocsiúton, aztán Diósgyőrben egy utcai csapnál lábat mostak, felhúzták az elnyűtt cipőket. Tömeg a buszom, műszakváltás ideje van. Valahonnan méltatlankodó hang: — Nem bírják megvárni a következőt ?! összetapossák a szegény nyugdíjast! Nincs válasz, csak a következő megállóban zsörtölődnek az ajtónál: — Ezért tolakodott fel tata? Pont váltáskor, mikor mindenki siet! Tömöttek a1 buszok, villamosok! És az öregúr nyugodt, tempós léptekkel, csendesen morgolódva beballag a közeli étterembe, ebéd utáni sörét elfogyasztani... * l — Alig van délután nyomás a harmadik emeleten. És olyan meleg a víz — aí- fektálja egy hölgy a villamoson oda sem figyelő barátnőjének. Ráadásul néha olyan mint a tej és pezseg a klórtól, ihatatlan! Az édesapám, meg az anyósék is kénytelenek demizsonnal és üveggel felpakolva órákat buszozni, hogy a Blikkből egy kis iható vizet hozzanak haza. Hideget és kristálytisztát. Nem kell a nyomásra várni. Ott kinn nincs vízkorlátozás, vízhiány. Mindig „folyik a csap...” A Kun Béla utcai iskola melletti vízcsap a legnagyobb szárazságban, a vízkorlátozás idején is szép csendesen csörgött. Nem kellett a nyomásra várni, órákat utazgatni. Helyben volt a belvárosban. .. Vásárhelyi István brigádja ez év áprilisában olyan felajánlást tett, hogy: a párt XI. kongresszusa tiszteletére hétezer forint értékű társadalmi munkát végez az új gépműhely építésénél. E munkára szeptember 22- én korán reggel, megjelentek a brigádtagok, s elfoglalták kijelölt munkaterületüket. Hívás nélkül megjelent a labdarúgó-csapat és vezetője is — hálából az új pályáért. Alig telt el egy óra, s mór egyszerre 97 csákány szaggatta a földet. Vidáman, jó hangulatban dolgoztak, s 180 köbméter agyagos-kavicsos földet mozgattak meg. Az elvégzett földmunka értéke 17 ezer forint. Jó érzés volt látni a lelkesedést, hallani a viccelődést. élcelődést, hogy ki is fogja előbb elvégezni a reá kiszabott részt, kinek szebb a vágott falrésze, stb. Déltájban igaz már itt-ott megmutatkoztak a fáradtság jelei, de rögtön el is múltak, amikor a vezetők ebédhez invitálták dolgozó társaikat. Az ebéd alatt, amit a nőtanács tagjai készítettek, másról sem esett szó, mint délelőtti teljesítményeik megvitatásáról. Az eredménynek minden lei örült. így lett a közös munkából, az összefogásból egyszerre öröme és haszna a termelőszövetkezeti tagoknak, alkalmazottnak és a társadalomnak. Hunyadi János Tsz dolgozói Boídogkőváralja . NAPI POSTÁNKBÓL Egy Kocsi löld iV gazdát Keres Miskolcon a III. kerületi tanácsháza előtt egy szökőkút díszük. Gyönyörködni azonban nem lehet benne, mert mindig átalakítási munkákat végeznek rajta. Jó lenne, ha végre elkészülne a szökőkút és a két öltözőnek épített bódé is eltűnne. Egy éve bosszankodom már, hogy az ablakunk alá, a parkba öntöttek egy gépkocsi földet. Gazdája nincs, mert sem az Ingatlankezelő Vállalat, sem a parképítők nem tudnak róla. Mindenki kerülgeti a kupacot, de senki nem intézkedik, hogy vagy szétszórják, vagy elvigyék innen. Szeretném, ha mielőbb megkerülne a földet ide szállíttató illetékes és intézkedne. Magyar László 11 óra körül a Diósgyőrből Miskolc, Tiszai pályaudvar felé tartó villamoson utazva, leszálltam a villanyrendőrnél, s az ülésen felejtettem fekete zippzáras iraitáská- mat. Ebben volt egy Selga kisrádió, . amit 1970-ben, 10 évi vasúti szolgálatom befejeztével, nyugdíjazásomkor kaptam kedves kollégáimtól. Csekély fizetésű nyugdíjas, beteg ember vagyok, nagyon elkeserít, hogy eltűnt az emlékbe kapott kisrádió. Azt remélem, jóérzésű ember találta meg, s így nem lesz reménytelen a kérésem, hogy azt visszajuttassa hozzám. A táskámban egyébként egy nevemre szóló levél és betegbiztosítási receptfüzet is volt. Boldogan megjutalmaznám és nagy hálára kötelezne az, aki értesítene, hol vehetnem át a kisrádióinat. Kelemen Mátyás Szikszó, Kórház u. 33. Országos vásár Miskolcon — Ezerhatszázért viheti! — Ez az utolsó ár? A kérdező, a magasabb, egy darabig mustrálgatja a süldőt, aztán meggondolja, az alacsonyabb markába csap. Megvan az egyezség. Körülöttük tarkán hullámzik a vásárosok tömege. Eladók, vásárolni kívánók. Az eladók előtt ládák, kasok, bennük malacokkal, mellettük szekerek, elibefogott lovakkal. Országos vásár. Mis-. kolc, a hónap első szerdája. — Mennyibe kerül ez a hízó? A tulajdonos gyanakodva pislant. Komoly vevő-e a kérdező, vagy csak szemlélődik? — Kettőezerhárom — böki oda, még a cigarettát sem veszi ki a szájából. Aki kérdezte tovább mustrálja a hízót. Megnézi a lábát, megvakarja a hátát. Pont ilyet képzelhetett otthon, mert hamarosan meg van az, egyezség. Madzagot kötnek az alig tiltakozó sertés lábára, s elindulnak, megisszák az áldomást. Odébb a szarvasmarha és lóvásár. A szarvasmarha karámból főleg borjak tekingetnek ki. A sor szélén kajla szarvú tehén kötőfékét fogja a gazdája. Unatkozik. Kora hajnalban indulhatott, s hiába várja a vevőt. Az állat békésen kérődzik, míg gazdája egyre türelmetlenebbül áll egyik lábáról a másikra. A karám hátsó felében csikókat járatnak. Foga van ma az időnek. — Meglátja, hó is lesz — mondja valaki. A karám oldalához sorba kötve állnak a lovak. A szélén a mezőkeresztesi termelőszövetkezeté. Három lovat hoztak a vásárba. — Milyen a kereslet? — Nem nagy. Itt már nincsenek nagy vásárok — mondja az elnök. — Ki vesz ma itt lovat? Fuvarosok, egyéni gazdálkodók. Mi főleg külföldre adjuk el az állatainkat, azokat pedig nem hozzuk ide. Odébb a hivatalos helyiségek: állatorvos, átiró. A kinyitott ajtóban passzusra várakoznak a régi és az új tulajdonosok. Az átíró csoportban öten dolgoznak. A helyiségben csend, egyetlen nyugodt sziget a nyüzsgésben. Itt már nincs alku, türelmesen várakoznak az emberek. — Mennyi jószág kelt el a mai napon? — Eddig háromszázat írtunk át — mondja a csoport vezetője. — Főleg sertést, de akadt szarvasmarha és ló is. — Milyen a forgalom? — Talán nem szerencsés a mostani időpont — válaszolják —, kisebb a kereslet, mint általában. 5—G00 egy- egy délelőtt, ennyi a megszokott. Kint azonban nem vesznek tudomást erről. Kötőféken, kocsival, vontatóval érkeznek az állatok. Vagy csak eladni akarnak az emberele, vásárolni nem? Ez csak az esti zárásnál derül ki. Hajdú Gábor Fotó: Szabados Sikerült a vásár. A két fiatal bika nemsokára a szekérre kerül, hogy új gazdája Pulitokra vigye Vásári panoráma. A fogatok és állatok tömegében ki-ki keresi a „portékát”. Folyik az alku a tehenekre i
