Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-25 / 250. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1974. október 25., péntek Meggondolt sáfárkodás szellemiekkel és anyagiakkal Még a nyár vé%nér^ vajon Borsod és Miskolc közművelődési intézményei milyen programokat kínál­nak a nyári hónapokat itt­hon töltőknek, mivel kíván­nak szórakoztatni, hasznos időtöltést nyújtani. Cikkünk­ben utaltunk rá, hogy a miskolci Molnár Béla Ifjú­sági és Űttörőháztól többet lehetne várni. Az intézmény igazgatója szerkesztőségünk­höz intézett levelében egyet­ért e kritikai megjegyzéssel, ugyanakkor elmondja, hogy olyan tömeges igények me­rülnek fel szolgáltatásaikkal szemben, amit megközelítő­leg sem tudnak jelenlegi körülményeik között kielégí­teni. A Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőhazban — a kézhez kapott kimutatás szerint — jelenleg 56 szakkör és klub működik. Horribilis szám ez. Persze csak első látásra. Ha meggondoljuk, hogy a csak­nem 200 ezres Miskolcnak hány fiatalja szeretne az életkorának megfelelő kö­rülmények között szórakoz­ni és milyen sok irányú az érdeklődésük, úgy ez az 56- os szám már nem is tűnik olyan magasnak. Legfeljebb. — ismerve az épület adott­ságait — azon töprenghe­tünk, hogyan tudják elhe­lyezni térben és időben a szakkörök foglalkozásait. Szinte egymást kergethetik a különböző összejövetelek, még akkor is, ha némelyik szakkör létszáma alacsony. Igaz, akad egy-két kihelye­zett csoport is, de nem az a jellemző. Ugyanakkor igen sok szakkör, vagy klub lét­száma messze meghaladja a százat. Sőt, a több százat is. Például a magnós szakkör, a csillagász, vagy az úttörőve- zetö-képző. A szakkör- és klubvezetők közül egyesek több szakkört is vezetnek, akad viszont olyan szakkör, amelyiknek három vezetője van. s nem lebecsülendők a szakkörvezetőknek kifizetett tiszteletdíjak sem. Nem a lap feladata felül­vizsgálni, vajon minden egyes szakkör fenntartása és tiszteletdíjas csoportvezetők foglalkoztatása szükséges-e. Nem lehetne-e esetleg ösz- szevonni köröket, klubokat, figyelembe véve az életkori sajátosságokat és talán ki­sebb körben, de nagyobb Intenzitással foglalkozni az érdeklődő fiatalokkal. Sen­kinek sem irigyeljük a szak­körvezetői honoráriumát, de szembetűnő, hogy az ifjúsá­gi ház munkatársai külön társadalmi munkában, tisz- leletdíj nélkül vezetnek kö­röket, ugyanakkor másoknál több kör vezetéséből jelen­tős mellékjövedelem adódik, más köröknél pedig nem tudni pontosan, milyen mup- ka lehet a honorárium mö­gött. Egy bizonyos, valami ésszerűsítés, összevonás rit­kíthatná esetleg a körök számát, s talán akkor helyi­ség és idő is felszabadulna, amelyet körvezető nélküli szabadfoglalkozásokra lehet­ne felhasználni, bizonyos kö­tött foglalkozásokat pedig az iskolák vennének át az ifjú­sági háztól. Megismertük úttörőház jövő évi rendez­vénytervét, illetve annak költségvetését. Irodalmi la­pok bemutatkozására, író— olvasó találkozókra kilenc alkalommal, összesen 18 ezer forintot, hat önálló irodalmi műsorra 20 ezer forintot szánnak, ugyanak­kor négy pantomim-műsor 80 ezer forint, egy pol-beat- fesztivál 30 ezer forint, há­rom szórakoztató jellegű mű­sor 15 ezer forintos költség­vetéssel szerepel a program­ban. Terveznek kiállításokat, bábelőadásokat, sportsoroza­tokat, politikai és egyéb is­meretterjesztő sorozatokat, vetélkedőket, táncos rendez­vényeket, többféle kisebb rendezvényt, nyári táboro­zást; s persze festetni is kel­lene az intézményt, az ud­vart rendbehozatni, színpa- dot, korszerűsíteni. Mind­ezekhez pedig igen sok pénz kell. Az intézmény igazgatója minőségi javulást szeretne elérni, nem a foglalkoztatott látszám emelését, de a mi­nőségjavításhoz a költségve­tés megemelését tartja szük­ségesnek. A közművelődési eléréséhez igen sokszor ko­moly pénzekre van szükség. A Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház 1975-ös rendéz- vényterve tulajdonképpen nem maximalista, viszont hogy a költségvetés emelé­sére van-e lehetőség, azt nem tudhatjuk. Be kell val­lani, nem irigyelhetjük az intézmény vezetőségét, amelynek művelődést irányí­tó munkáját meglehetősen korlátozza a költségvetési keret, és új közművelődési módszerek, a hasznos , idő­töltés jobb formáinak kipró­bálása rovására rendkívül sok irányú gazdálkodási mun­kát kell végezni, rhert a rá­bízott szellemi értékkel és anyagiakkal egyaránt meg­gondoltan és hűen kell sá­fárkodnia. Hogy a minőségi i javulás egyetlen útja csak a J költségvetés emelése lenne, ez a kívánalom vagy elkép­zelés vitatható. S éppen ezért inkább az adott költségveté­si keretek és a szakköri, va­lamint rendezvényi munka, továbbá a valós igények jobb egyeztetésével kellene az intézmény eszmei és gaz­dasági munkájának egyensú­lyát jobban megközelíteni. Benedek Miklós FELEMELT ARON VÄSÄROLJA A TEXTILHULLADEKOT! Tiszta, fehér háztartási pamuttextil-hulladék kg-onként Tiszta, színes háztartási pamuttextil-hulladék kg-onként Vegyes háztartási textilhulladék kg-onként 2« Ft 10 Ft 1,60 Ft TANULMÁNY Barczy Pál rajza Beszélgetés a szerkesztőségben: ' Miskolc és a megye zenei életéről A Borsod megyei Pártbi­zottság és az Bszak-Magyar- ország szerkesztősége közös rendezésében tegnap, ' októ­ber 24-én, kerekasztal-be- szélgetést szerveztek Mis­kolc és a megye zenei éle­téről, a zeneművészetnek a közművelődés egészéb'en be­töltött funkciójáról. Barcsa Sándor, az Észak-Magyaror- szág főszerkesztő-helyettese köszöntötte a beszélgetés résztvevőit, a különböző ze­nei intézmények vezető kép­viselőit. Nagy Zoltán, a me­gyei pártbizottság megbí­zott osztályvezetője vezette le a beszélgetést, amelyen Tözsér Dániel, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­la miskolci tagozatának igaz­gatója vázolta a megyében, illetve a megyeszékhetyen működő zenei oktatási intéz­mények és a különböző hi­vatásos és amatőr zenemű­vészeti csoportok, együttesek kapcsolatát, feladataikat, ed­digi eredményeiket és gond­jaikat. Barta Péter, az Eg- ressy Bélii Zeneiskola igaz­gatója elsősorban a zenei közélet, a zeneművészet tar­talmi kérdéseiről szólt. A beszélgetésen igen sok szó esett arról,' hogy a különbö­ző zenei intézmények a köz- művelődés egészéből miként veszik ki részüket, s hogy a város és a megye zenei éle­te milyen nagy fejlődést tett meg. Különösen a Miskolci Szimfonikus Zenekar tevé­kenységét elemezték a be­szélgetés résztvevői, de han­got kapott az, is, hogy az oktatási intézményekben miképpen biztosítják az ének­zeneoktatás feltételeit. A ze­nei események publicitásá­ról, a közművelődésben be­töltött szerepéről, illetve an­nak propagálásáról is be­széltek a résztvevők. A be­szélgetés tartalmi ismerteté­sére, elemzésére lapunkban később visszatérünk. A VOLÁN 3. sz. Vállalat miskolci személyforgalmi üzeme kellő számú jelentkező esetén taníolyamot indít 1974. november hó l-el FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: — betöltött 18 éves életkor, —- legalább 8 általános iskolai végzettség, — az utóbbi két évben kettőnél több . munkahely nem lehet, — büntetlen előélet. Jelentkezhetnek nyugdíjasok is! A tanfolyam idejére (kb. 2 hét) a ksz szerinti besorolást biziosítunk. JELENTKEZÉS HELYE: Miskolc, Józjef Attila n. 70. sz., fszt. 13. szoba. (Bejárat a Tüzér utca felől!) Változó életvitelj változó közgondolkodás O Közművelődés a kövesdi járásban Amikor zottság a közelmúltban meg­vitatta a közművelődésről szóló párthatározat végrehaj­tásának tapasztalatait, mesz- szemenően figyelembe vette a községek egymástól eltérő gazdasági és társadalmi ha­gyományait, a helyi adottsá­gokat, amelyek nagymérték­ben befolyásolják a kulturá­lis élet fejlődését. Igaz, nagy létszámú iparimunkás-kol- lektívát foglalkoztató üzem jelenleg nincs a járásban, vi­szont léteznek különböző könnyűipari vállalati egysé­gek, amelyek szintén fontos szerepet játszanak az ember- formálásban. Másrészről, a kövesdi já­rásból mintegy 6 ezer mun­kás jár el a megye különbö­ző nagyüzemeibe — az LKM- be, a Diósgyőri Gépgyárba s a borsodi bányaüzemekbe — dolgozni. Ez sem mellékes szempont a közművelődési tevékenység megítélésénél. Mint ahogy az is tény ma már, hogy a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok gyors ütemű fejlődése magá­val hozta a változást még az olyan szegénynek, elmara­dottnak tartott helyeken is, mint Tárd, Tibolddaróc, vagy Szomolya. Mindezek előrebo­csátása mellett megállapít­ható, hogy az objektív hely­zet változása és a tudatos műveltségfejlesztő tevékeny­ség eredményeképpen emel­kedett a mezőkövesdi járás lakosságának műveltségi színvonala is. A városi tele­pülések közelsége érezteti hatását az általános kulturá- lódásban, az igényesebb élet­módban és a szabad idő hasznos eltöltésére való • tö­rekvésben. A falu képe gyors ütemben változik, a lakások többségét az utóbbi másfél évtizedben korszerűsítették, modern berendezésekkel sze­relték fel; a giccses díszítő­elemek egy részét felváltot­ták a képzőművészeti, ipar­és népművészeti alkotások. Ezért is állapította meg a pártbizottság, hogy a járás­ban folyó közművelődési munka alapjában véve jól szolgálja a közösségi szelle­mű emberele nevelését, a marxista—leninista világnézet terjesztését. Az általános célkitűzések megvalósításában kétségte­lenül a legnagyobb szerepük a művelődési intézmények­nek van. Ha viszont azt néz­zük milyenek a személyi feltételek, korántsem ilyen kedvező a helyzet. Például a mezőkövesdi járásban dol­gozó három főhivatású nép­művelő még nem rendelke­zik az előírt szakképesítés­sel: most vesznek részt ál­lami oktatásban. Vagy ve­gyünk egy másik példát: a főhivatású népművelőket se­gítő harminchét tiszteletdíjas intézményvezető politikai fel- készültsége lényegesen ki­sebb, mint a más területeken dolgozó vezetőké. A mezőkövesdi ]ráará-s' érvényes az a megállapítás, hogy évről évre emelkedik az iskolarendszerű oktatás­ban magasabb végzettséget elérő dolgozók száma. Ennek ellenére, a járás 16 éven fe­lüli lakosságának mintegy öt­venkilenc százaléka rendelke­zik csupán általános iskolai, vagy ennél magasabb vég­zettséggel. Az üzenek nem igénylik következetesen, az iskolák pedig nem szorgal­mazzák kellőképpen a tanu­lást, akiket pedig ez elsősor­ban érintene, gyakran nem vállalják az ezzel járó ne­hézségeket. A pártbizottság behatóan foglalkozott az öntevékeny művészeti mozgalommal, amelynek nagy hagyománya van a kövesdi járásban. Ezen belül is elsősorban a kórus- mozgalom áll magas szinten. A mezőkeresztesi Aranyka­lász Tsz, a pzentistváni, a tardi és a tibolddaróc! fel­nőtt . kórusok tudományos igénnyel gyűjtik és dolgoz­zák fel a helyi népzenei ha­gyományokat. Az ifjúsági és a felnőtt kórusok részére évenként szervezett találko­zók eredményeképpen több községben — így például Borsodivánkán, Négyesen, Cserépváralján, Vattán és Szomolyán — új kórusok alakultak, amelyek igen jól betöltik feladatukat. Mindez azt is bizonyítja, hogy állan­dóan nő azoknak a száma, akik keresik az értelmes ki- kapcsolódás, a tartalmas szó­rakozás lehetőségeit A közművelődés kedvező hatása ellenére sem sikerült elérni ebben a járásban, hogy a lakosság többsége a mai helyzetnek, körülmé­nyeknek megfelelő kulturális szinten éljen. Ebben objek­tív és szubjektív szemlélet­beli tényezők egyaránt köz­rejátszanak. Az általános műveltség erőteljesebb elter­jedését gátolja, hogy sok munkahelyi vezető csak ázt tekinti fontosnak, amiből a termelés szempontjából rö­vid távon a legtöbb haszon származik. Az ilyen szemlé­let nem ösztönöz eléggé az alapműveltség megszerzésére, az általános és szakmai mű­veltség növelésére. Ezért van az, hogy néhány termelőszö­vetkezetben, továbbá a kon­fekció- és fehérnemű-szövet­kezetekben, sőt még intéz­ményekben is, a dolgozók képzettsége nem felel meg a követelményeknek, néni hasz­nálják ki a. meglevő lehető­ségeket. A marxizmus—leninizmus térhódítása mellett érvénye­sülnek vele ellentétes nézetek is. A-szocialista közösségi vi­szonyok hibás értelmezése, a kispolgári nézetek és maga­tartás megnyilvánulási for­mái egyaránt akadályozzák a szocialista kultúra gyorsabb elterjedését, ennélfogva > he­lyenként kedvező terepre ta­lálnak az álkultúra terjesz­tői. Már szói tünk ^ a munkások száma a köny- riyűipari üzemek telepítésé­vel megnőtt ebben a járás­ban is. Jóllehet, nagyobb részük csak itt ismerkedett meg először az üzemi élettel, azonban az új, megváltozott körülmények, a kollektív munka hatására egyre job­ban érződik az egyének élet- szemléletében bekövetkezett változás, a szakmai művelt­ség gyarapítására való törek­vés. Sokukban már kialaku­lóban vannak a munkásság­ra jellemző tudati és maga­tartásbeli vonások. A tudat- beli változás tükröződik az egyre szélesedő szocialista versenymozgalomban is. Kü­lönösen a párt XI. kongresz- szusa tiszteletére kezdemé­nyezett munkaverseny hatott serkentően az emberekre, akik fokozott aktivitással ve­szik ki részüket a munkufel- ajánlások teljesítéséből. L. L. El

Next

/
Oldalképek
Tartalom