Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-07 / 209. szám

1974. szepí.- 8., vasárnap ESZAFC-MAGYARORSZAG 7 Műemlék, művelődés, idegenforgalom A színen parkosított udvar keretét a Hotel Huszárvár barokk falai adják Fotó: Laczó József Szerencs, Hegyalja kapu­ja, történelmi nevezetesse- gu honfoglalás kori telepü­lés. Több országos hírű műemlékkel rendelkezik, amelyek közül kiemel­kedik a Rákóczi-várkas- tély, amit egy XII. századi eredetű kolostorból építet­tek át katonai erősségű vár­rá. A Rákóczi-várkastély műemléki helyreállítása már régebben folyamatban van, mégpedig úgy, hogy az a művelődést és az idegen- forgalmat egyaránt szolgál­ja. A várkastély már eddig is otthont adott a művelő­dési központnak, a járási könyvtárnak, a helytörténe­ti múzeumnak, a félmillió­nál is több darabot számlá­ló Petrikovits-féle levelező­lap és az ex libris gyűjte­ménynek. A rekonstrukció első ütemében a várkastély déli szárnyában, a Huszár­vár utcai barokk épületben most alakítanak ki egy 45 vendég elhelyezésére szol­gáló szállodát Az utca ne­vét megőrizve a Hotel Hu­szárvár a Borsod megjv'i Idegenforgalmi Hivatal, a Borsodtourist kezelésében működik majd, de létesíté­séhez hozzájárult a Borsod megyei Tanács, a Szerencsi nagyközségi Tanács és az Országos Műemléki Fel­ügyelőség is. Az épülő szál­lodában jelenleg a belső szerelési munkálatok foly­nak. A bútorokat a BUBIV encsi gyáregysége szállítja. A tervek szerint az új szál­loda október közepétől ío- i gadja vendégeit. A Rákóczi-várkastély to­vábbi rekonstrukciója során i a szálloda mellet levő épü­letben létrehoznak egy 24— 30 személyes A kategóriájú turistaszállót is. A várkas­tély első udvarának föld­szintjén pedig vendéglátó- inari egységeket alakítanak ki. Most folyik egy nagy elő­adói terem kiképzése, a mely a művelődési köz­pont kezelésében szinpozio- nok, továbbképzések, szín­házi és mozielőadások meg­rendezésére is alkalmas lesz, s amelyet természetesen az új szálloda vendégei is használhatnak majd. A nagy előadói terem, vala­mint a szállodai szárny kö­zött levő, bástyákkal körül­határolt területen már el­készült a szökőkutas belső udvar, amelyet szintén sok­oldalúan lehet majd fel­használni. A további re­konstrukció során a vár­kastély környékén nagy ki­terjedésű liget, park és tó és 1— az elképzelések szerint — a későbbiek során Strand­es gyógyfürdő kapcsolódik a vendégek komplex ellátá­sához. A Rákóczi-várkas­tély teljes helyreállításával Szerencs olyan műemléki, történelmi nevezetességű központot kap maid, amely egyaránt jól szolgálja a mű­velődést és az idegenforgal­mat. Bábszínház kicsiknek és nagyoknak A Moszkvai Állami Báb­színházát jól ismerik a Szovjetunió határain túl is. Vidám, vagy elgondolkodta­tó műsorait egyaránt ked­velik ^legkisebbek és a -fel­nőttek is. A színház művé­szei legutóbb Lengyelor­szágban vendégszerepeitek, ahol vezetőjüket. a hazánk­ban is méltán népszerű Szergej Vlagyimirovics Ob- razeovot. a lengyel gyere­kek ..Mosoly díj”-jal tüntet­ték ki. Az ősszel induló új évad alkalmából az Izvesztyija egyik munkatársa felkeres­te a világhírű művészt és interjút készített vele. Szer­gej Obrazcov az újságíró­nak adott válaszában el­mondta, hogy a most követ­kező szezonban a bábszín­ház kollektívája Belgiumba, Dániába és Hollandiába lá­togat. A kicsiknek „Aladdin csodalámpáját” játsszák majd, a felnőttek pedig a „Nem mindennapi koncert”- cl nézhetik meg. A külföldi turnéról visszajövet új be­mutatóval kedveskednek a moszkvai gyerekeknek. Puskin „Mese Szaltán cárról” című művét viszi színre Sz. Szamodur. Erről annyit jegyzett meg Obraz­cov, hogy óvatosan bántak az eredeti szöveggel, és az előadás mintegy illusztrá­cióul szolgál a nagy költő verséhez. Arra a kérdésre, hogy mi­vel szereznek örömet a fel­nőtt közönségnek, Obrazcov elmondta, hogy egy musí- calparódiát készítettek. A címe elég hosszú és egy ki­csit furcsa is, de ez egy pa­ródiánál megengedhető: „Don Juan a .huszadik szá­zadban, avagy igazi musi­cal idegen nyelven”. Ezt a darabot egyébként V. Liva­nov és G. Parin írta, a ze­néjét pedig G. Glatkov sze­rezte. Mindig produkál az élet valami derűset, megmoso­lyogni valót, vagy éppen olyan esetet, amelynek a tanulságai kézenfekvőek. Ezt igazolják az alábbi , története^ is. Az új kocsi Nemcsak a kocsi volt új, hanem a gazdája is újdon­sült vezetőként lépett az autósok társadalmába. Büszkén és boldogan kóstol­gatta a KRESZ szabályai közé szorított közlekedést s közben a legkisebb nesz­re, zajra is figyelt. Minden érzékszervével az autót vi­gyázta, nehogy baj legyen. Lefutott njár néhány száz kilométert, amikór meg­döbbenve tapasztalta: ha emelkedőre ér, vagy ka­nyarban halad, a kocsi cso­magtartójának a tájékáról jól kivehető zörgés jut el hozzá. Munkahelyén panaszko­dott is: valami nincs rend­ben a kocsival, valami ko­pog. de mi lehet ennek az bka? Kénytelen-kelletlen rá­szánta magát, s az utolsó csavarig mindent átvizs­gált. de semmi hibát nem talált. Viszont alighogy be­gyújtotta a motort és gázt adott, a zörgés máris jelent­kezet. — Muszáj szerelőhöz menni! — határozta el, amit panaszként elmondott az autóvezetést tekintve idősebb és rutinosabb kol­légájának is. — Na. gyere! Lássuk csak mi a baj? A kocsi gazdája utasként ült az első ülésre, barátja pedig a volán mögé. Alig tettek meg néhány métert a zörgés máris jelzett. A vá­roson kívül, az országúton, egv, a forgalomtól mentes helyen parkíroztak és munkához láttak. Cjra és újra megvizsgáltak szinte mindén alkatrészt, de az eredmény ugyanaz volt: se­hol semmiféle rendellenes­ség. Erre gondolt egyet a segítőtárs, felemelte a cso­magtartó tetejét. A cso­magtérből egyetlen, üres, olajosnálack árválkodott a sarokban. — Ez a ludas! — jelentet­te ki határozottan. Ezzel ki­emelték a flakont, amely mindeddig menet közben ide-oda gurult, tréfát űzve a kocsi gazdájával. Vlakúi a varázsban Aki elmesélte e történetet, deszkából épített magának garázst, S, hogy a réseken át ne szaladgáljon ki-be a szellő, gondolt egy nagyot. Szerzett egy halom külön­féle plakátot, s belülről ez­zel „tapétázta” ki a garázst. Tenyérnyi üres helyet sem hagyva szabadon. Nagy volt a meleg, s egy kicsit, fárad­tan az egész napi munká­tól, amikor végzett a deko­rálással, jószerével körül sem nézett a parányi helyi­ségben. örült, hogy szabad levegőre juthatot. Arra nem is gondolt, hogy saját műve netán meglepetést is tarto­gat a számára. Másnap, amikor vidéki útjáról hazatérve beállt a garázsba, meghökkenve ol­vasta a szemben levő falra ragasztott pinkáiról egy nagy sikerű színdarab cí­mét, amely öles betűkkel szinte mellbe vágta. A pla- kátrót ugyanis ez a szöveg meredt rá: A kocsi rab­jai... Mcgícpcics a iérjnek Aprócska a telek, de von­zó. A házaspár ha lehette minden szabad idejét itt. a hegyen töltötte el. Ahogy a munka, a kötelesség enged­te. Az egyik napon a férj már kora reggel autóbuszra ült azzal, hogy felesége dél­után követi. Férje úgy dél­tájban felhívta az asszonyt, a munkahelyén. Azt kérte: — Ha jössz, hozz egy kis pálinkát is ... Férjuram szaván, hang­hordozásán azonban a dró-\ ton át is érzékelhető volt, hogy egy-két féldecit már leöntött. Felesége minden ellenkezés nékül anny.t mondott: — Jó! Viszek egy kis italt! ígéretét teljesítette is. Ahogy kiért a telekre, fér­je, aki láthatóan alig vár­ta már a szíverősítőt, kö­szönés helyett mondta, il­letve kérdezte: — Hoztál? — Hát persze, hogy hoz­tam! — így a felesége. Ezzel lepakolt, benyúlt a szatyorba, és kiemelt onnan két üveg jó hideg kólát. — Hát ez? — meredt rá a férj. — Italt ígértem, és el is hoztam! adott magyaráza­tot a feleség. Tótli Ferenc Kik gyilkolták meg Radnótii?... Harminc éve ezekben a napokban, hetekben indult el mintegy háromezer főnyi magyar munkaszolgálatos a bori rézbányáktól. Haza­felé ... Még nyár elején történt: az érettségi dolgozatokban egy különös jelenségre ti- gyeltem fői. A jelöltek — két osztályba':! voltam elnök — a Radnóli-tételben a költő meggyilkolását kivé­tel nélkül német fasiszták­nak (SS-eknek, német kato­náknak stb.) tu,aÍdonitot- ták. Amikor szóvá tettem, kiderült, hogy a magyar szakos tanárok is így tud­ják. A dolgot az érettsé­gikről szóló cikkemben is megemlítettem, amire is­mét sokan azt válaszolták: hogyan is lehetet volna másként?... Az egyik levelet Borsod megyéből. Edelényból kap­tam, dr. Tánczos Géza kór­házi főorvostól, aki a követ­kezőket írta: „Eddigi leg­jobb tudásom szerint a bori rézbányáktól nyugatra ve­zető- „erőltetett menet” so­rán a Győr megyei Abdá­nál igenis németek lőtték agyon Radnótit... Nem emlékszem, hogy ez bárhol tételesen szerepelt volna, akár nyilasok, akár néme­tek tekintetében. De egy­részt az a tény. hogy a munkaszolgálatosok Ju­goszláviában dolgoztak, a németek irányítását való­színűsítette előttem, bár ez nem döntő érv. Viszont döntőnek látszik a Razg- lednicákban szereplő sor: „Der springt noch auf”,.. — hangzott fölöttem - -, vérrel kevert sár száradt fü­lemen ..Tehát a vers­ben szereplő német mondat Radnóti tanúsága, hogy a keret tagjai, legalább is részben, németek voltak. Az pedig ma már nem dönhe- tő el, és valószínűleg soha nem tisztázható, hogy sze­mély szerint ki volt a gyil­kos .. Mindez valóban így igaz. ám a valóság ezúttal — mint annyiszor a második világháborúban — ellenté­tes a logikával, rácáfol a logikus érvelésre. Jóllehet az irodalomtörté­net a legapróbb részletek­ig tisztázta már a gyilkos­ság körülményeit, a köztu- „datban úgy maradt meg, I hogy Radnótiékat Abda mellett a németek lőtték agyon. S ez bizonyos mér­tékig érthető. A kutatások anyaga ugyanis mindössze két csekély példányszámú irodalmi, Illetve irodalom- történeti folyóiratban látott napvilágot négy-öt éve. Kö­vetkezésül a pontos igaz­ságot sajnos kevesen isme­rik, pedig ezt újra és újra ki kell mondanunk. Nem lehet midegy: hallgatunk róla, hazudunk-e önma­gunknak is vagy őszintén, becsülettel elmondjuk gye­rekeinknek; hogyan is volt abban a korban... Radnótit és huszonegy fo­golytársát magyar katonák gyilkolták meg Abda előtt. Nem „magyar SS-ek” és nem nyilasok: magvar ka­tonák, a bori keretből. Hár­man vagv négyen, ez máig sem tisztázott. A közvetlen előzmények részletei alig ismertek, és félő. hogy a tömeegvilkos- ság szubjektív indítékai ma már tisztázhatatlanok. A tények és az eset Pontos helyszíne körülményei azon­ban hiteles tanúk által bi­zonyítottak. Mindez elolvas­ható Kőszegi Ábel ..Töre­dék” cirrv dokum“ntum- írásában (Oj írás, 1970. 12. szám) és Tolnai Gábor A „Meredek út” véoső szaka­sza című tani'1 mán vsoroza- tíhnn (Irodalomtörténet,. 1999. 2—3—4. szám! Ezek°t használtam forrásul magam is. Nincs lehetőségünk itt a kutatások eredményeit rész­letesen ismertetni. Lénye­gük viszont a következő: 1944. november 8-án a bori „haiálmenet” munka- szolgálatos orvosa, dr. Bár- ’ dós József, a Győr melletti Écs községben parancsol kap a leggyengébbek kivá­logatására. Huszonkét, — jártányi éröve! sem rendel­kező —„musz”-ost két sze­kérre ültetnek, köztük Rad­nótit is. A menet megindul. ; Győrött a szekerek lema­radnak. a többiek úgy tud­ják, kórházba kerülnek.. Hogy mi történt velük másnap délutánig, hogy va­lóban megkísérelték’ e kór­házba juttatni őket — aho­gyan az egyik forrás állít­ja — vagy sem, ezt nem t djuk. A továbbiakat már az abdai szemtanúktól is- j merjük. E szerint a szekerek áthaladva a Rábca-hídon, j nem sokkal Abda község - előtt megállnak. Némi ta­nakodás után a közeli csár­dából és a gátőrházból szer­számokat kérnek, majd a töltésen túl gödröt ásatnak a foglyokkal. Egészen kö­zelről, puskával lövik őket tarkón. Bele a maguk meg­ásta sírba. Az esetl944.no-) vember 9-én, a kora dél­utáni órákban történj. A csárda udvarán német gulyásógyú működött, két osztrák SS-szakáccsal, akik a lövések hallatán futva a helyszínre siettek. A szem­tanúk egyike — a kivégzés vége felé hangzó pisztoly- lövés csattanásokra alapoz­va — állítja, hogy ők is ' részt vettek a vérengzésben, bár utána szörnyűlködve háborogtak a magyar keret­legények szadizmusán... Ha valóban részt vettek, akkor is csupán „asszisztál­hattak” ennél a tömeggyil- , kosságnál, ahova az áldoza­tok — ugyancsak a szemta- j núk állítása alapján — már I eleve összetörve, félig í agyonvert állapotban érkéz- ‘ tek meg. Mindössze három­négynek volt még jártányi ereje. Velük ásatták meg a tömegsírt. Radnótit és társait ma­gyar katonák golyója ölte meg. Egy altiszt és két vagy több katona; az újvidéki S gyilkosok közvetlen rokonai, j Szálasi-katonák a bori ke- , rétből. Hogy kik személy I szerint, ezt valóban nem si- I került megállapítani. Ta­lán meghaltak, talán köz­tünk élnek ma is. AKik be­széltek velük — akiknek • gondosan letisztítva és j megköszönve visszaadták a ; szerszámokat — azt mond- . ják, beszédük nem hasonlí- j tott a Győr vidékiekéhez ... j Ennyit tudunk. Két forrásunk említésé­vel a Radnóti-irodalom ide­vágó szakasza korántsem merült ki. Ezenkívül leg­alább öt-hat kötet és szá­mos cikk, tanulmány, do­kumentum foglalkozik a bo­ri tábor útjával a Zsagubi- ca feletti hegyektől — a La­ger Heidenau”-tól Berlin- \ ig. És „további kutatómun­kán, újabb tanúk jelentke­zésén, lappangó iratok elő­kerülésén múlik, hogy tel­jes legyen a még mindig töredékes kép a költő éle­tének utolsó fél esztende­jéről” —, írja egyik kuta­tója. A kép teljesebbé válását bizonyára elősegíti az idei évforduló, amikor kegye­lettel emlékezünk Radnóti Miklósra és az éppen most — ezekben a napokban, he­tekben harminc eszten­deje megkezdett és végig­járt. kegyetlenül és és vé­resen hosszú kálváriájára az első stációtól a „megren­dítő magaslat” legvégső pontjáig. Wallinger Endre Mai történetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom