Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-03 / 205. szám

1974. szept. 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 180 éves fütöház, „huszonéves" hálálok WIoíb és bri NÉnANY HÉTTEL ezelőtt, a vasutasnapon, nagyszabású ünnepséget tartottak Miskol­con, a MÁV Vontatási Fő­nökségen, vagy egyszerű ne­vén: a fűtőházban... Ám ez az elnevezés lassan-lassan már nem fedi a valóságot. Csak a született vasutasok, az ötven-hatvan között járó vasutasok fogják még soká­ig így emlegetni: fűtőház ... Mert hiszen egyre kevesebb a gőzmozdony, egyre keve­sebb lesz a füst, a korom és ezzel együtt egyre több a korszerű, nagv teljesítményű villamos- és Diesel-mozdony. A 100 éves miskolci fűtő­ház, mai nevén Vontatási Fő­nökség megfiatalodott. Átala­kult az egykori körfűtőház, átépítették, kibővítették a hajdani „négyszög”-fűtőházat is, amely már évek óta a vil­lamos mozdony javítócsarnok szerepét tölti be. Itt dolgozik Viola József és brigádja. — Az utóbbi hetekben nagy a hajtás. Megkezdődött az őszi, mezőgazdasági szállítás, kellenek a mozdonyok. A hatvan gépből 54 most is üzemel — mondja Kiss György, a „villamosszín” mű­vezetője, miközben a csar­nokba kalauzol. Viola József és brigádja a V 43—1043 számú villamos mozdonyon dolgozik. Ügyne­vezett VO-ás javításra állt be a gép. — Ez a javítási forma át­lagosan 50 órát vesz igény­be. A gépet nem szedjük szét, hanem csak átvizsgál­juk. Kicseréljük és meg­tisztítjuk a motorok beégett szénkeféit, átvizsgáljuk a be­rendezéseket, meghúzzuk a laza csavarkötéseket, átvizs­gáljuk a fékberendezéseket — sorolja a 26 éves brigád- vezető. A „fülkés”, Magyar Imre, a mozdonyvezető fülkéjében levő műszereket ellenőrzi. A „gépteres”, Simon Lajos pe­dig a géptérben levő beren­dezések sokasága, a kábelek dzsungele között mozog ott­honosan. Trizsi József és Má­tyás Dezső az ütközőket és a féktömlőket vizsgálja. Szé­kely Tibor, Budavári Sándor és Pálmai Attila pedig a gép alatt dolgozik: az ő feladatuk a motorok üzembiztonságá­nak és a fékberendezéseknek az ellenőrzése. Viola József, a KISZ szocialista brigád vezetője — Mint brigádnak, még nincs nagy múltunk — mond­ja Viola József —, hiszen 1974. január 1-én alakultunk. A KISZ-csúcsvezetőségnek az volt a kérése, hogy a fiata­lokat lehetőleg egy brigádba vonjuk össze... Ügy érzem, hogy ez jól sikerült. Az át­lagéletkor mindössze 22,4 év. Simon Lajos a legöregebb, ő mór 29 éves ... Mind a nyol­cán érettségiztünk, van aki szakközépiskolában, van aki gimnáziumban, mások tech­nikumban. Székely, Pálmai és Trizsi nemrégen kerültek hozzánk. A végzettségtől füg­getlenül mindenki mindent csinál. Előkerül a brigádnapló. Bejegyzések az összejövete­lekről, a közös programokról és a vállalásaikról. A szocia­lista brigádszerződésből csak néhány pontot emelünk ki: Csökkentik a javítási átfutási időt; vállalják, hogy vissza­térő javítás nem lesz; 200 óra társadalmi munkát ajánl fel a brigád; önkéntes vér­adás; havonta közös kultu­rális program; balesetmentes munka; bekapcsolódnak az újítómozgalomba: részt vesz­nek a szocialista brigádok vetélkedőjén. És a kongresszusi munka­versenyben tett Vállalások: a nemzeti jövedelem emelé­séhez 1974-ben egyszázalékos fajlagos önköltségcsökkentés­sel járulnak hozzá, csökken­tik a személyi és tárgyi bal­esetek számát, a balesetekből eredő kieső munkanapokat és az okozott kár összegét, ' a korszerű vontatójárművek j üzemkészségét 83 százalékra j teljesítik, megvalósítják az ifjúsági törvényből adódó' feladatokat... — Ezt a napokban kaptuk — mutat egy levélre Viola József. — A párt- és gazda­sági vezetők értékelték a kongresszusi munkaverseny első félévi eredményeit, s megköszönték az eddigi mun­kánkat ... NEMCSAK KÖSZÖNŐLE­VÉLBEN ismerik el a KISZ- ifjúsági szocialista brigádot. A vasutasnapon ketten kap­tak pénzjutalmat, Simon La­jos soron kívüli előléptetésben részesült, Viola József pedig megkapta a Kiváló dolgozó jelvényt. Felföldi György Kép: Laczó József Százezer tonna olaj­megtakarílas A Magyar Villamosművek Tröszt az idén csökkenteni kívánja az olajfelhasználást. A legközvetlenebb megtaka­rítási lehetőségek alapján már eleve 80 ezer tonnával kevesebb olaj szállítására kö­töttek szerződést az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Tröszttel, és a kongresszusi versenyben is a felajánlások középpontjába állították e fontos, és igen drága ener­giahordozó takarékosabb fel- használását. A fűtőolajgazdálkodásban elsősorban arra törekedtek, hogy a mélyművelésű bá­nyák szenével tüzelő erőmű­vek vegyenek részt nagyobb arányban a villamosenergia­termelésben. Ebből a fűtő­anyagból szállítottak Lenin- városba, a Tiszai Hőerőmű­nek is. Ennek megfelelően bővítették az erőmű tárolóját hogy a viszonylag rendszer­telenül érkező szénszállítmá­nyok ellenére is folyamato­san több energiát termelje­nek a széntüzelésű berende­zésekkel. A mélyművelésű bányák szenével dolgozó erő­művek így hat hónap alatt az előirányzottnál 120 ezer tonnával több szenet hasz­náltak fel áramtermelésre. Az olajmegtakarítás másik gazdag forrása, hogy a la­kosság és az ipar göldgáz- felhasználásának időszakon­kénti csökkenésével keletke­ző felesleget vették át az erőművek. A kétféle mód­szerrel, az első fél évben 80 ezer tonna volt az erőművek olajmegtakarítása, és az előzetes számítások szerint a júliusi és augusztusi ered­ményekkel együtt — vagyis nyolc hónap alatt — mint­egy 100 ezer tonna olaj a megtakarítás. Honvédelmi verseny A Magyar Honvédelmi Szö­vetség Országos Központja es Bács-Kiskun megyei vezető­sége vasárnap a Dunapat.aj melletti Szelidi-tónál ren­dezi- meg a tartalékosok or­szágos honvédelmi versenyét. A program, a versenyzők éjszakai menetgyakorlatával, már szombaton éjjel meg- kez. Jött. A versenyfelada­tok végrehajtására a vasár­nap délelőtti ünnepélyes megnyitó után került sor. A megyékből két korcsoport­ban három-három fős csapa­tok induknk, nehéz feladato­kat, például vízi átkelést, ké­zigránát-, cél- és távolság- dobást. lövészetet, célfelderí­tést, vegyileg szennyezett te­repszakasz leküzdését kellett megoldaniok. A versenyprogramot sok egyéb látványossággal egé­szítették ki a rendező ;r- vek. Farkas Lajos szerszámkészítő, az ELZETT-gyár sátoraljaújhelyi üzemének gépműhelyé­ben, munka közben. Fotó; Szabados György A forgácsolóüzemben A hegyaljai szőlők nehéz éve alakították meg az Országas Sző­lészeti és Borászati Kutató Intézetet Budapesten. Azóta az intézet kihelyezett gazda­ságokat hozott létre hazánk szinte minden jelentős borvi­dékén. Így a fővároson kívül még Badacsonyban, Egerben, Kecskeméten, Pécsett és megyénkben, Tarcalon kísér­leteznek képzett szakemberek a szőlővel. — Egy-egy ilyen kísérleti telekneiv kettős feladatot kell ellátnia. — tudtu<v meg Mal- lár Imrétől, a tarcah kuta­tóállomás igazgatóhelyettesé­től. — Elsődleges funkciója ugyan a kutatás, de terme­léssel is foglalkozik. Ami a kutatásokat illeti, hét nagy témában tevekenykednek az állomáson dolgozók. Szép eredményekkel dicsekedhet­nek u nemesítéssel és a faj- takutatassal foglalkozó sző­lőtermesztő szakemberek. Legutóbb például két új sze­lektált kiónjukat, a T—92-es furmintot és a H—1007-es hárslevelűjüket fogadta el a Fajtaminosítő Intézet. Ezek­ből már törzstáblákat is te­lepítettek, és folyik a további szaporításuk. Nemrégen je­lentették be elfogadásra a keresztezéssel nemesített Tár­cái—1 (Muscat Bouschet) faj­tát és most várják, hogy a íajlaminősitők értékeljék a nemesítők munkáját. Egyéb­ként egy-egy szelektált klón 20—50 százalékkal több ter­mést hoz, mint a teljesen azonos körülmények között termesztett szelektálatlan fajta. Korábban még a kutatóál­lomáson is az volt a szokás, hogy- háromévenként 300 má­zsa szerves trágyát hordtak ki a tőkék közé. Műtrágyá­ból pedig annyit használtak fel, amennyi éppen rendelke­zésükre állt. Ez rendszerint nem volt több 10—15 mázsá­nál. Jelenleg azonban egé­szen másként, tudományos módszerekkel folyik a trá­gyázás. Az állomás labora­tóriumaiban levélanalízissel és bonyolult talajvizsgálatok­kal állapítják meg, hogy a különböző ásványi sókból, tápanyagokból mennyi van a földben, figyelembe veszik azt is, hogy az az évi termés előreláthatólag mennyivel csökkenti majd a talaj táp­erejét, és eszerint trágyáznak. Egyre nagyobb gondot for­dítanak a vegyszeres gyom­irtásra, mert napjainkban már csak nagyon kevesen vállalkoznak az erős fizikai munkát igénylő szőlőkapálás­ra. A kemizálással párhuza­mosan folyik a gépesítés is. Évente sok ezer forintot köl­tenek új munkagépek vásár­lására és a régiek korszerű­sítésére, mert a jelenleg is folyó nagyarányú talajmun­kákat emberi erővel, gépek nélkül aligha lehetne elvé­gezni. Nagyban függ a szőlő ter­mése a metszéstől is. A tar- cali kutatók arra jöttek rá, hogy a Hegy alján a legcél­szerűbb, ha a szőlőkön két­szintes, négykarú kordont alakítanak ki, és a termő­alapokat nyolcvan, illetve 120 centiméter magasan helyezik el. Megdőlt az a korábban már elfogadott nézet is, hogy az aszúsodás csak legfeljebb 30—50 centiméter magasságig következik be. Az elmúlt esztendő is világosan bizo­nyította, hogy hosszú, száraz, napfényes ősz esetén még 1.5—2 méterről is lehet aszú­fürtöket szedni. A c'sítIn a kényes nővé­rt s/.uiu nvek közé tar_ tozik. Ezért fokozottan ügyel­ni kell a gombák, és más nö­vényi kártevők elleni véde-; kezésre. A hatvanas évek elején még oly elterjedt bor- deaux-i levet felváltották újabb, jobb hatású, és az sem közömbös, hogy olcsóbb nö­vényvédő szerekkel. Ilyenek a Ditán és az Aptracol, hogy csak kettőt említsünk a sok közül. Tavaly, év elején nagy munkába fogott a kutató- allomás. Sokmillió forintos beruházással megkezdték a 26 hektáros Szarvasdűlő te- raszírozását. Ennek az a cél­ja, hogy a Hegyalján a leg­magasabb részeken fekvő sző­lős területeken is megvaló­síthassák a gépi művelést. A Hegyalja másik fontos beru­házása a Tiszától egészen Szerencsig húzódó, mintegy 20 kilométer hosszú öntöző­csatorna. Ebből szeretnék majd öntözni a környék gaz­daságai a szőlőiket. Az idei év terméskilátásai­ról is érdeklődtünk Mallár Imrénél. Ezzel kapcsolatban sajnos, nem sok jót tudott elmondani. Tavaly november 10-e körül fejezték be a szü­retelést. Emlékszünk rá, hogy ez idő tájt jöttek a novem­ber közepén szokatlan 10—15 fokos hidegek. Ekkor a sző­lők még nem hullatták le lombjaikat. Ez azt jelenti, hogy még nem állt meg ben­nük a nedvkeringés, a rügyek még nem húzódtak össze, es a fásodás még nem indult meg. így a hirtelen és korai hideg védetlenül találta a sző ­lőket. Már ekkor n.vüván- valóvá vált, hogy a követke­ző termés elmarad az előző évitől. A december 2*i és 3-i 23 fokos fagy még jobban ká­rosította a rügyeket Bár a tél utana már enyhe volt de a szólók sem a ítéli, sem a tavaszi hónapokban nem kap­tak csapadekot Mindezek okozták, hogy áprilisban a tarcali határ szőlőinek csak 20 százalékánál indult meg a fakadás. A szőlők 80 százalé­kát a kipusztulás, vagy a ki­vágás fenyegette. Szerencse a szerencsétlen­ségben! Ezt szoktak mondani, ha valami rossz váratlanul jóra fordul. Nos, valami ha­sonló történt e tavaszon is a már-már katasztrofális helyzetbe került hegyaljai szőlőkkel. Jött egy kisebb esőzés,, amit jó idő követett. Ekkor történt az, amit akar csodának is nevezhetnénk, mert csak nagyon ritkán szo­kott előfordulni: megíakad- tak a rejtett rügyek és a sárszemek is megindultak. A június aztán ismét hű­vös lett. Körülbelül 3 héttel elhúzódott a virágzás, és a csapadékossá vált időben p kötődés sem volt tökéletes, és a megtermékenyülés sem volt kielégítő. Ezért olyanok most a szőlöfürtök. hogy a nagy szemek apró szemkkel. és üresen maradt kocsányré- szekkei. váltogatják egymást. Kddi« a jégverésnek az volt a szokása, hogy a tarcali dűlök közül egyet- egyet tépázott meg amúgy istenesen, de a többit béke­ben hagyta. Július 18-án vi­szont az egész határban ma­rokkal lehetett szednr a je­get. A legidősebb tarcali öre­gek sem emlékeznek még ilyen jégverésre. A becslé­sek szerint a termés 40 szá­zaléka ment tönkre, vagv szenvedett kárt. Ez tehát az oka annak, hogy őszre nem sok szüretelnivaló maradt. Szalipszki Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom