Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

ÉSZAK-MAGYARGRSZAG 2 1974. aug. 2., péntek Sajtótájékoztató Miskolcon 1 plpri védelem továii tevékenységéről «T,. Zsebesi László alezredes, a polgári védelem megyei törzsparancsnoka tájékoztatóját tartja. Laezó József felv. Tegnap délelőtt Miskol­con, a. Sajtóházban a polgá­ri védelem fennállásának közelgő 25 éves jubileuma, valamint az újszerű kikép­zési módra való felkészülés alkalmából sajtótájékoztató­ra került sor. A rendezvé­nyen a Borsod megyei sajtó- szervek képviselői találkoz­tak és megbeszélést folytat­tak a polgári védelem vá­rosi, járási, valamint a fon­tosabb üzemek törzsparancs­nokaival. A sajtótájékozta­tón a megyei pártbizottság képviseletében Kiss Ernő elvtárs vett részt. A polgári védelem 25 éves jubileumi előkészületeiről, a kiképzési év eredményei­ről, a tájékoztató, propagan­damunka megjavításáról Zsebesi László alezredes, a polgári védelem Borsod - Abaúj-Zemplén megye törzs­parancsnoka számolt be. El­mondotta, hogy az idén me­gyénkben a szakszolgálat parancsnoki állományának kiképzésében érték el a leg­jobb eredményt. Kiképez­ték az összes alegység-pa­rancsnokokat, amely Borsod­ban több száz embert jelent. A szakszolgálati parancsno­kok részére a városokban 'és a járásokban mindenütt jól sikerült módszertani bemu­tatókat és foglalkozásokat bonyolítottak le. A polgári védelmi tevé­kenység a honvédelmi neve­lés szerves része — folytat­ta a továbbiakban a megyei törzsparancsnok. — Háború esetén a polgári védelem a hátország alappillére. Ezért igen fontos a lakosság meg­felelő felkészítése. Ismertet­te ezzel kapcsolatban a kö­zeljövő aktuális és alapvető feladatait. Hangsúlyozta, Eseményekről i : : CZINEGE LAJOS FINNORSZÁGBA UTAZIK © A közeli napokban Czine- ge Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter hivatalos látogatásra Finnországba uta­zik Kristian Gestrin, a Finn Köztársaság honvédelmi mi­nisztere meghívására, viszo­nozva a finn miniszter múlt évi magyarországi látogatá­sát. OLASZ KÜLDÖTTSÉG # A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi. Bi­zottságának meghívására jú­lius 29 és augusztus 1 kö­zött látogatást tett hazánk­ban az Olasz Szocialista Párt küldöttsége Pietro Lezzi és Luciano de Pascalis, az elnökség tagjai, valamint Enzo Maggi, a párt külügyi osztályának munkatársa. hogy a polgári védelmi ki­képzés során szerzett isme­retek kettős célt szolgálnak; békében és háborúban egy­aránt felhasználhatók, kezd­ve az elsősegély-nyújtással kapcsolatos ismeretektől a különböző eszközök, beren­dezések kezelésének szaktu­dásáig. A tájékoztató különös hangsúllyal hívta fel a saj­tószervek figyelmét, hogy 1975 második felétől kezd­ve a lakosság polgári vé­delmi felkészítését és kikép­zését — a különféle tanfo- ' lyamok' helyett — a tömeg­kommunikációs eszközökön — a sajtón, az újságokon, a rádión, a televízión — ke­resztül bonyolítják le első­sorban azok részére, akik nem állnak munkaviszony­ban. Az üzemekben, gyárak­ban, intézményekben mun­kaviszonyban álló dolgozók továbbra is munkahelyeiken részesülnek polgári védelmi kiképzésben. O. J. (Folytatás az 1. oldalról) tott „Kongresszusi zászló” kitüntetést a „Kiváló válla­lat” (szövetkezet) kitüntetés feltételeinek legjobban meg­felelő vállalatok, illetve szö­vetkezet, a „Kongresszusi oklevél” kitüntetést „A szak­ma (ágazat) kiváló brigádja” kitüntetés feltételeinek meg­felelő legjobb brigádok nyer­hetik el. A kitüntetések ado­mányozására 1975. május el­sején kerül sor. A IV. ötéves terv befejezéséig folytatódó második versenyszakasz ér­tékelése a „Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászlója” kitüntetés 1976. augusztus 20-i adományozása keretében történik. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a pénz­ügyminiszter előterjesztését a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítása érdeké­ben hozott határozatok vég­rehajtásáról és a további te­endőkről. Az eddig elért eredmények alapján a ter­melés hatékonyságának gyor­sabb növelése elősegítette termékeink nemzetközi ver­senyképességét, hozzájárult ahhoz, hogy erőteljesen be­kapcsolódjunk a szocialista integrációba. A termelés gazdaságosságának javítása továbbra is fontos feladata a kormányzati és az ágazati irányító szerveknek, vala­mint a vállalatoknak. A jö­vőben az ágazati miniszterek évente kötelesek jelentésben beszámolni a kormánynak a területükön tett intézkedé­sekről. A Minisztertanács felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom szervezésé­ben fordítson fokozott fi­gyelmet a ‘ gazdaságosabb termékszerkezet kialakítását elősegítő feladatok megoldá- . sára, az anyag- és energia­takarékosságra. A kormány . jóváhagyólag tudomásul vette a kohó- és gépipari miniszter jelentését a közúti járműgyártás köz­ponti fejlesztési program II. szakasza végrehajtásának helyzetéről. A módosított program fő céljai az eltelt három év folyamán időará­nyosan megvalósultak. A kormány úgy határozott, hogy a további feladatok megoldására meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a külkereskedel­mi miniszter jelentését a külkereskedelem 1974. I. félévi eredményeiről és az éves tervének várható telje­sítéséről. Az év első hat hó­napjában a külkereskedelmi áruforgalom gyors ütemben növekedett. A tőkés orszá­gokban jelentkezett a sok­rétű gazdasági és inflációs válságjelenségek miatt a tő­kés országokkal folytatott kereskedelmünkben • a beho­zott termékek árai jelentős mértélvben emelkedtek. A kül­kereskedelmi egyenleg javí­tása érdekében az energia- hordozókkal és anyagokkal való fokozott takarékosságra kell törekedni. A kormány állást foglalt a további teen­dők tekintetében. A kulturális miniszter az Országos Tervhivatal elnöke és a pénzügyminiszter előter­jesztése alapján a Minisz­tertanács közművelődési alap létesítését határozta el. A közművelődés-politika gya­korlati végrehajtását előse­gítő és a központi irányítás hatékonyságát fokozó alap kiegészítő támogatást nyújt a helyileg kezdeményezett, a közművelődési ellátás fej­lesztését szolgáló beruházá­sokhoz, új módszerek és megoldások bevezetéséhez. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A Szönyi-csoport © Tűzharcban 1944. augusztus 11., péntek. Egész éjjel vigasztalanul esett. Zuhogott, mintha dé­zsából öntötték volna. Sző- nyiék a sátorlapot magukra és védőén a felszerelésre.bo­rították. A közelben tanyaféle le­het. Egész éjjel vadul és türelmetlenül ugattak a ku­tyák. Jó lenne ott, fedett he­lyen meghúzódni, de a Bükk minden nyirkosságával, ned­vességével együtt is bizton­ságosabb. — Az ilyen éjszakát — dörmögte reggel Bráz Lajos —, nem nekünk találták ki. — Legalább lemossa ró­lunk a vadászokat — véli a sátorlapot hajtogató Szoták Mihály, a mezőcsáti kőmű­vessegéd. Novotnij elgondolkozva né­zegeti az elázott talajt. — Ki tudja, a kutya a szagon, a vadász a nyomon követi a vadat. Ősz Szabó hangja biztató. — Legfeljebb a vízkereszt- ség után átesünk a tűzke­resztségen is. Lassan haladnak a kanyar­gó csapáson. Egy tanya képe bontakozik ki. — Nézzetek körül bent — int Szőnyi Bráznak és Szo- táknak. — Érdeklődjétek meg, pontosan hol fekszik a tany^. Jártak-e erre né­met, vagy magyar katonák, csendőrök? Bátran mondjá­tok el, kik vagyunk és hogy mi a lakossággal együtt aka­runk működni. A percek múlnak, múlnak. Innen, a hegyvonulat tövé­ből jól belátni a dobronyai tanyába. A túlsó oldalon la­kóház, vele szemben hosszú istálló, cselédlakásszerű be­nyílókkal. Bráz és Szoták a hosszú épület előtt a kocsi­sokkal beszélget. A ház ajta­ja felnyílik, középmagas, iz­mos, vadászruhás ember néz- degéli gyanakodva az istálló előtt álló, szokatlan öltözé- kű, fegyveres embereket. Magatartása feszült, ellensé­ges. — Indulunk — mondja Szőnyi. Egymás után lépkedve ha­ladnak a hegyvonulat szélén húzódó csapáson lefelé. A kutya vadul ugatni kezd. Bráz társával együtt elkö­szön a kocsisoktól és utánuk indul. A csapás hamarosan a Gye­pes-völgybe. a köves úthoz ér. A tíz ember balra, lefe­lé indul. Dombra épült szép, kastély "zerű épület, az Iván­ka előtt haladnak el. Az ivánkai kastélyból egy, már nem fiatal ember, a hatvan felé közelgő Végh József né­zi a tíz ember vonulását. Nem is gondol rá, hogy még ma különös módon kapcso­latba kerül velük ... A tíz ember nyomott han­gulatban lépked az úton. Egyenletes lépteik zaját, a fegyverek, felszerelések fé­mes csörrenéseit Járdánháza felől közelgő csoport, lányok, asszonyok hangos beszélgeté­se szövi át. Szőnyi int, a tíz ember gyorsan átvág a keskeny ré­ten, meghúzódik a rétet sze­gélyező mogyoróbokrok mö­gött. A vadászruhás ember kö­zeleg. Csapja a sarat, s le- cövekel a faluból jövők előtt. — Mondják csak — fagga- tózik éles hangon —, nem láttak tíz partizánt? Egy nő is volt köztük! — Partizánt?! Nem talál­koztunk mi senkivel. — Pedig itt mentek. Nem járhatnak messze — erőskö- dik az erdész —, maguknak találkozni kellett velük! Merre mentek, hova tűntek? Ne titkolózzanak, mert ba­juk lesz belőle! Dühösen mond valamit a vállukat közönyösen meg­vonó embereknek, és sebes léptekkel halad a falu felé. — Ez a csendőrségre megy — állapítja meg Szőnyi. Az egyik partizán kezében felemelkedik a géppisztoly, ősz Szabó szelíden lenyomja a fegyver csövét. — Hagyd ... Erről az útról le kell térnünk. — Le — bólint Szőnyi —, de szerzünk neki, is meg a csendőröknek is egy kis meglepetést. Jó idő múlva az útra me­rőleges, keskeny völgyhöz, az Ocsodóhoz érnek. Itt egy csa­páson indulnak befelé. A csapás kanyarogva halad felfelé. Ritkás részen ballag­nak. A komor felhők már szétszakadoztak. Az aranyló napsugarak át- meg áttörik a lombokat, elöntik a völ­gyet, a hegyoldalt. A gya­loglástól, a melengető nap­A Pravda kMHKifárja A Pravda csütörtöki kom- lalkozni, mely kétszáz kilo­mentárja ismételten leszöge­zi, hogy a Bundestag dönté­se a nyugatnémet környe­zetvédelmi hivatal Nyugat- Berlinbe telepítéséről hom­lokegyenest ellenkezik a négyhatalmi megállapodás­sal. Az SZKP lapja hozzá­fűzi ehhez, hogy a döntés az elemi logika szempontjából sem bírja el a kritikát. Nin­csenek érvek, melyek segít­ségével be lehetne bizonyí­tani, hogy az NSZK-beli környezet tanulmányozásá­val és védelmével egy olyan városban lehet legjobban fog­Sierra Sierra Leone területe 72 326 km2, 2,6 millió lakosa van. Meghódítását az őslakosság mellett a rabszolga-kereske­delem megszűnése után (1780 —1787 között) a freetowni félszigetre visszatelepített, felszabadított rabszolgák vé­gezték. 1896-tól brit gyarmat, 1961. április 26-tól függet­len állam. Fővárosa Free­town Afrika egyik legnagyobb kikötőjével és legrégebben — méter távolságban van az NSZK-tól. A nemzetközi demokra­tikus közvéleményben — ál­lapítja meg a Pravda — tel­jes megértésre talált az az értékelés, amelyet a szovjet Külügyminisztérium és az NDK kormánya adott a tör­téntekről, s figyelmeztetésük, hogy a kialakult helyzetben megfelelő intézkedések foga­natosítását tartják szüksé­gesnek a négyhatalmi meg­állapodás megsértésének meg­akadályozására. ■ mii i mi Leone 1827-ben — alapított főisko­lájával rendelkezik. Mezőgazdasági ország; a megművelt terület 1 millió hektár; a mezőgazdaságból él a lakosság 90 százaléka. A nemzeti jövedelem és az ex­portbevételek alakulásában döntő szerepe van a bányá­szatnak. Legfontosabb kivi­teli cikkei: a gyémánt (70%), vasérc (10%), kávé, pálma­mag, újabban a bauxit és a rutil, amelyeket elsősorban Nyugat-Európába szállíta­nak. Az ország importjában szereplő ipari termékek, gé­pek, szállítóeszközök, élelmi­szerek is főleg nyugat-euró­pai eredetűek. A jelenleg folyó gazdaságfejlesztési ter­vek az ipar fejlesztését és az infrastruktúra (út, vasút, híd, távközlési hálózat stb.) kiépítését célozzák. A főleg hazai kézben levő élelmiszer-feldolgozó kisüze­mek mellett, külföldi tőké­vel új iparágak (textil-, vegyipar, kőolajfeldolgozás, építőanyagipar stb.) megte­remtésén fáradoznak. A Magyarország és Sierra Leone közötti együttműködés 1969-ben a diplomáciai kap­csolat felvételével indult meg és 1973 óta nyert új len­dületet. sugaraktól szinte párolog az embereken az éjjel átnedve­sedett ruha. A nap lassan a delelő felé közeleg. Letelepszenek és evéshez látnak. A kis tábor szélén Vladi­mir Zsiljajev egy fához tá­maszkodva őrködik. A Bükk végtelen csendjét távoli ber­regés, járőröző repülőgép búgása bontja meg. A va­dászgép több helyen köröz, egész alacsonyan száll. Ve­zetője láthatólag erősen für­készi a hegyvonulatokat, a völgyeket. A tíz ember végez az evés­sel. Vadászkéssel kis gödrö­ket ásnak. Gondosan eltűn­tetik a konzervdobozokat, a táborozás nyomait. Larisza, a rádióslány olt- hatatlan szomjúságot érez. — Igyál harmatot. Eső­cseppeket. Most még bőven van a leveleken. Larisza tíz lépésnyire tá­volodik. Ujjaival óvatosan nyúl a bokrok nedves leve­leihez. Már érzi a víz jól is­mert ízét. Mozdulata azon­ban riadtan törik meg. — Állj! A durva, vad hang siető­sen csattan. — Kezeket fel, puskát le! Vladimir a fa mögé dobja magát, s géppisztolya pat­togni kezd. A csoport szinte villanás­nyi idő alatt fedezi magát. A Pados-tetőn, az emelkedő­vel szemben, a fák védelmé­ben félkörben helyezkednek el. A lejtőn felfelé katonák közelednek csatárláncban. Kezükben dörögnek a fegy­verek. A levegőt golyók vij­jogása szeli át meg át. A partizánvadászok a földhöz tapadva, kúszva közelednek. A puskalövések zajába go­lyószórók sorozatai vegyül­nek. Innen, fentről egészen jól látni a két golyószórós riadt, ijedt arcát. Két rövid géppisztoly-soro­zat zuhog végig a Pados-te­tőn, a völgyekben. A tíz gép­pisztoly lövései rettentő, bé­nító erővé olvadnak össze. A visszhang megsokszorozza úgy, mintha nem tíz, hanem száz ember hasalna a jóté­kony fák tövében. Végh József, az ivánkai tanyából a falhoz húzódva figyeli a harcot. A hegyol­dalon egy katona felordít, s tehetetlenül gurul néhány métert lefelé. Aztán a fegy­verek roppanásaiba újabb jajkiáltás vég bele. Egy had­nagy váll-lövést, egy szakasz­vezető láblövést kap, négy katona megsérül. A csatár­lánc meginog. Szőnyi hangja metszi át a pillanatnyi csendet. — Katonák! Mi is magya­rok vagyunk! Ne ontsunk vért hiába! Nem ellenetek, hanem a német fasizmus el­len harcolunk. Álljatok át és fordítsátok a fegyvereket a haza kirablói ellen! Megint csönd. Valaki hátul üvölteni kezd. — Rohaaam! Ismét csönd. Mozdulatlan­ság. A csatárlánc megmoz­dul, s nagy zuhogással, csör- tetéssel indul visszafelé. Nincs erő, nincs hatalom, amely ezeket az embereket még egyszer harcba vinné saját testvérei ellen. Ősz Szabó talpra ugrik. — Elvtársak, megsebesült valaki ? — Én nem. — Én sem. Jonov gyanakvó. Maga is elámul. A golyóorkán csodá­latosképpen mindenkit meg­kímélt. Néhány jelentékte­len karcoláson kívül, azt is a leeső gallyak okozták, sen­kin semmi sérülés. Csorba Barnabás (Folytatjuk) ©• list tartott a lisztertanács J 22 ■■■——■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom