Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

I E5ZAK-MAGYARQRSZAG 2 1974. aug. 4., vasárnap A z Amerikái Álla­mok Szervezeté­nek különleges bi­zottsága befejezte Chilé­ben tartott vizsgálatait. A nyilvánosságra hozott jelentés megállapítja, hogy Chilében brutáli­san Piegkinozzák a po­litikai foglyokat, s kö­veteli, hogy a junta tilt­sa be a kínzásokat, és vonja felelősségre a vét­keseket. A bizottság becslése szerint Chilé­ben továbbra is 6000 személyt tartanak fogva különböző koncentrációs táborokban, 222 a perek nélkül kivégzettek szá­ma, s az államcsíny ide­jén 8800 személyt gyil­koltak meg. IZRAELI BEHÍVÓK 0 Az izraeli tartalékosok behívására' a Tel-Avivban az elmúlt napokban elhangzott, háborús pszichózist szító, fe­nyegető nyilatkozatokra vá­laszként Egyiptom megtette a szükséges intézkedéseket — írja az Akhbar El Jóm most megjelent számában. A lap idézi Abdel Ghani Ga- mazi. egyiptomi vezérkari fő­nöknek a napokban elhang- ! zott nyilatkozatát, amelyben a tábornok kijelentette, hogy az ellenségeskedések kiúju- lásának veszélye fenyeget. EGYMILLIÄRD DOLLAR EGYIPTOMNAK ♦ Fejszal szaúd-arábiai ki­rály egymilliárd dollárt ado­mányozott Egyiptomnak — adja hírül az Akhbar El Jóm című kairói hetilap. A hír szerint az összeget két részletben bocsátják az egyiptomi kormány rendel­kezésére. Ugyanez a lap tu­dósít arról is, hogy az ado­mány mellett a szaúd-ará­biai uralkodó ötszázmillió dolláros kamatmentes köl­csönt ajánlott fel Egyiptom­nak. ULTIMATUM A LÁZADÓKNAK # Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni miniszterelnök pén­tek este ultimátumban szó­lította fel a beludesisztáni lázadó törzsek vezetőit és híveiket, hogy azonnal jöj­jenek le a hegyekből és ok­tóber 15-ig tegyék le a fegy­vert. máskülönben a kor- mánv erőszakkal vet véget akcióiknak. SAIGONT FENYEGETÉS • A saigoni külügyminiszté­rium szombati nvilatkbza- tában ..a legszigorúbb intéz­kedések'’ megtételével fe- nvegetőzött, amennvihpn In­dia elismerné a DWFF-ef.' Szva ran Szineh indiai kül- üevminiszten a narlameptben elhangzott felszólalásban —, mint ismeretes — úgy hvi- lafrozoH: Itt az ideje hot»v India közvetlen'*! is hivata­los konecniqtokat építsen ki a DNFF-el. KTÖRyMOTTfl INDIAI ÚTJA / © Henry Kissineer ameri­kai külügyminiszter pénte­ken Washingtonban találko- | zott Kéval Szirigá indiai külügyi államtitkárral. Az amerikai és az indiai diplo­mácia vezetői megvitatták a nemzetközi helyzet, az ame­rikai—indiai kapcsolatok kér­déseit, a legutóbbi indiai föld alatti nukleáris rob­bantást, valamint Kissinger közelgő indiai látogatásának programját. Feszültei! A görög és a török hadse­reg megbízottai szombaton Nicosiában folytatták tárgya­lásaikat a tűzszüneti vona­lak és a szembenálló had­erőket elválasztó ütköző öve­zetek kijelöléséről. A tanács­kozásokon jelen vannak az ENSZ ciprusi békefenntartó erőinek és Nagy-Britanniá- nak a képviselői is. Egy ENSZ-szóvivő nyilatkozata szerint az előző találkozón, a péntek este tartott négyórás tárgyalásokon nem sikerült eredményt elérni. Hírügynökségi jelentések szerint Nicosiában feszült a helyzet. A szembenálló felek megerősített állásaikból néz­nek farkasszemet egymással és fennáll a fegyveres ösz- szecsapások kiújulásának a veszélye. Jólértesült körök szerint Kleridesz, Ciprus ügyvezető elnöke hamarosan Genfbe utazik, hogy a ciprusi prob­léma tarlós politikai rende­zésének keretében védelmez­ze a szigetország független­ségét”. E körök szerint Kle­ridesz immár hajlandó elfo­gadni Ciprus török közössé­gének széles körű autonó­miáját és kevésbé ragaszko­dik a ciprusi állam olyan jellegű egységeihez, amilyent Makariosz elnök mindig kö­vetkezetesen védelmezett. Saigoni akciók Szombaton is folytatódtak a harcok Dél-Vielnam északi és középső térségeiben. A dél-vietnami felszabadító erők Pleiku lőtere, a dél-vietnami második hadtest főhadiszál­lása ellen intéztek támadást, válaszul a saigoni erők terü- letrabió akcióira. Vo Dong Giang ezredes, a kétoldalú katonai vegyesbi­zottság DIFK-küldöttségének. helyettes vezetője heti sajtó­értekezletén elsősorban az amerikai támogatást tette fe­lelőssé a dél-vietnami helyzet romlásáért. Giang ezredes szerint az Egyesült Államok mintegy 25 ezer katonai sze­mélyt és tanácsadót tart to­vábbra is Dél-Vietnamban, polgári személyeknek álcáz­va, akik vagy katonai hiva­talokban vagy az amerikai nagykövetségen dolgoznak. A sajtóértekezleten Giang rámutatott, hogy a szabad­ságharcosok — tekintettel a saigoni erők területrabló tá­madásaira — kénytelenek voltak ellentámadásokat in­tézni a rezsim ellenőrzése alatt álló városok, illetve tá­maszpontok ellen. Az augusztus 26-át negeíozs maHkareid Ebben az évben augusztus 20-a keddi napra esik. A Munka Törvénykönyve vég­rehajtási rendeletében fog­lallak szerint, ha a vasárna­pot a munkaszüneti naptól egy munkanap választja el, a heti pihenőnapot a köz­benső munkanapon kell ki­adni, és az utolsó munkana­pon a vállalatnál szokásos szombati munkaidő-beosztást kell alkalmazni. Ennek meg­felelően az augusztus 20-át megelőző munkarend ebben az évben az alábbiak szerint alakul: Augusztus 17., szombat — rendes munkanap, augusztus 18., vasárnap — szombati munkaidő-beosztás, augusztus 19,, hétfő — heti pihenőnap, augusztus 20., kedd — mun­kaszüneti nap. Ez a munkarend nem vo­natkozik a megszakítás nél­kül üzemelő és a rendelteté­se folytán munkaszüneti na­pokon is működő vállalatok­nál, illetőleg ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatott dolgozókra. ^ f1 ■ m. Hétfő: Szovjet kormánynyilatkozat a ciprusi problémáról: — Befejeződnek a szovjet—olasz külügyminiszteri tárgyalások. Kedd: Brit—görög—török megállapodás Ciprusról, Makariosz fenn­tartásokkal fogadja; — Széles körű spanyol ellenzéki front alakul. Szerda: Tcrrorperck, újabb halálos ítéletek Ciliiében; — Arafat moszkvai megbeszélései; — Fejszál szaúd-arábiai király és Szadat elnök találkozója; — Választási komédia Rhodésiában. Csütörtök; Magyar kormánynyilatkozat Ciprusról; — Sierra Leone elnöke, dr. Siaka Stevens hazánk fővárosába érkezik; | — Waldheim Lisszabonban. Péntek: Vita a Biztonsági Tanácsban, a szovjet küldött tartózkodik a szavazástól és bírálja a javaslat gyengéit; — Az osztrák és a svájci külügyminiszter Pekingbcn; — NDK állásfoglalás a jogellenesen Nyugat-Bcrlinbc helyezett NSZK környezetvédelmi hivatal ügyében. Szombat: Előkészületek a mozambiki tűzszünetre; — A Watcrgate-ügy új fejleményei. A genfi különtudósítók nem panaszkodhattak a hé­ten az izgalomhiányra. Leg­alább háromízben érkeztek jelentések a brit—görög— török hármas konferencia holtpontjáról, eredményte­lenségéről. De azután a há­rom külügyminiszter, Callag­han, Mavrosz és Gunes haj­landó volt együtt, meglehe­tősen barátságos arccal a íof tóriporterek elé állni. Ez a közös fénykép már előreve­títette a megállapodást, hiszen korábban a görög, és a tö­rök diplomácia vezetője alig volt hajlandó szóba állni egymással, rendszerint a brit külügyminiszter játszotta a közvetítő, „postás” szerepét. A mosolygó külügyminisz­tereket ábrázoló fotónak azonban volt egy alapvető hibája: a szó rossz értelmé­ben „pillanatkép”-nek bizo­nyult, s a genfi kompromisz- szum semmiképpen sem Fe­lel meg a valódi követelmé­nyeknek. Az első és alapvető kifogás, hogy a Ciprusról tár­gyaló genfi értekezleten nem lehettek jelen Ciprus képvi­selői, csak a „garantáló ha­talmak” — mindhárman a NATO tagjai — tanácskoz­tak. Elhangzott ugyan olyan ígéret, hogy a genfi második fordulóba • a ciprusi képvise­lőket is bekapcsolják, egye­lőre azonban teljes a bizony­talanság, hogy mikor és mi­lyen keretek között folyta­tódhatnának a megbeszélé­sek. A földközi-tengeri szi­getországban ugyanis válto­zatlanul feszült a helyzet: időnként kiújulnak a harcok, a szélsőjobboldali görög fegy­veres csoportok nem tettek le korábbi céljaikról: a tö­rök erők pedig folytatják csapatmozdulataikat. A gen­fi megállapodások így nem tölthették be a hirdetett „csodaszer” szerepét, s mind több a fenntartásokat, meg­gondolásokat kifejező nyilat­kozat. Elégedetlenségét nyil­vánította Makariosz érsek, aki a héten Washingtonban és Londonban tartózkodott Kleridesz ideiglenes elnök le­mondással fenyegetőzik, Mav­rosz görög külügyminiszter feltételekhez köti visszatéré­sét Genfbe. Minden jel szerint úgy tű­nik, hogy erőteljes NATO- nyomás nyilvánult meg vala­miféle átmeneti rendezés ér­dekében. A sietséget indokol­ja, hogy válságba jutott az Atlanti Szövetség egész déli szárnya, amelyet eddig is a tömb leggyengébb pontjának tartottak. A portugál fordu­lat, az olaszországi belső vál­ság, a ciprusi fejlemények cs az egynapos görög—török háború, az athéni diktatúra bukása, a NATO-hoz kap­csolódó Spanyolországban Franco betegsége, az utódlá­si gondok, a hét érdekes hí­rét idézve: ellenzéki egység­front alakítása Madridban — mindez ízelítőt adhat, mitől fáj az atlanti stratégák feje. Ezért erőltették annyira a ciprusi egyezkedést, csakhogy egy megalapozatlan döntés már eleve irreálisnak mutat­kozik. A Ciprussal szomszédos kö­zel-keleti térségben is fontos események játszódtak le. Fej­szal szaúd-arab király Sza- dathoz látogatott és a „szom­szédolást” milliárdos kész­pénzajándékkal, valamint kü­lönböző kölcsönök ígéretével tette vonzóvá. Erősödik te­hát az arab jobboldalnak és arab tőkének az a törekvése, hogy Egyiptomot bűvkörébe vonja. Közben nőtt a feszült­ség Egyiptom és Líbia kö­zött, a kölcsönös vádaskodá­sok tovább folytatódnak. Magas rangú egyiptomi ve­zetők pedig kérték Szadatot: tisztázza viszonyát a Szovjet­unióval, miután a nyugati országoktól nem tudják meg­kapni az ország védelméhez szükséges eszközöket. Az egyiptomi belső vita, amely sok esetben a kairói sajtóban is helyet kapott, minden bi­zonnyal tovább folytatódik. A legtöbb szó változatlanul a palesztin problémáról esik a Közel-Keleten, felvetődött egy szűkebb arab csúcstalál­kozó terve is. Nagy érdeklő­désre tarthatott számot te­hát Arafat moszkvai látoga­tása. A palesztin mozgalom de­rékhada hajlik a reális, po­litikai megoldásra, szélsősé­ges erők viszont elvetnek minden járható utat, még Arafatot is támadják, s az „elutasítás frontjának” létre­hozásával fenyegetőznek ... A Szönvi-csoport © Megszakad az adás Pirkad az ég, kelet felől. A rádióslány a horhos alatt elterülő völgyet fürkészi'. Tudja, hogy hiába. Olykor mintha délibábot játszanának benne az érzések. Olyan ér­zései támadnak, mintha vilá­gosan látná Márton délceg alakját, s a mellette lépkedő Novotnijt, Ősz Szabót. Pedig a völgy néma és csöndes. Csönd van, fák, fű, bokrok, virágillat. A háború betört ide, az erdőbe, megmérgezte a légkört, a levegőt, az illa­tot. Kétségek és bizonytalansá­gok marcangolják. Ez már hosszú hónapok óta él és erősödik benne. Ott kezdő­dött, hogy Szőnyi ezzel for­dult hozzá. — Larissza, igen nagy fel­adat vár rád. Át kell men­ned a határon Szlovákiába, és fel kell venned a kapcso­latot Jegorovval. Szemében, pillantásaiban nagy döbbenet jelenhetett meg, ment Márton tovább magyarázta. \ — Nagy körülöttünk az el­lenséges erő. Nem bírjuk ki­építeni a bázist. Te segít­hetsz még rajtunk ... A szavak nagy nyugtalan­ságot kavartak benne. Meg­győződése volt, hogy Már­ton mást akar mondani. Meg­győződése volt, hogy a pa­rancsnok valami oknál fogva tudja; halálra vannak ítélve, vagy önként választják a ha­lált és. őt, mint nőt, meg akarják menteni. A gyanú addig fészkelő- dött benne, míg végül No- votnijhoz fordult. Az meg­gondoltan magyarázta. — Igen, Larissza, valóban azért küldünk el, mert nő vagy. Erre mi számítottunk. Ezért hozattunk veled civil női ruhát is. Csak te tudsz feltűnés nélkül, vagy a leg­kisebb feltűnéssel átjutni a határokon. Vedd úgy, hogy ez hivatalos parancs. Márton és Novotnij térké­pen mutatta meg neki az utat. Világosan emlékszik rá: észak felé kell haladnia, vas­út, országút, folyó mutatja az irányt. A térképen pon­tosan megjelölték a helyet, ahol visszatérése után talál­kozniuk kell. Ügy volt, hogy másnap, ko­rán hajnalban indul. Ekkor szólt közbe az ellenfél, elsza­kította tőlük a három veze­tői. Es most hova, kihez for­duljon tanácsért? A rádió ... Igen.'ez az egyetlen szál, kapcsolat, amely összeköti a hazával. Ez is szinte véletle­nül működik. A nagy tűz- tánc idején, amikor gyorsan kellett elhúzódniuk a lövöl­dözések színteréről, a kap­kodásban ott maradt a bat­téria, a telep. Szőnyi önként vállalkozót kért. Molnár Ist­ván, a salgótarjáni munkás jelentkezett. Belemerült a sű­rűbe. Hosszú-hosszú percekig vártak, felkészültek rá, hogy lövöldözés vet véget vállal­kozásának. Végül Molnár hosszú kúszás után fáradtan, s elégedett mosollyal bukkant elő. — Sikerült! A rádió ... A rádióslány Molnárhoz fordul. — Eivtárs, segíts! Felszerelik az antennát, a salgótarjáni munkás az áramgerjesztőnek feszül, s fut az éterbe a hívó jel. — Itt az „arany ló”. Itt az „arany ló”. — Mit tegyünk? Mit le­gyünk? — cseng ki a nyug­talanság, a magárahagyolt- ság a rejtjeles üzenetből. A kijevi partizánközpont uta­sítása tömör: hajtsák végre az ilyen esetre kidolgozott feladatot, A csoport tagjai vonuljanak át szlovák terü­letre, vegyék fel a kapcsola­tot Jegorov partizáncsoport­jával. A megerősítés után térjenek vissza és készítsék elő a bázist a következő cso­port számára. — Kik jönnek, s mikor? — röppen vissza a segítségváró érdeklődés. Erre Kijev se most, se ké­sőbb nem válaszol. Erről Ki­jev hallgat. A parancsnokságot Szőnyi helyettese, Bráz Lajos veszj át. Még kiforratlan ember, hiányzik a rátermettség, s még inkább a tapasztalat. Ez bizonytalanná teszi a veze­tést. Egyre lassabban, s egyre fáradtabban, elgyötörtebben haladnak. Látszólag minden rendben van, de érzékük ve­szélyt jelez. Szoták és Molnár indul fel­derítésre. A bokros részről már-már kilépnek az útra. Hangos beszéd, fegyverek zörrenése dobja vissza őket. Közelebb kúsznak, várnak és figyelnek. Aztán visszahúzód­nak. — Itt' nem mehetünk át. Nagyon biztosak benne, hogy itt beléjük szaladunk. Lezár­ták a keskeny szorost. — Menjünk ott, ahol nem számítanak ránk. Az úttól jó ,800 méterre sö­tét, komor, magasba nyúló tömb, sziklás rész. Óvatosan, minden apró résbe, kiálló du­dorba kapaszkodva másznak felfelé. Lábuk alól, ujjaik elől egy-egv apró kődarabka pereg le. Remegő izmokká! várnak, figyelnek. Kapasz­kodnak tovább. Ujjaikat vé­resre marja az érdes szikla, térdük vérzik. Testük sajog, mintha lezuhantak volna a hegyről. Tüdejük zihál, aj­kuk keserű, érdes, száraz, mint a lázas emberé. A szikla elfogy, töve a földbe ér. Szó nélkül, mint az eldőlt búzazsák terülnek el a szikla alatti zöld füvön. Rimaszombattól néhány ki­lométerre vannak. Ahogy ki­bukkannak az erdő szélén, belátnak egy ismeretlen, al­konyba burkolózó faluba. Az eső kiadósán kezd csepegni, majd zuhogni. A gabonake­resztekből kunyhót formál­nak, s behúzódnak alája. Esteledik. Bráz és Molnár útnak indul. Élelemért. Any- nyit érzékelnek még, hogy a két ember bekopog a szél­ső házba. Onnan elküldik őket. Órák teltek el, amióta a két ember elment. A nyugtalan­ság egyre jobban feszeng az emberekben. Szoták Mihály kászálódik. Hajnalodik, majd reggel lesz. A faluban fegyveresek tűn­nek. fel. A négy emberre sor­vadt csoport visszahúzódik az erdők védelmébe. Várnak, megint várnak. Az este, az éjjel eltávozott há­rom eirtbcr nem tér vissza. Még egy utolsó kísérlet, összeszerelik a rádiót. — Itt az „arany ló”... Itt az „arany ló” ... A kapcsolat sikerül. Sike­rül, aztán adás közben meg­szakad. Ismét fegyveresek jönnek. A négy embernek menekül­nie kell. Menekülni, mene­külni, menekülni ... Csorba Barnabás (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom