Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-03 / 180. szám
1974. aug. 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az Hl A 32-25 rendszámú „eset-kocsi nyomában Embert szolgáló szolgálat A mcntőtiszl rádiótelefonon jelenti az esetet a központban levő irányítócsoportnak. * I •> ' ./I ' - v.:f ' v X < :JS A súlyos beteget be kell szállítani a kórházba. Folyók, tavak mellett A nyár veszélyei A holtágban történt — A kompkezelő halála Szigorúbb ellenőrzést! 10 óra 17 perckor szólalt meg a riasztócsengő az Országos Mentőszolgálat miskolci mentőállomásán. Egy perc sem telt el és az MA 32-25-ös — forgalmi rendszámú mentögépkocsi a mentő- tiszttel, az ápolóval és a gépkocsivezetővel megindult Sajóecsegre, ahol nincs körzeti orvos és súlyos rosszul- léthez kértek segítséget telefonon ... A mentőszolgálat kérése: Ha otthon, a lakásban lesz rosszul valaki, elsősorban a körzeti, vagy az ügyeletes orvost hívják, mert a mentő- szolgálatnak elsősorban a közterületen kell segítséget nyújtani. Telefonhívás esetén a segélykérő válaszoljon az irányítószolgálat kérdéseire, mert csak így tudják megállapítani, milyen felszerelésű kocsira van szükség. Ha körzeti orvosi beutaló alapján kérik a mentőkocsit, ez a beutaló legyen kéznél, mert a rajta levő adatok is szükségesek lehetnek. Előfordulnak beugrató hívások, különösen mióta a községekből térítés- mentesen fel lehet hívni a mentőket segélykérő telefonon. Ezek a „vicces” emberek nem gondolnak arra, hogy ilyenkor a felesleges út miatt kiesik a mentőszolgálatból egy kocsi, amely talán egy bajbajutott ember életét menthetné meg ... Miskolcon, a belvárosban, de még a Szentpéteri kapui úton is végig vijjog a mentőkocsi szirénája, lobog a kis piros zászló, villog a kék fény. A gépjármüvek felre-, húzódnak, a járókelők egy pillanatra megállnak. Ki tudja, kiben mit sejdít fel a megkülönböztetett jelzéssel futó mentőkocsi? ... Az utóbbi időben sokat javult a forgalomban részt vevők közlekedési morálja olyan szempontból, hogy tiszteletben tartják a mentőkocsik megkülönböztetett jelzéseit, de elvétve még mindig előfordul, hogy nem adják meg a mentőknek járó, egyébként kötelező elsőbbséget. Pedig ez értékes perceket jelent; emberéletről van szó... Riasztás után nappal egy, éjszaka két perc múlva kell elhagyni a mentőkocsinak a mentőállomást. Óránként 90 kilométeres sebességgel rohanunk. Nemcsak a gépkocsivezető, Lukács András, hanem a mentőtiszt, Visi Ferenc, és az ápoló, Fodor Ottó is feszülten figyeli az utat. Az „eset-kocsiban” minden szükséges felszerelés és eszköz készen áll, hogy ellássák a beteget, a sérültet... Megyénkben a miskolcival együtt — amely egyben a vezetőállomás — 14 mentő- állomás van. A Borsod megyei mentőszervezet az Országos Mentőszolgálat teljesítményének körülbelül 10 százalékát adja. Nappal ösz- szesen 68 mentőkocsi áll készenlétben. Havonta átlagosan 8—10 ezer kivonulásuk van, amelynek fele Miskolcra, illetve járására esik, elsősorban a sok baleset miatt. A mentőkocsik az elmúlt évben több mint 3 millió kilométert tettek meg. A miskolci mentőállomáson van az ország legöregebb, de — sajnos — a legtöbbet „dolgozó” rohamkocsija. 1973-ban Miskolcon 416 rohamellátás volt. Sajnos, az úgynevezett három „eset-kocsinak” — amelyeknek szintén jelentős a felszerelésük — is sok dolguk akad... A tűző napsütésben rohanó mentő egymásután előzi az előtte haladó és félrehúzódó járműveket. Sietni kell. Valaki, egy asszony Sajó- ecsegen nagyon rosszul van. Tudja ezt a volán mögött a gépkocsivezető, a vezetőfülkében mellette ülő mentőtiszt, és az ápoló is ... Régebben a nagy munkaerőhiány gondot okozott a mentőszolgálatnak. Ez a helyzet mostanára valamit javult. De Miskolcon például a négy kivonuló orvosi állásból három még mindig betöltetlen, a megyénkben levő mentőállomásokon is hiányzik még néhány gépkocsi- vezető és ápoló is. Nehéz, felelősségteljes munka ez. A mentőszolgálat dolgozói még mindig havonta csaknem 300 órát dolgoznak, s csak így keresik meg azt a pénzt, amelyet más, könnyebb munkahelyen 200—210 órával elérnek. A miskolci mentőállomáson mostanában pedig egyenesen rosszak a munka- feltételek. Tatarozzák, felújítják a mentőállomást. Sajnos, nem túl gyorsan megy ez a munka. Nem lenne túlzás, ha a kivitelező vállalat megkülönböztetett figyelmet fordítana erre a feladatára. Nemcsak azért, mert így zavartalanabbá, gyorsabbá válna a bajbajutottak segélynyújtása, hanem azért is, mert a vezetöállo- máson levő műhelyben javítják az összes Borsod megyei mentőgépkocsikat, itt bonyolítják le az egyes és kettes szemléket és van itt egy olyan fektető helyiség is, ahol a tatarozás előtt 16 ágy volt, most pedig csak 4 van ... Az MA 32-25-ös rendszámú „eset-kocsi” alig tíz perc alatt Sajóecsegen volt. A beteg egyik hozzátartozója — j nagyon helyesen — a község elején várta a mentőket, így könnyen odataláltak a megadott címre. A mentőkocsi megállt a ház előtt, a mentőtiszt és az ápoló besietett a beteghez. Ablakok, kapuk nyíltak meg a közelben, kíváncsiskodók és sajnálkozol: közeledtek ... Ha valahol megáll egy mentőkocsi, különösen balesetnél, ott nagy tömeg verődik össze. Olyan embereket is odahajt a kíváncsiság, akik egyébként- irtóznak a vértől. A tömeg, a kíváncsiskodó emberek sokasága pedig akadályozza, zavarja a mentők munkáját... A mentők karonfogva vezették ki a beteget, és befektették a mentőkocsi hordágyára. Nagyon rosszul volt görcsoldó injekciót kapott. Visi Ferenc mentőtiszt rádiótelefonon közölte az irányítóközponttal, hogy Miskolcra, a Sajószentpéteri kapui kórházba szállítják. A j kocsi megindult. Nem szólt a i sziréna, nem villogott a kék lámpa, és a kis piros zászló sem volt a helyén. Lassan mentek, súlyos beteget szállítottak ... Az embert szolgáló szolgálat, a mentőszolgálat dolgozói, a bajbajutottaknak segítséget nyújtók bajtársnak szólítják egymást. Szöveg: Oravcc János K.ép: Laczó József A tóparton egy sátor, s mellette az UK 27—22-es rendszámú autó. A vizen két kis hajó. Az egyik gumicsónak, a másik egy kétszemélyes kajak. Rajta egy házilag készült vitorla, amelyet mind jobban kezdett dagasztani a szél. Ebbe a vízi járműbe csaknem befolyt a víz. Mert túlterhelt volt. Négyen kapaszkodtak fel rá. Induláskor még bátran, virtuskodva, jókedvűen. Lányok és fiúk. Egészen fiatalok. Majdnem a halálba indulók... Egy erőteljesebb széllökésre borult a csónak. Utasai — ki fejjel, ki másként — pillanatok alatt a vízbe zuhantak. S majdnem ott maradtak mindannyian. Úszni ugyanis nem tudtak. S már kiáltani is alig-alig. Magate- hetetlenül bukdácsoltak a vízben, amely könyörtelenül kapaszkodott beléjük, s húzta, húzta őket le, a mélybe... Veszélyben A gumicsónakban ülő férfi eközben nagy igyekezettel evezett a veszélyben levők irányába. Nehezen boldogult, hiszen amivel haladásra kényszerítette járművét, alig volt nagyobb egy pingpongütőnél. Horgászni jött ugyanis, nem pedig evezni. Az utolsó pillanatban ért az életveszélyben levőkhöz. A sátor és a gépkocsi tulajdonosai neki köszönhetik életüket. De mi történik akkor, ha senki nincs a vizen, vagy a környéken?! Kimondani, leírni is nehéz. A felelőtlenül csónakázóknak hajszálon múlt az életük ... A történet még egészen friss. A helyszín a nyéki tavak egyike (az, amelyik a MEZÖPANEL mögött van.) Fürdésre tiltott hely. S minden hely — tó és folyó egyaránt — tiltott azok számára, akik nem tudnak úszni, de azok is veszélyes vállalkozásba kezdenek, akik otthonosak a vízben való tartózkodásban. Mert a szabálytalanság. az oktalan hősködés, a felelőtlen fürdőzés — Dénes József vagyok, a DIGÉP-ben dolgozom, a tmk-ban — mutatkozik be a fiú és szorosabbra tekeri maga körül a plédet. Benn ül, a sátorban. — Borbély Tibor a nevem. Én a VASVILL-néi dolgozom Híradástechnikai-cikk eladó a foglalkozásom — mondja a másik, majd' nagy lendülettel bedobja a horgot a tóba. Mindketten fiatalok, benne a tinédzserkorban. Mindketten kivették szabadságukat. Becsomagoltak, meg- nyergelték a kis robogókat, s irány a Rakacai-tó ... — Az elmúlt héten, pénteken jöttünk . . . Alig találtunk helyet a parton. Most meg ... — mutat körbe Tibor a nép- telen parton. Sötétszürke esőfelhőket és a tavon tarajos hullámokat kerget a szél. A part mentén a kikötött ladikok sírnak láncaikon. — Itt jobb... A sátorban — mondja nevetve Jóska. vége mindig tragikus, vagy majdnem az. A nyár veszélyeire oda nem figyelni vészes könnyelműség. Életveszélyes magatartás. Felnőtt és gyerek számára egyaránt. Különösen a felnőtt felelőssége hihetetlenül nagy. Egy gyermekhalál mérhetetlen fájdalom A halál, a tragikus vég mindig az. Bárkiről legyen is szó. Elragadta a víz Sokféle oka lehet egy fürdés közben történt tragédiának. Sajószentpéteren például felügyelet nélkül hagytak egy gyermeket. Belefulladt Sajóba. Múcsonynál ugyanennek a folyónak a holtágában — ahol tiltó tábla is figyelmeztetett a veszélyre — egy 12 éves fiú lubickolt. Elragadta a víz.' örökre. Ti- szacsermelynél pedig egy férfi vesztette el életét. Mintha mélyvizű strandon tette volna, vízbe ugrott. Már csak a holttestét emelték ki a szélesen hömpölygő folyóból. Az egyik nyáron a Mályi- tavon történt baleset, Egy fiatalember a part menti büfében többet ivott a kelleténél, gumimatracra feküdt, s a tó közepére „evezett”. Holtan került elő. Halállal végződött M. K. italozása is. A Hernádon, Felsődobszánál volt kompkezelő. Ami halat fogott szabad idejében, bevitte a községbe eladni. Ami hal megmaradt, azt vissza- vitte a kompra. A komp szélére kötött zsákba öntötte volna a ficánkoló halakat, s ekkor történt a baj. Elvesztette egyensúlyát, a vízbe esett és ott is maradt. Mindannyian élhettek volna még. A tények könyörtelenek. A statisztika szomorú. Minden adat mögött egy derékba tört élet. Megmásíthatatlan valóság. Az elmúlt év első hat hónapjában kilencen, ez év azonos időszakában tízen vesztették életüket a víz áldozataiként folyókban és tavakban. strandokon és holtágakban ... — Te csak hallgass — tromfol Tibi és nagyokat kacagva meséli: — Ott álltam. abban a ladikban. Bele akart lökni a vízbe és ő esett bele... Derékig vizes lett a nadrágja, azért ül most a sátorban. Egyébként tényleg jó ott, csak a gumimatracot félóránként fel kell fújni. Leereszt ... — Hal...? — mutatok a botokra, a vízben ázó zsinórokra. — Hal... — sóhajt Jóska. — Nem nagyon kap ... — Azért már egyet fogtam — veszi át a szót Tibi. — Pontyot... Éppen méretes volt. De nem is az a lényeg. Jó hely, jól érezzük magunkat. Ez a fontos ... — Kaját kellene csinálni. Mindjárt egy óra — sóhajt a sátor szélvédett árnyékában Jóska, és megint nevet. — No, persze. Paprikás krumpli megint... Ugyanis ő a szakács, de csak erre az egyre futja a tudományából. Valamelyik nap vettem tíz Megszívlelendő tanács: csak a fürdésre kijelölt helyeken lehet nyugodt az ember, csak ott érezheti biztonságban magát, természetesen akkor, ha vigyáz magára. S ahol tábla figyelmeztet rá, hogy „Tilos fürdeni!” innen jobb azonnal továbbállni. Mert veszélyes hely, még a kiválóan úszók számára is elkerülendő zóna. E táblák elhelyezése a tanácsok feladata, az ellenőrzés is, amelyben nagyobb szigorúságra van szükség a szabálytalanságot elkövetőkkel szemben. Ha még nem is mindenütt, de már van jele annak. hogy a tanácsok a rendőrség közreműködésével szigorú felelősségrevonást alkalmaznak. Eddig nyolc személyt vontak felelősségre, mert vétettek a szabályok ellen. Huszonhatan helyszíni bírságot fizettek mintegy fi- gvelmeztetőként: máskor kerüljék a fürdést a tiltott helyeken. Tanulságok Egy biztos: a rendőrség a jövőben az eddigieknél még nagvobb körültekintéssel és szigorúsággal jár el, és megtesz mindent, hogy tájékoztassa is a közönséget a fürdőzés veszélyeiről, a betartandó rendelkezésekről. Mint ahogy tette eddig is. Még az iskolaév idején előadásokat tartottak a gyerekek számára olyan helyeken is, ahol nincs vízterület. Az itt élő gyerekek és felnőttek is elmennek a nyáron nyaralni, üdülni olyan vidékre, ahol van folyó, patak, tó vagy strand, tehát víz. Jó tehát, ha tudják, mire ügyeljenek, mire vigyázzanak. A nyár veszélyei elkerülhetők, csak oda kell figyelni és megakadályozni, hogy bárki is tragikus helyzetbe kerülve a víz áldozata legyen. Az eddigi esetek tanulságai egy életre szólóak, mert életet követeltek. T. F. tojást, megcsináltam a bográcsban. Azért, hogy egy kicsit változatosabb legyen a kaja ... Ezt Tibi mondta, de barátja nem hagyja szó nélkül. — Mindig csak beszél, de amit főzök, egy cseppig megeszi. Sokszor kevés is. Barátok. — Együtt szoktunk járni. Még az általános suliban haverkodtunk össze. A szabadságot is egyszerre vettük ki... Az idő nem a legjobb, de mi jól érezzük magunkat — beszél Jóska. Elköszönünk Távozóban még hallani, amint Tibi azt a bizonyos ebédet sürgeti. S hiába borús az idő, hiába fodrozza hideg szél a tó vizét, ők csak nevetnek. Vidáman, fiatalosan, tele örömmel, jókedvvel. Felföldi György Paprikás krumpli és tojásrántotta Jóska Tibi a Kukacai-tónál
