Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

1974. aug. 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Lakóhelyünk és környezete Nemrégiben a mezőnyárá- di tanácson a község gyara­pításának, fejlesztésének szá­mos tennivalója, gondja ismertetése közepette egye­bek között elmondták azt is, hogy új feladatként jelentkezik a parkok, virág­ágyások megóvása, az eset­leges rongálok megbüntetése. Tanácsüléseken vagy a falu más fórumain maguk a la­kók követelik, hogy szigorú­an lépjenek fel a parkrongá- lókkal szemben. Ámbár ed­dig még csak elvétve fordult elő rongálás. Üj feladatként jelentkezik a gond, amely nyilvánvalóan uj értékek megteremtését is jelzi. Elsősorban természete­sen, az új értékek megte­remtését. Nemcsak az emlí­tett községben, hanem me­gyénknek szinte valamennyi falujában, hiszen ma mar igyekeznek mindenütt minél szebbé, minél csinosabbá for­málni, szépíteni az utcákat, a tereket, a közintézmények előtti részeket. Társadalmi munkában, a szabad idő fel­áldozásával. A virágok ültetése, parkok létesítése természetesen, csak része annak a nagyarányú társadalmi tevékenységnek, amelynek révén községeink és városaink is évről évre gyarapodnak, fejlődnek, a költségvetésben biztosított összegek erején túl is. Isme­retes például, hogy néhány évvel ezelőtt a borsodnádas- diak kezdeményezésére az egész ózdi járásban verseny­mozgalom kezdődött, „három napot a faluért” jelszóval. Jelenleg négynapos mozga­lom révén dolgoznak társa­dalmi munkában a közsé­gekben. De megyénk minden más részében A munkálkod­nak a lakók közvetlen kör­nyezetük gyarapításáért, fej­lesztéséért. Utak rendbeho­zatalánál, járdák építésénél, iskolák, óvodák, rendelők és egyéb közintézmények elké­szítésénél. Az eredmény mil­liókban mérhető. Forintérté­kek millióiban. De másban is. Abban is, amit Koós Miklós olvasztár, szentsimoni lakos valahogy így fogalmazott meg: „Jó ér­zés elmenni valamely léte­sítmény mellett, ha közben arra gondolhatunk, hogy ez a mi társadalmi munkánk­ból született meg, mindany- nyiunk érdekében.” Sok em­berben lehet már meg ez a jó érzés megyénkben. Székely Sándor, a Hazafias Népfront Hangony községi bizottsá­gának titkára például ar­ról adott tájékoztatást, hogy egy-egy vasárnapon, tár­sadalmi munka idején a faluban száz-százötven em­ber is összegyűlik lapáttal, fűrésszel, csákánnyal, vako­lókanállal, vagy amilyen szerszám éppen szükséges, hogy a köz érdekében mun­kálkodjon, falujának gyara­pításáért dolgozzon. Vagy például Putnokon az ifjúsági park létrehozásánál, megépí­tésénél vállalatok, intézmé­nyek, iskolák, üzemek, szoci­alista brigádok tevékeny­kednek ugyancsak társadal­mi munkában. A nagyon szépnek ígérkező park, ahol nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is találnak majd lehetőséget, alkalmat kellemes időtöltésre, valójá­ban az egész község együttes erőfeszítéséből jön létre. A témához kapcsolódik az a híradás is, melyet nemré­giben adhattunk közre a Miskolc városi Tanács vb- határozatáról a levegő- és vízszennyeződés csökkenté­sére, megakadályozására szükséges intézkedésekről, a környezetvédelemmel kap­csolatos tennivalókról, intéz­kedésekről. A határozatban egyebek között szó van pél­dául a Chinoin-gyár büz- szennyezésének vizsgálatáról, a hejőcsabái új cementmű próbaüzemelése során szük­séges mérésekről. Természe­tesen, a gyakorlati intézke­dések megtétele, környeze­tünk védelme érdekében. Ugyancsak szó van benne arról is, hogy az építkezések során fokozottabban kell vé­denünk, megóvnunk a fákat, melyekből bizony, nagyon kevéske van Miskolcon. A határozat viszont szemlélet­beli kérdésekre is utal. Szük­séges ugyanis, hogy az ál­lampolgárok társadalmi ügyévé váljon környezetünk védelme, szépítése. Építsük, szépítsük városa­inkat, falvainkat! — hangzik a Hazafias Népfront felhívá­sában, amelyben egyebek kö­zött olvasható, hogy a taná­csok, a népfrontbizottságok a társadalmi, gazdasági szervek­kel együttműködve segítsék a kezdeményezéseket, irányít­sák megvalósulásukat. A ver­senymozgalmak hatással van­nak városaink, községeink fejlesztéséért, szépítéséért szervezett akciókra, amelyek szintén kötődnek az MSZMP XI. kongresszusára való fel­készüléshez, hazánk felsza­badulása 30. évfordulójának méltó megünnepléséhez. (pt) Már az őszre készülődnek Az aratás befejeztével már­is hozzáláttak megyénk me­zőgazdasági üzemeiben az őszi munkákra való alapos felkészüléshez. A kombájno­lás befejeztével sehol sem tartanak „szünetet”. Ahol még hátra van, ott a leg­gyorsabban be kell fejezni a szalmalehordást, majd a to­vábbi szükséges, elmaradha­tatlan tarlómunkákat. Több gazdaságban a szállításnál felszabadult erőgépeket is gyorsan beállították tarló­hántások, nyári szántások végzésére. Az őszi munkákra való alapos felkészülés is időszerű minden gazdaságban. Hama­rosan megkezdődik a burgo­nya, a napraforgó, a cukor­répa, majd a kukorica beta­karítása és a silónak vetett növények feldolgozása. A tsz-ek és az állami gazdasá­gok gépműhelyeiben máris gyors ütemben folyik az őszi betakarítás gépeinek előké­szítése. az aratásban részt vett kombájnok kijavítása, átállítása. A sietség, a jó munkaszervezés azért is in­dokolt, mert az aratás a szo­kásosnál tovább tartott. A parasztijai fatelepen Az előírt technológia szerint dolgozik a gép és az ember. A megrendelő igényének nieg.'e- lelően... Vendéglátás tokaji módra Tokaj a legtöbb külföldi idegenforgalmi kiadványban, útleírásban úgy szerepel, mint város. Az egyre na­gyobb számban odalátogató külföldiek a világhírű borok kóstolgatásán kívül arra is számítanak, hogy valamifaj­ta romantikus, hangulatos kisvárost találnak a Tisza és a Bodrog összefolyásánál. Ebben csalódnak. S még soli másban is. Igaz, hogy Tokajban bősé­gesen találni a jófajta nedű­ből. Ebben nem is lehet hi­ba. De... Vegyük sorjába: ha valaki, mondjuk, korán reggel szeretné folytatni út­ját, s szeretne reggelizni is, jobb, ha előző nap bevásá­rol, gondoskodik a hideg reggeliről. Mindkét halász- csárdában nyolc, kilenc óra tájt lehet reggelit kapni. Van viszont egy bisztró, amely hatkor nyit. Ott lehet étkezni. Az pedig elég mesz- sze esik a kempingtől, s köz­tudott, hogy Tokajban az IBUSZ-szobákon kívül a kemping biztosítja a töme­ges elszállásolást. Tokaj neve egyenlő a vi­lághírű borral. De ha valaki este, vacsora után szeretne meginni egy-két pohárkával, ugyancsak kénytelen csalód­ni. Ugyanis a Taverna este nyolc órakor bezár! Igaz, hogy lehet borozni a biszt­róban, a presszóban és a ha­lászcsárdákban, de az nem az „igazi”, hiszen nincs pince, hangulat és sok más egyéb dolog is közrejátszik. Példá­ul a következő: „Higgye el, kérem, hogy kevés a sze­mélyzet. Táppénzen vagyok, mégis bejöttem dolgozni” — mondotta az elmúlt vasár­nap az áfész halászcsárdájá­nak egyik pincére. Hát, igen. Az üzletvezető és a személy­zet nem tehet róla, hogy ke­vesen vannak. Ok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a vendégek minél ke­vesebbet várjanak a kiszol­gálásra. Viszont az emberek teljesítőképességének is van határa. Tokaj az elmúlt évben ün­nepelte 900 éves jubileumát. A kirándulók, kempingezők száma állandóan növekszik. Sajnos, a vendéglátás nem tart lépést a megnövekedett igényekkel, a külföldiek egy része keserű „szájízzel” tá­vozik Tokajból, amelyet még a bor zamata sem tud feled­tetni. Felföldi György Kél méter ho=szú a fűző lloki cipő Mezőkövesdről exportra Kihaló szakmák Csendesen .tátong a kis műhely. A gereben fogai árván meredeznek. Nem zi­zeg a kenderkóc sem. A rénfákon csendesen him­bálódzik egy-egy kötél. A miskolci kötelesek utolsó képviselője, Cselö Fülöpné májusban örökre elköltö­zött közülünk. Már ő is csak özvegyi jogon folytat­ta az ipart. Szakmája volt neki is a kötélgyártás. Hosszú-hosszú éveket töl­tött férjével az öreg mű­helyben. Közben kitanulta a szakma minden fortélyát. Ügyes kézzel, férfit mégha, zudtoló kitartással, tudás­sal dolgozott. Munka volt mindig. He­tente kétszer kivitték áru­jukat az állatvásárra, hét közben pedig a Búza téri kis boltban árulgatták. Jöt­tek a vevők, hiszen a me­gyében még rengeteg álla­tot tartanak, gazdálkodnak. Egy-egy nagyobb vásár előtt éjjel-nappal dolgoz­tak. Volt mit csinálni, hi­szen más és másféle kötél kellett tehén szarvára, ma­lacfogónak, illetve petren- cekötőnek. Volt mit csinál­niuk. hiszen a megyében is talán csak egy mester űzi még a régi szakmát. Az alapanyagot, a kendert is máshonnan kell beszerezni, így nagyobb előnyben van­nak a nyírségiek, a szabol­csiak, hiszen nekik helyben megterem. Míg élt a műhely, addig is sok szerszám a sutban hevert. Pihentek a kender- áztatás, a tilolás eszközei. A városban már nem volt lehetőség a kender meg­munkálására, készen vett kócból kellett dolgozni. Ezt kellett sodorni, áztatni, megfonni, kiverni. Városunk egykor igen büszke volt „köteleseire”. 1871-ben, a helyiipari ki­állításon Balkovics János mester ezüstérmes okleve­let kapott gyártmányaiért. Tizenkét évvel később a nyilvántartott 1519 miskol­ci iparos közül 8 volt kö­télgyártó. Aztán kezdődött az ipa­rosodás, egyre kevesebben képeztek tanulókat, Igaz, nem is volt rá igény. A kötelet ma már többnyire gyárilag állítják elő. Las­san elfogytak a kötélverők, mint ahogyan „elfogynak” más hasonló szakmák utol­só képviselői is. A szerszámok árván áll­nak a kis műhelyben. Az utolsó köteleket még a mesterasszony húga árusít­ja. Aztán ezek is lekerül­nek a tartófákról. A be­rendezéssel vajon mi tör­ténik? Hiszen múzeális ér­ték valamennyi... Egy szakma ismét kive­szett Borsodban. Nincs, aki folytassa. Árvák a szerszá­mok. Vásárhelyi István Mi, magyarok jobbára csak a tv-közvetítések alapján is­merjük valamennyire a jég­hokit, ezt a kanadai eredetű csapatsportot, s vajmi keve­set tudunk róla, hogy a já­tékosok milyen felszerelést használnak a gyors és sérü­lésmentes játék érdekében. A jégkorongjáték lényege a gyorsaság. Ehhez viszont kü­lönleges korcsolyára van szükség, amelyet tulajdon­képpen egybeépítenek a kü­lönleges cipővel.­Mezőkövesden van néhány tíz ember, a Cipőipari Szö­vetkezet dolgozói, akik na­gyon jól ismerik ezt a speci­ális hokicipőt, hiszen ők gyártják. A nyugatnémet Balzer sportnagykeroskedel- mi cégnek már régebben is szállítottak hokicipőt. 1970- ben például 28 ezer párat, s azóta évenként mindig töb­bet és többet. Tavaly kötöt­ték meg a külföldi partner­rel a hároméves együttmű­ködési szerződést, amelyben vállalták, hogy évenként 20 százalékkal növelik termelé­süket, így a szállítást is, munkájukat kifogástalan mi­nőségben végzik el, és határ­időre tesznek eleget szállítási kötelezettségeiknek. Ennek fejében a külföldi partner vállalta — többek között —, hogy hozzájárul a szövetke­zetben folyó termelés mű­szaki fejlesztéséhez, biztosít­ja a cipőkre szerelendő kü­lönleges korcsolyákat, vala­mint a különleges ^csomagoló anyagot is. Mint Dévényi Albert, a Mezőkövesdi Cipész Szövet­kezet műszaki vezetője el­mondotta, az eredeti terv szerint az idén 41 ezer pár hokicipöt kell elkészíteni. De mivel a külföldi partner igényli, a szövetkezet dolgo­zói a kongresszusi, valamint a jubileumi felszabadulási munkaversenyben vállalták, hogy az idén még 4 ezer pár cipőt készítenek el terven felül. A kongresszusi vál­lalás kiterjed a kifogás­talan minőségre, a selejt csökkentésére is. Itt kell megemlíteni, hogy a felső­részkészítő üzemben dolgozó, és kimondottan nőkből álló. Radnóti Miklós nevét vise­lő, szocialista címmel több­szörösen kitüntetett brigád az előbbieken kívül vállalta, a szövetkezeti óvoda patro- nálását. a cipész szövetkezet többi tacia pedig felajánlotta szabad időben végzett társa­dalmi munkáját a város szé­pítéséhez. A szövetkezet eb­ben a mozgalomban anyagi­akkal támogatja a mezőkö­vesdi új városi óvoda építé­sét. Úgy tűnik, hogy e vállalá­sok maradéktalan teljesítésé­hez a fel te telek biztosítottak. A szövetkezet központi, ter­melő részlege az idén, már­ciusban költözött jelenlegi helyére, ahol sikerült kiala­kítani a szalagszerü terme­lést. A hazai alapanyag a raktárból a cipőkészítés meg­felelő sorrendjében halad üzemrészről üzemrészre; a szabászatból a felsőrészké­szítőbe, onnan a különféle befejező műveleteket végző gépsorokhoz, majd a korcso­lyázóba —, ahol a korcsolyát fölszerelik a cipőre —, majd pádig az úgynevezett cipő­kozmetikába, ahol megtörté­nik a minőségi ellenőrzés, ahol tisztítják, fűzik, csoma­golják a készterméket. A szö­vetkezet 27 és 48 közötti ci­pőméreteket gyárt, amelyek­hez — ki gondolná! — 1,5—2 méter hosszú cipőzsinór szük­ségeltetik. Az, hogy a korábbi szét­szórtsággal ellentétben ma már egy helyen történik a cipők gyártása, nagyban megkönnyíti a munkaszerve­zést. Ezenkívül szinte állan­dónak mondható a műszaki fejlesztés. Az idén eddig mái­két új gépet, a továbbiakban még kettőt állítanak üzembe azonkívül, hogy az új helyü­kön szintén az idén alakítot­ták ki az úgynevezett mozgó fűződéi szalagot. A külföldi partnerrel kötött együttmű­ködési szerződés értelmében a Balzer cég három új gép­pel járul hozzá a szövetkezet műszaki fejlesztéséhez, ame­lyet az év végén, illetve a jövő év elején realizálnak. A Mezőkövesdi Cioész Szö­vetkezet alaptevékenységét döntő mértékben a hokici­pők gyártása teszi ki. Ezen­kívül azonban van a város­ban egy méretes cipőkészítő műhelyük és három javító­részlegük. Hasonló műhely van ezenkívül még nébánv körnvező községben, ahol pe­dig ilyen nincs, ott a hozom- viszem javító szolgálat mű­ködik A szövetkezet új, központi részlegében azonban nem­csak a műszaki fejlesztésre fordítanak gondot. Korszerű létesítményeket. öltözőket, fürdőket alakítottak ki. Saj­nos. már ió néhánv naoia. víz hiányában nem tudják őket használni a szövetkezet tagjai. De nemcsak itt. ha­nem az egész Alkotmány ut­cában nincs víz. Talán, egv kis igyekezettel meg lehetne gyorsítani a csőtöréssel kap­csolatos javítási munkákat. O. J. Mestersége: kötélverő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom