Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-17 / 192. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1974. aug. 17., szombat Levéltár. Valami furcsa képzettársítás kapcsolódik ehhez a fogalomhoz. Elmúlt évtizedek, sőt évszázadok üzenete sárguló, sokszor ne­hezen olvasható okmányokon. Egy város, egy megye tör­ténelmi fordulót jelentő ese­ményeinek krónikája hivata­los jegyzőkönyvekben. Össz­egészében múltunk sok-sok adaléka, gondosan rendezett elosztásban, iratkötegekben, dobozokban. A Borsod me­gyei Levéltár 1972-ben jutott végre megfelelő körülmények közé, hogy a nagy megye le­véltári anyagát korszerű mó­don tárolhassa, kezelhesse, kutatók számára hozzáférhe­tőkké tegye, s ezzel a hi­vatali célt, az iratok meg­őrzését messze túlszárnyalva a történelemtudományt és azon keresztül a közművelő­dést szolgálja. A levéltár igazgatója Ro­mán János. Vele beszélget­tünk, életéről, munkájáról, a levéltár jeladatairól. — Én népemmel együtt mindig a múltját is szeret­tem, és ez vitt arra, hogy könyvtároskodjak, múzeum­mal is foglalkozzam Sáros­patakon. Ott találkoztam egy gazdátlanul maradt levéltár­ral, illetve levéltári anyaggal. Így lettem 1950. szeptember 1-én levéltáros. Ezt megelő­zően alkony vtáros voltam, majd a faluszemináriumi szo­ciológiai munkák adattárát kezeltem. így, ilyen előzmé­nyek után lettem levéltáros, és munka közben a minden­napos gyakorlatban tanultam meg ennek a szakmának, de azt is mondhatom, hivatásnak minden titkát. Sárospatak országosan is kitűnő hely volt erre. A kollégium és az egyházkerület levéltára, a nagy hírű tanintézet sok év­százados iratanyaga között én aztán kényszerűleg meg­tanultam á szakmámat. Közben eltelt 25 esztendő. A sárospataki munkálkodás több volt. szorosan értelrhe- zett levéltári munkánál. Mu­zeológus. helytörténész, nép­művelő volt egyben Román János. Kerámiatörténettel, a fazekasság történetével is foglalkozott. E szélesebb kö­rű tevékenység Miskolcon természetszerűleg szükebb határok közé szorult. — 1965. április 1-én let­tem a Borsod megyei Levél­tár igazgatója.' Más körülmé­nyek közé kerültem. Ma ta­lál már szükségtelen felem­legetni, hány helyen, szét­szórtan volt iratanyag abban az időben, mennyire nehéz­kes volt hozzájuk férni, az- tán építkezések kezdődtek a megyei tanács székházában. A lényeg az, hogy 1972-ben . viszonylag korszerű körül­mények közé kerültünk. -Az akkor elhelyezett anyagot már megfelelően rendszerez­tük. A teljés rendszerezés természetesen folyamatos munka. A megvei tanács, gazdasági lehetőségeihez ké­pest, igen sokat segített. Pél­dául megfelelő állványzat ki­építésében. Az iratanyag egyre nő. Va­jon meddig lesznek megfele­lők. elégségesek az eddigi kö­rülmények? — A jövőben csak tanácsi anyagot tudunk átvenni, el­sősorban a férőhely miatt. Igen nagy gondot jelent szá­munkra Borsod megye nagy­üzemeinek levéltári anyaga. Országos jelentőségű termelő nagyvállalatok vannak a me­gye területén, s ezek írott anyagának biztosítása, gyűj­tése, tárolása jelenleg nem megnyugtatóan megoldott. Roppant mennyiségű értékes iratanyag van a vállalatok­nál. A levéltár Igazgatója és munkatársai az iratanyag be­gyűjtésén, feldolgozásán, a vonatkozó előírásoknak meg­felelő, szorosabban vett le­véltári munkán túl vajon mit tudnak tenni, hogy a levéltár közvetlenebbül a köz haszná­ra váljék? Természetesen a levéltár nem lehet tömeglá­togatási hely, csak szükebb körben, helytörténeti és egyéb kutatók számára érhe­tők el az itt őrzött anyagok. Mégis, milyen közművelődési funlcciót láthat el az intéz­mény? — A közművelődést meg­előzően a hivatali érdekkel kell kezdenem munkánkat, hiszen gyakorlatilag még élő anyagok is bekerülnek a le­véltárba, amelyeknek őrzése bizonyos előírások között történik. Mivel az anyag egy része élő, bizonyos magánér­dek is fűződik hozzá, ezért ezek őrzésének, kezelésének szintén megfelelő előírások szerint kell történniük. Na­gyon sokan magánemberként is fölkereshetnénk minket, különféle ügyiratmásolatokat, igazolásokat kérve. A köz- művelődést közvetve szolgál­ja a tudományos kutatókkal való foglalkozás, az ő igé­nyeik kielégítése. Az új közművelődési párt- határozat is említést tesz a levéltárnak a közművelődés­ben betöltött és betöltendő szerepéről. — A levéltárak elsősorban mindig közvetett- úton tud­ják a közművelődést szolgál­ni, úgy, hogy a kutatók ren­delkezésére állnak, és azok kutatási eredményei segítik közvetlenül a népművelést. Másfelől pedig saját belső tu­dományos feldolgozó mun­kánkkal, kutatást segítő és egyéb kiadványainkkal támo­gatjuk elsősorban a helytör­téneti kutatást, ezen keresz­tül a közművelődést. Forrás- kiadványaink pedig közvetle­nül népművelő jellegűek.- Csak megemlítem itt a fel- szabadulás évfordulóival kap­csolatos kiadványainkat, vagy a most készülő, Miskolc vá­rosi munkásmozgalmi forrás- kiadványunkat. Ez három kö­tetben fog megjelenni, Mis­kolc város Tanácsának se­gítségével. Az 1867—1919-ig terjedő időszaköt felölelő kö­tetet szeretnénk a felszaba­dulás évfordulója jegyében megjelentetni. A levéltári anyag magánjellegű funkciói az idő múltával természet­szerűleg megszűnnek, smeg-' marad a kizárólagos tudomá­nyos és közművelődési jel­leg. Rendelkezésre áll a tu­dományos kutatásnak, ezzel szolgálja közvetve a közmű­velődést. Közvetlen közmű­velődési tevékenységünk ál­talában előadásokban jelent­kezik. De továbbképzésbe is bekapcsolódtunk. Segítjük szakelőadásokkal az irat­anyaggal dolgozók jobb fel­készítését. Tömegeket a le­véltárba behozni nagyon ne­héz, a levéltári anyag jellege ezt kizárttá teszi, a kiállítá­sokra is csak rövid időre le­het okmányokat kölcsönözni. A különböző másolatok vi­szont kevesebb érdeklődést vonzanak. Román János ma délelőtt a közművelődésben legjobb eredményeket felmutatókkal együtt veszi át a Szocialista Kultúráért elnevezésű kitün­tetést. — A népművelési munka általánosabb sémáitól a le­véltári - munka mindenkor elüt. De mi abban a tudat­ban élünk és dolgozunk itt, a levéltárban, hogy közmű­velődési haszonnal végezzük munkánkat, és mindaz az iratanyag, amely ide kerül, a hivatali és magánérdeken túl a közművelődésért van. És ezt szolgálja minden tevé­kenységünk. Benedek Miklós Miskolci ajándék Újpalotának Újpalota értékes képzőművészeti ajándékot kapott testvér­városától, Miskolctól. A négy méter magas, érdekes formá­jú térplasztikát Varga Miklós miskolci szobrászművész ké­szítette, és az ózdi kohászok öntötték formába. A fémszob­rot a modern városrész központjában állították fel. Képün­kön: Újpalota alapkövét —, amely mellett a térplasztikát felállították — az új városrész helyszínrajzát ábrázoló fém­lappal burkolták be. Díszítőművészeti kiállítás Az encsi járás díszítőmű­vészeti szakköreinek munká­iból nyílik kiállítás augusz­tus 19-én, délelőtt 10 órakor az encsi művelődési központ­ban. A járás 17 községében működik díszítőművészeti szakkör —, s az ügyes kezű asszonyok igen sok munká­jukat beküldték a járási szintű kiállításra. Az ünnepélyes megnyitó előtt a szakkörvezetők részé­re előadást is tartanak. Abaúj népművészetéről Fü­géd: Márta muzeológus be­szél a szakkörvezetőknek. A kiállítást, amelyet augusztus 29-ig tekithetnek meg az ér­deklődők — Szabó Sándor, a művelődési központ főelő­adója nyitja meg. r Uj könyvtárhelyiségben Miskolcon, a MÁV Vonta­tási Főnökségen egy évvel ezelőtt kis könyvtárat hoz­tak létre. Az itt dolgozó 1800 vasutas 900 kötet könyv között válogathatott olvasni­valót magának otthonra, s arra az időre, amelyet vára­kozással tölt el, az indulásig. Ahogy múlt az idő, úgy jöt­tek egyre többen olvasni­valóért, s lassacskán szűknek bizonyult a könyvtárhelyi­ség. Közben ugyanis az állo­mány is jelentősen szaporo­dott — s ma már kétezeröt­száz kötet között válogathat a háromszáz beiratkozott ol­vasó. A SZOT céltámogatásával idén mód nyílt rá, hogy esz- tétikusabb, hangulatosabb könyvtárat alakíthassanak ki. Húszezer forintért új be­rendezéseket vásárollak — s a könyvtár új otthonát egy nagyobb teremben jelölték lei. Abban az épületben, ahol az utazószemélyzet klub­szobája is van. A megifjo- dott, megszépült könyvtárat tegnap, augusztus 16-án, dél­után adta át Mráz Ferenc, az SZMT elnöke a MÁV Vontatási Főnökség dolgozói­nak. NÉPMŰVELŐK Szocialista államunk al­kotmányban rögzítette, hogy mindenkinek joga van a ta­nulásra, a művelődésre. Al­kotmányos jogunk tehát, hogy az ismeretek gazdag tárházából annyit szerezzünk meg magunknak, amennyire képességeinkből, erőnkből, igényeinkből futja. És a mű­velődéshez, ax tanuláshoz való jog azt is jelenti, hogy nemcsak az iskolapadban, intézményes keretek között sajátíthatjuk el mindazt, • ami a felhalmozódott embe­ri kultúrában számunkra ér­dekes és értékes, hanem azt is, hogy önművelődéssel és a közművelődésben való részvételünkkel tovább gya- rapíthatjuk az amúgy meg­szerzett ismereteket. Hu­szonöt éves művelődésiott- hon-hálózatunk. Ez pedig azt jelenti: ez idő alatt nyílt igazában lehetőség arra, hogy a társadalom minden tagja, éljen — széles körűen és megalapozottan — ezzel az alkotmányos jogával. A közművelődés rendkívül széles skálán öleli fel kör­nyező világunkat. A népmű­velők, akik tanult szakmá­juknál fogva hivatásként te­vékenykednek az emberek művelődési szintjének, mű­veltségének emelésén, csak egyesek rzok közül, akik se­gítik a társadalom kulturált­ságának javítását. Valójában a közművelődés munkásai­nak rétege ennél sokkal szé­lesebb. A könyvtárosok, a pedagógusoik, a különböző szervezetek, intézmények, az állami apparátus funkcioná­riusai is sokat tesznek, sokat fáradoznak e szép feladat elvégzésén, megvalósításán. Ezért is van az, hogy ami­kor — immáron hagyomá­nyosan — az alkotmányna­pi ünnepségek sorában ki­tüntetik a közművelődésért legtöbbet tevőket, nemcsak hivatásos népművelőket kö­szöntének. Köszöntik mind­azokat, akik erejükhöz, te­hetségükhöz mérten, az adott körülmények között a leg­többet tették a kisebb és na­gyobb közösségek művelő­dési feltételeinek javításáért, a műveltség emeléséért, s akik a maguk területén, a köz javát szolgálva, kultu­rális értékeinket, kultúrán­kat leginkább közvetítet­ték a szélesebb néprétegek­nek. Közművelődésért munkál­kodni — nem tartozik a leg­látványosabb feladatok közé. Mert igaz ugyan, hogy itt is akadnak megható, emlékeze­tes pillanatok — mint pél­dául amikor felépül egy mű­velődési intézmény, megnyit­nak egy kiállítást, vagy óri­ási érdeklődés mellett meg­tartanak egy irodalmi estet, író—olvasó találkozót. Ám a munka, a közművelődé^ hét­köznapjai — pedig ezek je­lentik a közművelődés lé­nyegét — mentesek az ilyep látványos pillanatoktól. Eset­leg „csak annyit” jelentenek, hogy valakit sikerült meg­győzni róla, iratkozzon be a könyvtárba, necsak Rejtő Jenőt vegyen a kezébe, ha­nem Móriczot is, vagy mond­juk annyit, hogy valakit meggyőznek a tanulás hasz­náról. Pedig ezek mögött, a hétköznapi tények mögött milyen óriási energiák fe­szülnek, és sokszor évek ki­tartó munkája kell hozzá. Éveké, amelyekben a hét­köznap összemosódik a va­sárnappal, hiszen a közmű­velődés nem tarthat pihenő­napot. Ezt a szorgos hangyamun­kát, amely társadalmunk fej­lődésének csakúgy pillére, mint az ipar vagy a mező- gazdaság fejlesztése, ilyenkor köszönjük meg. Jelképesen: a legjobbak kitüntetésével. Borsod legjobb közművelő­dési munkásait, a köz műve­lődéséért legtöbbet tevőket ma, augusztus 17-én, délelőtt 10 órakor a megyei II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtárban tüntetik ki. A Szocialista Kultúráért kitüntetéseket, miniszteri dicséreteket és ki­váló dolgozó kitüntetéseket adnak át részükre. (cs. a.) Orvostörténeti kongresszus Augusztus 25. és 31. között rendezik meg Budapesten a XXIV. nemzetközi orvostör­téneti kongresszust. Mintegy 500 orvostörténész tanácsko­zik fővárosunkban a világ minden részéből. Indiából éppúgy érkeznek a kong­resszusra, mint Japánból vagy a skandináv országok­ból és Dél-Amerikából is. A kongresszusnak a Ke­reskedelmi Kamara Kossuth Lajos téri új székháza ad otthont, a Nemzetközi Orvos­történelmi Társaság közgyű­lését pedig a Magyar Tudo­mányos Akadémia épületé­ben tartják meg. A, szakem­berek négy szekcióban több mint 300 előadást hallanak. A részvevők a különböző programok keretében megis­merkednek Budapest neve­zetességeivel is. KERESKEDELMI VÁLLALAT * gondnokságvezetői munkakörben munkavállalót keres. FELTÉTEL: mérlegképes oklevél és anyaggazdálkodási gyakorlat. JELENTKEZÉST: a Magyar Hirdető, Széchenyi u. 83., „Szeptember 1” jeligére kérjük leadni. _________________________ ) A levéltár meg az igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom