Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-04 / 154. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 4., csütörtök Nyári találkozás A vakáció napjainak egy részét jó néhány diák. munkával tölti. Benépesítik az építőtáborokat, de felbukkannak az üzemek, vállalatok munkahelyein is. A tanulással eltöltött 10 hónap után ismerkednek egy másfajta, másféle erőpróbával, a munkával, amelynek célja nem egy esetben éppen az, hogy a pihenéssel eltöltendő vakációs napokra némi zsebpénzhez jussanak. Akárhogy csűrjük és csavarjuk, akárhogyan is próbáljuk magyarázni: a munkavállalásban az elsődleges szempont legtöbbször a pénzkeresés — a diákok részéről. De persze egyoldalú lenne csak ezzel magyarázni, hogy esztendőről esztendőre egyre több fiatal kopogtat az üzemekbe. Kétségtelenül vannak olyan fiatalok, akik az előző vakációban vállalt munkahelyre már örömmel térnek vissza, mert az első alkalommal megízlelték a végzett munka örömét is a pénzkeresés öröme mellett. Az is igaz viszont, hogy manapság még eléggé ritka az ilyen, mert sok helyütt úgy vannak a fiatalokkal: „valamit csak csinálnak, nem kell nagyon megerőltetniük magukat.” Ha az utóbbi egy-két esztendőben már nem is hallottunk olyan kirívó példákról, amikor mondjuk benzinkutaknál alig- alig munkával és sok-sok mosollyal '„kemény” ezreseket kereshettek fiatal lányok, azért az is nagy valószínűséggel igaz, hogy a munkahelyeken elnézőbbek velük. Pedig hát ez senkinek sem használ igazán. A fiatalok, ha rászánják magukat a munkavállalásra, akkor többségükben ezt becsülettel, tisztességgel akarják elvégezni. És a munkahelyi kollektívának is jobb, ha a közéjük került „gyerekember” a maga részét elvégzi. A nyári találkozás a munkával egyben találkozás a munkás társadalommal. A munka becsületét akkor lehet elfogadtatni — s ez a tiszta szép szándékunk —, ha a fiatal azt látja, hogy nem lehet kibújni a vállalt kötelezettség alól. S ez a találkozás elkötelezettség is lehet, mert felfedezhetik egy-egy munkahely, egy-egy munka ritmusát, szépségeit, még romantikáját is, megízlelhetik a tett örömét, s ami nem utolsósorban való, megtanulhatják becsülni a munkás kollektívát. { Ehhez viszont arra is szükség van, hogy az idősebb mesterek, a „szaki bácsik” felelősséggel fogják meg a kezüket, irányítsák mozdulataikat, amikor megkapják az első feladatot. A nyári munkavállalás sokkal több, lehetőségében több, mint egyszerű pénzkeresés. A nyári munkavállalás találkozás a felnőtt társadalommal — alkotás közben. Alapjaiban más, mint a tanulás, a diák feladat, mely a maga mivoltában ugyancsak kötelesség. Ám ez talán felszabadultabb is. A vállalatok, üzemek, intézmények nagyobb része fogad diákokat. Sok üzemben munkásaik gyermekeinek teremtenek munkalehetőségeket, ami arra is jó, hogy apáik munkahelyét megismerve esetleg nyomdokaikba is lépjenek. De igen sok üzem döntött úgy is, hogy Miskolcon a munkaügyi osztály közvetítésével fogadja a munkára jelentkező diákokat. Több száz fiatalt várnak így is négy- és hatórás munkára. S bár a lehetőségek valamivel nagyobbak mint az elmúlt nyáron, úgy tűnik, hogy még mindig nem elégségesek. A fiatalok munkakedve ugyanis örvendetes módon növekedik az idővel. S az első napok elfáradásait legyűrve, általában büszke öntudattal mesélnek végzett munkájukról. Ez az öröm az egyébként, ami e nyári találkozás igazi értékét is adja. Csutorás Annamária Egy év alatt nyolcvanezer könyv A Szovjetunióban 1974-ben körülbelül 80 ezer könyvet adnak ki másfél milliárd példányban. A Szovjetunió továbbra is a világ vezető .,könyv”-nagyhatalmai közé tartozik. Bizonyítja ezt a következő számadat: az ország lakossága a világ népességének közel hét százalékát teszi ki. A szovjet kiadók adják ki a világon megjelenő könyvek mintegy 16 százalékát. Az UNESCO adatai szerint a szovjet emberek olvasnak a legtöbbet a világon. Az olvasók számának növekedését a Szovjetunió nemzetiségi politikája is elősegítette. Míg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, a soknemzetiségű Oroszországban 25 nyelven jelentek meg könyvek, jelenleg 89 nép nyelvén adnak ki nyomtatott termékeket. Az összesített kiadói tervek szerint az idén megjelenő szépirodalmi kiadványok több mint felét a nemzetiségi írók művei teszik ki. UNESCO statisztikák szerint a Szovjetunióban évente kétszer annyi irodalmi mű fordítása jelenik meg, mint Olaszországban, Franciaországban, négyszer annyi, mint az Egyesült Államokban és csaknem nyolcszor annyi, mint Angliában. VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! AJÁNLJAK FEL MEGVÉTELRE felesleges új, használt vagy üzemképtelen VILLANYMOTORJAIKAT a MAGÉVNEK Miskolc, Kőris Kálmán utca 16. Telefon: 58-140 Telex: 62-411 Kevés Hegyalján az idegenvezető Évről évre nő a hazai és külföldi turisták, kirándulók száma Borsod nagy múltú vidékén, Tokaj-Hegyalján. Tavasztól őszig, sőt kisebb számban télen is, naponta ezrével érkeznek a vendégek vonaton, autóbuszon, gépkocsin Szerencs, Tokaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely nevezetességeinek megtekintésére, és tesznek hosszabb-rövidebb túrát a gyönyörű zempléni erdőkbe, hegyekbe. Sokan igényelnének — különösen a csoportos kirándulók — idegenvezetést is, hogy a rendelkezésükre álló időt mennél tartalmasabban kihasználhassák, de alig van ezeken a történelmi helyeken idegenvezető. Sárospatakon dolgozik ugyan néhány képesített idegenvezető, de a számuk egy-egy forgalmasabb időszakban kevésnek bizonyul. Tokajban, Szerencsen pedig jóformán csak a két múzeumvezető segítségét vehetik igénybe a vendégek, ők azonban nagy elfoglaltságuk miatt csak kivételes esetekben vállalhatnak idegenvezetést. Ezen a helyzeten kíván segíteni a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal, s ezért Sárospatakon idegenvezetői tanfolyamot rendez, amely három hónapon át levelező jellegű lesz, az utolsó hetet azonban bentlakásos tanfolyamon Miskolcon töltik majd a résztvevők. Akik sikerrel elvégzik a tanfolyamot, azok képesített idegen- vezetők lesznek és a hivatalos bizonyítvánv birtokában tiszteletdíjért vállalhatnak majd idegenvezetést. Yárkoncert A nyári estéken, időről időre benépesül a diósgyőri vár udvara. Az évszázados, vastag várfalak között különösen szép, romantikus környezetben nyűgözi le a hallgatót a zene. A Miskolci Szimfonikus Zenekar, Mura Péter karnagy vezényletével legutóbbi várkoncertjén is szép élményt nyújtott népes hallgatóságának. VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! AJÁNLJÁK FEL MEGVÉTELRE felesleges SZERELVÉNY-, GOLYÖSCSAPAGY-, ELEKTRÓDA-, VAS-, SZÍNESFÉM-, GUMI- és MÜANYAGKÉSZLETEIKET a-MAGÉVNEK Miskolc, Petőfi tér 4. Telefon: 37-592 Telex: 62-411 Filmjegy^et ÉGŐ HÓ Egy kocka a filmből. Gavril Jegiazarov rendezte Jurij Bondarev azonos című regénye nyomán az új szovjet filmet, amely 1942 decemberében játszódik a II. világháborúnak sztálingrádi frontszakaszán. A Vörös Hadsereg már bekerítette Paulus tábornok seregeit, a fasiszta erők minden áron segíteni akarnak neki, hogy kitörhessen a gyűrűből. Szovjet erősítések is érkeznek a város alá, s közöttük fiatal tüzérek, akik akkor jöttek még a tanintézetből, s most következik számukra az első nagy megpróbáltatás. A film azt mutatja be, miként foglalja el a szovjet hadsereg a Miskova folyó melletti harcállásokat, hogy meghiúsítsa a németekhez irányított felmentő csapatok átkelését, s egyáltalán előkészítse a város felszabadítását. A hófödte csatamezőkön, a bunkerekben, a jéggé dermedt utakon a téllel és az ellenséges lövedékekkel való küzdelem során rettentő nehézségek között alakul ki a szovjet frontvonal, s közben megismerhetjük a szovjet alakulatok néhány tagját emberi közelségből. Elsősorban az egészségügyi leány, Tanya kerül nagyon közel hozzánk, tanúi lehetünk közelebbi emberi kapcsolatok születésének, sőt szerelemnek is. A háború azonban kegyetlen volt ehhez az alakulathoz is. Kemény harcokba kerültek és a nagy létszámú csapatból mindösz- sze heten maradiak életben, a kétszáz napos ütközet után. A sztálingrádi csata, a második világháború egyik fordulópontja. Ez a film egy epizód e nagy csata történetéből. Sok-sok emberséggel teli epizód. A látogatók A filmbarátok köre mozihálózatában — Miskolcon, a Hevesy Iván Filmklubban — kerül közönség elé Elia Kazan, az ismert amerikai rendező megrázó drámája, A látogatók. A film ötszereplős kamaradráma. Története nagyon röviden összefoglalható, de nem is maga a történeti szál az elsődleges benne. Egy magányos távoli kis tanyán él egy idősebb ponyvaregényíró a lányával, annak élettársával és pici unokájával. Egy téli napon váratlanul két látogató érkezik hozzájuk. A vő egykori katonatársai, akikkel Vietnamban szolgált, s akiket, mert azok őrjárat közben egy vietnami lányt megerőszakoltak és meggyilkoltak, feljelentett. Most szabadultak a börtönből, eljöttek feljelentőjüket megkeresni. Érdekes módon nagyon hamar összebarátkozik az ;jpós, az idős író és a Vietnamból jött őrmester. Az após a második világháború során „jeleskedett” a Távol-Keleten. Megérti hát a Vietnamba vezényelt amerikai katonák magatartását, s még ellenszenvesebb lesz számára lányának élettársa, akit gyenge kezű embernek tart, nem férfinak. Végül is a látogatás éjszakáján a két börtönviselt kegyetlenül megveri egykori feljelentőjét, az asz- szonyt pedig megerőszakolja. A rendkívül komor hátterű történet nem mutat semmiféle kiutat. Arra világít rá, hogy abban a világban, ahol az erőszak a természetes, az államrend által elfogadott állapot, ott szomorú sors vár arra, aki az igazságot keresi. Azt mutatja meg e film, hogy miként lesz úrrá a békés otthonban a félelem, a rettegés, s hogy az egyszer Vietnamban a kegyetlenkedésbe belekóstolt emberek milyen kegyetlenek tudnak lenni hazatérve is. Elia Kazan már korábbi munkáiban is élesen bírálta Amerika ellentmondásait. Most a My Lai-i tömegvérengzés és annak amerikai hivatalos fogadtatása szolgált alapul — mint egy nyilatkozatában erről ír — e társadalomkritikai munka megalkotásához. Nem keres kiutat, diagnózist mutat fel csupán: ilyen az erőszak társadalma, ilyen esetek adódhatnak, ilyenekké leszünk. Rendkívül nyomasztó történet. Kitűnő színészi alakítások sorakoznak előttünk, az értékes filmalkotások kedvelői bizonyára szívesen tekintik meg. így látták ők Csalódik, aki szokványos sportfilm elvárásával ül be a moziba az Így látták ők című, a müncheni olimpiát idéző amerikai filmhez. Nem sportfilm, nem eredményekről ad számot, hanem nyolc világhírű játékfilm-rendező egy-egy kisfilmje került egymás mellé. A nyolc film azt mutatja be, amit a versengés lázában általában észre sem veszünk. Meglesi a felkészüléseket, a súlyemelők gyakorlatait, a vesztesek bosszús arcát, a rúdugrók izmainak rezdülését fönt a magasban, és sok mindent. Hogy milyen felkészültséggel dolgoztak, jellemző egy japán rendező néhány adata: a tíz másodperc alatt lefutott 100 méteres síkfutáshoz 34 kamerát használt és hétezer méter filmszalagot. De ilyen emberi közelből még nem láttunk sportolókat sehol, mint ebben a részben és a többiben. Kitűnő vágások, nagyszerű zene, a színes film, a lasítás és gyorsítás lehetőségeinek remek kiaknázása mindenki számára igen értékes élménnyé teszi ezt a maga műfajában szinte páratlan filmet. (benedek)
