Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-16 / 164. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 16., kedd A képernyő előtt Hétvége A hét végén jelentkezett két nagyobb művészeti produkció: pénteken a Hétvege, másnap meg a Szombat este... Először ezekről szólunk. * Jurij Trifonov két novellájának tv-változatát Biró Zsuzsa átírásában, Szántó Erika dramatizálásával és Sándor Pál rendezésében láttuk, Hétvége összefoglaló címmel. A megértésre, társra vágyás volt a témája mindkettőnek, magános emberek a hősei. A két történet szereplőinek életében tulajdonképpen semmi sem történt a játék során, illetve ami történt is, észrevétlenül múlt el, az élet ment változatlanul tovább. Szűkszavúság jellemezte mindkettőt, igaz embereket ismertünk meg belőlük, akiknek rövid, megismert életepizódjaiban drámák feszültek. A kettő közül — Amire várunk .. . Amire emlékezünk ... az elsőt éreztük a drámai megvalósulásban sikerültebbnek: az asszonyi magány és társvárás egyformán nyomasztó a takarítóasszonynál és a nagy hírű színésznőnél. A három szereplő — Ruttkai Éva, Töröcsik Mari és Temessy Hédi — kitűnően felépített figurákat hozott. A másik játékban Patkós Irma játéka volt kiemelkedően emlékezetes. A játék sodra, különösen a második novellánál olykor oktalanul lelassult. * Szombat este nyolc után ismét jelentkezett a Szombat este ... Ügy érezhettük a műsor szerkezetéből, hogy az egyes számok aránya igyekszik igazodni a hét végi, tarka, sokféle igények kielégítésére vállalkozó összeállítás kívánalmaihoz. Krimi, komédia, rövid jelenet, operett-montázs, könnyűzene és friss riportba ágyazott komoly zene szerepelt benne megfelelő arányban és sorrendben. Szerkezetileg hát elismerés jár a műsor egészéért. Természetesen az egyes számok nemcsak jellegükben, színvonalukban is eltérők voltak. A ncgy- levelű lóhere című krimi — Bácskai Lauró István rendezése — valós történeten alapult, de ami rendőri jelentésben valódi, még nem biztos, hogy drámai izgalommal terhes. Márpedig a bűnügyi játék is drámai követelményeket támaszt. A négy levelű lóhere nagyrészt megmaradt hatósági jelentésnek, leírásnak. A férjről és a szeretőről tudnunk kellett, hogy ők a gyanú-félrevezetők, hiszen annyira előtérbe helyezték őket, a megoldás viszont nem volt meggyőző. Nehéz volt elhinni a Koncz Gábor játszotta Pityu önkéntes vallomását, Panni azonnali megtörését. A műfajon belül az átlag alá szorult a játék megvalósítása. Kellemes, szellemes játék volt a hosszú című Drágám, egy szót sem hallok, amikor zubog a viz ... című, gyengéd' csípés a dramaturgiai ál-kérdé- seknek, ál-problémáknalc és oktalan színpadi szituációknak, remek alkalom a színészeknek, akik közül Márkus László és Gábor Miklós tetszett legjobban. A komédiát Bán Róbert rendezte, akárcsak az Idill című jelenetet. Ez Bárány Tamás novellája nyomán készült, s a maga rövidségében is elnyúltunk hatott, témája meglehetősen elnyűtt. A mindig kitűnő Pethes Sándor a haragos főbérlő alakjában meghökkentően indiszponált volt, indulatai mögött nem éreztünk hitelt, s partnere, Szendrey Ilona játéka sem volt meggyőző. Így a végső sovány poénig is többször jelentkezett üresjárat, pedig az egész játék mindössze tizenöt percig tarrtott. A zenei műsorokat Frank Schöbel együttese, a Csárdás- királynő legújabb magyar—NSZK filmváltozatának néhány részlete, és a moszkvai Csajkovszkij-versenyen sikeresen szerepelt fiatal magyar művészekkel készített, koncerttel kombinált riport jelentette. Kinek-kinek ízlése szerint, a maga műfajában mindhárom figyelmet érdemlő műsorszám. Korábban arról volt szó, vhogy a Szombat este... műsorához nem kell összekötés, nein kell keret. Kár volt most is erőltetni. * A Nevező című ifjúsági közművelődési műsor keddi beszélgetése — Amatőrök, profik, dilettánsok — érdekes, izgalmas, részleteiben vitára serkentő volt. Éppen két nappal a kazincbarcikai színjátszó fesztivál után láttuk, az ottani élmények még frissek voltak (bár az adásban a fesztiválról, még mint jövendőről esett szó!), s úgy érezzük, a vita témafelvetése helyes volt. Előbbre persze nem léphetett, s talán nem is a meghatározások voltak a lényegesek, nem az éles választóvonalak helyének megvonása, hanem az egész színjátszó mozgalom népművelő, közösségteremtő szerepe. Kár, hogy a hangsúly elsősorban a kiemelkedő, országos, vagy éppen nemzetközi rangú csoportokra tevődött, pedig nagyobb figyelmet érdemelnének a névtelenül, nagyobb nehézségek között működő, s ugyanakkor nagyon fontos népművelő szeretjét betöltő csoportok is. A Ki mit tud? klub megalakulásakor gyanakvásunkat jeleztük: közművelődési tartalmú klub lesz-e, vagy szereplési alkalom. Nos, inkább az utóbbi. Ezt tükrözte a szerdai adás. Még ha az is szóba került, hányán hagyták abba, különböző okok miatt a művészetek ápolását, a szereplést. * A Nagy csaták sorozatban A sztálingrádi csata nagyszerű folytatása az ígéretes sorozatnak. Izgalmas és tartalmas adás volt. — Megkezdődött a 13 részes Omer pasa című film. A két szembenálló hőst már megismertük. Még van 12 rész. Benedek Miklós A jutalom: 10 ezer forint „Hajdúsági ember és környezete” címmel fotópályázatot hirdetett ez év elején a Hajdúszoboszlói városi Tanács és művelődési központ. Az ország különböző részein élő hivatásos és amatőr fotósok 120 képet küldtek be a pályázatra. A gazdag anyagból a zsűri ötvenet választott ki, s ezekből nyitottak vasárnap kiállítást a művelődési házban. A legkiválóbb pályamunkákat tízezer forinttal jutalfnazta a városi tanács. Donkey Zoltán munkája Y áltozatos A szobrok városa Kazincbarcika jubileumi alkalmai szinte hétről hétre meglepnek valamivel. Most, hogy az ünnepségek sora megszakadt, adódott kis idő A szobrok városa című könyv átböngészésére. A könyv cime Kazincbarcika egyik kedveskedő beceneve. Alig akad az országban még olyan település, amely ilyen sok képzőművészeti értéket mondhat magáénak közterületein, vagy nagy forgalmú középületeinek csarnokaiban. És biztosan nincs még egy olyan város, amely ezeket a kincseket húsz év alatt gyűjtötte magába. Andrássy Kurta János szobrászművész Kiáltás című szobrát látjuk a könyv címoldalán, a valóságban pedig a városban az Építők útján. Harmincnégy szobor, térdíszítő elem, murális alkotás színes, vagy fekete-fehér képen sorakozik a kötet oldalain, mindegyikkel szemben az alkotó lexikonszerű, de nem szűkszavú bemutatása, sőt a legtöbbnél vallomása is a városról. És harmincötödiknek olvasható egy készülő műalkotás alkotójának bemutatása is, bár ez esetben magát a művet még nem ismerhetjük meg. A szép kiállítású könyv — a Pécsi Szikra Nyomda munkája — jóval több, mint szoborkatalógus. Nemcsak a műalkotások bemutatásának megkapó külsőségei miatt, hanem mert nagyszámú színes és fekete-fehér képen a városkörnyezetet is bemutatja, ahol a művek fellelhetők, és igen részletező városismertető bevezetőt is ad. Ez a bevezető abból a gondolatból indul ki, miért is nevezik Kazincbarcikát a szobrok városának, mennyire is lehet történelmi múlt a város eddigi húsz esztendeje. Bemutatja a település történetét a várossá válásig, majd onnan igen részletező módon a roppant . nagyarányú fejlődést, iparfejlesztést, urbanizációs előrelépést — ezt Kazincbarcikán már többször megtették különböző kiadványokban, igen helyesen —, hogy a kötelet böngésző idegen megismerhesse bővebben azt a települést, azt az új szocialista várost, amelytől a műalkotások éppen annyira elválaszthatatlanok, mint a vegyipar, a bányászat és húsznál több egyéb vállalat tevékenysége. A kiadványhoz Varga Gá- borné, az országgyűlés al- elnöke, a megyei tanács elnökhelyettese irt előszót, a kötet szerzőjének, szerkesztőjének nevét azonban a legszorgosabb kutatással sem lehet felfedezni a lapokon. Kár. És, aki nem ismeri névről a tanácselnököt, mint mi, az azt sem tudja meg, hogy az utolsó oldalon található apróbetűs „F. k.: Takács István” azt jelenti, hogy A szobrok városát Kazincbarcika város Tanácsa adta ki. Nem kellene pedig sem a szerzőt,' sem a kiadót titkolni. (bm) program Régészeti emlékek A következő hetekben több színes közművelődési program leszi változatossá a nyári időszak kulturális életét. Hetedik alkalommal találkoznak Pécsett a nemzetközi ifjúsági zenei tábor vendégei. Ezen mintegy 150 fia- í tál ismerkedik két héten át zenei kultúránkkal, elsősorban Kodály Zoltán életművével. Július 19-e és 21-e között tartják Debrecenben a VI. kelet-magyarországi néptánc-fesztivált, amelyen Kévés,. Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Hajdú-Bihar megye 12 néptánccsoportja vesz részt. Július 22-től a hónap véréig fogadja a vendégeket Hajdúnánáson a fiatal írók, költők és ! előadóművészek alkotótábora. Július 19-től augusztus elsejéig 1 ToKajban táboroznak a képző- művészeti szakkörök alkotói, Illetve az ifjú népművészek. Július 27-től pedig Balatonalmádin nyílik alkalom a karnagyok közös táborozására. A hónap eseményeként rendezik meg a BKV kórusok fesztiválját, Aggteleken július 21. és 23. között. Balalonfüldvár ad otthont július 27—28-án a nvugat-magyar- országi néptánc-fesztiválnak. Sop- 1 ron lesz a színhelye július 28-án és 30-án a kamarakórus-fcszti- válnak. Bizonyára sok fiatalt vonz majd július 29-én a debreceni ifjúsági parkban a Tiszántúl legjobb boat-együttesei- nek hangversenye is. Miskolcon, a megyei művelődési központban, július 16-tól a hónap vegéig tart nyitva egy gazdag anyagot felvonultató népművészeti kiállítás. A Heves megyei Kisköre határában útépítés közben felbecsülhetetlen értékű régészeti leletekre bukkantak. A feltárás során az első századtól és hetedik századig három nagy korszak régészeti emlékei kerültek elő. A leletmentés során nem kevesebb, mint 50 sírt bontottak fel. A sírokban edényeket, nyakláncokat, csatokat, színes gyöngyöket találtak. Az ékszereket nők és gyermekek viselték. A csatok között több az ezüstverettel díszített. A leletek egy része a szarmaták és a hunok idejéből való. A kiskörei lelőhely legnagyobb szenzációja a gepida település felfedezése. Ez a germán néptörzs a Visztula vidékéről költözött hazánk területére. A gepida leletek jelentős történeti értékűek. Noteszlapok Alkohol és hivatal — ez lehetne a közös címe az alábbi apró történeteknek. Bosz- szúsúgra ingerlő esetek, helyzetek, néhány azok közül, amelyekkel naponta sokan és sokszor találkozunk, s ami éppen emiatt tollhegyre kívánkozik. Segély és ital M. Pálné 65 éves elvált nő, súlyos cukorbeteg. Igen rossz körülmények között él. Erre való tekintettel a tanács, illetve az állam rendszeresen havi 532 forint szociális segélyt folyósít számára. Rossz körülmények... Igen, mert M. Pálné a segély nagy részét. ha nem is az egészet, a miskolci kocsmákban költi el, emiatt többnyire — enyhén szólva — megsérti a szocialista együttélés szabályait. Panaszkodnak is a környékbeli lakók. Hiába. Kérték, vigye a tanács elvonókúrára, vagy vonják meg tőle a segélyt, hiszen államunk azt nem alkoholra adja. A válasz szerint „a jogszabályok nem adnak lehetőséget a segély megvonására, mivel M. Pálné létfenntartása más módon nem biztosítható.” Ráadásul alkoholelvonóra csak konkrét kezdeményezés (magánszemélyek, társadalmi szervek, rendőrség, stb.) alapján lehet utalni valakit. Ügy véljük, hogy a tanácsi hivatal egészségügyi osztálya, amely a lakók panaszára levélben válaszolt, maga is „belefér” az stb-be, lehet konkrét kezdeményező. 1975. janúár 1-el egvbként egy új rendelkezés kifejezetten feljogosítja erre az egészségügyi osztályokat A fuvaros lova Fotó: Laczó József Igen sok szó esik mostanában Miskolcon a közterületek ; játszóterek, parkok rongálóiról. Kevés a szemet pihentető fű, fa, meg kellene becsülni minden tenyérnyi zöld helyet. A képünkön látható paci olyan békésen, háborítatlanul legelészik a SZOT-székház melletti parkban, mintha a prérin, s nem egy nagyváros egyik legforgalmasabb útvonalán lenne. Nyilván nem ismeri a tilalmat, nem olvasta a parkok védelméről szóló rendeleteket. Gazdája viszont feltehetőleg olvasta, vagy legalábbis hallott róla, csak éppen semmibe veszi. Kár, hogy fuvaros szekerekre még nem rendszeresítették az autókéhoz hasonló rendszámtáblát. Érthető aggodalom Hét nagyvállalat vezetői nézik hosszú idő óta gondterhelten a Vágóhíd út sarkán lévő minikocsmát. Aggodalmuk érthető, mivel üzemeiktől pár lépésre működik. s lehetetlen megakadályozni, hogy a dolgozók munkába menet, vagy akár munkaidő alatt is fel ne hör- pintsenek néhány kupicával. Valamennyi szeszbarát mögött nem állhat őrt egy-egy vezető. Így aztán elég gyakori a baleset, a fegyelmi, a dolgozók hazaküldése. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalatot persze mindez nem zavarja. Sőt, úgy tűnik, kifejezetten az itt dolgozók „érdekében” telepítette ide 405-ös számú büféjét. Mással aligha magyarázható, mivel a vállalatokon kívül az egész környéken csupán egyetlen lakóházat találni. A szabály, az szabály!... A telekkönyvi hivatal — a szó igaz értelmében hivatal. De még milyen!... Mert ahogy ott ragaszkodnak a szabályokhoz, az minden képzeletet felülmúl. Íme a történet. Az ügyfél telekátírást kér, s mivel gyorsan kellene neki intézni, kérésének 20 forintos sürgősségi okmánybélyeggel is nyo- matékot ad. Elkérik tóle a szükséges okmányokat és közük: két hét múlva kézhez kapja az átírási határozatot. Pontban két héttel később — egy nappal sem korábban — levelet kap a hivataltól: még egy okmányra szükségük van. Az ügyfél azonnal beviszi, kér, esedezik, a hivatal azonban hajthatatlan: újabb két hét... Végre megkapja a határozatot, amiről — a dátum alapján kétséget kizáróan — megtudja, hogy már az ottjárta utáni napon elkészítették. Neki, csak a tizennegyedik napon postázták... Az ügyintézésre előírt idő ugyanis. .. Hiába, a szabály az szabály! N. I.
