Észak-Magyarország, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-15 / 11. szám
t ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. jan. 15., kedd Eltemetlek Baktat Ferencet Hétfőn délután mély részvéttel kísérték utolsó útjára Buktái Ferenc, Rózsa Ferenc- díjas újságírót, a Népszava 50 esztendős korában elhunyt főmunkatársát. Kollégák, barátok, tisztelők sokasága rótta le kegyeletét az elhunyt ravatalánál. ahol közvetlen munkatársai álltak díszőrséget. A Népszava és a Szakszervezetek Országos Tanácsa neveljen dr. Siklós János, a Népszava főszerkesztője méltatta Baktai Ferenc munkásságát. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Pethö Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője búcsúzott a magyar újságírás kiemelkedő személyiségétől. A sírnál Rajk András, a Népszava főmunkatársa Baktai Ferenc legközvetlenebb barátai, kollégái nevében vett búcsút az elhunyttól. Elnökválasztás Brazíliában Brazíliában kedden együttes ülést tart a képviselőház és a szenátus, hogy a következő öt évre megválassza az ország új elnökét. Emilio Garrastazu Medici, az ország leköszönő elnöke a Nemzeti Megújulás Szövetségének (ARENA) nevében már júliusban megnevezte utódjelöltjét, Ernesto Geisel tábornok személyében. Medici a legfelsőbb hadvezetés és a titkos szolgálat döntésit juttatta hivatalosan kifejezésre, Geisel minden bizonnyal meg is nyeri a „választásokat”. hiszen élvezi a hadsereg és a legbefolyásosabb szélsőjobboldali uralkodó körök bizalmát. A parlamentben lezajló szavazás valószínűleg ezúttal sem okoz majd meglepetést: a házirend értelmében ugvanis nyíltan szavaznak, s képviselők és a honatyái: abszolút többsége pedig az ARENA tagja. Ha a hatalmi szavaz.ógépezet valamelyik tagja mégis reni- tenskedne, nyomban megfosztanák mandátumától. cl Hétfőn megérkezett Becsbe az európai kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyaláson részt vevő szovjet delegáció. A tárgyalások. mint ismeretes, ma fotvtatódnak. Oleg Hlesztov. a delegáció vezetője kijelentette: „Nagy és nehéz munka vár ránk, de reméljük hogy a tárgyalások során minden részvevő realizmusról és jóakaratról tesz tanúbizonyságot, s őszintén fog törekedni arra, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjunk az előttünk álló problémákra. A szovjet delegáció kész mindent megtenni annak érdekében, hogy elősegítse az érdemi tárgyalásokat és lehetővé tegye azok sikeres befejezését az európai népek békéjének és biztonságának, a nemzetközi feszültség csökkentésének érdekében.” Cseleim Tegnap délután a miskolci munkásőr zászlóaj körletében tartotta évzáró-évnyitó egységgyűlését a munkásőrség területi parancsnokságának törzse és közvetlen szakalegységei. Havrán József elvtárs, a területi parancsnokság csoportvezetője köszöntötte a munkásőröket, a társadalmi parancsnokokat, s az elnökségben h^yet foglaló párt. társadalmi és gazdasági vezetőket, közöttük Újhelyi Tibor elvtársat, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, dr, Koleszár István elvtársat, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját, a Borsod megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, és Kardos Sándor elvtársat, a Munkásőrség Országos Parancsnokságánál: képviselőjét. Ezután dr. Kállai László, a munkásőrség megyei parancsnoka értékelte a törzs és a szakalegységek 1973. végzett tevékenységét és ist PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY Keresünk felvételre pénzügyi- és számviteli főlsko'ót végzett, vagy ipari mérlegképes könyvelői oklevéllel rendelkező, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal bíró költségvetési, jövedelem- és bérszabályozási számításokban jártas pénzügyi vezetőt. Ugyancsak keresünk felvételre legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező vállalati jogtanácsost. Részletes önéletrajzokat fizetési igény megjelölésével „Szakember” jeligére kérjük a kiadóba megküldeni. eifséglisn mértét te az ez évi feladatokat. Hangoztatta, hogy az elmúlt évben tovább erősödött a törzs erkölcsi, politikai fegyelme. harckészültsége. Eredményesen eleget tett a megyei pártbizottság határozatának és a Munkásőrség Országos Parancsnoksága által kiadott parancsoknak. A megbecsülés és az erkölcsi elismerés jele, hogy a múlt esztendőben a személyi állomány 33 százaléka kapott különböző kitüntetést és több mint 500-an részesültek jutalomban. Az évzáró-évnyitó egység gyűlésen többen kaptak kiváló munkásőr jelvényt, dicsérő oklevelet, és szolgálati érdemérmet. A kitüntetett munkásőröknek elsőnek Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezetője gratulált és tolmácsolta a végrehajtó bizottság elismerését, köszönetét eredményes munkájukért. A cliilei helyzetről A chilei katonai junta tovább fokozza a fasiszta rendszerrel szembenálló demokratikus erők elleni megtorlásait. Mint Santiagóban vasárnap bejelentették, az Al- lende-kormány híveiként ismert egészségügyi dolgozók elleni hajsza során letartóztattak több neves orvost, köztük a népi egység kormány egykori egészségügyminiszterét. Mario Lagost. Mint a New York Times jelentette, az „orvosvadá- szat” Chilében egyre szélesebb méreteket ölt. A junta ügynökeinek ezrei kutatják a puccsisták szerint létező „illegális” kórházat. Csak Valparaisóban 60 orvost tartóztattak le és egy orvoscsoportot az ország északi részében levő Chabuko nevű koncentrációs táborba zártait. V. I. r enin halálán-d: 30. évfordulója alkalmából a Magyar Posía bélyeget hoz forgalomba A saígoni légierő ismét bombázott A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője vasárnap Párizsban közzétett nyilatkozatában élesen elítélte a saígoni légierőt amiatt, hogy múlt héten pénteken ismét bombázta a DIFK ellenőrizte területeket, egyebek közt a központi fennsíkon levő Due Co térségét. E barbár bombatámadás nyomán két személy megse- sesült és teljesen elpusztult a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság Dúc Co-i kirendeltségének épülete. Saígoni repülőgépek ugyanaznap támadták Dúc Nghiop térségét is, amely egyike a fogolycsere lebonyolításának színhelyéül a DIFK által javasolt 11 helységnek. E bombázás következtében elpusztultak a délvietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottsága tagjainak fenntartott lakóépületek is. A saígoni repülőgépek az elmúlt napokban összesen 57 bevetésben többszáz bombát dobtak Dúc Co környékére, sok polgári személyt megöltek é3 megsebesítettek. A nyilatkozat a Thieu- klikk újiabb súlyos háborús bűncselekményeinek minősíti a légitámadásokat, követeli, hogy Saigon haladéktalanul szüntesse be a DIFK ellenőrizte térséget: bombázását, a párizsi megállapodás megszegését, majd leszögezi: a dél-vietnami népi fegyveres felszabadító erők fenntartják maguknak a jogot, hogy a felszabadított övezet lakossága életének és javainak, valamint a Vietnamról szóló párizsi megállapodásnak védelmére bárhol, bármilyen formában és megfelelő lét*- számú fegyveres erővel visszaverjék Saigon támadásait". A nyilatkozat végül megerősíti: az Egyesült Államok kormányának és a saigoni rezsimnek vállalnia kell a felelősséget katonai kalandjainak súlyos következményeiért. Második forduló Géniben a z előzetes megállapodások szerint Genfben egyhónapos szünet után tegnap, január 14-én folytatódott az európai biztonsági és együttműködési konferencia. Ebben a szakaszban a résztvevő 35 állam képviselői, szakértői bizottságokban. albizottságokban és munkacsoportokban a helsinki külügyminiszteri tanácskozás ajánlásai alapján megfogalmazzák azokat a dokumentumokat, amelyek együttesen — későbbi magasabb szintű jóváhagyás után — Európa chartáját, kontinensünk békés jövendőjének nemzetközi érvényű törvényeit alkotják. A genfi tanácskozás — amelynek első fordulója szeptember 18-tól december közepéig tartott — kétségtelenül az egész európai biztonsági konferencia legnehezebb szakasza. A nehézségek abból adódnak, hogy olyan dokumentum-tervezeteket kell előkészíteni és végleges szöveggel papíron rögzíteni, amelyek mind a harmincöt ország számára elfogadhatóak és azok egyetlen pontját egyetlen ország sem ellenzi. Az általánosan már eddig is elfogadott elvek és gyakorlati teendők mellett azonban vannak még olyan vélemény- különbségek, amelyek egyrészt a különböző társadalmi rendszerű országok ideológiájából, másrészt a tőkés országok egymás közti ellentéteiből fakadnak'. További nehézségeket okoz. hogy amíg a szocialista országok a béke és biztonság, az együttműködés politikai alapelveit tekintik elsődlegesnek, addig bizonyos tőkés államok ezeket szeretnék alárendelni egyetlen — a konferencia napirendjén alpontként szereplő — témakörnek, az általuk „emberek és eázmék szabad áramlása” elnevezésű kérdésnek. A nézetkülönbségek ellenére az első genfi fordulón elért haladással elégedettek lehetünk. A 35 ország képviselői jobban megismerték egymás álláspontját, kölcsönösen előterjesztették kormányaik véleményét a fő témák részleteiről és megindulhatott a közös pontok keresése, az eltérő vélemények közelítése. A második forduló tehát egy előrehaladottabb álláspontról startolhat. Mindenekelőtt az vált világossá az összes résztvevők előtt, (vagy legalábbis világossá kellett váljék), hogy a szocialista országok egységesek az alapelvek megítélésében: először le kell fektetni a béke és együttműködés politikai téziseit. Közülük csal: a legfontosabbakat említjük: kontinensünk államhatárai véglegességének elismerését, az országok területi sérthetetlenségét, a belügvekbe való be nem avatkozás elvét, a vitás kérdések tárgyalásos megoldását, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetőzés kivetését a nemzetközi politika gyakorlatából. Ezek a béke legfőbb biztosítékai és ezekre épülhetnek az együttműködés további tényezői: a gazdasági, kereskedelmi, tudományos-technikai kapcsolatok, a kultúra különböző területein folytatandó közös munka. Szükséges ezen kívül, hogy az Európa-charta létrehozása után legyen egy állandóan működő nemzetközi szerv, amely a konferencia utáni teendőkkel foglalkozik. E urópában a biztonsági rendszer megteremtése után is kétfajta társadalmi rendszer, kétfajta, egymással szintézisre soha nem hozható ideológián alapuló társadalom marad. A konferencián tehát nyilvánvalóan nagy szerepe van a kölcsönösen elfogadható kompromisszumoknak. A legfőbb érdek uzonbail közös: a béke megőrzése. Ezért bízunk abban, hogy mindkét fél keresi és megtalálja az együttműködés megfelelő elveit és formáit, s ezért, tekintünk optimistán a genfi második forduló elé. Az árulás útja A Pravda hétfői számában „Az árulás útja” címmel I. Szolovjev tollából hosszabb lélegzetű cikket közölt Szolzsenyicin rágalmazó műveiről. A burzsoá sajtó az elmúlt napokban lármát csapott azzal kapcsolatban, — írja a szerző —, hogy nyugaton „a Gulag-szigetcsoport” címmel kiadták Szolzsenyicin újabb rágalmazó művét. A szovjetellenes propaganda szennyes áradatában ismét felszínre került Szolzsenyicin neve, aki már évek óta kezére játszik a szovjet néppel szemben ellenséges külföldi kiadóknak és sajtó- szerveknek. beleértve a fehérgárdista kiadókat és lapokat is. Az SZKP sajtóorgánuma emlékeztet, hogy nyugaton már több szovjetellenes Szol- zsenyicin-művet adtak l:i, majd kifejti: — Szolzsenyicin a Gulag- szigetcsoport című legújabb művében nyíltan kijelenti, hogy a hitleristák „kegyesek és elnézőek” voltak a leigá- zott népekkel szemben, hogy a szovjet hadsereg a sztálingrádi csatát a büntetőzászlóaljak feláldozásával tudta megnyerni. Szolzsenyicin éppúgy, mint „a győztesek tora” című verses drámájában (ez utóbbinak nyugati publikálását a szerző egyelőre még nem engedélyezte) gúnyt űz abból az áldozatból, amelyet a szovjet nép viselt el a fasizmus elleni háborúban, mentegeti a vlaszovis- ták és a banderisták bűntetteit. Azt írja: „ez a háború megmutatta számunkra, hogy a világon a legrosszabb orosznak lenni”. — A Gulag-szigetcsoport című könyv nyilvánvalóan azzal a számítással íródott, hogy a Szovjetunióról kiagyalt mindenféle koholmány segítségével megtévesz- sze és félre vezesse a hiszékeny embereket. A mű szerzője a szó szoros értelemben beteges gyűlölettel viseltetik azzal az országgal szemben, ahol született és felnevelkedett a szocialista rendszerrel, a szovjet emberekkel szemben. A hitelesség látszatával leplezett könyvet egy beteg agy termékének lehetne tekinteni, ha nem írták volna ekkora cinizmussal és hamissággal, ha nem az imperialista reakciós erők szájaíze szerint tákolták volna össze. Az mű valamivel mégis leköti az olvasó figyelmét, az csupán annyi, hogy önmagát leplezi le benne szerzője, olyanok szemével nézve az új szovjet társadalmat, akik kommunistákat, forradalmár munkásokat és parasztokat gyilkoltak, védelmezték az ellenforradalmárok sötét üzelmeit. Ez a logikájáé belső emigráns erkölcsi hanyatlásnak, ezek a méretei szellemi nyomorának és annak, hogy elvesztette minden kapcsolatát a szovjet társadalom reális életével. N élőink, magyaroknak természetes, hogy váratlan, sőt enyhén groteszkbe hajló frigyek- esetén a nagy palóc híres regényének cime jut eszünkbe. Ezúttal a gondolattársítás külpolitikai természetű és a szóban forgó hfrt olyan külföldi lapok (például a párizsi Figaro) is „különös házasságnak” nevezik, amelyel: aligha ismerik Mikszáth művét. A legújabb jelentések szerint a világsajtó változatlanul nagy terjedelemben foglalkozik a Líbia és Tunézia tervezett egyesüléséről szóló bejelentéssel. Az alaphang — nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül — általában a kételkedés. Nem csoda, hogy mennyire nem, annak megállapításához elég egy pillantást vetni az előzményekre és a körülményekre. Ha pusztán a gazdasági lehetőségeket néznénk, lenne fantázia egy líbiai—tunéziai integrációban. „Mint a francia La Nation írja, „Tunézia rendelkezik szakemberekkel, Líbiának pedig olaja van”. De ugyanez a lap, ugyanebben a cikkben felteszi a kérdést: „vajon nem tűnik-e ez a tűz és a víz házasságának?” A gazdasági lehetőségek ugyanis minden jel szerint eltörpülnek a két országot, a két államvezetést egymástól elválasztó, áthidalhatatlannak tűnő, szakadékhoz képest. Villantsunk fel csak néhányat a sok közül: 1. Kadhafi Izrael megsemmisítését tűzte ki célul. Burgiba nemcsak elfogadja Izrael létét, hanem komoly kompromisszumokra is hajlandó. 2. Kadhafi szerint az élet minden problémájára csalhatatlan megoldást kínál az orthodox iszlám. Burgiba pedig éppenhogy nyugatias államalkotási elveket vall. 3. Tripolit és Tuniszt egy világ választja el számtalan gyakorlati külnolitikai kérdésben, például a Marokkóval való viszonyt illetően. Mindezek fényében senkit sem lepett meg, hogy a bejelentés utáni egyetlen konkrétum az a mindössze két nappal később tett újabb bejelentés, amely szerint az egyesülési népszavazást nem az eredetileg tervezett napon, január 18-án tartják meg, hanem valamikor márciusban. A kairói A] Ahram mindkét közlésre hűvös eleganciával reagált: Egyiptom — írja támogat minden komoly egységtörekvést. A hangsúly félreérthetetlenül a „komoly” jelzőn van. Becse jelentés Különös házasság
