Észak-Magyarország, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

t ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. jan. 15., kedd Eltemetlek Baktat Ferencet Hétfőn délután mély rész­véttel kísérték utolsó útjára Buktái Ferenc, Rózsa Ferenc- díjas újságírót, a Népszava 50 esztendős korában el­hunyt főmunkatársát. Kollé­gák, barátok, tisztelők soka­sága rótta le kegyeletét az elhunyt ravatalánál. ahol közvetlen munkatársai álltak díszőrséget. A Népszava és a Szakszervezetek Országos Tanácsa neveljen dr. Siklós János, a Népszava főszer­kesztője méltatta Baktai Fe­renc munkásságát. A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége nevében Pethö Tibor, a Magyar Nem­zet főszerkesztője búcsúzott a magyar újságírás kiemelkedő személyiségétől. A sírnál Rajk András, a Népszava főmunkatársa Bak­tai Ferenc legközvetlenebb barátai, kollégái nevében vett búcsút az elhunyttól. Elnökválasztás Brazíliában Brazíliában kedden együt­tes ülést tart a képviselőház és a szenátus, hogy a követ­kező öt évre megválassza az ország új elnökét. Emilio Garrastazu Medici, az ország leköszönő elnöke a Nemzeti Megújulás Szö­vetségének (ARENA) nevé­ben már júliusban megne­vezte utódjelöltjét, Ernesto Geisel tábornok személyében. Medici a legfelsőbb hadveze­tés és a titkos szolgálat dön­tésit juttatta hivatalosan ki­fejezésre, Geisel minden bi­zonnyal meg is nyeri a „vá­lasztásokat”. hiszen élvezi a hadsereg és a legbefolyáso­sabb szélsőjobboldali uralko­dó körök bizalmát. A parla­mentben lezajló szavazás va­lószínűleg ezúttal sem okoz majd meglepetést: a házirend értelmében ugvanis nyíltan szavaznak, s képviselők és a honatyái: abszolút többsé­ge pedig az ARENA tagja. Ha a hatalmi szavaz.ógépezet valamelyik tagja mégis reni- tenskedne, nyomban meg­fosztanák mandátumától. cl Hétfőn megérkezett Becs­be az európai kölcsönös had­erő- és fegyverzetcsökkenté­si tárgyaláson részt vevő szovjet delegáció. A tárgya­lások. mint ismeretes, ma fotvtatódnak. Oleg Hlesztov. a delegáció vezetője kijelentette: „Nagy és nehéz munka vár ránk, de reméljük hogy a tárgya­lások során minden részve­vő realizmusról és jóakarat­ról tesz tanúbizonyságot, s őszintén fog törekedni arra, hogy kölcsönösen elfogadha­tó megoldást találjunk az előttünk álló problémákra. A szovjet delegáció kész mindent megtenni annak ér­dekében, hogy elősegítse az érdemi tárgyalásokat és le­hetővé tegye azok sikeres be­fejezését az európai népek békéjének és biztonságának, a nemzetközi feszültség csök­kentésének érdekében.” Cseleim Tegnap délután a miskolci munkásőr zászlóaj körleté­ben tartotta évzáró-évnyitó egységgyűlését a munkásőr­ség területi parancsnokságá­nak törzse és közvetlen szak­alegységei. Havrán József elv­társ, a területi parancsnok­ság csoportvezetője köszön­tötte a munkásőröket, a tár­sadalmi parancsnokokat, s az elnökségben h^yet foglaló párt. társadalmi és gazdasági vezetőket, közöttük Újhelyi Tibor elvtársat, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, dr, Koleszár István elv­társat, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagját, a Bor­sod megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetőjét, és Kardos Sándor elvtársat, a Munkás­őrség Országos Parancsnok­ságánál: képviselőjét. Ezután dr. Kállai László, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka értékelte a törzs és a szakalegységek 1973. végzett tevékenységét és is­t PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY Keresünk felvételre pénzügyi- és számviteli főlsko'ót végzett, vagy ipari mérlegképes könyvelői oklevéllel rendelkező, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal bíró költségvetési, jövedelem- és bérszabályozási számításokban jártas pénzügyi vezetőt. Ugyancsak keresünk felvételre legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező vállalati jogtanácsost. Részletes önéletrajzokat fizetési igény megjelölésével „Szakember” jeligére kérjük a kiadóba megküldeni. eifséglisn mértét te az ez évi feladato­kat. Hangoztatta, hogy az el­múlt évben tovább erősödött a törzs erkölcsi, politikai fe­gyelme. harckészültsége. Eredményesen eleget tett a megyei pártbizottság határo­zatának és a Munkásőrség Országos Parancsnoksága ál­tal kiadott parancsoknak. A megbecsülés és az erköl­csi elismerés jele, hogy a múlt esztendőben a személyi állomány 33 százaléka kapott különböző kitüntetést és több mint 500-an részesültek jutalomban. Az évzáró-évnyitó egység gyűlésen többen kaptak ki­váló munkásőr jelvényt, di­csérő oklevelet, és szolgálati érdemérmet. A kitüntetett munkásőrök­nek elsőnek Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője gratulált és tol­mácsolta a végrehajtó bizott­ság elismerését, köszönetét eredményes munkájukért. A cliilei helyzetről A chilei katonai junta to­vább fokozza a fasiszta rend­szerrel szembenálló demokra­tikus erők elleni megtorlá­sait. Mint Santiagóban va­sárnap bejelentették, az Al- lende-kormány híveiként is­mert egészségügyi dolgozók elleni hajsza során letartóz­tattak több neves orvost, köztük a népi egység kor­mány egykori egészségügy­miniszterét. Mario Lagost. Mint a New York Times jelentette, az „orvosvadá- szat” Chilében egyre széle­sebb méreteket ölt. A junta ügynökeinek ezrei kutatják a puccsisták szerint létező „illegális” kórházat. Csak Valparaisóban 60 or­vost tartóztattak le és egy orvoscsoportot az ország észa­ki részében levő Chabuko nevű koncentrációs táborba zártait. V. I. r enin halálán-d: 30. évfordulója alkalmából a Magyar Posía bélyeget hoz forgalomba A saígoni légierő ismét bombázott A Dél-vietnami Köztársa­ság külügyminisztériumának szóvivője vasárnap Párizsban közzétett nyilatkozatában éle­sen elítélte a saígoni légierőt amiatt, hogy múlt héten pén­teken ismét bombázta a DIFK ellenőrizte területeket, egye­bek közt a központi fenn­síkon levő Due Co térségét. E barbár bombatámadás nyomán két személy megse- sesült és teljesen elpusztult a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság Dúc Co-i kirendeltségének épülete. Saígoni repülőgépek ugyanaznap támadták Dúc Nghiop térségét is, amely egyike a fogolycsere lebo­nyolításának színhelyéül a DIFK által javasolt 11 hely­ségnek. E bombázás követ­keztében elpusztultak a dél­vietnami felek kétoldalú ka­tonai vegyes bizottsága tag­jainak fenntartott lakóépüle­tek is. A saígoni repülőgépek az elmúlt napokban összesen 57 bevetésben többszáz bom­bát dobtak Dúc Co környé­kére, sok polgári személyt megöltek é3 megsebesítettek. A nyilatkozat a Thieu- klikk újiabb súlyos háborús bűncselekményeinek minősíti a légitámadásokat, követeli, hogy Saigon haladéktalanul szüntesse be a DIFK ellen­őrizte térséget: bombázását, a párizsi megállapodás meg­szegését, majd leszögezi: a dél-vietnami népi fegyveres felszabadító erők fenntartják maguknak a jogot, hogy a felszabadított övezet lakossá­ga életének és javainak, va­lamint a Vietnamról szóló párizsi megállapodásnak vé­delmére bárhol, bármilyen formában és megfelelő lét*- számú fegyveres erővel visszaverjék Saigon támadá­sait". A nyilatkozat végül meg­erősíti: az Egyesült Államok kormányának és a saigoni rezsimnek vállalnia kell a felelősséget katonai kaland­jainak súlyos következmé­nyeiért. Második forduló Géniben a z előzetes megállapodások szerint Genfben egyhónapos szünet után tegnap, január 14-én folytatódott az euró­pai biztonsági és együttműködési konferencia. Ebben a szakaszban a résztvevő 35 állam képviselői, szakértői bi­zottságokban. albizottságokban és munkacsoportokban a hel­sinki külügyminiszteri tanácskozás ajánlásai alapján megfo­galmazzák azokat a dokumentumokat, amelyek együttesen — későbbi magasabb szintű jóváhagyás után — Európa chartá­ját, kontinensünk békés jövendőjének nemzetközi érvényű törvényeit alkotják. A genfi tanácskozás — amelynek első fordulója szeptem­ber 18-tól december közepéig tartott — kétségtelenül az egész európai biztonsági konferencia legnehezebb szakasza. A nehézségek abból adódnak, hogy olyan dokumentum-ter­vezeteket kell előkészíteni és végleges szöveggel papíron rögzíteni, amelyek mind a harmincöt ország számára elfo­gadhatóak és azok egyetlen pontját egyetlen ország sem el­lenzi. Az általánosan már eddig is elfogadott elvek és gyakor­lati teendők mellett azonban vannak még olyan vélemény- különbségek, amelyek egyrészt a különböző társadalmi rend­szerű országok ideológiájából, másrészt a tőkés országok egy­más közti ellentéteiből fakadnak'. További nehézségeket okoz. hogy amíg a szocialista országok a béke és biztonság, az együttműködés politikai alapelveit tekintik elsődlegesnek, addig bizonyos tőkés államok ezeket szeretnék alárendelni egyetlen — a konferencia napirendjén alpontként szereplő — témakörnek, az általuk „emberek és eázmék szabad áram­lása” elnevezésű kérdésnek. A nézetkülönbségek ellenére az első genfi fordulón elért haladással elégedettek lehetünk. A 35 ország képviselői jobban megismerték egymás álláspontját, kölcsönösen elő­terjesztették kormányaik véleményét a fő témák részleteiről és megindulhatott a közös pontok keresése, az eltérő véle­mények közelítése. A második forduló tehát egy előrehaladottabb álláspontról startolhat. Mindenekelőtt az vált világossá az összes résztve­vők előtt, (vagy legalábbis világossá kellett váljék), hogy a szocialista országok egységesek az alapelvek megítélésében: először le kell fektetni a béke és együttműködés politikai téziseit. Közülük csal: a legfontosabbakat említjük: konti­nensünk államhatárai véglegességének elismerését, az orszá­gok területi sérthetetlenségét, a belügvekbe való be nem avatkozás elvét, a vitás kérdések tárgyalásos megoldását, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetőzés kivetését a nem­zetközi politika gyakorlatából. Ezek a béke legfőbb biztosí­tékai és ezekre épülhetnek az együttműködés további ténye­zői: a gazdasági, kereskedelmi, tudományos-technikai kap­csolatok, a kultúra különböző területein folytatandó közös munka. Szükséges ezen kívül, hogy az Európa-charta létre­hozása után legyen egy állandóan működő nemzetközi szerv, amely a konferencia utáni teendőkkel foglalkozik. E urópában a biztonsági rendszer megteremtése után is kétfajta társadalmi rendszer, kétfajta, egymással szin­tézisre soha nem hozható ideológián alapuló társada­lom marad. A konferencián tehát nyilvánvalóan nagy szere­pe van a kölcsönösen elfogadható kompromisszumoknak. A legfőbb érdek uzonbail közös: a béke megőrzése. Ezért bí­zunk abban, hogy mindkét fél keresi és megtalálja az együtt­működés megfelelő elveit és formáit, s ezért, tekintünk opti­mistán a genfi második forduló elé. Az árulás útja A Pravda hétfői számá­ban „Az árulás útja” cím­mel I. Szolovjev tollából hosszabb lélegzetű cikket közölt Szolzsenyicin rágal­mazó műveiről. A burzsoá sajtó az elmúlt napokban lármát csapott az­zal kapcsolatban, — írja a szerző —, hogy nyugaton „a Gulag-szigetcsoport” cím­mel kiadták Szolzsenyicin újabb rágalmazó művét. A szovjetellenes propaganda szennyes áradatában ismét felszínre került Szolzsenyi­cin neve, aki már évek óta kezére játszik a szovjet nép­pel szemben ellenséges kül­földi kiadóknak és sajtó- szerveknek. beleértve a fe­hérgárdista kiadókat és lapo­kat is. Az SZKP sajtóorgánuma emlékeztet, hogy nyugaton már több szovjetellenes Szol- zsenyicin-művet adtak l:i, majd kifejti: — Szolzsenyicin a Gulag- szigetcsoport című legújabb művében nyíltan kijelenti, hogy a hitleristák „kegyesek és elnézőek” voltak a leigá- zott népekkel szemben, hogy a szovjet hadsereg a sztálin­grádi csatát a büntetőzászló­aljak feláldozásával tudta megnyerni. Szolzsenyicin éppúgy, mint „a győztesek tora” című verses drámájá­ban (ez utóbbinak nyugati publikálását a szerző egye­lőre még nem engedélyezte) gúnyt űz abból az áldozatból, amelyet a szovjet nép viselt el a fasizmus elleni háború­ban, mentegeti a vlaszovis- ták és a banderisták bűntet­teit. Azt írja: „ez a háború megmutatta számunkra, hogy a világon a legrosszabb orosznak lenni”. — A Gulag-szigetcsoport című könyv nyilvánvalóan azzal a számítással íródott, hogy a Szovjetunióról ki­agyalt mindenféle kohol­mány segítségével megtévesz- sze és félre vezesse a hiszé­keny embereket. A mű szer­zője a szó szoros értelemben beteges gyűlölettel viseltetik azzal az országgal szemben, ahol született és felnevelke­dett a szocialista rendszerrel, a szovjet emberekkel szem­ben. A hitelesség látszatával leplezett könyvet egy beteg agy termékének lehetne te­kinteni, ha nem írták volna ekkora cinizmussal és hamis­sággal, ha nem az imperia­lista reakciós erők szájaíze szerint tákolták volna össze. Az mű valamivel mégis le­köti az olvasó figyelmét, az csupán annyi, hogy önmagát leplezi le benne szerzője, olyanok szemével nézve az új szovjet társadalmat, akik kommunistákat, forradalmár munkásokat és parasztokat gyilkoltak, védelmezték az ellenforradalmárok sötét üzelmeit. Ez a logikájáé bel­ső emigráns erkölcsi hanyat­lásnak, ezek a méretei szel­lemi nyomorának és annak, hogy elvesztette minden kap­csolatát a szovjet társadalom reális életével. N élőink, magyaroknak természetes, hogy vá­ratlan, sőt enyhén groteszkbe hajló frigyek- ese­tén a nagy palóc híres regé­nyének cime jut eszünkbe. Ezúttal a gondolattársítás külpolitikai természetű és a szóban forgó hfrt olyan kül­földi lapok (például a párizsi Figaro) is „különös házasság­nak” nevezik, amelyel: aligha ismerik Mikszáth művét. A legújabb jelentések sze­rint a világsajtó változatla­nul nagy terjedelemben fog­lalkozik a Líbia és Tunézia tervezett egyesüléséről szóló bejelentéssel. Az alaphang — nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül — álta­lában a kételkedés. Nem cso­da, hogy mennyire nem, an­nak megállapításához elég egy pillantást vetni az előz­ményekre és a körülmények­re. Ha pusztán a gazdasági le­hetőségeket néznénk, lenne fantázia egy líbiai—tunéziai integrációban. „Mint a fran­cia La Nation írja, „Tunézia rendelkezik szakemberekkel, Líbiának pedig olaja van”. De ugyanez a lap, ugyaneb­ben a cikkben felteszi a kér­dést: „vajon nem tűnik-e ez a tűz és a víz házasságának?” A gazdasági lehetőségek ugyanis minden jel szerint eltörpülnek a két országot, a két államvezetést egymástól elválasztó, áthidalhatatlan­nak tűnő, szakadékhoz ké­pest. Villantsunk fel csak né­hányat a sok közül: 1. Kadhafi Izrael meg­semmisítését tűzte ki célul. Burgiba nemcsak elfogadja Izrael létét, hanem komoly kompromisszumokra is haj­landó. 2. Kadhafi szerint az élet minden problémájára csalha­tatlan megoldást kínál az orthodox iszlám. Burgiba pe­dig éppenhogy nyugatias ál­lamalkotási elveket vall. 3. Tripolit és Tuniszt egy világ választja el számtalan gyakorlati külnolitikai kér­désben, például a Marokkó­val való viszonyt illetően. Mindezek fényében senkit sem lepett meg, hogy a be­jelentés utáni egyetlen konk­rétum az a mindössze két nappal később tett újabb be­jelentés, amely szerint az egyesülési népszavazást nem az eredetileg tervezett napon, január 18-án tartják meg, hanem valamikor március­ban. A kairói A] Ahram mindkét közlésre hűvös ele­ganciával reagált: Egyiptom — írja támogat minden ko­moly egységtörekvést. A hangsúly félreérthetetle­nül a „komoly” jelzőn van. Becse jelentés Különös házasság

Next

/
Oldalképek
Tartalom