Észak-Magyarország, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
1974. január 6., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Idegenforgalmi számvetés Ilyenkor felmérik, hogy az elmúlt évben hány országból, hány fajta minőségben, és főleg hányán keresték fel a pátriát, annak egyes intézményeit, hány vendégórát töltöttek a jövevények körünkben, menynyi pénzt költöttek, hány adag halászlevet ettek meg, mennyi bográcsgulyást fogyasztottak és hogyan ízlett nekik a barack- pálinka. meg a tokaji szamorodni. Az lyen felmérések általában azzal végződnek, hogy a vendégforgalom, mert hiszen már nem is illik idegent mondani, ennyi meg ennyi százalékkal növekedett az előző évhez képest. Egy valami azonban alighanem az idén Is hiányozni fog \ az idegenforgalmi kimutatások- . bői. Nem mutatják ki sehol, hogy a különböző, nem idc- J genforgalmi szervek, intézmé- ; nyék vezetői és beosztott mun- • katársai mennyi hasznos időt l töltenek el haszontalanul a I váratlanul hozzájuk érkezett, j vagy hozzájuk is elkalauzolt, esetleg felsőbb szervektől a f nyakukba zúdított vendégek fogadásával, tájékoztatásával, megvendégelésével, részükre programok biztosításával, mindenféle utaztatásuk megszervezésével, belépési engedélyek kicszközlésévcl, emléktárgyak kikunycrálásával, egyebekkel. Horribilis óraszámok és összegek Jönnének ki, mert mi vendégszerető, gavallér nép vagyunk. s e tulajdonságunkkal visszaélni ma már mindennapos gyakorlat Mi lenne, ha a vendégeket nem kellene a városban és a megyében szerteszét kalauzolni, órákat, napokat eltölteni tájékoztatásukkal, szórakoztatásukkal? Lenne esetleg egy központi intézmény, ahol néhány ember pusztán a vendégekkel foglalkozna, elmondana nekik mindent, amit tudniuk kell, megmutatna mindent, gondoskodna róluk, s akkor ezen a néhány emberen kívül mindenki más végezhetné a maga hasznos munkáját, nem lenne vezetők és beosztottak egész tisztes számú csoportja — állandóan bájmosoly- lyal tűzdelt — amatőr idegenforgalmi szolgálatra kárhoztatva. Vagyishogy centralizált lenne az idegenforgalom. Egy erre hivatott intézmény kezében. Es a gondoskodás kizárólag annak a dolga lenne, nem hetvenezer féle intézményé és emberé. No, persze, tudom, van már ilyen szerv, nem is egy. de az nem a vendégekkel, hanem a szervezett csoportokkal foglalkozik. De legalább annyian jönnek egyéb szervezésben és egyéb meghívás alapján is. Tudom, gavallérok és vendégszeretők vagyunk. De ha egyszer kiszámítanánkj mibe kerül nekünk a különböző vendégek miatt kiesett sok-sok munkaóra, cl nem végzett munka, a vendéglátás költségeinek — nem egyszer a törvény tornácán táncolva történő — előteremtése, bizony elmenne a kedvünk tőle. (bm) Egészséget, mesterek! I sten hozta kiáltások, enyhe, de határozott üdvrivalgás fogadta a mestert, amint egy pillanatra bedugta svájci sapkás fejét az ajéó nyílásán, jelezve, hogy j iát van, megérkezett, és j nagy zörgéssel-csörgésül j mír le is tette a szerszámosládát. Kijárt neki bizony a nagy tisztesség, még a rezesbanda is kijárna, ha lenne, mert a mester mégiscsak eljött. Azaz, pontosabban: mégiscsak ed- I jött egy mester! Hogy meg- t állítsa az áradatot, j Az áradat a WC-kagyló / föidtti csőből fenyeget, atiannan egy repedésen az elQtó este óta spriccel a víz. De nem akárhogyan! A fagy ugyanis megrepescstet- te a csövet, a vizet megfa- gyasatotta, majd az enyhébb idő kiolvasztotta. És miikor olvassza ki az eny- ' hétób idő? Mikor kezdjen spriccelni a víz? Amikor lehetőleg sok ünnep következik egymás után. Mint például karácsonykor. Hát ez történt most is, a víz vékony, erős sugárban lövell, elzárni nem lebet, mert egy: nincs ei zárócsap, illetve, ami van rossz, nem működik, kettő: az aknában lehetne elzárni, de az aknában víz van. Az előző este egyébként már telefonálások sokadalma zajlott le minden szervvel, intézménnyel, hivatallal, szerelővel, ügyeletessel, akinek és aminek valamelyes köze van a vízhez, de eredménytelenül. Mindenki nagyon sajnálkozott — mégiscsak a szeretet ünnepe van ugye? —, de nem jött. „Nem az ő vize”. „Csak, ha házon kívül lenne”. Már nincs itt senki. „Nem is volt itt senki” stb. A víz közben folyik — egyébként vízkorlá- tezás is van Miskolcon — dönthetné az egész házat, el is vihetné, de nincs egy ember, aki hivatalból közbeléphetne, segíthetne. — Mindenekelőtt elzárom — mondja a mester, aki viszont megkapta az üzenetet, és mégiscsak eljött. Indulunk a hosszú szárú kulcsosai a járdához. A járdán ugyanis kell lennie egy lyuknak, abban pedig egy kis csapnak, erre kell illenie szépen a hosszú szárú kulcsnak ,hogy néhány csavarással el lehessen zárni a vizet. A lyuk meg is van, a mester szedi ki belőle a ha- rasztot, vágja vésővel a göröngyöt, lejjebb-lejjebb nyúl benne, de amit keres, hiába keresi. — Börtönbe záratnám, aiki ill yen munkát végez — mondja egyáltalán nem mérgesen. — Már azt is el lehetne képzelni, hogy egy kis dobozt h elveznek a zárra, így nem menne tele minden gazzal, de még a csap sincs itt. No, menjünk az akpához. Megyünk. Levesszük a tetejét. Bizony, most is víz van benne. Jóval a csap fölé ér. Pedig ezt a csapot ei kell zárni, hogy végre ne záporozzon már a víz, részben meg mert a víz elzárása után lehet megkezdeni a munkát. — Majd én lemegyek az aknába... — Maga? Minek? Nem olyan egyszerű elzárni azt a csapot. Fogóval lehet... Adja csak ide azt a hokedlit! A hokedli éppen befér az aknába, erre térdel az öreg. A fogúval benyúl a víz alá és tekeri a csapot. — Kutya hideg ez a víz! — kiáltja a visszhangos aknából. — És még maga akart idejönni! — Mester úr! A bakancsa már benne ázik! — Hogy? Mi van? — Tüdőgyulladást kap, ha még ott marad! — Kap a nehézség... Különben is már kész! Kikecmereg az aknából, indulunk a pincébe. Hogy a fővezetékre elzárócsapot szereljen. Bármi történik, csak el kell tekerni, és a víz megáll. Nem önti el a házat. Az öreg zsörtölődik, végképp nem érti, miért nincs itt egy ilyen elzárócsap ? Micsoda vízvezetékszerelők készítették el annak idején ezt az egész munkát? No, mindegy, majd most lesz. A fogóval átszorítja a csövet, hogy elvágja, de ebben a pillanatban kékes szikrák pattognak ki a csőből. — Még ez hiányzott I Kapcsolja le az automatát, mert valami kobóráram tekereg a vízvezetékben! Perc múltán kész. Az öreg ott óvatoskodik a fogóval a cső mellett. — Lekapcsolta? —Le. — Ki nem állhatom ezeket a szikrákat — mondja, közben figyeli, próbálgatja, pattan-e még ki valahonnan sercegő, kékes szikra, de rendben van. A benzinlámpa már melegszik. Az ólomcső csakhamar ketté válik, a lyuktágító fogó pedig aprócska, összecsukott esernyőhöz hasonlít — már nagyobbítja az ólomcső nyílását. Az öreg most kézbe veszi a forrasztólámpát, mozdít egyet a levegősza- bnlvzón és a lámpa valósággal felbög. Hosszú lángot lövell k. amely tapogatja, markolássza az clom- rsövet, megpuhília. A kettévált cső. ágai közé kerül a szép sárgaréz csőn. A pálca alakú ónból lágy. forró cseppek hullanak a csőre, a csapra, a forrasztólámpa fújja, vágja a lángot. Most per kis vászon zacskót vesz elő a mester, és ezzel.simo- patia, töröLgeti a forrasztást. — Mi van a zacskóban? — Gyanta. Enélkül nem lehet dolgozni. Még néhány perc, és a sárgaréz csap ott fényeseit ik, ragyog a helyén, ahová szánták. Az öreg elégedetten nézi, majd szedi a szerszámokat és megyünk a WC-hez. Most már ott fúj a forrasztólámpa, ott kéül kicserélni a repedt csodarabot. Kifejezetten szép egyébként ez a forrasztólámpa. amellyel a vízvezeték-szerelők dolgoznak. Sárgarézből van, a tetején keresztibe, oldalain is lyug- gatott csövet szeTikeztettek rá, a cső hátsó végén szabályozó gombbal, alatta pedig ügyes fanyelű fogóval. Fia tározót tan szép a formája ennek a hasznos, kis szerszámnak, pedig már rég * kitalálhatták, elképzelhető, még dísznek is valahol a szobában. A mester hallgatja a fejtegetést, és sanda pillantást vet a lámpára, mintha most látná először. — Dísznek? Egy forrasztólámpát? — Azit. Mint ez itt. — Hát... hasonlót találhatna, vehetne, de ilyet nem! Svéd gyártmány, öregebb, mint én. Mert engem már ez szolgál kezdettől fogva, de már előttem is ki- ' szolgált valakit... No hát! Ha ezt tudom, hoook gipszet, meg tiplifát, meg vésőt is! Ezt a tartályt ugyanis az égvilágon semmi nem tartja! Hogy-hogy nem esett ez még valakinek a fejére? Mint az egyik bér- házban egy kisgyerek fejére esett nemrégen ... Hogy merik, hogy merik így idetenni? Kik azok egyáltalán? Hol tanulták a szakmát? Hozzpn legalább egy pár kampós szöget, valamit azok is fognak! A szögelés kész, a repedt csodarab helyére is odailleszkedik az új, a hibátlan. Az öreg eloltja a forrasztólámpát, az ajtó világosságához megy vele, nézegeti, majd egy •rongydarabbal alaposan átdörzsöli. A koromfoltok eltűnnek róla. és mindenütt ragyog a sárgaréz. Az öreg feljebb emeli, nézegeti, forgatja. — Hm ISzóval még dísznek is ... Az biztos, hogy nem csúnya lámpa! És nagyon hozzá is szokott már a kezemhez. C sak maradjon is sokáig a kezükben. Mert mi lesz, ha egyszer ezek az öreg mesterek elfogynak? Akad-e a majd mester, aki ünnepen, munkaidőn túl is veszi a ládáját, hogy egy repedt csövet kicseréljen? Maradjon csak kezükben továbbra is a lámpa!... Priska Tibor Mennyei eledel a menyhal A Purtuson piken a halász * Mickiewicz és Puskin lengyel filmen Lengyelországban befejeződtek a Mickiewicz—Puskin című film felvételei, melyet a dokumentumfilmek keretében a Lodzi Oktatófilm Stúdió realizált, együtt a lenin- gradi Len-Naucs-Film rendezőivel. A jelenetek nagyobb részét a Szovjetunióban 'Vették fel — főleg Krímen végezték a film forgatását, s Leningrádban. ahol a Puskin Múzeum található, Litvániában Vilno környékén, valamint Kovno és No- vogrodek szomszédságában. A felvételek egy részét a lengyel—szovjet filmegyüttes Varsóban és Krakkóban készítette. A dokumentumfilmet bőven illusztrálja a Mickiewicz és Puskin költészetéből merített versrészletek összessége. A költeményeket két népszerű színész, a szovjet Szer- gej Bondarcsuk és a lengyel Ignacy Gogolé wski szavalják. Helytörténeti bizottság-J Ö alakult Leninvárosban A Leninvárosi Tanács n közeljövőben megjelenteti a város történetét bemutató kiadványát. A régi Tisza- szederkényröl a: első írásos adatok 1263-ból származnak. A kiadvány a tervek szerint feldolgozza a régi falu, a város történetét, továbbá a térségben létrejött gyárak, üzemek történetét. A kiadványt összeállító szerkesztő bizottság a napokban alakult meg. Az egyes fejezetek vázlata alapján a munka megkezdődött, és előreláthatólag 1975-ben fejeződik be. Megjelenési ideje 1976., Lenin- város várossá nyilvánításának 10. évfordulója lesz. A kiadvány mellékleteiben közöljük majd a város és az üzemek történetét bemutató legérdekesebb fotókat, ezért ezúton is kérjük mindazokat, akiknek ilyen felvételek birtokában vannak, juttassák el a Lenin város városi Tanács címére. Sotkó Józsefné
