Észak-Magyarország, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4. <974. január 3., csütörtök A képernyő előtt Szilveszter AZ ÚJ ESZTENDŐ első perceiben Kudlik Júlia kívánt boldog új esztendőt a televízió nézőinek. Jókívánságaihoz csatlakozva én is boldog új évet kívánok. Én, aki megírtam ezt a jegyzetet, s önök, akik most, január 3-án, vagy később olvassák, megértük az új, 1974-es esztendő eljövetelét, túléltük a szilveszter-estet. És ez talán a legfontosabb. És még valami: az új esztendő mindig —a televízió műsorának milyenségétől függetlenül — eljön. A mai jegyzet témája mi más is lehetne, mint a műsor, az óév búcsúztatása a képernyőn. Valahogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek. Pedig a hajnal nem azért jön, mert a kakas kukorékol, hanem fordítva, úgy az új év sem ■ a december 31-i tv-műsor kedvéért jön, csak mi hisszük, ; hogy a havi ötven forintban az is bennefoglaltatik, hogy az j ország lakosságának több mint a felét ilyenkor valami még ' sosemvolt csodaműsorral kell központilag szórakoztatni. Bár a Televízió sokat tesz, hogy a hiú ábrándok helyett valami reálisabb elvárásokra bírjon rá minket, nézőket, megpróbál rábeszélni, szállítsuk le igényeinket, mércénket, mi mindig többet és újabbat, főleg mást várunk. Egyes tv-vezetők úgy emlegetik a szilveszteri műsort, mint valami lidércnyomást, ami ellen úgy próbálnak tenni, hogy hol ezzel, hol azzal kísérleteznek, előre tudva, hogy teljes elégedettséggel és sikerrel eleve nem számolhatnak. E hosszú bevezetés után nézzük, milyen is volt hát az 1973- as búcsúztató szilveszteri műsor. Először is nem volt benne külföldi sztárparádé, sőt belföldi sem. Nem volt keretjáték és nem voltak összefüggő blokkok, minden szám külön létezett. Nem vonták be a játékba a közönséget — s ez nagyon jó! —, nem kellett autóval Budapestre rohanni, nem kellett ócska kacatokat gyűjtőhelyekre hordani, sem hordárszerepet vállalni a vasútállomáson, vagy ellenőrként bliccelni a villamoson, nem égették el nyilvános máglyán a műsorvezetőket, mert nem is voltak. Általában nem mozdult ki a műsor a Szabadság téri 4. sz. stúdióból, sőt az oda bejutott nézők sem mutattak folyamatosan valami nagy lelkesedést, nemegyszer azt hihettük, hogy valami komor értekezlet szabadulni igyekvő részvevőit pásztázza a kamera. Tehát a műsor ilyen nem volt. Mégis, milyen volt? BALJÖS ELŐJELEKKEL kezdődött. Az önök kérték című „kívánságműsor” szilveszteri különszáma egy Nő ti Károly-bohózatot, a két Latabártól egy régi tréfát, Szőke Szakálltól a Vonósnégyest, Fehér Klárától az Erkölcsös történetet kínálta, s az egészet tíz percnyi népzene, ihaj-csuhaj, csárdás zárta le. Este kilenc órakor! Szeretem a Vonósnégyest, s benne a felejthetetlen Salamon Bélát, tisztelem a két Latabárt is. De legmerészebb álmaimban sem gondolhattam — és feltételezem, hogy ebben nem vagyok egyedül —, hogy ezek a humormúzeumi darabok valaha is hangulat- keltőként fűződjenek hetvenperces csokorba, hogy a szilveszteri főműsor fogadására felkészítsék az 5—6 millió nézőt. Aztán kitűnt, hogy az előkészítés és a íőműsor között nem volt túl nagy a hangulati törés és a szintkülönbség. Bizony, sok volt a szokvány, nem is mindig az értékesebb fajta, s nagyon kevés a szürkeségből kiemelkedő, viszonylagosan színvonalasabb produktum. Nem okozott különösebb izgalmat Brachfeld Siegfried elmúlt évi izgalmainak felsorolása; Mikes György és Somogyi Pál — Szegvári Katalin közreműködésével — folytatott vitazáró beszélgetése nem haladta túl a két szerző szokásos rádiókabaré-beli átlagát, csakúgy mint Komlós János két jelenése, Bárdi György Kép Ernő-játéka, Szuhay Balázs Űtinaplója, ősz Ferenc önéletrajza a megszokottat. Érdekesebb volt Palcsó Sándor és Várhelyi Endre énekkettőse. Sas József gyerekekkel előadott száma. Valami kis mai töltést kapott A nagy buli című jelenet a benzin és gázolaj révén. Viszont bosszantóan gyenge volt Fenyvesi Gabi paródia-csokra, és nagyon poros, sokszor használt, elkoptatott a Paródisták vetélkedője, amin lényegében az sem változtatott, hogy Honthy Hanna cigánydalokat intonált és csörgődobot rázott. Az est legmeghökkentőbb száma Kállai István hipnotizőr-produkciója volt. Egy ízléstelen műsort további ízléstelenséggel megfejelve persziflálni nem a legszerencsésebb játék. TETSZETT Alfonzé és Gera Zoltán Sakkozók című, nagyszerű szatirikus jelenete, Alfonzó főszereplésével a Riadó a Pitypang szállóban című remek szatíra (de igaz, de sok hasonlót tudnánk mondani.’). Hofi két száma közül a kosztüm nélküli magánszám jobb, magvasabb volt a villámtréfáknál, bár a megszokottnál szétesőbbnek, kevésbé összefogottnak tűnt. Kellér Dezső és Vitray Tamás beszélgetését egy későbbi, igazi ötszemközt ígéretes előzetesének fogjuk fel. Aztán eljött az éjfél, a Himnusz és Kudlik Júlia bevezetőben említett jókívánsága. Ami utána volt népdalban, tánczenében, hejehujában, már 1974-hez tartozik. 1973 elmúlt. Magával vitte december 31-e utolsó óráit is. Megértük 1974- et. Ez a legfontosabb. Benedek Miklós Ünnepélyes egységgyűlések a munkásőrségnél A munkásőrség megyei parancsnokságának tájékoztatása szerint az immár hagyományos évzáró-évnyitó egységgyűléseket az idén január 11-e és február 9-e között rendezik m,eg megyénkben. Ezt megelőzőleg mindenütt szakaszgyűléseken, munkacsoportokban, törzsértekezleteken és egyéni beszélgetések során is értékelték, illetve értékelik az 1973. évi munkát, a szolgálati és kiképzési feladatok teljesítését, a munkásőrségnél folyó szocialista versenymozgalom eredményeit. Az ünnepélyes egységgyűléseken — amelyeken meghívottként jelen lesznek az adott terület párt-, állami, gazdasági és társadalmi szerveink képviselői, valamint a munkásőrök hozzátartozói is — a parancsnoki beszámolók átfogó képet nyújtanak majd az elmúlt évi munkáról, és meghatározzák az 1974. évi legfontosabb feladatokat. Egyidejűleg mindenütt kitüntetik a munkában, a kiképzési és szolgálati feladatok teljesítésében élen járó munkásőröket, elbúcsúztatják a leszerelő, vagy tartalék állományba kerülő elvtársakat, és ünnepélyes esküt tesznek az új munkásőrök. Az első ünnepélyes egységgyűlést január 11-én Miskolcon, az Oprendek Sándor városi munkásőr zászlóaljnál tartják. Eckermann: Beszélgetések Goethével A szerző neve tévesen vált irodalmi fogalommá, a köztudat „eckermannja” ugyanis az a filológus, aki beies- kelődik egy író dolgozószobájába, összeszedve egy nagy szellem gondolatforgá- csait és fontoskodóan kommentálva adja közre azokat. Mindez — szembesítve az eredeti, teljes művel, melyből 1956-ban már jelent meg válogatás — torzítás: Ecker- mann műve valóban megérdemli a klasszikusok között a helyet. Goethe melletti szolgálatának eredménye: az író műveinek száma egy jelentős és gondolatgazdag kötettél bővült (még ha Szerb Antal epés megjegyzésében van is némi igazság: „a beszélgetések sokszor még az írott műveknél is goetheib- bek”.) Nem maga tolakodott az akkor már Európa-hírű alkotó közelébe: Goethe maga hívta, miután elolvasta a fiatal irodalmár egyik dolgozatát. A 74 éves író őszinte barátsággal fogadta barátságába a fiatalembert, aki 1823-tól 1832-ig, a költő haláláig naplószerűen feljegyezte beszélgetéseiket. Goethe vele osztja meg irodalmi terveit, miniszteri “hivatali gondjait, bőven esik szó közöttük filozófiáról, zenéről, festészetről, a híres kristálytani és színelméleti kutatások hipotéziseiről. S bár az alkotó személyes vonásai is feltárulnak — a személyes „apróságoknak'’ jelentéktelen hely jut. A kötet F. J. Söreinek, a hercegi család nevelőjének feljegyzéseivel egészülnek ki, melyeket ugyancsak Eckermann adott ki. (Magyar Helikon) Értesítjük kedves vevőinket, hogy Miskolc, Szemere u. 24. sz. alatti boltunkban a javítótevékenységet 1974. január 15-tel megszűntetjük. Kérjük, hogy a fenti időpontig a javításra beadott tárgyakat szíveskedjenek kiváltani. Miskolci Háziipari Szövetkezet Fűm jegyzet Nyílhegy és aranyöv Egy kocka a filmből Nagyszabású, látványos film a Szultán Hodzsikov rendezte szovjet-kazah alkotás. A XVI—XVII. század fordulóján játszódik a kazah sztyeppéken, amikor három nemzetség is oktalan harcban áll egymással. Törzsi ellentétek, gyilkos rajtaütések, kisebb-nagyobb helyi háborúk közben kivirágzik a szerelem is: Szirlibaj kán seregének . vezére Bekezsan, és a vérontással, oktalan testvérharccal szembeforduló másik hadvezér, Tuleqen egyaránt a kán lányának, Kiz-Zsi beknek kezéért versenyez. Eletre-halálra menő párviadalban akarják eldönteni, melyikük tűnjön el a szerelmi küzdőtérről, de a lány nem engedi, hogy egymást gyilkolják: bekötött szemmel választ a két kérő nyílvesszői közül, s ahol a kilőtt nyíl földet ér, ott kell a szerencsés daliának felépítenie azt a jurtát, amelybe asz- szomykéwt viheti Kiz-ZsibekeL Tulegen a szerencsésebb, 5 lesz a kán leányának jegyese. Később, egy véres csata után a hoppon maradt kérő, a bosszúvágyó Bekezsan orvul lelövi Tulegent, hogy a lánynak már ne legyen választása, s az ő felesége legyen. Kiz-Zsibek azonban hű marad halott vőlegényéhez és a folyóba öli magát. A Nyílhegy és aranyöv a látványos háborús filmek sok motívumának felvonultatásával, hatalmas tömegjelenetekkel, de meglehetősen terjengősen tálalja a történetet, s közben igen sok szép tájra kalauzol el. Hodzsikov színészvezetése nem éppen a legkorszerűbb, találkozunk szokványos megoldásokkal nem is ritkán, és a sok-sok csatajelenet, üldözés, viadal és egyéb, izgalmat adó képsor ellenére a kétrészesre nyújtott filmet oktalanul hosszúnak érezzük. Ezt néhány emlékezetes képsor ssm feledtetheti. Elefántkirály A cím tulajdonképpen nem helytálló. Az eredeti — Az afrikai elefánt — jobban megközelíts a film igazi arcát. A Simon Trevor rendezésében készült amerikai dokumentumfilm Kenya, Uganda, Tanzánia állatvilágát hozza közelünkbe megragadó képsorokkal. Érdemes lenne külön feljegyezni az operatőr nevét, de nem volt külön ilyen alkotó: maga a rendező fényképezte filmjét. A másfél órás film azokat is leköti, akik különösebben nem vonzódnak az állattörténetekhez, mert ez nem kínál történetet, nincsen benne semmi kiagyalt sztori, az állatok nem játszanak embereknek való szereoeket. nem cirkuszi betanításról árulkodó produkciókkal kápráztatnak el, hanem azok, amik a valóságban: állatok, az afrikai szavannák lakói. Elsősorban az elefántok életét kísérjük figyelemmel. A film sok-sok érdekes adalékkal gazdagítja zoológiái ismereteinket, s közben a szavannák néhány más jellegzetes állatának életét, körülményeit is megismerjük, átfogó képet kapunk ennek az állatokban oly gazdag világnak sajátos életéről. A filmben ember nem is látható, nem esik szó ember és állat kapcsolatáról. Az állatok a maguk természetes életét élik. Nagyszerű fényképezés, nem tudálékoskodó, de nem is pongyola kísérőszöveg teszik teljessé ezt a dokumentumfilmet. Aki viszont játékot vár tőle, aki emberi tulajdonságokat felmutató és ilyen szerepeket játszó állatokat kíván látni, ne nézze meg ezt a filmet. (bm) A Hajdúsági Iparművek értesíti tisztelt vásárlóit, hogy 1S74. már Hál a 706 típusú szuperautomata és a 707 típusú bio-szuperautoinata mosógépek garanciális javítására rendelkezésre áll a Gelka országos erősáramú szervizhálózata és szerződéses partnerei. Továbbá a Hajdúsági Iparművek márkaszervizei: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalat. Heves- megyében az UNIVERSAL Szerviz Ipari Szövetkezet, Eger. Baranya megyében a Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet. Pécs. Ha;dűsáqi Iparművek
