Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-08 / 287. szám

1973. dec. 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG A legfrissebb adatok szerint több mint egymillió saját­jogú — öregségi, rokkantsági — nyugdíjas él Magyar- országon. A legnagyobb megyék lakosságát is meg­haladó szám ez, ás arányuk, számuk az átlagos életkor ked­vező emelkedésével tovább nő, hiszen a hat x-es korosztály­ból mind többen mennek megérdemelt pihenőre. Pihenőre, de a munkából, a közéletből nem teljesen ki­kapcsolódva !... Érthető tehát, ha — társadalmi rendünk lényegéből ere­dően is — közügynek tekintjük a nyugdíjasokkal való törő­dést; figyelemmel kísérjük életük alakulását, magunkévá tesszük, s megoldani igyekszünk gondjaikat-bajaikat. Az is magától értetődik, hogy a nyugdíjasok kapcsolata a volt munkahellyel nem szakad meg: továbbra is számítanak rájuk. Az idős, de még aktív lakosság „visszahívását ’ szol­gálja például az ösztönző nyugdíj rendelet Is, melynek meg­alkotói kettős eredményt értek el. Segítenek a munkaerő­gondon és a termeléstől elbúcsúzott nyugdíjasoknak is jelez­ték: még szükség van rájuk: a dolgos hosszú évek alatt szer­zett tudást, a gazdag, nem egyszer egész életen át összegyűj­tött szakmai tapasztalatokat kamatoztatni szeretnék. Aki tehát a munkásközösségből kilépve eddig akarva-aka- ratlanul is úgy érezte, hogy mellőzik, ezzel a rendelettel nemcsak önbizalmat kapott, hanem a több szabad idejéhez életkönnyitő anyagi kiegészítést is. Társadalmunk ezzel is kifejezésre juttatta: kölcsönös ér­dek a nyugdíjasok foglalkoztatása, s ezzel nem egyszerűen a hiányzó munkahelyek feltöltéséről van szó, hanem — s ta­lán elsősorban arról —, hogy a munkahelyek vezetői érez­zék: a tapasztalatok, szakmai lógások nem avulhatnak el, azokat a vállalat hasznára kamatoztatni lehet, kell. ugyan­akkor a nyugdíjasokkal is fokozottabban éreztethetjük: a tár­sadalom „az obsit” kiadása után is számít rájuk. Miskolc és a megye számos vállalatánál, intézményénél szerzett tapasztalataink is azt mutatják: a még munkaképes nyugdíjasaink nem kallódnak el a legkülönbözőbb, időtöl­tésből űzött „hobby-k”-ban, hanem a legkülönfélébb munka­körökben újra találkozunk azokkal, akik tegnap, tegnapelőtt még aktívak voltak. Elsősorban persze, olyan munkakörök­ben, amelyek egészségi állapotuknak, életkoruknak megfelel­nek. Sokuknak tényleg jól jön az anyagi kiegészítés, s olya­nok is vannak, akik „nem is a pénzért” csinálják, hanem azért, mert nem tudják elképzelni életüket munka nélkül... Azt azonban egy pillanatra sem feledjük: a nyugdíjban le­vők már ledolgozták a magukét! Nekik elsősorban pihenés­re van szükségük, hogy hosszú éveken át élvezhessék az öregkort. Amikor feladatokkal bízzuk meg őket, azt is vegyük figyelembe, hogy koruknál fogva fogékonyabbak a betegség­re, az elfáradásra, az elvégzendő munka nagyságát tehát eh­hez szabjuk, s ilyen, nyugdíjasoknak való „könnyebb munka” a legtöbb vállalatnál akad, ami mellett az idősebbek még átadhatják a fiataloknak gazdag tapasztalataikat. De mi a helyzet a rendszeres munkára már nem képes „végleges” nyugdíjasokkal? ök sem maradnak magukra. Az üzemek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek számos ötlettől vezérelve keresik a velük való törődés módját, s — mint azt a szerkesztőségbe érkezett tevelek is mutatják — nyugdíja­sainknak, különösen azoknak, akik magukra maradtak, meny­nyire jólesik ez. A szocialista társadalom alaptétele: aki nálunk nyugdíjba megy, nem érezhet semmiféle elkülönülést, az életkor­tól függetlenül mindenki tagja a közösségnek. Mert a mi társadalmunkban az emberek értékmérője nem a születési anyakönyv dátumbejegyzése, hanem a társadalmi hasznosság! W. U Egy hónappal korábban Tervteljesítés Szuhavölgyön Csaknem egy hónappal a határidő előtt, december 5-én teljesítette évi tervét a Szu- havölgyi Bányaüzem — kap­tuk a tájékoztatást Kovács Ferenc üzemvezetőtől. A Fe­kete-völgyi és a Szeles-aknai bányászok eddig 873 ezer tonna szenet termeltél*. A kollektíva az év hátralevő ré­szében várhatóan még 60 ezer tonna többletszénnel járul hozzá a Borsodi Szénbányák évi tervének teljesítéséhez. Közben úgy akarnak fel­készülni a jövő évi felada­tokra, hogy maradéktalanul eleget tehessenek majd a növekvő szénigényeknek. Télapó-est Sátán Gyermekpatrondlást vál­lalt a Borsod megyei Tanács KISZ-alapszervezete. A fia­talok használt ruhákat gyűj­töttek össze és külön-külön is Télapó-csomagokat készí­tettek. Ezekkel megpakolva aztán tíz fiatal Sáfára uta­zott. ahol a gyermekvédő intézetben 60, háromtól hat éves korú állami gondozott gyermek él. Nemcsak az ajándékok és az esti diafilmvetítés szer­zett nagy örömet a gyere­keknek, hanem az is. hogy megjelent a Télapó. Plez- nyák Béla sportfelelős öltött szakállt és Télapó-köntöst. Hamar megbarátkoztak vele a gyerekek. A megható esttel nem ért véget a. patronálás. A Bor­sod megyei Tanács KISZ- alapszervezete úgy tervezi, hogy egy-egy hét végén né­hány állami gondozottat ma­gukhoz vesznek... Zsebesek Itt vannak újfent a zse­besek. És minden óvatossá­gunk ellenére ismét jól meg­vágnak bennünket. Minden­kit. Kiürítik a pénztárcákat, Pedig nem is használnak zsilettpengét a zsebek kivá­gásához, nem vegyülnek el a zsúfoltságba, nem borul­nak az ittas férfi nyakába, hogy „magyarok vagyunk Pajtikám” és nem ezzel az ürüggyel veszik el az egész havi fizetést — bár ez már egyénenként is a markeco- lás szakmakörébe tartozik —- és nem segítenek fel sen­kit udvariasan á buszra, villamosra. hogy közben ügves mozdulattal kizsebel- ■’ék. Ezek az igazi, nagy zse­belek egyáltalán nem hasz­nálják azokat a köznapi for­télyokat. amelyeket szakma­beli kollégáik hosszú évek gyakorlása után sem képe­ik minden esetben zökke­nőmentesen, börtönmente­sen végrehajtani. Mégis kizsebelnek ben­nünket Elegánsan, könnye­dén. Meg kell adni- óriási rutinnal, és ez elten ki tud­ja. müven régi zsebes-ta- Pasztalat. a magas tökélyre fejlesztett technika ellen tu­lajdonképpen hiába is véde­kezünk, fölösleges is zsörtö­lődnünk. Jelentgetni is fö­lösleges lenne, mert az a fu­ra helyzet, hogy még magu­kat, a bűnüldöző szerveket is alaposan kizsebelik. Az igazgatókat, a minisztere­ket, a segédmunkásokat, a háziasszonyokat, a szocialis­ta brigádokat, a nem szocia­lista brigádokat, a népi el­lenőröket is. szóval minden­kit, akit lehet, csak a gye­rekeket nem, mivel ezek a zsebesek kissé szentimentá­lisak. Mindahányan ismerjük pe­dig őket. Az egyik nagy zse- bes éppen most járt itt, most ment el tőlünk. Fe­hér álszakállt visel és piros színű bundát. Eredeti neve Mikulás, mostanában vi­szont Télapónak álcázza ma­yát. Puttonnyal járkál, rá­adásul elhiteti, hogy 6: hoz. Pedig: visz. Elment de ha­marosan jön a másik. Egy karcsú, szép, angyalarcú lányka jön majd, fehér ru­hába, mezítláb és fenyőfá­val. Csengetyűzik. gyertyát gyújtogat. Csendességre, nyu­galomra int bennünket, hogy részint halljuk a csengetyű­ket, részint pedig, hogy kia­bálásunkkal, handabandázá- sunkkal el ne oltsuk a gyertyát. Karácsonynak, újabban Fenyőünnepnek ne­vezi magát. Ha ez elmegy, jön utána egy fekete ruhás, kormozott arcú férfi, hóna alatt rózsaszínű, kis malac. Hogy ha még maradt vala­mi, elvigye. Ö meg éppen vigalomra, hejehujázásra biztat bennünket. Hadd foly­jon a lé, Hencidától Bonéi-1 dáig! És folyik is. A fekete ruhás kettős minőségben jön, mert Szilvesztert is, Üjévet is képviseli. A három, rutinos, nagy zsebes sajnos, nemcsak pénztárcánktól szabadít meg bennünket. Elviszi fejünk fölül az évet is. Vagy in­kább ránk rakja? Ez már mindegy is. Az biztos, hogy az első után most már ké­szülődhetünk a többiek fo­gadására. És még valami biztos: ha netán valakit, ezek a nagy zsebesek nem j látogatnak meg, ott. annál az embernél valami nar?v, baj von. Hát csők jöjjenek! Csak tegyenek is ott min­denkinél ... Priska Tibor Zártkörű rendezvények, vidám szilveszter est Meghitt hangulat a második emeleti Tokaj presszóban Már az első napokban sokan keresték fel a Tokaj étterem gyönyörű ebedlőtermét December 3-án, ünnepé­lyes külsőségek közepette nyílt meg a miskolci, Győri kapui szolgáltatóházban az ország egyik legszebb ven­déglátóipari kombinátja, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat „Tokai” étterme. Akik már látták, csak az elismerés hangján beszél­nek az új lakótelep legújabb és legfényesebb „ékkövé­ről”. Akadnak azonban, akik még nem tudják, mi­ből is áll tulajdonképpen a „Tokaj” kombinát? A há­rom szinten helyet kapott kombinát vezetőjét, Barna Györgyöt leértük meg, mu­tassa be olvasóinknak „bi­rodalmát”. A fiatalok kombinálja — Ügy vélem, — mondja a fiatal vezető —, hogy a „Tokaj” kombinát a ma el­képzelhető legkorszerűbb építési és vendéglátóipari igényeket elégíti ki. De hadd kezdjem talán azzal, hogy a „Tokaj” jelenleg egy boro­zóból. egy étteremből, egv presszóból és négy teraszból áll. Az érkező vendégek (a szolgáltatóház gépkocsival is jól megközelíthető, a „To­kaj” közvetlen szomszédsá­gában már most mintegy 60 kocsi, később pedig több is parkírozhat) a villamosnak és a főútvonalnak szembe­néző főbejáraton léphetnek be a „Tokajba”. Mielőtt azonban körsétára hívnánk az olvasókat, elmondjuk, hogy az önálló Tokai borozó az ÁBC-árubáz felől köze­líthető meg. A II. osztályú egységbe mintegy negyve­nen férnek be egyszerre, akik kitűnő, elsősorban hegy­aljai. paterkből bontott mi­nőségi borokat kérhetnek, összesen 6 féle bort szol­gálnak ki, s mellette úgy­nevezett falatokat is. A bo­ron kívül más ital nem kap­ható, a dohányzás tilos­— Ez minden bizonnyal hozzájárul majd a szép, kulturált borozó mai, jó benyomást keltő képének megőrzéséhez — mondja Barna György. — Mi, fia­talok, — hiszen a kombinát mintegy száz dolgozója csu­pa KISZ-korhatárban levő fiatal, — azt szeretnénk, ha a „Tokaj” sok-sok év múlva is szép, s kedvelt szórakozó helye lenne a miskolciak­nál;, Az étlercm A földszinten a „Tokaj” elnevezéshez méltó vitrine­ket rendezett be a vállalat. Itt található a ruhatár is, majd a vendég lépcsőn jut fel az első emeleti, I. osz­tályú étterembe. Az étterem az egész kombinát egyik legszebb része. Három külön helyiségre tagozódik, kiépí­tése, berendezése, összhatása a legkényesebb igényeket is kielégíti. A két kisteremben egyszerre 30—40, a nagyte­remben 80 személynek terít­hetnek. — Azt szeretnénk — mondja az üzletvezető —, ha a Tokaj étterem vissza­állítaná a régi, jó értelem­ben vett éttermi hagyomá­nyokat. Ezért döntöttünk úgy például, hogy az étte­remben nincs tánc. A fel­szolgálás zsúrkocsi król tör­ténik, s bevezetjük a vendég előtt készülő étetek felszol­gálását is. Szeretnénk, ha mihamarabb kialakulna a törzjsgárdánk, de lehetővé tesszük fogadások, esküvők, névadók, vállalati összejö­vetelek rendezését is. Ter­mészetesen, csalt abban az esetben, ha időben történik a helyfoglalás. Konyhafőnö­künk, Tóth Márton országo­san elismert szakember, ételválasztékunk pedig az átlagosnak mintegy duplá­ja. S itt szabad legyen meg­jegyeznem: ne féljen senki az első 1 osztályú áraktól. Olyan mérsékelt árakat al­kalmazunk, amelyek a ki­emelt TI. osztályú áraiknak felelnek meg. Egy adag ro­pogós kacsapecsenye burgo­nyával és párolt káposztá­val például 23 forintba ke­rül. Vagy: egy erdélyi zsi- ványp ecsen ve fatányéron SS. 30-ba. Állandó étlapun­kon egyébként 50 féle étel szerepel, a népi ételekről nem beszélve, s gazdag az italválasztékunk is. Tizen­hat féle üdítőitalt, (a Colá­iéi ék 3.30-ba kerülnek) hét­féle sör, egy üveg kinizsi 33.10: 18 féle rövid italt, egy fél Cabinet brandy 17.70: több mint két tucat féle bort. egy 7 decis üveg to­ken hárslevelű 45.50, '*ül­földi italokat, pezsgőket, vermutokat kínálunk. A későbbiek folyamán az étteremben bevezetik az elő­fizetéses kihordásos ebédet és vacsorát. S talán még csak annyit: az étter­mi részben a Farkas— Bánkúti—Srimmer trió ját­szik. akiknek kifinomult, külföldön edzett zenei stílu­sa sokban hozzájárul majd ahhoz, hogy a „Tokaj” ét­teremben valóban gasztro­nómiai élvezet legyen az ét­kezés. A presszó A kombinát II. emeletét a presszó foglalja el. Kétszáz személyt befogadó helyisé­geit gyönyörű bútorokkal, hangulatos térdíszítő ele­mekkel rendezték be. Az egész presszó-rész egy belső- építészeti bravúr, A presszó is I. osztályú, ám ugyan­olyan árakkal, mint az ét­terem, — Az ital mellett itt egytálételeket, ötféle hideg­konyhai készítményt, minő­ségi cukrászkészítménveket szolgálunk fel — mondja ismét Barna György. — Specialitásunk a Tokaj- coctail, amelynek alapanya­ga tokaji száraz szamorodni, csak nálunk készítik. A presszó délelőtt 11 órától es­te fél tizenkettőig tart nyit­va. Egyik része most úgyne­vezett' intim-presszó, itt működik majd a későbbiek folyamán a bár. Zenét, az olasz Angelo szolgáltat, aki a külföldi országokban nagy­sikert aratott Soós Erzsébet fővárosi táncdalénekesnő. va­lamint egy basszusgitáros és egy dobos egészít ki. Amíg a zenekar nem kezd, magnóról szolgáltatunk ze­nét. Csakúgy, mint az étte­remben. itt is tehetővé te«z- sziik az »-c-rialfoglalást: te­lefon: 35-389. A ..Tokai” vendéglátóipa­ri kombinát várja vendégeit. Aki csak egyszer is belép ebbe a modern, már első al­kalommal is marasztaló ven­déglátóipari egységbe, óira visszakívánkozik ide. Már ezekben a napokban is sok­50k Vívr\^ócfí>f foTo^f^'k. Iri-f-- T\ak Ol P V Iá tanári Vállat f;atPl rTíM- £ozói. d<? a karácsomé. s7*1- (innenik alatt mii- ván méí nagvofob ..me^nrn- báltatás-dk” várnak ráUik. Az finn énekkel k°r>cca tbnn bf*fe1f*7-Asül annyit: az áttarmi, mint a nre^mi orwrTfpef rónrlomnlf /\ v is/-». én. hétfőn kezdődnek, usrvanesvK a 35-309-es te« lefonszámon. Á miskolci Tokai étteremben J Egymillió nyugdíjas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom