Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-01 / 281. szám
1973. dec. 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 VéeSinttak és tanúk MIT REJT £ M L £ K £ R CSILLAG-F ÉMY£! A BORÍTÉK? iEígy népi üfcwJk nap§ó§ábói A bíróság külön világ. Az itt tárgyalt ügyekben, a vallomásokban szinte megnagyítva rajzolódnak ki az emberek kapcsolatai, s viszonyuk a társadalomhoz. Aki élete egy részét a tárgyaló- termekben tölti el, sok érdekes esettel találkozik, a humorostól a tragikusig. Ezek közül válogattunk ki egy csokorra valót. Így írta volna meg őket a népi ülnök, ha naplót vezet. * Tömegverekedés Z-ben. Rettegett, garázda társaság okozta. Még a bíróságon sem mernek ellenük vallani. A tanúk csak ötölnek-hatol- nak. Nehéz kibogozni a valóságot. Az egyik tanú borí- tékott tett az asztalra. Közölte: előző napon hazudo- zott, s kéri, hallgassák ki újra. A vádlottak védője szerint nem a tanútól való a levél. Bizonyításul írja meg újra! Ha hasonlóképpen fogalmaz, elíogadja. Nem jutott másutt hely, hát a bírói asztalnál körmölte levelét a tanú, miközben a tárgyalás folytatódott. Űjabb tanút szólítottunk, aki megrökönyödve pillantotta meg falubelijét a bírói asztalnál ülve. — Mi vagy te itt?! — jaj- dult fel, s még el sem ültek a derű hangos neszei, amikor a sarokból már elemi erővel gurgulázott széjjel a nevetés, ugyanis ülnöktársam „kapásból” megadta a választ: — Hát nem látja? Fogalmazó. * Személyi adatfelvétel. — Hány gyereke van? — Nyolc. — El tudná sorolni őket? •— kérdezi a bíró. A delik— Napokig csitítgattam maii im, de máig sem tudok meg- nyugolui, ki kell, hogy öntsem magamból a panaszomat. November 20-án, a 16.38 órakor induló 516-os számú kisvonat- lal akart Sárospatakról Bod- voghalászig utazni háromhetes, beteg gyermekével a szintén gyengélkedő menyem, s fiam, t .minek pár napja vették le tö- i rött lábáról a gipszet. Hoz- ■ zánk az átrakó-állomás esik közelebb, ezért itt próbált a kis család felszállni a vonatra. A babakocsit akarta fcl- tcnnl a személyvagon peron- ! iára a fiam, amikor rárípako- dott kuk ács János kalauz, hogy van-e külön jegye a gyerekkocsi szállítására? Fiam azzal oróbálta csititani: „Jani bácsi, t feleségem elmegy a gyerekkel, a kocsiért Ittliagyom az ' én jegyem, én majd hazaliaj- 1 tok kerékpárral”. Lukács Já- 1 nos azt felelte: „Nem le he.. \ Majd leírhatatlanul durva szót , is 'mondott a fiamnak. Ilyen megalázás után visszatért 1 hozzánk a család. A gyenge ! ' ismamát és az unokát a fér- ' 'em kísérte el a 18.30 órakor ndttló vonattal. Lnnél a szc- , "clvénynél Takács Bertalan i kalauz nagyon figyelmesen se- i "(tett a kismama felszállásakor ' és leszállásakor is. Vajon nem ' egyformán emberi kötelessége ' minden kalauznak a kisgyer- ‘ mekcs anyák, a beteg csecsemők iránti figyelmesség? , A méltán panaszkodó asz- , szony, Szeinán Jánosné Sáros- , Patakon a Hunyadi utca 13. i számú házban lakik. Nem va- i 'amiféle anyagi elégtételt akar i fia, menye, unokáia meec'é- ' zásáért. Csupán azt szeretné: ' a MÁV illetékesei ébresszék ' rá Lukács Jánost — és az esetleg hozzá hasonló hajla- I mú szolgálattevőket —. hogy I az emberség íratlan törvényei t ugyanúgy köteleznek mínden- t kit, mint az írott szabályza- I tok. I — ez vens bólogatva belekezd. De nem jut csak ötig. — Hát, a többi gyerek hol van? — Otthon! — vágja rá az ember. — Otthon, főbíró úr. A nevetésre újra kezdi. Hét név után megakad. — Hol a nyolcadik? — Megvan — csap a homlokára. — A második feleségem egy kislányt hozott magával, s már annak is van egy fia. Nem tudtuk biztosan ki az apja, hát úgy döntöttünk, az enyém. Így vagyok én a nyolcadiknak apja is, meg a nagyapja is. * Az elsőrendű vádlott egyik napról a másikra elhagyta családját, s egy másik nővel élt. A tárgyalás során kihallgatták első feleségét, aki magával hozta kislányukat is. A gyerek 22 éves volt, de ekkor látta először az édesapját. Megrázó jelenet volt, amikor találkoztak ... Az pedig megható, hogy a kislány ezután mindennap eljött a tárgyalásra, hogy legalább néhány percig édesapjával együtt lehessen. * Kihallgattunk egy 15 éves kisfiút, akinek meggyilkolták az édesanyját. Amikor befejeztük a beszélgetést, a gyerek így szólt. — Bíró úr, szeretnék segítséget kérni. Kiderült, hogy a kollégiumban már hetek óta forszírozta az igazgató: vetesse magát állami gondozásba, mert nincs, alti fizessen érte. A bírósági tanács intézkedett a gyámhatóságnál, hogy rendezzék a fiú sorsát. A legközelebbi tárgyaláson már vadonatúj ruhában és cipőben jelent meg. Karácsonykor pedig levelet írt Pécsről. Ránk gondolt ezen a családi ünnepen, mert korábban elhunyt édesapját „helyettesítettük” élete legnehezebb pillanataiban. Ez talán a legszomorúbb történet. Élt Z-ben egy nyugdíjas bányász, akinek egymás után meghaltak a fiai. Mindegyiket Bandinak keresztelte. A negyedik életben maradt. Nem csoda, hogy rajongott érte, s amikor a gyerek bányász lett, naponta szívszorongva várta, hogy megtérjen a siktából. Egy reggel ittasan ment haza a fiú, aztán a kocsmában estére teljesen lerészegedett. Vetkőzés közben hozzávágta bakancsát a feleségéhez. Apja körtét evett, s azt gondolta: ez a fiatalok ügye. Kiült falatozni a verandára. Rövid idő múlva a fiatalasszony, karján gyerekével kimenekült a konyhából, majd percre rá kiesett a konyhaajtón az öreg felesége is. Ahogy asz- szonyát emelte volna fel az öreg, megjelent az ajtóban a fia ... Az öregember aztán már csak arra emlékezett, hogy fia az udvari lámpa irányába lépdel, és véres a fehér atlétatrikója. — Csak én tehettem — hajtogatta az öreg a tárgyaláson — hiszen ketten voltunk. A negyedik Bandi is meghalt Olyan szerencsétlenül találta a körteszelő kés, hogy légembólia végzett vele. Az öregember négy évet kapott. Nyitray Péter Egy évben 69 vizsgálat a szerencsi járásban Vége felé közeledik az esztendő, így számvetést végzett Szerencsen a járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Amint Trillán János elnöki beszámolója összegezte, a bizottság a törvényben megszabott keretek között teljesítette 1973-ban a maga elé tűzött feladatokat, s különösen azt tartotta szem előtt, hogy a társadalmi tulajdon védelme, a vezetésben pedig a szervezés színvonala tovább emelkedjék. A járási NEB-nek 7 tagja van, a /lépi ellenőrök száma 152, s az év folyamán 10 külön szakember munkáját is igénybe vették. A bizottság mellett ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és szociális- kulturális szakcsoport működik jól képzett szakemberekkel, akik nagy hozzáértéssel és társadalmunk iránt érzett felelősséggel, lelkiismeretesen végzik munkájukat, minden díjazás nélkül Ezenkívül Kisebb helyi csoportok is segítették a járási NEB sokrétű, igen széles területre kiterjedő tevéken vségét. Ez évi tervükben 10 országos és megyei témakör vizsgálata szerepelt, ezzel szemben — a szükségleteknek megfelelően — 15 átfogó kérdéscsoportban végeztek vizsgálatot, amihez 54 közérdekű bejelentéssel, panasszal kapcsolatos ellenőrző munka is járult. A nagyobb lélegzetű vizsgálati anyagok az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az iskolai közétkeztetés kérdéseire és az élet más területeire terjedtek ki. A lakosság köréből származó bejelentések 25 százaléka a kereskedelmi dolgozók magatartására és a vásárlók megkárosítására, 47 százaléka az állami és pénzügyi fegyelem megsértésére, 11 százaléka a hivatali hatalommal való visszaélésre vonatkozó panaszokat tartalmazott, 17 százaléka pedig másféle ügyekkel foglalkozott. A beadványok negyede megalapozatlannak bizonyult, vagy csak részben fedte a valóságot. Elégedetten állapította meg a bizottság, hogy lényegesen csökkent a névtelen bejelentések száma, vagyis az orvoslást kérők túlnyomó többsége személyesen állt ki a közérdek védelme mellett. A vizsgálatok során bűncselekményre utaló tényt egyetlenegy esetben sem kellett megállapítani, de a NEB javaslata alapján 9 esetben szabálysértési eljárást, 20 esetben fegyelmi, 8 esetben pedig kártérítési és adóztatási eljárást indítottak az illetékes hatóságok. ti remi. vállalati, intézeti vezetőit. Ez a fénykép 1914-ben készült, az ózdi vásáron. Id. Vincze Bandi Lajos és id. Vincze Bandi Lajosné, született Fónagy Julianna kis, tiszta házuk egyik kis, tiszta szobájában egymás mellett ül az időtől feketére pácolódott-nemesedett karoslócán. Egymás mellett, pontosan úgy, mint hatvan esztendeje, a lakodalmukon. Akkor vigalommal volt tele a lakodalmas ház, az üvegek bunda-pálinkával, most csend ül és birsalmaillat a fényesre lehelt-törölt poharakban. Akkor fehér batiszt kelméből varrt, körül fodros ruhában, fején fehér tornyos koszorúval, fehér fátyollal sírta első boldog, asszonyi könnyét a tizennégy éves Julianna, most fekete kötött mellény melegíti és fekete kendő koszorúzza arcát. Akkor szinte tavaszi nap ragyogott a novemberi égen és a dombok, hegyek közé zárt kis faluban, Csernelven senki nem tudta, miféle világviharok közelegnek a Kakar- csó-domb, a Cinalcó, a Bo- roszló-völgy, vagy a Csevice felől. Akkor a 19 éves Vincze Bandi Lajos somsályi bányász, még álmában sem mert volna arra gondolni, hogy ezek a közelgő viharok elfújják majd a földbirtokos Sturmannt, a bányabárókat, urakat, csendőröket. Akkor, a lakodalmukon, a jövőbe szerettek volna látni, most, a gyémántlakodalmukon, a bennük síró emlékek a múltat kutatják, mint sötét égbolton a csillagok fényeit. * Lajos bácsinak, hetvenkilenc esztendős korában is egészséges a kézszorítása. — Nagyapám a karusi bányában dolgozott, apám a vajácsi bányában ytört össze, Juli apját a somsályi akna veszejtette el. En tizenhárom éves koromban taka- roncként ismertem meg a bányát Vajácson, aztán 16 éves koromban, 1910-ben a somsályi bányába kerültem, ahonnan 1955-ben mentem nyugdíjba. Egy darabig szállító gyerekként dolgoztam, aztán kerültem igazi munkahelyre. 1915-ben lettem vájár. Soha nem fogom elfelejteni, fővonalat hajtottunk akkor meddőben. Ez a legszebb, de a legnehezebb bányamunka. Itt árulja el magát az ember, igazi bányász-e. Mert a meddő nehezebb. mint a szén, és ugyanakkor pontosan a kitűzött irányban, szintben kell haladni úgy. hogyha kilométerekről kinézünk a föld alól, látni lehessen a napot. Élni is csak így szabad. Hogyha az ember visszanéz az életére, az olyan egyenes legyen, mint a napsugár, aki a naphoz vezet... * A hetvennégy esztendős Juli néni, miközben beszél, olyan figyelemmel néz a vendégre, mintha megfáradt szemével cérnát fűzne tűbe: — Szükség-világban éltünk sokáig. Árva gyerek voltam, aztán meg bányász felesége. És ők hiába dolgoztak 12 órát naponta a föld alatt, hiába takarékoskodtunk egészen a nélkülözésig, mindig szűkösen jutóit. Pedig én is dolgoztam egész éle'emben. Három gyereket szültem, de csak a két fiút nevelhettem fel, mert a kislány csecsemő korában meghalt. Három hegyen-erdőn gyalog jártam át a somsályi magazinba, ahonnan a lisztet, kenyeret, sót, cukrot zsírt kaptuk. De sokat megjártam én az erdőket boróka magváért, suskáért, tölgymakkért, szederért, szamócáért, málnáért, tinóru-, keserű, galamb- és csíkgombáért, amit aztán gyalog vittünk Egerbe, a piacra. Ha meg nagy esők, nagy havak jártak. akkor otthon szőttünk- fontunk. De végtelen hosszú fonál kerekednék abból, amit életemben én készítettem. A gombolyag talán a Kakarcsó-dombnál is nagyobb lenne... * A már bezárt, halott bá- nyájú Somsályon Lajos bácsi szavai úgy csattannak, mint a fejszecsapás a még élő fán: — Itt lőttek ránk a csendőrök, amikor a több kenyérért sztrájkoltunk, ezer- kilencszáztizennvolc április kilencedikén. Emlékszem a két halott cimborára, No- viczky Rudolfra és Siatinsz- ky Mihályra, meg a sebesültekre. Mi a barakok közé menekültünk, aztán a kerteken keresztül az erdőbe, és a fák között haza, Csemely- re. Mit tehettünk volna?! Emlékszem, egészen hazáig csikorgattam a fogam, tehetetlenségemben. Harmadnap a katonaság is összefogdosott minket, és visszahajtottak a bányába. Szolgák voltunk és foglyok, de halott társainknak, a puskacsövek ellenére is, méltó módon megadtuk a végtisztességet. Mert a tisztesség a legfontosabb dolog a világon. A cselekvő emberek egymás iránti tisztessége ... Juli néni keze megremeg, mint a madár érintette faág, de beszédes csendes, mint a gyereket álomba ringató bölcső neszezése: — Egv rettegés volt az életem. Sok emberéletet követelt a bánya, és az én uram több mint 40 évig, mindennap lement a föld alá. Aztán rettegtem gyerek gyerekeim lázát, és felnőtt gyerekeim életét mindig, ha megszólaltak a fegyverek. Emlékszem, az uram mesélt egy orosz hadifogolyról, akit Matyinak neveztek, és aki az első háborúban ott dolgozott a bányában, velük. Tudtam, mit szenved, ezért mindig küldtem neki kenyeret, ha az uram hét végén hazajött. És jól tettem, mert az én Géza fiam orosz emberektől kapott kenyeret a második háborúban, ahonnan orosz katonaruhában jött haza, mindjárt negyvenöt februárjában, de nem mint hadifogoly, hanem mint katona. Istenem, micsoda világ az, hogy harminc esztendő választ el két szelet kenyeret egymástól!... * Lajos bácsi lapáthoz, fejszéhez, csákányhoz, stangá- hoz szokott kezével hátra simítja ősz haját, ráncolja a homlokát, aztán hosszú szünet után válaszol: — Hogy mi a titka a jó házasságnak? Azt én nem tudom. Nem is törtem rajta a fejem sohasem. De ha már megkérdezte, és nekem válaszolni kell, akkor a jó-dolgos Vitkó Dani esetét mondanám el. Húszéves volt, mint én, és új házas, mint én. Együtt dolgoztunk a bányában. Mi. csernelyiek. akkor barakoltunk, de ő kapott egy kis konyhát-szobát, a bányatelepen. Szép, egészséges felesége volt. Szépen éltek. Egyszer csak meghalt a felesége. A jó-dolgos Vitkó Dani eltemette, aztán dolgozott megint, de szavát nem lehetett venni. Az egyik napon a bányában két dina- mitot beélesített gyutaccsal, és vágott hozzá egy jó arasz gyújtőzsinórt. Mindezt zsebre tette és kiballagott a bányából. Felment a temetőbe, a felesége sírjához, és meggyújtotta cindert. Tudja, meddig ég egy jó arasz gyújtózsinór? Alig egy mi- atyánknyi ideig. Jaj, mit érezhetett, mit gondolhatott ennyi kis idő alatt?! Megölte magát. Mert annyira szerette a feleségét, hogy nem bírta elviselni a halálát. Hát ez a jó-dolgos Vitkó Dani esete. És egyben ez a válaszom __ * I d. Vincze Bandi Lajos és Vincze Bandi Lajosné, született Fónagy Julianna kis, tiszta házuk egyik kis. tiszta szobájában egymás mellett ül, az időtől feketére pácolódott-nemesedett karos-lócán. Egymás mellett, pontosan úgy, mint hatvan esztendeje, lakodalmukon Akkor a jövőbe szerettek volna látni, most a bennük síró emlékek a múltat kutatják, mint sötét égbolton a csillagok fényeit Szöveg: Oravec János Kcp: Laczó József **v -N» . »»ügáiv «»ms VÍ.UÍ; . SMtSÄ V*v** ■WtPxtN* Id. Vincze p-ndi Lajos a csendőrsortűz halott a inak cmlelintűvénél. Juli néninek még megvan az a bölcsője, amelyet édesapja faragott.
