Észak-Magyarország, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-19 / 296. szám
ÉSZAK - MAG YARORSZAG 4 1973. dec. 19., szerda A VII. grafikai biennále anyagából Lukovszky László rézkarca A bányászok három hónapja MA A MŰVÉSZETEK mindössze karnyújtásnyira vannak az embertől. Jóformán semmit sem kell csinálni. csak be kell kapcsolnia a televíziókészülékét, bele kell ülni a fotelba, s megkap mindent amit a mában és a régmúltban élő művészek alkottak, létrehoztak. A televízión keresztül magyarázza Leonard Bernstein a zene rejtelmeit, „tülekedés nélkül” megválthatjuk belépőjegyünket a leningrádi balett . előadására. Sok mindennel lennénk egyénileg szegényebbek a televízió nélkül. Mégis, ebben a kitárulkozó. karnyújtásnyira levő, élményekkel gazdagon megrakott világban állhatatosan szorgalmazzuk — még mindig szorgalmazzuk! — a művelődés helyi lehetőségeinek megteremtését is. Akkor tesszük ezt, amikor — példákat talán fölösleges is lenne felsorolni — világszerte ismert művészek köszönnek vissza a kékesen viliódzó képernyőről. Sokan épp ebben keresnek fogódzót is: mit tud nyújtani szűkös lehetőségeivel egy művelődési ház a televízió határtalan lehetőségei mellett? Csakhogy van egy hibája ennek az okoskodásnak. Nevezetesen az, hogy a helyi művelődési lehetőségekkel szemben egészen más követelményrendszert állítunk fel,, mint azzal szemben, amit a televízió nyújt. S ez a más sohasem jelent kevésbé magas színvonalat. A művelődéstől elsősorban az orientálást várjuk, a kollektívában való ízlésnevelést, a helyes kultúrálódási, művelődési szokások kialakítását. Mert igaz ugyan a televízió sokrétű nyilvánossága, de az is, hogy nagyon sokan egyszerűen kikapcsolják a készüléket akkor, amikor zenei., közvetítésre kerül sor, vagy a TV Galériája kezdődik. Azaz: hiába a lehetőség, a közönség nem él vele. Egyszerűen azért, rrtert nem értik a képzőművészetet, nem értik a zenét. Ezen a téren még nagyon sok a tennivalónk. Mint ahogy igaz ez, úgy az is igaz, hogy Borsod megyében egyre többet próbálunk tenni ellene. Ebben az esztendőben például a megyében élő, s a megyéhez. Mis- kolchoz kapcsolódó képzőművészek közül tucatnyi alkotónak volt kiállítása vidéken. S minthogy közülük nem egy kiállítását több községben is bemutatták — viszonylag sok kis település adott helyet képzőművészeti kiállításnak. Igaz. kisebb anyagot vittek vidékre, de hát egy-egy kiállításnak bizony megszabja a mértékét az, hogy nem mindenütt találnak kiállításra alkalmas helyiséget. Az viszont örvendetes, hogy sok helyütt az egész faluközösség saját ügyének tekintette a kiállítást, elmentek, megnézték, sőt — ha alkalmuk volt — kérdeztek is. Olyan emberek mentek el kiállítást nézni, akik sem a televízióban, sem Miskolcon járva nem tették ugyanezt. S hasonlóképpen állunk hangversenyek dolgában is. A Filharmónia jóvoltából ma már természetes dolog, ha egy kisebb településen is adnak hangversenyt. S nem is akármilyent, nemegyszer világhírű magyar művészek fellépésével. Az viszont olykor már elszomorító. hogy a többnyire iskolások számára szervezett koncerteken — megesik — nem tudnak tanári felügyeletet biztosítani, a diákoknak. Pedig hát épp ezek a koncertek azok, ahol — ha röviden, néhány mondatban is —tulajdonképpen bevezetőt is kapnak a zene élvezéséhez. A PÉLDÁKAT sorolhatnánk tovább, de épp ezek az ifjúsági koncertek. azok, amelyek a jó utat mutatják. Tudniillik azt, hogy nem elég maga a fellépés —adott esetben a kiállítás vagy a hangverseny. — mert ha a jószándékú befogadó kérdéseire nem kap választ — márpedig mindig vannak kérdései — akkor tulajdonképpen nem sokat értünk el. Nemcsak az szükségeltetik ugyanis, hogy helybe vigyük ! a művészetet, hanem az is,' hogy megkönnyítsük a befogadást. megtaláljuk a művészeti produktum és a befő-, gadó közötti kapcsolatot. S ez az. amit csak emberközelben lehet megtalálni — j ezért is szorgalmazzuk e he- ! lyi kiállítások számának gya- ! rapítását. ! Persze. — s a művészek hajlamosak felvetni ezt a témát — kinek a dolga ez? A művész feladata az alkotás. Csakhogy akkor megkérdezhetnénk azt is, a zene művészeinek miért kizárólagos joguk a zenei ismeretterjesztés? Mondjuk, például az ifjúsági bérletes falusi hangversenyek előtt? Erről egyébként igen érdekes vita' alakult ki — mármint a képzőművészek ismeretterjesztő feladatairól — a miskolci Művészklubban azon a beszélgetésen, amelynek bevezető előadását Deme László, a megyei pártbizottság titkára tartotta. S ha a módozatokról volt is vita, abban mindenki egyetértett, hogy a képzőművészeti nevelésben a művészeknek — csakúgy, mint minden művészeti nevelésben — igenis aktív részt kell vállalniuk. Mégpedig úgy, hogy mai művészeti irányzataink mindegyike teljes értékűként szerepelhessen a falusi kiállításokon is. Nem lenne ugyanis helyénvaló olyan „okoskodás”, hogy csak azt virvük ki, amely első pillanatra kézzelfoghatóan érthető. A közérthetőséget nem lehet egyszerűen a realista irányzatokra leegyszerűsíteni. Inkább arra kell törekednünk, hogy megértessük a képző- művészetet — és általában a művészeteket — az egyszerű emberekkel. S ezt a kapcsolatot még nemcsak a falvakban kell megteremtenünk. Miskolcon sincs meg az az élő kapcsolat a kiállítások, hangversenyek és a munkástömegek között, mint amelynek a lehetőségét megteremtettük. Ma még ugyanis — a színházat kivéve — a munkások közül viszonylag kevesen élnek a művészet befogadásának lehetőségeivel. Igaz, ki- ; tűnő esztergályos és kitűnő ember lehet valaki anélkül is. hogy rendszeresen járna kiállításokra, vagy hangver- . senytermekbe. De nem rossz, I ha megteszi, mert a művé- ! szetekkel mégiscsak teljesebb lesz az élete, gazdagodik tartalmi világa. Ezt az utat végigjárni — nem könnyű feladat. Az első lépéseket már megtettük. Nyilvánvaló, hogy meg kell, találni annak a módját is, hogy a művészetek — a karnyújtásnyira levő alkotások — eléréséhez megtegyék a lépéseket. Növelni szükséges a helyi tárlatok számát, választ kell adni a feltett kérdésekre, mindig, ha valaki kérdez, mert érteni, tudni akar. S ebből következik az is, hogy a lépést meg kell tenni a művészeknek is, vállalva a művészeti nevelés, az ízlésnevelés fáradságos munkáját. — természetesen a művelődési intézményhálózat megfelelő segítségével. Hiszen valóságban csak az válik értékké mindnyájunk számára, ami nem elvont, ismeretlen fogalomként „lebeg a fejünk felett”, hanem amit beépíthet ki-ki saját életébe. A MŰVÉSZETEK valóban karnyújtásnyira vannak. De a nagyközönség még nem tanult meg — még nem tanítottuk meg — élni velük. Csutorás Annamária Szeptember 1-én kezdődött és december 2-án ért véget a borsodi bányák területén is a bányász kulturális hetek gazdag programja. A korábbi évek hasonló rendezvénysorozataitól alapvetően abban tért el, hogy a tavaszi hónapok helyett őszszel, a népművelési évad kezdetén rendezték, egyszerre az egész országban, s így az általános közművelődési programnak a bányászszakszervezeten belüli feladataira jobban tudott koncentrálni, hatékonyabban tudta azok megvalósulását támogatni. A programot annak idején ismertettük. Harminchárom bányászlakta településen másfélszáznál több rendezvényt terveztek, s ezek több mint 90 százalékban megvalósultak. Szocialista brigádok vetélkedője A bányász közművelődési intézményeknél még tart az eredmények részletes felmérése és regisztrálása. Átfogó kép azonban már van a há- romhónapos sorozatról. Perényi Istvánnal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete borsodi bizottsága kultúrnevelési bizottságának vezetőjével tekintettük át az eseményekben és eredményekben gazdag három hónapot. — A bányász kulturális hetek során hatásosabb lett annak felismerése, hogy a művelődés és a társadalmi élet egyéb ágazatai között szorosabbnak kell lennie a kapcsolatnak, mint korábban, a kultúra mindenütt szerves része kell, hogy legyen a társadalmi életnek, — mondta Perényi István. — Különösen fontos ez olyan kérdéseknél, mint például a to- vábbképzésr oktatás, a tudományos kutatás. A háromhónapos program megvalósí-, tásával, úgy érezzük, fokozódott a művelődés és a társadalmi élet egyéb területeinek kölcsönhatása, s ezt már a jövő évi munkatervek készítésénél is figyelembe vesszük. Nincs módunk számba venni valamennyi eseményét ennek a három hónapnak. Feltétlenül említést kíván azonban néhány kiemelkedőbb rendezvény, illetve sorozat. Ilyen például a szocialista brigádok vetélkedőinek sora, mely már jóval a bányász kulturális hetek előtt megkezdődött, s valójában hat hónapig tartott. A brigádtagok aknai, üzemi és vállalati döntőkön mérték össze felkészültségüket. Csaknem 2500 brigádtag vett részt ezen a nemes vetélkedőn, melyből az ormosbányaiak kerültek ki győztesen, és ők képviselik majd a februári országos iparági elődöntőn a borsodi bányászokat. Művészet és termelés Kiemelkedő rendezvények voltak a filmbemutatók és viták, az irodalmi műsorok hivatásos művészekkel és műkedvelőkkel, az egyes újjászülető irodalmi színpadok produkciói, a kurityáni gyermekszínjátszók sikeres bemutatkozása, vagy az al- berttelepi színjátszók igen nagy és elismerést érdemlően sikeres bemutatója, a Csendesek a hajnalok című Vasziljev-dráma előadása, melyet több mint négyezren néztek meg. Több művésztalálkozót tartottak színészekkel, képzőművészekkel, írókkal, s ezek alighanem hosz- szú időre emlékezetesek, hatásosak maradnak. A termelést segítő, szakmai műveltséget fejlesztő rendezvények egész sora vonzott i'gen nagy érdeklődést, s különösen vonzók, látogatottak voltak a fórumszerű előadások. Közgazdasági, vállalati szervezési, szakszervezeti és egyéb időszerű tárnák köré csoportosultak ezek az ankétok, amelyeket az egyes szaktudományok legkiválóbb művelői vezettek. Ezek közül néhányat több aknánál, illetve üzemnél is megtartottak. Különösen jól sikerültek azok, amelyeket a műszakból ki jövet, az aknáknál tartottak a bányászoknak. Némelyiken órákig vitáztak a máskor egyébként siető bányászok. Közművelődés A közművelődést segítette például az Egy asztal mellett című rendezvény, amelyet Ormosbányán tartottak, s amelyen az edelényi járás közművelődési életének irányítói és a bányászszakszervezet népművelői tanácskozták meg közös gondjaikat. Igen gyümölcsöző kapcsolat alakult ki, s már több helyről jelentkeztek a helyi tanácsok, igényelve az együttműködést a bányászszakszervezeti, népművelési szervekkel, elsősorban a jövő évi közművelődési tervek egyeztetése végett. Ugyancsak népművelési téma a bányász ismeretterjesztő napok és módszertani bemutató tartalmas, gazdag rendezvénysorozata, mely a jövőben alighanem bővül, esetleg többfelé kerül megrendezésre. A bejárók segítésével is foglalkoztak, ebben az időben, az egyébként rendszeres tevékenységet, amelynek során a bányász- településeket művészeti és közművelődési programokkal felkeresik, kibővítették, több ilyen rendezvény jutott erre a három hónapra, s a települések lakói mindenfelé ér- < léssel fogadták a mű- v íi műsorokat, koncerteket, színházi előadásokat. Közös munka Mindez csak néhány vonás a nagyszabású háromhónapos rendezvénysorozat érzékeltetésére. A részletes mérleget a bányásztelepüléseken kell elvégezni. Az eredményekhez, a jó előkészítéshez csakúgy, mint a sikeres lebonyolításhoz az alapot a kollektív munka adta. A programok előkészítése, szervezése, irányítása, megközelítően sem egy-két ember ügye, hanem abban a Perényi-vezette kulturális bizottság tagjainak közös munkája tükröződik és érdemel elismerést. (benedck) Vállalatok, intézmények és magánszemélyek szíves, figyelmébe! Most javíttassák meghibásodott motorkerékpárjaikat! A Miskolci Villamosipari Szövetkezetnél Miskolc. Arany J. u. 32. sz. alatt. Futó- és generál ja vitásokat gyorsan, olcsón és szakszerűen végeznek és díjtalanul adnak tanácsot a szerviz dolgozói. Konccrthrónika Haydn: A teremtés e. oratóriuma Miskolcon Csaknem 200 esztendő telt el a nagy mű létrejötte óta, s azóta generációknak okoz gyönyörűséget. Miskolcon is már 1916-ban, 1929-ben, 1932-ben előadásra került. A felszabadulás után pedig többször. A teremtés nem valami teológiai jelképességű, vallásos áhítatosságú alkotás. Haydn nagy természetszeretete idilli szépségben, jelenik meg benne. Természeti képei csodálatos közvetlen- ségűek. A 6 nap története úgy elevenedik meg, mint valami nagyszabású mese. Utánozhatatlan egyszerűséggel muzsikál a vészes tengerárról, amely tajtékozva, hömpölyögve zúg, a messze terjedő síkságról, amelyen a folyó kanyarogva jár, a napról, amely ragyogva kel fel „mint egy boldog ifjú vőlegény”. A zene hangszereken és énekhangban eleveníti meg a vízben nyüzsgő lényeket, a légen átrepülő madarakat és diadalmasan szól az emberről, „aki testet öltve áll a természet felett”. Ez a pátosztól mentes világ nem igényli a szónokias, szükségtelenül emelkedett hangvételt. A zene, az ének mindent elmond 32 tételben, zenekarral, énekkarral és 3 szóló szereplővel. Az egyszerűség nem „igénytelenséget” jelent, hanem leszürtsé- get. Zenekari szólamai és énekszólói bőven tartalmaznak olyan virtuóz elemeket, amelyek csak a sikeres előadás esetén keltik az egyszerűség benyomását. Ezúttal a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus, Horváth Eszter, Simándy József, és Ülő Endre előadásában hallottuk. Vezényelt Mura Péter. A Miskolci Szimfonikus Zenekar kicsit visszafogott indítás után sikerrel oldotta meg feladatát. A rázfúvósok legjobb akarata ellenére is becsúszott egy-két gyengébb megoldás. Az énekkarról már sok szépet elmondtak. Ezúttal is korrektül, teljes szólamtudással, lelkesen énekeltek, hiszen e művet már sokszor előadták. Bár kétségtelenül ma az ország egyik legjobb oratóriumkórusának tekinthetjük, még várnunk kell arra, míg lelkes szólamtudásuk mellett hangjuk érettebbé válik. Különösen az alt szólam időnként fakónak tűnik. A szólisták is sok szép élménnyel ajándékoztak meg. Különösen ott nyújtottak emlékezeteset, ahol az alkotó által kívánt nemes egyszerűséget keltették életre. Ott a régebben fénylőbb tenor kicsit már fáradtabb megoldásait is gyönyörűnek hallottuk, s az egyéLként nagyon szép basszus sokszor kissé a szükségesnél pateti- kusabb előadását is. A szoprán szólamot éneklő Horváth Eszter előadását emelem ki szívesen. Az elbeszélő részeket jelentő recitativókat Kovács Endre kísérte csembalón. Mura Péter látható kedvvel és lelkesedéssel, a mű teljes ismeretében jói fogta össze a nagy előadóapparátust és méltón osztozott a megérdemelt sikerben V. Zalán Irén A lehetőséggel még nem tudunk élni
