Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. no». 18., vasárnap A művelődés meg a fiatalok szórakozása nagyrészt a föld alá szorulóban van. Vagy legalábbis a földszint alá. A pinceklubok népszerűsége mindenfelé hódít. s ahol korábban talán döcögött az ifjúsági klub- mozgalom, formális volt a klubélet, friss lendület jelentkezett, mihelyst valami pincét átalakítottak klubbá. Ki tudná pontosan megmondani, mi teszi oly vonzóvá a fiatalok számára a pincékbe húzódást. A budapesti nagy hírű Pince-színház, a pince-tárlatok, a különböző, csak hallomásból ismert külföldi példák ragadósak talán, nem tudni. Annyi tény, hogy a pinceklubmozgalom hódít és az ifjúsági klubok életére leginkább ez a pince jelleg lesz jellemző. Ha e formai változás azonban jó hatással van a tartalomra, nem merülhet fel különösebb kifogás a pincebeli kultúrálódás és szórakozás ellen. A közelmúltban két ipartelep pinceklubjaiban jártunk. Mindkettő hangulatos, jó ízléssel berendezett, még ha belső kiképzésükön erősen érződik is különböző, nem hazai magazinok fényképeinek utánzása. Az élet mindkét pinceklubban pezsgő, eleven és tartalmas. A helyi KISZ- szervezet és az egyik helyen a szakszervezeti művelődési intézmény, a másikon az üzemi szakszervezeti bizottság közösen bizonyítják, hogy a klub élete ne csak időtöltést jelentsen, hanem művelődési lehetőséget is, és a maga sajátos eszközeivel művelődés- politikánkat segítse. Az ifjúsági pinceklubok mozgalma remélhetőleg nem szalmaláng, nem divathóbort, s hihetőleg mind több lesz az olyan pinceklubok száma, amelyek elsősorban művelődési intézmények, és rtaind kevesebb lesz azoké, amelyek valójában csak italozó helyet fedeznek. i^iinílí*/ az egyik buda" rallfiíb/j pgstj lap híradásának olvastakor jutott eszünkbe. Arról szólt a híradás, hogy a fővárosban az Ingatlankezelési Igazgatóságnak jogában áil pinceklub létesítését engedélyezni minden egyes házban, föltéve, ha a ház összes lakói beleegyezésüket adják. A híradás nem szólt róla, de feltehetőleg — tömegeket fogadó létesítményről lévén szó — a lakók hozzájárulásán kívül a tűzrendészet! hatóság és egyéb szervek beleegyezése is szükséges. Szerintünk még valami kell: jól megtervezett kulturális program. Az Ingatlankezelési Igazgatóság adta lehetőséggel bizonyára igen sok helyen akarnak majd élni. S mert a főváros mindig példa, ez a mozgalom és ez a tömegesen jelentkező pinceklubigény nem kizárólag fővárosi ügy, hanem országos lesz, nem szükségtelen talán ismételten hangsúlyozni, hogy a pinceklubmozgalom minden eddigi jó eredménye ellenére is óvatosság ajánlatos az olyan tömeges fejlesztéssel, amely minden elképzelhető pincét ifjúsági klubbá, szórakozóhellyé, művelődési fórummá változtathat. A nagy tömegű pinceklubok esetén a szétszórtság miatt rendkívül nehéz lehet ezek programjának, azok megfelelő kialakításának. művelődéspolitikai összehangoltságának, nem utolsósorban a klubok rendjének biztosítása. Nehézségekbe ütközhet annak ellenőrzése. hogy a szétszórt klubokba ne szivárogjanak be oda nem való elemek, ne váljék ez a földszint alatti kulturálódási és szórakozási lehetőség olyan alkalommá, amely — mivel a társadalom szeme elől áltálában elzárt — különböző, a fiatalok körében nem kívánatos irányulásokra is lehetőséget ad. Inkább kevesebb legyen a pinceklub, de jobban szervezett, tartalmasabb, hasznosabb. Nem kis gond talán az sem, \ hogy sok bérház lakói nem szívesen fogadják, ha a pincében idegenforgalom és a szórakozással járó zaj van. Okkal idegenkednek attól is, hogy a lakóházak rendjét és késő esti csendjét bonthatja meg egy-egy ilyen Intézmény. Sokan azt mondják, az se jó, hogy a béi'házak pincéit az ingatlankezelő szerv eladta kereskedelmi raktáraiknak, de azokban általában csak délelőtt mozognak a házban, este nyugtuk van tőlük a lakóknak. Bizonyos, hogy a klubtelepítés a bérházak és egyéb lakóházak pincéibe rendkívül sok körültekintést igényel, nem mindenütt talál egyetértésre, és a lakosság körében megnyilvánuló esetleges idegenkedés — a pinceklubok megismert erényei ellenére, is — jogosnak tekinthető esetenként. Ugyanis a nagyközönségnek igen sokszor a zajongás, a hangos beat-zene jut eszébe elsősorban az ifjúsági klubokról, és nem az ott hihetőleg mind nagyobb arányban megtalálható, csendesebb kulturális tevékenység és szórakozás. S Ilii már a pincénél, O Ma Illeti meg a muve_ lődésnél tartunk, hadd fűzzük tovább a gondolatsort, hiszen ha pinceklubot lehet szervezni, mért ne lehetne pincemozit, kamaraszínházat, vagy amatőrszínpadot is. Tudjuk, hogy ezeket azért nehezebb, mert míg a pinceklubokat több egybefüggő kisebb helyiségből is ki lehet alakítani, ezekhez feltétlenül szükséges egy nagyobb terem. Az sem titok viszont, hogy a régebbi építésű házakban akadnak ilyenek, legfeljebb most kereskedelmi vállalatok raktárainak célját szolgálják. Ugyanakkor például Miskolcon a peremkerületek mól ellátásáról beszélni sem lehet, a Kossuth mozi és a vele együttműködő Hevesy Iván Filmklub jövője az Avas Szálló épületének hosszú időre tervezett tatarozása miatt bizonytalan. Nincs a városnak nyolc esztendeje kamaraszínháza, és nincs az amatőröknek, színjátszóknak, vensmondóknák, egyebeknek egy állandó bemutató színpaduk. Talán amikor majd Miskolcon is felmérik, hol lehetne újabb meg újabb pinceklubokat létesíteni, arra is fel lehetne figyelni, hol lehetne kamaramozit, kamaraszínházat. amatőrszínpadot is teremteni. (A mai Kossuth mozi elődje, az Apolló évtizedekig működött a Széchenyi u. 19. számú ház, aWeidlich-udvar pincéjében, és onnan költözött 43 évvel ezelőtt I mai helyére.) A ÍÉ‘it'llfiit jó1 érzik ma- \ lEdMIOh gukat a pinceklubokban. Születnek hát új, meg új pinceklubok. Egy sor külföldi nagyvárosban viszont bérházak pincéiben vannak a mozik. Például Párizsban annak idején egy nagy befogadóképességű pincemozi játszotta több mint négy évig egyfolytában a West Side Story: a Champs-Elysées-n. Ha az ifjúsági klubok — a helyhiány okozta kényszerűség mellett — divatból mennek a pincébe, más művelődési intézményeknél szükségből kellene ezt a lehetőséget megpróbálni. S új épületek tervezésénél esetleg már erre figyelni is. Benedek Miklós Jogos, vagy jogtalan? Minden gyereket elhelyeztek „Nyomozás” óvodai panaszügyekben — Kényszerítik a gyerekeket. hogy hat órakor még lefeküdjenek az óvodában, mert a dadus nem foglalkozhat velük... — Kérem, ez lehetetlen állapot. A lakásóvodákban egy mosdó, meg egy W. C. jut a gyerekekre. Ilyen, és ehhez hasonló telefonhívások érkeztek a közelmúltban a szerkesztőséghez. Akadt olyan telefonáló is, aki arról informált bennünket., hogy azt hallotta: a Tanácsház téri óvodából a la- kásóvodáha költöztetett gyerekeket a folyosón altatják, így azután mindenki beteg és köhög. Az aggódó hölgy nagyon korrektül hozzátette még, hogy a dolog személy szerint őt nem érinti közvetlenül, de hallotta a villamoson, és úgy érezte, kötelessége tájékoztatni a szerkesztőséget. A sors szeszélye folytán az elmúlt napokban jó néhány „ügyről” szereztünk tudomást, így természetesen személyesen Indultunk el a panaszok nyomában. ® Az Eszperantó tértől a Szinva felé húzódó épület Szinva felőli oldalán egy teljes lépcsőház — 14 lakás — óvodaként szolgál. A Győri kapui gyerekek közül itt óvodások azok, akik a lakótelepi és a Brigád utcai óvodába már nem nyerhettek felvételt, s ide költözött át a Tanácsház téri óvoda is, amikor életve: szélyesnek nyilvánították. Á Tanácsház tériek a felső szinteket birtokolják. — Mi még „olyanabb” panaszokat is hallunk — vágta el a felsorolásomat Koppány Kálmánná, az óvoda vezetőnője. Sokan azt panaszolják nap, mint nap, hogy a város felőli oldalon még nincs kiépítve a lépcsőházhoz vezető közvetlen út. Pedig a másik oldalon — 10 méter a kerülő — az építők hihetetlenül gyorsan megcsinálták, s így tulajdonképpen ha esne az eső, akkor sem kellene sárban járná. Az is panasz, hogy a harmadikra és a negyedikre kell felhozni a gyerekeket. . — Nekünk viszont az volt a célunk — mondta dr. Veress Béla, a városi tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője —. hogy lehetőleg egy lépcsőházba kerüljenek a gyerekek, senki ne zavarja őket. Ezért hoztuk el az iskola-óvodákból is a gyerekeket. — De hát a mosdás, meg a W. C. — Eleinte nehéz volt, de az óvónők nagyon ügyesen megszervezték. Igaz. több gonddal jár. De a Tanácsház téren hideg volt a mellékhelyiség, és meleg vizünk is ritkán akadt. Itt van meleg víz, egyenletes hőmérséklet, és nincs életveszély. Tulajdonképpen ez a lényeg. Az életveszélyessé vált óvodából példás gyorsasággal költöztették át a gyerekeket a lakásóvodákba. Akkor szintén nagyon sok telefont kaptunk a szülőktől, aggódó hívásokat, mi lesz. meddig kell otthon tartani a csemetéket? Az átköltözés egy hetet vett igénybe. S igaz, bált nem nagyon rendezhetnének itt, s az óvónőknek is több a pakol- nivalójuk, a játékok elhelyezése is több gondot okoz, de a minden szülő legnagyobb gondját, a gyerek elhelyezését, biztonságos elhelyezését, a város mégiscsak megoldotta. • Olyannyira jól, hogy először fordult elő ebben az esztendőben, hogy nem utasítottak vissza gyereket. Valamilyen lehetőséget minden jogosultnak felajánlottak, — a lehetőségek közül a leginkább megfelelőt —, s ha kellett — mint a Vászonfehérítő utcában —, lakásokat vettek el óvodai célra. — 1972. december 31-én Miskolcon 3751 óvodai helyünk volt. Jelenleg 500-zal több. Az óvodai férőhelyek, így tehát az óvodáskorú gyermekek 54 százalékának biztosítanak felvételt. (Miskolcon 7780 óvodáskorú gyermek van.) De épp a nagy igények miatt sokkal több gyereket vettünk fel, 5864 gyerek jár óvodába, az óvodáskorúak 75 százaléka. Tolnai Ferenc, Miskolc városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője ismertette az adatokat. — Az volt a célunk, hogy elhelyezzünk minden gyereket. akinek felügyeletét a szülők- nem tudják biztosítani. Ebből viszont adódik, hogy — különösen egyes városrészekben — zsúfoltak az óvodáink. Igen, a zsúfoltság sok helyen érezhető. De ha nekünk kellene választanunk, akkor ugyanígy tennénk — ezt őszintén meg kell mondanunk. Az óvodai helyek a jövő esztendőben ismét tovább bővülnek, a város erőfeszítésének eredményeként. Négy óvoda lép be jövőre: a diósgyőri városközpontban, az összekötő városrészben, az Avason és a Bolgáríöldön. Ha csak a helyek számának megfelelően vennék föl a gyerekeket, 623 gyermekkel több járhatna. S ami még ennél is többet mond: ott épülnék az óvodák,- ahol a legszükségesebb, ahol a legjobban szorít a cipő. A tájékozódás szerint például a diósgyőri városközpontban — ha belép az új óvoda — nem kell több lakást igénybe venni ilyen célra, 9 — És a hat órakor való lefektetés? Bár nem a Tanácsház téri áthelyezett óvodából érkezett a panasz, az innen kapott válasz is elfogadható. — Nem mindenütt tartják be azt a szabályt, hogy hat- tól-hétig pihennie kell a gyereknek. Általában azokat fektetik le, akik nagyon fáradtnak látszanak. Pedig még az ötévesekre is ráférne a pihenés, hiszen korán kelnek, s bizony, gyakran észrevesz- sziik az óvodában, hogy nagyon későn feküdtek le. Igen sok gyerek alig bírja megenni az ebédet, mert elalszik a tányér fölött. A szülők nem elég következetesek a tévénézés eltiltásában. Kétségtelen, ahol nagy a zsúfoltság, ott adódnak ki- sebb-nagyobb panaszok. A lakásóvodákban nem könnyű az óvónők helyzete. Egyébként meggyőződtünk róla: nem alszanak a folyosókon. És ott is köhögnek mostanában a gyerekek, ahol korszerű, igazi óvodai körülmények között élnek — az időjárással függ ez össze. Jogos, vagy jogtalan? A felvétel kérése jogos, a külön igényeké — egyelőre — az objektív körülmények között, jogtalan. Cstitorás Annamária Szónokképző tanfolvam j A családi és társadalmi ünnepek színvonalának javítására szónokképző tanfolyamot szerveztek Mezőcsáton, a járási művelődési központban. A szónokképző tanfolyam részvevőinek a közelmúltban tartották az első előadást, s ezen elsősorban a családi és társadalmi ünnepek előkészítésének, feltételeinek, megszervezésének legfőbb tudnivalóiról volt szó. A tanfolyam előadásain szó lesz környezetesztétikai, zenei, irodalmi kérdésekről, részletesen foglalkoznak a beszédek szerkesztésének tudnivalóiról, beszélgetnek az anyag- gyűjtésről és a stilisztika alapelveiről. A most megkezdődött tanfolyam minden bizonnyal nagy segítséget nyújt majd a járási ünnepségek színvonalának emeléséhez, a szónokok körének bővítéséhez. Leninvárosi koncert Borsod megye legfiatalabb zeneoktatási intézménye, a Leninvárosi Állami Zeneiskola hétfőn, noveflhber 19- én Budapesten vendégszerepei. Az este hat órakor, a fővárosi Kossuth Klubban (Vili. Múzeum utca 7.) tartandó koncertet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezi, és a leninváro- siakon kívül a budapesti VIII. kerületi Állami Vándor Sándor Zeneiskola működik közre. A két tanintézet pgyébként több éve gyümölcsöző kapcsolatban áll egymással. A koncerten a leninvárosi művésztanárok négy számmal szerepelnek. A közreműködők: Gyöngyösi Ágnes. H. Légrádi Katalin, Nemes Ferenc, Nagy József- né, Hegymegi Ernő. Kiss Lászlóné. Örömmel adunk hírt szereplésükről. A kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ Izsó Miklós képzőművészeti szakköre évek óta egyenletes színvonalon dolgozik, s igen sokat tesz a város képzőművészeti életének fellendítéséért. Szakmai munkájukért és a tavalyi regionális^ kiállítás megrendezéséért most nívódíjjal jutalmazták a képző- művészeti szakkört. Hasonló elismerésben részesítették vezetőjüket, Szerdahelyi Sándort is. A díjat a napokban vették át Budapesten, a Népművelési Intézetben. A kazincbarcikai képző- művészeti szakkör tagjainak munkáiból egyébként kiállítás is nyílt a hónap elején Budapesten, a Nagymező utcai Rátkai klubban. A kiállítást november 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Hölgyek tengerparton Lenkcy Zoltán rézkarca A pincékről meg a művelődésről Nívódíjas szakkör
