Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

1973. nov. 16., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Nehéz lenne S” hogy kitől eredt a gondolat. Ez mind több embert, s mindkét kollektívát magúval ragadta, s a két edelényi szövetkezet úgy döntött, a jövő év elejével egyesült erővel, egy lejjel gondolkoz­va. egyet akarva, az Edelé­nyi járási Építő- és Karban­tartó Szövetkezet néven dol­gozik tovább. Ez a tovább — mint az egyesüléskor is elhangzott — minden erők egyesítése révén hatéko­nyabb, s eredményesebb lesz, mint amit bármikor eddig el­értek. Az edelényi építő- és javí­tó kollektíva egyesülése nem véletlen, es nem elszigetelt eset. Az utóbbi hetekben, hó­napokban — jó néhány évi stagnálás után — erőteljes belső érlelödési folyamat zaj­lik le több szövetkezetben. Ez az egyesülési folyamat szoros kapcsolatban van a népgaz­daság egészében és a szövet­kezeti mozgalomban tapasz­talható szükségszerűséggel, tendenciákkal. Éppen most 25 éve annak, hogy hazánkban kibontako­zott a, szocialista ipari szö­vetkezeti mozgalom. Az első szövetkezeteket, de még a jóval később alakultakat is, a kisipari, a kézi munkára épülő termelés jellemezte. A • szövetkezeti dolgozók, s ve­zetők saját gondjaik, s az erősödő közgazdasági gondol­kodás alapján felismerték az egyesítések előnyeit. 1951- hen például még száz ktsz működött a megyében. Ma már — a KISZÖV hatáskö­rében — 48 a számuk. Mon­danunk sem kell, hogy az akori ktsz-ek a termelésben és a szolgáltatásban, a gé­pesítésben, körülményekben messze álltak a mai szövet­kezetektől. A mozgalomban erőteljes koncentráció és szakosítás ment végbe. Többek között a hatvanas évek második felé­hen egy sor szövetkezetből, szövetkezeti részlegből jött létre a Borsod megyei Fod­rász Szövetkezet. A ma már •Óbb mint 1200 tagú szerve­det a női, a férfifodrászat­ban, a kozmetikában évente mintegy kétmillió vendéget kepes ellátni, és üzletei csak­nem az egész megyét behá­lózzák. Az erős szövetkezet jóval nagyobb fejlesztéseket tudott, s tud ma is végezni, mint a sok apró végzett. Munkáját mi sem tanúsítja jobban, mint a kollektíva — _ több más kitüntetése mellett — 1975-ig magáénak tud­hatja a Minisztertanács vö­rös vándorzászlaját. A termelő-, építő szövet­kezetek igen jó modellje a Mezőkövesdi járási Építő­ipari Szövetkezet. Ez öt kis — önmagában jelentéktelen — termelő szervezet egyesí­téséből alakult ki. Koltai Zoltán, a KISZÖV elnöke el­mondotta: a gazdaságossági számítások azt tanúsítják, hogy a mai körülmények kö­zött csak a járási jellegű, 3—500 tagú építő szervezetek tudnak eredményesen mű­ködni. Ilyen szervezetek ké­pesek toronydarut, szállító- eszközt vásárolni, és azt gaz­daságosan kihasználni. Ilyen fejlődés van a Hernád men­ti Építőipari Szövetkezetben is. A mezőkövesdi építők nagy gépek nélkül aligha tudtak volna emeletes háza­kat építeni Mezőkövesden, és az említett forrói szövetke­zet se vállalkozhatott volna többek között a több szintes szikszói kórház és egy sor is­kola építésére. A torról szövetkezet IUIMM közelében, nevezetesen Szikszón van egy építő jellegű vegyesipari, és egy asztalos szövetkezet. E két kis kollektívában is ér­lelődik az egyesülés gondo­lata. Az ésszerűbb az lenne, ha az építők a forróiakkel egyesülnének. így még jobb lehetőség lenne a Hernád menti Építőipari Szövetkezet gépeinek kihasználására. A két szikszói együtt altar mű­ködni. Azaza, csak a vegye­sek döntöttek az egyesülés­ben, az asztalosok megma­kacsolták magukat. A harmadik nagy járási jellegű építő szervezet vár­hatóan Edslénvben lesz. Az építők most alakítják ki új Kisgyermekes anyák a mezőiazdaságban A kukoricatöréssel, cukor- •''épaszedéssel lassan befeje­ződik a kinti munka a me­zőgazdaságban. Bármerre .ja­nink is a határban, a szor­galmas lányokkal, asszonyok­kal szinte az utolsó cső ku­koricáig találkozhatunk a Jőldeken. A kisgyermekes ú’hvákat azonban a késő őszi agyos, szeles időkben, ha ’hunkára jelentkeznek, már heni a határban, hanem bent Jf majorokban, elsősorban az állattenyésztésben, baromfi - nevelésben vagy a dohány­fajtákban foglalkoztatják. .így van ez a szerencsi já- Jjás községeiben is. Az utób­bi években valamelyest csök­kent itt a mezőgazdaságban dolgozó nők száma, a Sze­pesi Állami Gazdaságban azonban a munkásállományú kisgyermekes anyák száma ~~ amint a járási NEB vizs­gálatában megállapította — '^,4 százalékkal emelkedett. A termelőszövetkezetekben nzzei szemben 8,5 százalék­kal kevesebb kisgyermekes anya dolgozik, mint az előző eyben. Ennek az a magya­rázata, hogy az állami gaz­daság egész évben tudja biz­tosítani a nők foglalkoztatá­st. a tsz-ekben viszont még Csak keresik erre az újabb lehetőségeket. De találhatunk niár követendő példát több szövetkezeti gazdaságban is * hők foglalkoztatására, így például- Prűgyön a kisállat- tenyésztéssel biztosítanak ke­reseti lehetőséget elsősorban az özvegy, egyedülálló és a sokgyermekes anyáknak. A taktabáji Béke Tsz a do­hánytermesztés fokozásával igyekszik télen is munkát adni a lányoknak, asszo­nyoknak. Az állami gazdaságban — a NEB-vizsgálat szerint — 84 anya volt egy év alatt szülé­si szabadságon, s közülük 31 vette igénybe a gyermekgon­dozási segélyt, hatan pedig annak lejária előtt munkába álltak. A tsz-ekben viszont, szinte kivétel nélkül, min­den szülő nő igényt tart a gyermekgondozási segélyre, s a törvényben biztosított ideig él is ezzel a nagy jelentősé­gű szociális lehetőséggel. Nagyon kevesen vannak, akik a szabadság lejárta előtt jelentkeznének munká­ra. A szülési és gyermekgon­dozási szabadságról vissza­érkező nőket — s ezt teljes megelégedéssel állapította meg a NEB — semmi hát­rány sem éri: általában a korábbi munkahelyükön dol­gozhatnak, s az időközben történt béremelést, a mun­kába állással egyidejűleg ne­kik is biztosítják a gazdasá­gok. központjukat. Ez egyben megoldja a javító szövetke­zet régi gondját is, mivel az egyesülés révén egyszerre ol­dódnak meg itt is a kis és a nagy gondok. A közelben, Szendrőn van egy „névte­len'’ építő jellegű szövetke­zet, Eddig ez. a kis emberi közösség makacsul elzárkó­zott a világtól, minden fejlő­dési folyamattól. Csoda, hogy létezni bírnak, és nemcsak a kis létszám, a gyenge gépi felkészülés, hanem amiatt is. hogy 30 termelő dolgozóra 9 irányító, nem termelő jut. Itt is megindult az erjedési fo­lyamat. A jövő szombaton, november 24-én tartják a jö­vővel kapcsolatos közgyűlé­süket. Igen. és ha önmaguk sorsával egy cseppet is tö­rődnek, akkor úgy döntenek: csatlakoznak az. edelényi, a már egyesült szövetkezethez. Sátoraljaújhelyen és Sáros­patakon van egy-egy építő szervezet. A fejlődésben és a munkában — minden erő­feszítés, kisebb-nagyobb si­kerek ellenére — se Itt, se ott. nem érnek el sokat... Néha csak kerítés választ el szövetkezeteket. Ózdon pél­dául modern központja, szék­haza van a két kollektívából egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezetnek. A kerítés másik oldalán van az aszta­los kollektíva egyik üzeme, azaz az egységek több he­lyen, szétszórva vannak a városban. A megoldás ké­zenfekvő lenne. Erre éppen a 1 napokban, az itteni fodrász-, j valamit a cipészkollektíva mutatott példát. A két szol- | gáltató jellegű szövetkezet J egyesült erővel akar dolgozni : tovább. A lejlődés lektálja a szövetkezeteket. Ez i sürgetően indokolja a terme- j lés további koncentrációját. I örvendetes dolog, hogy mind több ipari szövetkezetben ke­resik a megoldás jó módsze­reit, sok jó példa van már erre. S ez egyaránt szolgál­ja mind a kis közösségek, mind a mozgalom, s mind a társadalom ügyét. Felsőzsolcán a Lenin Tsz-bcn koricaszárakat szántás elölt ORKÁN típusú géppel szétforgácsolják a ku­l’otó: Laezó József Priaizetn: tízezer Az. Ózdi Kohászati l) ze­niek legfiatalabb üzemében, a folyamatos acélöntönuíbcn — amelyet 376 millió forin­tos beruházási költséggel építettek, augusztus 29-én kapcsolódott be a vállalat termelésébe — a napokban leöntöttek a tízezredik tonna acélbugát, annak ellenére, hogy az új üzemben még próbaüzemi termelés folyik. Az eddigi tapasztalatok alapján az üzem termelését az cv hátralevő hónapjaiban havi 14 ezer tonnára kíván­ják növelni. A legyártott bu­gák egy' részét, 2 ezer 56 tonnát az Alpine osztrák cég­nek, 205 tonnát pedig egy düsseldorfi cégnek exportált a vállalat. Ugyancsak a fo­lyamatos acélöntőmű termé­keiből elégítették ki a diós­győri és Csepeli Csőgyár ren­Egyszerübb ügyintézés Csorba Barnabás dőléséi is. Uj gépek A szombathelyi Lakástextil Vállalat központi telepen mint­egy 30 millió forintos rekonstrukciót hajtottak végre. Az. új gépek azonkívül, hogy megkönnyítik a dolgozók munkáját, növelik a termelékenységet, s lehetővé teszik olyan lakás­textiliák gyártását, amelyek eddig hazánkban nem, vagy csak kis mennyiségben készültek. Képünkön: a fonalnyújtó gépteremben. 0 tanácsok és a lakosság kapcsolata Emlékezzünk csak rá: volt időszak, amikor egyetlen iga­zolásért ki nem fogyott az ember a lépcsökoptatásból. a hivatalról hivatalra való jár- kálásból, mert ..a szent bü­rokrácia" ezt így követelte meg. Senki sem állítja, hogy most már minden, mindenütt olajozottan megy, hogy nem fordulnak elő túlzások, illet­ve. hogy az ügyfél azonnal dolgavégezelten távozik, ha felkeresi a tanács hivatalait. Egy azonban biztos: a taná­csok és a lakosság kapcsola­taiban gyökeres változások történtek. Általában egysze­rűbbé vált az ügyintézés, gyorsabb az ügykezelés an­nak ellenére, hogy évről év­re mind többen „kopognak" a tanácsok aj táján. Az állandóan növekvő ügyfélforgalom megköveteli, hogy mindenütt jól felkészül­ten, az élethez és az igé­nyekhez igazodóan dolgozza­nak a tanácsi szervek. E te­kintetben sok még a megol­dandó feladat, de a kezdeti lépések igen biztatóak. Tud­valévőén szigorú határok között szaDályozták Miskol­con és másutt is az ügyfél- fogadási rendet. Ez fegye­lemre, rendszerességre, za­vartalanabb munkára ad le­hetőséget, aminek eredmé­nyei máris kézzelfoghatók. Amellett olyan tapasztalatok­kal is járnak, amelyek a ké­sőbbiekben hasznosan érvé­nyesíthetők. Ilyen tapaszta­lat például, hogy az ügyfe­lek szombati napokon igen gyéren fordulnak gondjaik­kal, bajaikkal a tanácshoz. Ezen a napon csöndesek a folyosók, a hivatali szobák. Annál nagyobb a sürgés­forgás hétfőn, ami rendsze­resen visszatérően mindig csúcsforgalmat is jelent. Bár rendszeres adatgyűjtés nincs, de becslések alapján elmond­ható: Miskolcon, a kerületi hivatalokat havonta 16—18 ezer ember keresi fel. Éves átlagban tehát mintegy 216 ezer állampolgárt fogadnak és szolgálnak számukra ta­náccsal, útmutatással, vagy éppen olyan módon, hogy sürgős, fontos, vagy kevésbé jelentős ügyekben intézked­ne«. (Az elmúlt esztendőben csak ügyiratot mintegy 140 ezret kaptak a miskolci ta­nácsi szervek, amelyeknek túlnyomó többségükben ér­demi intézkedés történt.) A lakosság — érthetően —- elsősorban abban méri le a tanácsok munkáját, hogyan, miként foglalkozik ügyeivel, gondjaival. Ez az egyik leg­alapvetőbb forrása a biza­lomnak, a lakosság és a ta­nácsok kapcsolatának. El­mondható: e tekintetben kedvező változások tanúi le­hetünk. Miskolcon, és a me­gye más helyein is arra tö­rekednek. hogy e kapcsola­tok mind közvetlenebbek, szorosabbak legyenek. Per­sze, ahogy mondani szokták: kettőn áll a vásár. E kapcso­latok ápolásában és szoro­sabbra fűzésében más á fel­adata a tanácsi szerveknek, és más a szerepük az állam­polgároknak. A tanácsoknál — s ez bátran elmondható — mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél ke­vesebb akadálya, zavaró té­nyezője legyen a jó együtt­működésnek. Ezt az együtt­működést azonban a lakos­ság is segítheti, mégpedig azzal, hogy észrevételeit, ja­vaslatait „leteszi a ta­nács asztalára", s közügyek­ben is véleményt nyilváníta­nak, ha kell tevőlegesen se­gítenek. Tehát nemcsak ak­kor mennek oda, ha egyéni probléma megoldásáról van szó. A tanácsok mindenütt a nép, a dolgozók érdekeit kép­viselik. Ajtójuk mindig nyit­va all a/.ok előtt, akik a ta­nácstól várnak segítséget. Ehhez igyekeznek a hivata­lokban megteremteni a szü)- séges feltételeket is. így pél­dául Miskolcon tájékoztató iroda nyílt, amit naponta százan, százötvenen keresnek fel. Nem kielégítő azonban — s ezt a Miskolci városi Ta­nácsnál is elismerik — a la­kosság hatékony és gyors tájékoztatása. örvendetes, hogy a lakos­ság és a tanács közötti kap­csolatokban — néhány kive­tettől eltekintve — az udva­riasság. az előzékenység ér­vényesül. A tanácsi dolgozók döntő többségénél a munka, a hivatás iránti felelősségtu­dat és lelkiismeretesség a jel­lemző. Ha nem is gyors ütemben, de fokozatosan csökken a körülményes, bü­rokratikus ügyintézés. Per­sze előfordul még, hogy he­lyenként ridegen, léleklele- nül bánnak az ügyfelekkel. Mindez azonban ma már csak kísérő jelenség, amit- meg lehet szüntetni, meg le­het változtatni. A munka stí­lusa tartalmilag más. szín­vonalasabb. ami mindenek­előtt abban mérhető le. hogy a tanácsok és a lakosság kapcsolata helyes irányba* haladva, válik egyre sokré­tűbbé. gazdagabbá. T. F. Egyesülések az ipari szövetkezetekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom