Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
1973. október 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Mai történetek Névnapot ment köszönteni. Ilyen alkalomkor nem illik csak úgy, simán bekopogni a vendéglátókhoz. A virág semmi esetre sem hiányozhat. Az üzletben szépen, szabályosan becsomagolták az 5 szál szegfűt. Ahogy dukál, elegáns volt a kis csokor. éppúgy mint a gazdája, aki vásárolta. Gondolta, gyalog megy, nincs messze az ismerőse, azonkívül, ha autóbuszra száll, nagy a veszélye annak, hogy a szép csokorból — mi sem marad. A virágot „fejjel lefelé” tartva bandukolt. Egyszer- csak ismeretlen hang állította meg. Egy fiatalember szólt utána, mondván: — Uram! A virág .. . Ezzel átnyújtott öt szál szegfűt. Az első pillanatnatban értetlenül nézett az ismeretlenre, aki meg hozzátette: — Az öné... Ekkor vette észre, hogy üres papirtölcsért szorongat kezében, mert hogy útközben kicsúszott a csokor ... • A leghúbb, legérdckesebo történetek szerzői a gyerekek. Mint az a kislány is, aki édesapjával utazik az autóbuszon, és megállás nélkül kérdez. — Apuci! Most mindenütt, az egész földön világos van? — Nem! Nincs... Amikor nálunk nappal van, Amerikában éjszaka. Gondolkodik egy sort a gyerek, aztán meglepő fordulattal rákérdez: — Ez így van elosztva? Mit feleljen erre az édesapa. Kezdjen tudományos fejtegetésbe. Egyszerűbb megoldást választott. Ráhagyta a gyerekre, amit mondott, s lezárva a témát, csak ennyit közölt: — Igen, így ... • Bőkezű a természet. Még ilyen késő ősszel sem sajnálja a meleget. A strand sem zárta be kapuit, fogadja, hívja, csalogatja a vendégeket, a víz mellett pihenni vágyókat. Bareiká- ról is érkezett egy család az Augusztus 20. strandra. Élvezték a kikapcsolódást, a napsütést, a strandolás örömeit. Este aztán a férj — társaságban lévén — nagyon őszintén és komolyan jegyezte meg: — Ide érdemes gyakran eljönni. Szinte megfiatalodik az ember. Mire a felesége: — Csak nehogy az legyen a vége, hogy egyszer pólyában vigyelek haza ... • Lehet, hogy ugratás, lehet, hogy igaz. mindenesei, re megtörténhet, amit a minap meséltek. Hősünk igen csak felön- lőtt a garatra. Olyannyira, hogy hazaérve nem la iáim a kapukulcsot. Egyre dühösebb. mérgesebb lett, mar a lábát is használta, hogy bebocsátást nyerjen. A zajra egy férfi hajolt ki az ablakon a kapu szomszédságában lakók közül, s rászólt a csendháborítóra: — Ne rugdalja azt az ajtót, mert lejön a politúr! Jókedvű, dühös, mérges barátunk erre nagyon harciasán és virtuskodva így felelt: — Csak jöjjön! Azt is megrugdosom ... T. F. Skanzen Szentendrén Ebből a toronyból a múltba látni. A XVIII—XIX. századokra. Nemes vonalú, szép formájú házakra, — amelyeknek nincsen lakójuk. Rendezett csűrrel, istállóval, ólakkal, kúttal, sütőházzal, góréval, méhessel teli udvarokra — amelyekben nincs élet. Pedig a házak falai kemencéket, tűzhelyeket rejtenek, bent faragott székek, festett ládák, szuszékok, bevetett, ágyak árasztják az otthonosság légkörét. A torony, ahonnan a múltba nézünk, a nemes- borozvai harangláb. Az 16fi0-ban épült négvszögü tölgyfa torony karcsún magasodik a nyolcszögű sisak fenyőz&indelyes csúcsáig, a sisak alatt tornác fut körbe — innen a kilátás — négy fiatoronnyal keretezve. A kerítéssel körülvett hatalmas tér a Szentendre határában épülő szabadtéri múzeum. Az első olyan skanzenünk, amelyben Magyarország tájadnak, jellegzetes népi építészeti hagyományát — mint hatalmas tárlóban — felvonultatják, A nyolcvan holdnyi területen, Szentendre határában, nem messze onnan, ahol a Szabadság-forrás fakad — épül a múzeum. • Tíz táiegység — nevezetesen Észak-Magyarország vidéke, az észak-magyarországi monokulturális mezővárosi csoport, a Felső-Ti- szavidék, a Kozépsö-Tisza- vidék, a Dél-Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a Dél-,.- Közép- és Nyugat-Dunán- túl, valamint a Kisalföld — néoi építészeti jellegzetességeit gyűjtik egvbe. S külön egységként szerepelnek a présházak, pincék, a vízi létesítmények, a temető ?s kálvária. Már felépült — s október !-án. 13-án és 14-én a mú- :eumi hónán alkalmából a tagyközönség is látogathat^ latta, látogathatja a Feiső- 'iszavidék parasztházait, iteasorait. Az építtető, a Néprajzi Múzeum, a kivitelező, az Országos Műemléki Felügyelőség visegrádi építésvezetősége. A múzeumba szánt épületek többségét, védett, óvott népi alkotások közül válogatták — s eredeti anyaguk felhasználásával áttelepítik. Más részét rekonstruálják — a természet adta építőanyag, szerkezeti forma és díszítési mód megtartásával. A harangtoronyból mesz- sze látni az itt megelevenedett tájegységet — a Tisza- hát és a Szamosköz, a Rétköz. valamint a Beteg megyei vidéket, amelyet az ott lakók Erdőhátnak neveznek. Építőanyaguk a köny- nven megmunkálható, a helyszínen termelhető cseres tölgyfa, a vessző, a nád és az agyag. A Felső-Tisza- vidéken. napjainkig megmaradt az eredeti középkori településhálózat. A falvak sűrűn következnek egymás után. A szabadtéri múzeumban ezt a vidéket négy egymás mellé épített porta illusztrálja. Lakóházak, ólak, istállók. csűrök. Sonkádról lakóház, csűr, méhes, sütő- ház. istálló, kút került a skanzenbe. Szép a tárnái lőkéskapu, a tiszakóródi kút. a vámosoroszi szárazmalom. s a faluközpontban a fából faragott mándi református templom. Az állatházak is más-más faluból kerültek ide — Kispaládról sertésól. Botpaládról istálló, Kishordósról tvúkól. Milotáról disznóól, Panyoláról méhes. A milo- taí lakóház egv szobából áll, mögötte a kisebb szélességű pitvar, majd a szobával azonos szélességű a kamra, ahol bőviben elfért a ..zsírozó"! A fáira jellemző virágokkal. bokrokkal ültetik majd b-r a skanzent. Ha benépesül az egész múzeum — a látogató majd mikrobuszba iil, s néhány órás ..kirándulással” bebarangolhatja Magyarország legszebb tájait... K. M. Kilátás a harangtoronyból Táncosok „Itt élek a szállón... 44 A kocsi monoton zúgása Laliik az utastérben. A városhoz vezető kanyargós hegyi útra foltokban tör át a napfény a lombjukat hullató fákon. Magányos ember talán munkából ballag hazafelé. Megállók, felveszem. hogy társaságával elűzzem az unalmas, egyedüli perceket. — Az ősz! Süt még a nap. de ereje már kevés. De hát mi nem is naayon érezzük a föld alatt. Ha délutáno- sok vagyunk, a délelőtt pihenéssel telik, az éjszakás műszak után meg végig- alusszuk a napot. Itt élek a szállón, nincs gondom semmire. Csak a család! Hetven kilométerre lakunk, hetente csak egyszer látom őket. A hegyekbe? Nem, a hegyekbe nem mászkálok. Tudja, dunántúli gyerek vágyók, megszoktam az ottani vadregényes tájat. Ez. itt nekem túl idegen, pedig sokan erre esküsznek, ez mindenük. Tíz évig dolgoztam a dunántúli bányákban. Jól kerestem, szerettek a föbb’Ck is. Házunk egy kis faluban volt. amelyet nagyon felkarnak a turisták. Hétköznap, de főleg vasárnap mozdulni sem lehetett tőlük. Ennek megfelelően alakultak az árak is. Ha kitettük a lábunkat a házból, az már pénzbe került. Mégsem ez volt az elsődleges indok, hogv eljöttünk onnan. Feleségem hazavágyott ide. Borsodba. Vettünk a faluban egy házat. 70 ezerért. Nagy porta van hozzá. Ott dolgozgat az asszony, megtermelte a paradicsomot. a paprikát, a krumplit. Én kelesek csak, mégis több pénzünk van, mint a régi helyemen. Beosztjuk. vigyázunk rá, igaz, a megélhetés sem olyan nehéz. Havonta egyszer mindent bevásárolunk, csak a cukorra, kenyérre kell pénz. Jó ez a szálló! Nem törődöm el annyira és pénzt is spórolhatok vele. Tévét nézünk, kártyázgatunk. Kijövök a cimborákkal, hisz majd mindegyik családos, tudja mi az, messze az otthontól. Ritkán bejárunk a várasba is. Beugrunk egy moziba, megnézünk egy filmet. De nagyon drága ez az út. A busz maga Ó forint, a mozijegy — mert jó helyről akarjuk nézni a filmet — 10, ha utána eszünk és megiszunk egv fröccsöt. az is pénzbe kerül. Kiszámoltuk már. egv-egy kirándulás elvisz vagy 30—40 forintot. Átmehetnék más. a családhoz közelebbi bányába de itt jó. emberi a bánásmód, a munkakörülménve • sem rosszak. Egyelőre ne— foglalkoztat ez a kérdés Amíg szabad szombat vol' még bírtuk valahogy. Pén teken már utaztam házi’ Kimentem a szőlőbe. o'‘ dolgo-'tam. ánoltam a tők' Ivek de rájöttem, hogy ne”- kifizetődő. Mindig fogl”' kozni kell wie. és még a'-- kor sem biztos, hops- les’ rajta termés. Gondolkozom' is rajta erősen, hogy el- , adom. így is kevés az ot1- i honi idő. Mostanában? Alig tizen nyolc, huszonnégy órát tói - lök otthon. Két családot)), van. egy lány és egy fiú Iskolába járnak. Ha hazaérek, ők az elsők, akik köszöntének: futva szaladnak elém. A Búza téren kiszáll, és eltűnik a forgatagban. Itt a zajos, zsúfolt városban is kis családjára, szeretteire gondol, akik tőle várják a mindennapos élethez szükséges. nehéz. verejtékes munkával szerzett pénzt. Szemes 1. János Lenke.v Zoltán tusrajza Az öszvér és a ló A KÉT LÓ egykedvűen sz-álazgatja a szénát. Olyan ráérősen, mintha tudnák, hogy a következő néhány óra tétlen pihenéssel telik. Karcsú, arányos testükön megcsillan a napfény. A deres neve Baba, a pejé Dur- cás. Szép fogat, büszke tartású, jó járású lovak. Gazdájuk nehezen tudná eldönteni, melyik a kedvesebb Egyformán kedvesek, de Durcásról néha eszébe jut egy 1— öszvér. Az öszvérről egv-egv történet, és a történetekből ki kerekedik a fiatalsága. — Az én ifjúságom... Talán az volt a legszebb, amikor fáért mentünk az uraságnak. Borzasztó hideg volt. manapság nincsenek is olyan hidegelv. Nekem meg csak félkabátom és leventesapkám volt. Tojás- nvi hólyagok nőttek az arcomon. mire hazaértem. Megfagyott a fülem, a betegségi fülhártyagvulla- désnak mondtak. Azóta is minden télen baj van vele. pedig már ötvenéves vagyok. Akkor meg gyerek voltam, szinte gyerek. Ha akkor lett volna ilyen jó meleg bundám, mint amilyenben most járok! Meg ilyen bundasapkám! Mi lett volna? Nem fagyott volna meg a fülem. És mellhár- tyagyulladást sem kaptam volna — talán. Ma is ennek a betege vagyok. Ötvenévesen. — Az egyik öszvért is Durcásnak hívtuk. De sok dinnyét hordtam avval a két jószággal gróf Andrássv családjának. Nem is ismertem őket. Géza grófoi is csak kétszer láttam életemben. Az intézőt néha oe kellett vinnem Szerencsre az öszvérekkel. — Csobán. megyünk Szerencsre! — mondta, ha eszébe jutott a nevem ő hátul ült az ülésén, én meg a féken álltam. De nem fáradtam el. fiatal voltam Volt itt' akkoriban két parádéskocsis is. Cifra ruhában jártak, büszkék voltak, alig álltak szóba velünk, egyszerű sza- bohomoki kocsisokkal. Ötlovas hintót hajtottak. Volt itt a taktakenézi pólósistállóban vagy ötven paripa, íegtöbbie hátasló. A parádéskocsisoknak jó dolguk volt. A kommeneiójuk is magasabb volt, mint a miénk. Már nem emlékszem, mennyit kerestem az uradalomban. Keveset. Bs ma? A személyi fogatosnak ezerháromszázat fizet a iéesz. Nem sokat. Pedig előfordul, hogy éjjel kettőkor fogom ki a lovakat, mert beteget viszek Prügy- re. az orvoshoz. De az is igaz. hogy nem bízhatnak rám nehéz munkát, mert beteg vagyok. Asztmás. Néha úgy érzem, megfulladok. De erről én nem tehetek, amíg bírtam, rakodtam is. Másfél éve járok a két tóval. Az öszvérről, a fiatalkori történetekről mindig a mába térnek vissza gondolatai. — LEHET. HOGY leszázalékolnak ezzel a betegséggel. A nyugdíjig még 15 évem lenne. Pedig eldolgozgatnék én még ezzel a két lóval. Kedvelem az ae- ’’onómust is. akivel íárok. összeszoktunk. Végigbeszélgetjük az utat Tanultam is sokat, amióta személyi fogatos vagyok. Boskó elvtárs mindig elmondja, mik a tervek, hogyan all munkával a téesz, milyenek a kilátások. Erii munkáját és szorgalmas is. Mindenre kíváncsi, ami a mezőn történik. Télen-nya- ron járjuk a határt. Néha fölmergesitik az emberek. Bizony, nehéz is ennyi emberrel bánni. Ha mérges, megkínálom egy cigarettával. pedig nem dohányzik. Mire elszívja, lecsillapodik. Néha meg egy marok makukát adok neki. Nevetünk is sokszor, hogy én milyen jól értek az Megnyugtatáshoz. Boskó elvtárs ma Prü- gyön van, a központban. Holnap biztos, hogy sok helyre el akar jutni Jót is tesz ez a kis pihenés a lovaknak. Én meg javítgatok a hintón. arra való ez a mai nap. A szánkót is m- s kell már néznem, mert olyan az idő. mintha hó készülődne. Hadd essen, tavaly úgysem volt A vetéseknek is tói jönne. Hs nem felejtem el. akkor este a rézcsengőket is előkeresem odahaza. A szán csak akkor igazi, ha csengő szól a lovak nvakában CSOBAN IRTVÁN fiatal még ahhoz, hogv az emlékeiből élien. Emlékezése csak egy villanásnvi. A mának az ő életében is töbh történése van, Lévay Györgyi
