Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
1973. október 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG < 200 éves bányászati tankönyv KÉTSZÁZ ÉVVEL ezelőtt jelent meg Becsben Delius Kristóf Traugottnak, a sokoldalú bányász tudósnak korszakalkotó könyve, a „Bevezetés a Bányatanba.” Az említett munka mérföldkövet jelent a bányászati tudományok fejlődésében, mivel talán először ebben szerepelnek világos megfogalmazásban, paragrafusokba foglalva a legeredményesebb bányászati tapasztalatok. Más vonatkozásban Delius könyve, mai szóhasználattal élve „rendszer szemléletű”, mert a bányászattal kapcsolatos művelési, biztonsági, gazdasági és jogi kérdések megoldására lerögzíti a lelényegesebb összefűző kapcsolatokat. Delius Kristóf Traugobt 1728-ban született, Thürin- giában. Elemi- és középiskoláit, valamint a felsőfokú jogi tanulmányait Szászországban folytatta. 1751-ben lesz bányaprakti- káns Selmecen, ahol 1753- ban fejezi be tanulmányait. Gyakorlati bányamérnöki, geológiai, geodéziai, építészeti tevékenységének további állomásai Selmec, Szomolnbk, Oravica. Ebben az időben már kitűnt széles körű elméleti és gyakorlati tudásával, amelyeket a szomolnoki és az oravicai bányatisztkép- zö iskolák tanáraként kamatoztatott. A bányászatban és a bányagazdaság területén,' továbbá a bányajogban és az oktatásban szerzett érdemek alapján Deliust Mária Terézia királynő 1770. szeptember 4- én bányatanácsosi rangban rendes professzorrá nevezte ki az újonnan szervezett Bányaműveléstani Tanszék élére. A Bányaműveléstani Tanszék megalapításával vált szervezetileg teljessé a Sel- meci Bányászati Akadémia. Delius rövid másfél évig állt a Bányaműveléstani Tanszék élén, s ez alatt írta meg az 1773-ban megjelent, Európa-szerte híres ..Bevezetés a Bányatanba” című könyvét. Tudományos és irodalmi munkásságának elismeréseként 1778-ban az „Acade- mica Physico-Medica Leo- poldo Carolina” tagjainak sorába iktatták. 1779-ben hosszas betegség utón fejezte be hányatott, de mindenkor a magyar bányászat érdekeinek szentelt életét. Delius könyve az ipar- történeti kutatások számára gazdag tárházat kínál, amelynek feltárása hosz- szas, elemző munkát kíván. Jelen cikkben csupán a deliusi szellemet és stílust csillanthatjuk meg a következő gondolatsugárral: „Egyébként a bányászat körében állandó javításokra, a bányaművelési és ko- hósitási költségeknek — megfelelő reformok útján történő — leszállítására, újító javaslatokra és találmányok felfedezésére kell törekedni, s azokat, hacsak némi valószínűséggel bírnak is és bányaszak- avatottaktól származnak, sohasem szabad egyszerűen elvetni, hanem mindig alaposan meg kell vizsgálni és az előnyösebbet választani. Felül kell emelkedni azon az élőítéleten, hogy minden jó, ami régi, s amit elődeink alkalmaztak.” A deliusi művet először 1773-ban adták ki 1500 példányban. A könyvet XVI. Lajos király parancsára és költségére 1778-ban francia nyelven is kiadták. 1806-ban a kincstár 2006 példányban elrendelte a munka második kiadását is. amelyik a könnyebb kezelhetőség érdekében két kötetben, latin betűkkel nyomtatva jelent meg. Delius műve 1844-ig, Combes bányaművelési kézikönyvének megjelenéséig páratlanul uralta a nemzetközi bányászati szakirodalmat. Művében Combes alapul vette és nagyra értékelte Delius könyvét. Delius könyvének legújabb történetéhez tartozik, hogy dr. Gyulai Zoltán egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának egykori dékánja 1964—65. években magyar nyelvre is lefordíttatta Bóday Gábor oki. bányamérnökkel. A magyar nyelvű kéziratot, amelyik mind stílusában, mind műszaki mondanivalójában hű másolata az eredeti deliusi műnek, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya 1972-ben Budapesten. 600 példányban, tetszetős könyv formájában kiadta. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1972-ben a kiemelkedő műszaki és tudományos munkásságot tanúsító szakemberek jutalmazására több új dijat alapított. Az egyik új kitüntető díj a Delius Kristóf Traugott Emlékérem, amelyet azok kaphatnak meg, akik hervadhatatlan érdemet szereznek a hazai és az egyetemes bányászat művelési kérdéseinek megoldásában. DELIUS a róla elnevezett emlékéremmel, ha kissé késve is, de megkapta az utókortól az őt méltán megillető elismerést. A deliusi emlékérem elnyerése lehetőségének pedig arra kell ösztönöznie korunk szakembereit, hogy a bányaművelést olyan hozzáértéssel, lelkesedéssel és alázattal szolgálják, mint azt a maga idejében Delius Kristóf Traugott tette. Dr. Patvaros József egyetemi docens, NME Bányaműveléstani Tanszék Delius Kristóf Traugott: BEVEZETÉS A BÁNYATAN címé leiébe és gyakorlásába valamint a bányakincstári tudományok alaptételeinek ismertetésébe A politikai munka íze, izgalma felejthetetlen. Aki egyszer közel kerül ennek sodrához, nem is tud szabadulni tőle. Ilyen ember Somsák, Jánosné, aki nöfele- lös a Lenin Kohászati Müvekben, a csavargyárban. Szeretettel, elismeréssel beszél róla mindenki. Kiváltképp a párttitkár, akihez gyakran betér egy kis beszélgetésre, vagy éppen azért, hogy „verje az asztalt”. Mert ezt is megteszi, ha éppen úgy adódik. S nemcsak munkahelye dolgozóinak érdekében, hanem másokéban is. Mindezt a párttitkár meséli róla, merthogy e talpraesett asszonnyal nem sikerült beszélni, miután „közügyes” úton volt. .. Jellemző rá, hogy nem ismer sem időt, sem fáradtságot, "ha valamit kézbe vesz. Ebben az üzemben 112 no dolgozik. Sok közöttük az olyan, aki gyermekgondozási szabadságról tért vissza. A munkahellyel, a régi beosztással nincs semmi baj. van viszont gond: hol helyezzék el a gyereket, akinek a legjobb helye a bölcsödében, később az óvodában van. Csakhogy a férőhelyet — egyelőre — „szűkén” mérik. De megoldás azért mindig van. A nőfelelős „nyakába veszi” az ügyet és megy . . . Kilincsel, kopogtat, vitatkozik, érvel, veszekszik. Sikertelenül még soha nem tért vissza. Életeleme a társadalmi munka. Talán ebben is van a titka annak, hogy tekintélye csorbíthatatlan, hallgatnak rá, szavának súlya van. S ami felmérhetetlen kincs és tulajdonság: tud a nők nyelvén ... Mindig megtalálja a szükséges hangot, mert a lényegre tapint, s amit mond, azt sablonok, szóvirágok nélkül teszi. — Szókimondó! — fogalmazza meg e magatartás lényegét a párttitkár, Ver- bőczi Ferenc, aki mélységesen tiszteli, becsüli Somsák Jánosáéban a közéleti embert. * Amikor ez a mozgékony, minden iránt érdeklődő asszony 7—8 évvel ezelőtt a gyárba jött dolgozni, sokkal nehezebb körülmények között kezdte pályafutását, mint az, aki most lépi át a gyár küszöbét. Annak idején a kereset is vékonyabb volt, azonkívül két gyérekével együtt élve igencsak meg kellett néznie: hová is teszi a pénzt? ... Soha nem csüggedt. A két kislányt felnevelte. Az egyik a nagyüzemi KlSZ-bizotlsó- gon dolgozik, a másik az ÉMÁSZ-nál találta meg számítását, — mindketten érettségivel, gyors-gépírói képesítéssel a kezükben. Az anya nemcsak büszke lányaira, hanem boldog is. „Pályán vannak”, ahogy mondani szokták. A mamára is ráillik ez, aki szinte hivatásnak tekinti: segíteni, ahol lehet... Sokszor és sokan megkérdezték tőle: — Hogy bírod idővel és energiával? ... — Bírom, mert a tétlenség nekem büntetés lenne. A választ a párttitkár idézi, aki szintén megkérdezte ezt tőle. Merthogy Somsákné egy szocialista brigád vezetője, tagja a munkásőrségnek, a HNF megyei nőbizottságának vezetőségi tagja, és aktívája, egyszóval sokféle tisztség „tulajdonosa.” — Gondoltunk mar rá, hogy beszélünk vele, de valahogy nem került még rá sor — árulja el a párttitkár. Mert ami igaz, az igaz: ennyifelé „szakadni” nagy megterhelés. Nem titkolom: félek, ha ezt szóvá teszem neki, igencsak megkapom a keperészt, merthogy, mint mondtam •— szókimondó... Különösen akkor ilyen, ha valami akadályba ütközik, vagy nehezebben intéződnek el az ügyek, mint ahogy szeretné. De azért mindig mindennek a végére jár. Ebben nagy segítséget kap az üzem, a munkahely vezetőitől, is, akik azt is mindig megmondják, ha valamivel nem értenek egyet. * A csavargyárban egyébként eddig is igen sok történt a nők helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javításáért. Mindenekelőtt az anyagi elismerésben tették „helyre” az ügyeket. Volt időszak. amikor ugyanabban a beosztásban, ugyanolyan eredmények, teljesítmények ellenére kevesebb volt a nők fizetése, minta férfiaké. Ezen gyökeresen, változtattak. A régi szemlélet és gyakorlat már a múlté. A munka a mérce. Eszerint vastagabb, vagy vékonyabb a boríték, nemre yaló tekintet nélkül. A munka feltételeiben is összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételek, mint korábban. Az üzem alagsorában olyan öltöző-fürdőt építettek, hogy a gyár szociális igazgatója is azt mondta, illetve kérdezte: Hogy csináltátok?... Sok volt ugyanis a társadalmi munka is. Aprónak tűnő dolog, de az egyik kondjuk most: hajszárítókat szerezni az öltözőbe. — Az a lány vagy asz- szony, aki műszak alatt a gép mellett áll, kifelé a gyárból már úgy Indul útnak, hogy aki látja őket. elcsodálkozik. Mintha skatulyából léptek volna elő. Divatosan, modern öltözékben, elegánsan járnak be műszakba, s ez így van rendjén. A párttitkár szerint ilyesmire is gondolni kell, ha azt akarjuk, hogy dolgozóink jól érezzék magukat a munkahelyen is. E ebben a nőfelelős sem ismer tréfát. *— Amivel szintén csak egyet kell érteni — fejezi be mondandóját az üzem párttitkára. T. F. A vaskos és karcsú rönkökből, s felül hosszú deszkaszálakból mesterien ösz- szeácsolt, 106 méteres hídon elhalkul a munka monoton dübörgésé, a súlyos acélszálak ütődése. fémes- érces csörrenese. A vasbetonszerelők és az ácsok, a szak- és segédmunkások a hosszú alkotmány közepe táján gyülekeznek. Tömör félkört alkotva veszik körül a főépítésvezetőt, s az építésvezetőt, aki egyben párttitkár is. — Az ácsok kitettek magukért. Most a vasbeton- szerelőkön vana sor. Minden azon múlik, hogy október 8-án át tudják-e adni a vasszerelést. Ha akkor nem tudjuk kezdeni a betonozást . .. Haraszti Jenő. a KÉV miskolci főépítésvezetője nagyjából csak ennyit mond. A következtetést, s a döntést rábízza az emberekre. Nehéz a vasbeton- szerelők munkája. Az otthon, a család, a kedves messze van. Az öt nap is hosszú, és most meg kell nyújtani a hetet, a szombat, s a vasárnap is kemény munkával telik el. Maradunk, csináljuk... A sátoraljaújhelyi Csűrük Ferenc vasesztergályos fia most jött haza három év után németországi munkából. Az érzés, az apai szív ösztönöz; látni a hosz- szú ideig távollevő fiút. A szakmai, a hivatásérzés erősebb. — Szorít a cipő — mondja a vasbetonszerelő brigádvezető —. mi maradunk. csináljuk. A KÉV (metró) miskolci főépítésvezetőségének emberein kívül vannak itt pestiek is. A nyúlánk, a göndör hajú brigád vezető, Horváth János lopva embereire néz. A nyúlánk, kalapját hetykén félre csapó, komoly ifjúra, a mellette álló hosszú sörényű, tömzsibb legényre, s a többire. — Mi heten, ha lesz segítség, maradunk. Talán még a jövő szombatunk is rámegy. Mi három nappal később kezdtük. Csúszásban vagyunk. Igaz, ők későbben kezdtek. De nincs baj. A munka közös. Valahonnan még segítséget kapnak, s amelyik brigád hamarabb végez, természetes, hogy segít. a másiknak. És a többi? Egy piros pulöveres ifjú ember most nem tud maradni. Egy másik, sildes sapkás, középmagas. középkorú ács szemében keserűség lobog. — Én szívesen maradnék ... Ott a három gyerek. A legnagyobbik 14 éves. Egész héten itt nyugtalankodom miattuk .. . Sok teher ez egy ember vállán! A híd fakorlátjához lép. A leninváxosi új. Tisza- parti híd két oldalán mélyülő, épülő 80 méter széles csatornát nézi. A közelben épül az új erőmű. Roppant mennyiségű vízre van szüksége. Azért kell építeni a széles csatornát, s azért építik a csatornán átívelő uj hidat. — Nagyon megértjük — mondja Izsvák József, a párttitkár. — Nemrégiben vesztette el feleségét... Természetes lenne, ha a családtól való távoliét, a szabad idő feláldozásáért most valaki külön követeléssel állna elő. „valamiért valamit”. Természetes lenne, ha megkérdeznék, milyen külön célprémium lesz. Senki nem szól, senk; nem kér. Néhány pillanat a vállpárnák isfnét a helyükre kerülnek, s az emberek a 40-es. méterenként 10 kiló súlyú hosszú acélszálakat. a vállukra emelve viszik, cipelik. Szerelik a betonacélt, az új híd acél- vázát. Május óta Az egyik ács. Encsi István nagyon ismerős. Jó néhány hete csupa nyug- tanlasag, égető türelmetlenség volt brigádja hét tagjával együtt. Most. árad róla a nyugalom, az elégedettség. Megvan rá az oka. Hív, menjünk vele. Az első találkozáskor még „élt” a régi, ártéri híd. Később, június második felében robbantották szel. Már állnak, készen vannak az új pillérek, s végig a hosszú építmény mesteri ácsolatokból áll. — Ezt kezdtük májusban. Először kinn. a telepen mindent előkészítettünk, megszámoztunk. Benne van ebben több szombat, vasárnap, s létszámban felmentünk a negyvenig is. Sokszor otthon sem tudtam aludni miatta. Miért? Ha nem készülünk el időben,ha esős idő jön. a sáros fával nehéz, kínos a munka, akadozik. És a betonozás után? A szétszedés már könnyen megy. Egyszerűbb lesz. Látszólag minden olyan egyszerű. Semmi sem jelzi, hogy itt rekord van. hogy bravúros megoldásokat csináltak. A régi ártéri hídon zajlott le a forgalom Miskolc es Debrecen között. Az eredeti elképzelés szerint a déli oldalon cölöperdőt kellett volna leverni, építeni. s nagy kínnal rátolni a régi hidat. De hát az építés így két és fél évnyi munka lett volna. Az olefin program, az idő, s az építők lelkiismerete, felelősségérzete sürget. A Vízügyi Kutató Intézet segítségévéi száz év távlatban elemezték a Tisza jellemét, szokásait. A számítások szerint úgy látszott, ez évben nem kell árvízzel számolni. Így aztán a cölöperdő helyett egyszerű töltést építettek, ott közlekednek a járművek. A régi hidat „ellőtték”, s megkezdték az új építését. Ha minden jól mc«y... A két középső pillér okozott nagy gondot. Közel a Tisza. Az árterület szintjétől 11 méterre kellett lejutni az építéssel. Ha a szivattyúk tömkelegét állítanák be, akkor sem bírna a Tisza ide szivárgó vizével. A két középső pillérhez 14x6 és fél méteres vasbetonszekrényt készítettek. Megterhelték 100 tonna bugával, gépekkel, szedték ki körülötte a tőidet, s eppen a víz segítségével szépen süllyedt-süilyedt lefelé. Időnként búvárok merültek le a víz alá, megnézni,, jól süllyednek-e a szekrények. Most már túl vannak rajta. Kész a hídszerkezet betonozásához szükséges állványzat. Néhány nap, s elkészülnek a vasbetonszerelők. Lenn. az ártéren már ott van a szovjet gyártmányú betonágyú. Hamarosan ömlik a cement, s az „ágyúval” emberi erőfeszítés nélkül a kívánt helyre lövik be a nagy mennyiségű nyersbetont. Dolgoznak a ' vasbeton- szereők. Messzire hangzik a harsány szó. — Húzd meg, még egy kicsit, jó! Bárkivel is beszélünk, ez i válasz. — Ha minden jól megy. hét. hónapi munka után, december 15-én átvághatjuk a hídon a szalagot. Csorba Barnabás A tekintély forrása A nőfelelős hétköznapjai Hídépítők
