Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
1973. október 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Határszemlén Az ötszemélyes Rajgaz át- döccen egy kiszáradt vizesárkon, merész kanyarral tér rá a traktorokkal és más munkagépekkel mélyre taposott földútra. Szótlanul rá- zódunk az átmelegedett ponyva alatt. Az ablakokat felhúztuk, mielőtt még letértünk a műútról, de a felvert finom por így is utat talál a kocsi belsejébe. Megsűrűsödik tőle a levegő. Olyan finom a dűlőút pora, hogy szinte nem is ropog a fogunk alatt, lerakódik azonban az ember szájába, nyelőcsövébe, tüdejébe, kaparja torkunkat, belénk fojtja a szót. A kocsi fiatal vezetője erősen markolja a kormányt, táncol a kocsi az egyenetlen földúton. Valamilyen szilárd kapaszkodó alkalmatosságot keresünk, ennek ellenére jókora dudorokat gyűjtenénk össze, ha a feszes ponyva helyett lemez karosszériával találkozna fejünk egy-egy nagyobb bukkanóban. * A főagronómus jobb oldalamon ül, apró köröket rajzol a térdemre fektetett táskámra. Mintha enélkül észre se venném, hogy vastagon belepte a por. Szeme sarkából lopva figyel, várja a hatást. Utoljára egy vasutas nézett így rám. Nem rossz- tnájúan, hanem olyan elégedettséggel. hogy ízelítőt kaptam életükből. Gőzmozdonyra kapaszkodtam fel egy este, riportot csinálni. Együtt Utaztunk vagy húsz kilométert, beszélgettünk, s búcsúzásnál a lámpa alatt vettem észre a furcsa csillogást a szemében. Otthon a tükör előtt értettem meg. Kormos képem láttán kétkedés nélkül befogadtak volna maguk közé a fűtők. Egyébként az agronómusnak is igaza van. Sokat szidjuk mostanában a városok, üzemek szennyezett levegőjét, de kevés városinak jut eszébe, mennyi port nyelnek azok, akik a jövő évi kenyerünk ágyát vetik meg. Az elnök elől ül, intésére megáll a kocsi. A tábla túlsó végén a lánctalpas nagy porfelleget kavarva gyűri maga alá a földet. Az elnök dinnye nagyságú rögöt vesz a kezébe, morzsolná, de nem megy. Káromkodik. Ledobja, cipője sarka alatt sem omlik szét a rög. — Jó lenne lemosatni torkunkból a port... — Jó. Víz kellene, eső. Egy éve alig esett. A tavalyi műtrágyát is kiforgatja az eke. Nem tudott feloldódni, pedig annak nagyon kevés csapadék kell. A lánctalpas fékez mellettünk. Vezetője negyven év körüli ember, fáradt, gyűrött az arca, árkokat mosott rá a poron lecsurgó verejték. Kora hajnaltól rázódik a munkagép nyergében, időnként leszáll, igazít az ekén, a boronán, káromkodik, mert semmi sem segít. Leállítja a motort, sorba kezet fog. aztán tehetetlenségét jelezve széttárja karját. — Nem lesz ez így jó — mondja az elnök. — Nem. De esőt csinálni nem tudok. — Bírja még? Ezt a darabot estig jó lenne befejezni. Holnap keresztbe még egyszer megdolgozzuk a földet. Hiába vetni kell, a jó Istenre nem várhatunk ... — Bírni még bírnám, de a torkom tiltakozik. Azért valahogy majdcsak meglesz. Üt A lánctalpas dohogva tovább indul, az elnök, a főagronómus és az agronómus között élénk vita alakul ki. Megoszlanak a vélemények, tárcsa, borona, vagy mi az ördög segíthetne még. Mikor sikerül közös nevezőre jutniuk. visszakászálódunk a kocsiba. A Rajgaz lassan eszi a kilométereket, kisebb-na- gyobb táblák, erőlködő munkagépek, emberek maradnak mögöttünk. A vita újra föllángol a kocsiban. Melyik gépet hová irányítsák, mit hova vessenek, hová kell leghamarább erősítés? Az egész határszemle célja végeredményben az operatív beavatkozás, a holnap feladatainak meghatározása, a holnaputáni kenyér érdekében. A tsz vezetőinek jegyzetfüzeteiben telnek a lapok, jókora I utat bejártunk már. A krumpliföldön műanyagzsákok sorakoznak, többnyire idősebb asszonyok hajladoznak a zsákok között. Az elnöknek kis vitában kell igazat tenni, kinek a járandóságát fuvarozzák haza először. A fogatos is szemrehányást kap, sokáig elmaradt. A vontatóról fát pakolnak le, tűzrevaló az éjjeliőrnek. Előző éjjel állítólag két-három zsák krumpli eltűnt. A kiterjedt táblát nem lehet belátni, magyarázza a mezőőr. * ! A krumpliföld túlsó végén elszórtan asszonyok, gyerekek hajladoznak. Csak amikor közelebb érünk, akkor vesszük észre őket. A brigád itt már egyszer végighaladt, a nagyját összeszedték, de még korántsem adták át a területet a guberálóknak. j — Csalr a malacoknak szedegetek egy keveset, úgyis kárba menne — mondja a megszólított asszony ártatlan képpel. Az elnök felvesz egy krumplit, s mutatja, hogy hibás, fertőzött. Ha ezzel megeteti a malacait, nem lesz hízója karácsonyra. Ledobja, de amikor elfordulunk, az asszony csak felemeli. Távolabb a cigányok egy csoportja jó fél mázsát összegyűjtött már. — Miért nem jönnek ré- j szesben dolgozni? — Ugyan, csak nem sajnálja tőlünk az elnök elvtárs. Csak a rosszat szedjük, a hibásat. Nem kell ez már maguknak. Az elnök megjegyzi, hogy egyiküknek sincs munkahelye, mire az egyik középkorú asszony felháborodva válaszol: — Mit képzel, ilyen hassal dolgozni?!... Továbbmegyünk. Az elnök bosszúsan legyint. Mondja tehetetlenek a guberálókkal, senki sem akar velük ujjat húzni... A reflektorok már égnek, amikor visszaérünk a tsz irodájához. A műszaki és csoportvezetők már várják a tsz-vezetőit a holnapi utasításokért. Tóth István A borsodi aknamélyítők krónikájából Műszakok a föld alatt Kettős ünnepet ültek nemrégiben Kazincbarcikán, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzeténél: az idei bányásznapot s egyúttal a vállalat fennállásának 25 éves jubileumát köszöntötték. Szerényen emlékeztek, ünnepeltek. Ügy, ahogy a föld alatti műszakok állandó veszélyt rejtő órái peregnek. Számvetés, előretekintés volt ez a nap. 25 év sikereinek és az elkövetkező esztendők tennivalóinak az ösz- szegezése. A vállalat «S.V'S?: ségének, a borsodi körzetnek a munkásai nagyszerű eredményekről adhattak számot. Nem véletlen, hogy eddig háromszor nyerték el az élüzem címet, s legutóbb is — éppen a jubileum napján — elismerésben volt részük. A perkupái és az edelényi függőleges aknák mélyítése, a feketevölgyi altáró kihajtása s az ugyanitt elvégzett lejtős akna, valamint függőleges aknamélyítések bizonyítják, nem érdemtelen a dicsérő szó. S hogy á közelmúlt sikereire is emlékeztessünk, első helyen a Szeles I—n. lejtős aknák építését említjük meg. A jól szervezett és kiválóan végzett munkának köszönhető, hogy az egyik aknát a tervezettnél hamarabb készítették el —, ez közel egy esztendeje szellet ad már a népgazdaságnak. Jelenleg a másik mélyépítésén dolgoznak. Pontosabban: ezen is. Hiszen a borsodi aknamélyítők a megye, s a szomszédos Heves, illetve Nógrád területén, sőt a Kassai Magnezitművek bányáiban iis dolgoznak. Kevesen tudják például, hogy a Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikombinát üzemeinek a szomszédságában létesülő olefinmű megépítése el sem képzelhető az ő munkájuk nélkül. A leendő PVC-IIL üzem olyan területen épül, amely alatt évtizedekkel ezelőtt bezárt magánbányák húzódnak. Ahhoz, hogy ez a közel kilenomilliárd forint értékű beruházás megvalósuljon, és az üzem a későbbiekben biztonságban termeljen mindenekelőtt arra van szükség, hogy az elhagyott bányaüregeket feltárják és betömjék. A nagy szakértelmet, felkészültséget igénylő munka, vagy ahogyan az aknamélyítők mondják. a „beinjektálás” — beton ha ba re s - be f ecsken d ezés — a borsodi körzet dolgozóira hárul. A munka jó ütemben halad. Szeretnék mielőbb elvégezni, s a mintegy 50 hektáros területet az építők rendelkezésére bocsátani. Négyszázötvenen dolgoznak a vállalat borsodi körzeténél, közülük — államközi megállapodás alapján — immár négy éve, 100- an a szlovák magnezitkincs feltárásán munkálkodnak. Eddig több mint 20 kilométer hosszú vágatot hajtottak ki. Ennek során közel 140 ezer köbméter kőzetet hoztak felszínre. Munkájuk dicséretet, elismerést vívott ki a csehszlovák bányászati szakemberek s a magnezitművek vezetői körében. Számvetés, előretekintés... Abonyi András körzetvezető a jövő feladatai között első helyen az olefinmű építésével kapcsolatos munkálatokat, és a Szeles-akna mélyítését említette. Ezek a legfontosabbak, ám a tennivalók listáján egész sor munka szerepel. A közelSzocialista megőrzésben A December 4. Drótművekben a svéd importból származó, értékes kötélfülecselö gépeket a Veres brigád szocialista megőrzésre vette'át. Az üzemnek ez az új terméke évente mintegy 12 millió forinttal növeli a gyár termelési értekét. Fotó: Szabados György A NEB vizsgálata nyomán íl Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tevékenységéről Két és fel év figyelmeztető tanulságaiból A Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az en- csi, a mezőcsáti, és a mezőkövesdi járási, városi NEB- ek közreműködésével széles körű vizsgálatot folytatott a megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat felvásárlási, tárolási tevékenységéről, üzletpolitikájáról, a termelőszövetkezetekkel való kapcsolatáról. A vizsgálat az elmúlt két esztendő, valamint az idei első fél év tevékenységére terjedt ki. Intenzív betakarítás, lassú terményátvétel A népi ellenőrök megállapították. hófey a mezőgazda- sági nagyüzemek fejlődő agrotechnikája, műszaki felkészültsége évről évre magasabb terméshozamot eredményez. A megnövekedett terméshozamok a betakarítás intenzitásának fokozására kényszerítették a gazdaságokat, a meglevő modem gépekkel sokkal több gabonát múltban kezdték meg Ják- íalván, a feketevölgyi hagy szénterület légaknájának építését, s előreláthatólag még ebben az évben, sor kerül Tardonán két lejtős akna megnyitásának elkezdésére. Ugyancsak ez évben Miskolcon, a SZOT épülete közelében is találkozunk majd a borsodi aknamélyítőkkel: decemberben közműalagút építését kezdik meg a főútvonal alatt. S hogy a kissé látványosabb munkált közül is említsünk: a későbbiekben a minden bizonnyal nagy népszerűségnek örvendő aggteleki barlang- vasú tat is ők fogják megépíteni. Bányaiatok, *52: utak. föld alatti tárolók sokasága készült el a vállalat jubileumára. Az aknamélyitók most Kazincbarcika várossá nyilvánításának 20 éves évfordulójára készülnek. Itthoni brigádjaik: a Szeles-aknai, Béke, az Erzsébet-bá- nyaí Törekvés és a körzeti telephely. Kék acél brigádjának tagjai a társadalmi munkában is kitesznek magukért. A barcikai ifjúsági park építésénél 300, a bérén- tei játszótér készítésénél 450 órát teljesítettek. A város jubileumára összesen 1600 óra társadalmi munka elvégzésére tettek ígéretet, (nagy) tudnak betakarítani naponta, mint korábban. Így bizonyos feszültség alakult ki a terménybetakarítás és a terményátvétel között: a Gabona felvásárló és Feldolgozó Vállalat átvevő telepei nincsenek kellő módon felkészülve a termény fogadására. Az átvétel lassú, a gabonaszállító járműveknek az idei aratáskor is több órát kellett várakozniuk az átvevőhelyeken. Persze a sorban állások időnként a gazdasá- gok hibájából adódtak, mert azok nem tartották be a szállítási ütemtervet. Országos gond a zárt raktárkapacitás hiánya: sajnos az elmúlt három év alatt megyénkben sem bővült a zárt raktárak befogadóképessége. A rossz raktározási lehetőségek miatt jelentős mennyiségű gabonát kell évről évre leértékelni, illetve megsemmisíteni. Erre egy adat: 1973 első félévében 1 millió 40 ezer forint volt a veszteség. Előfordul sajnos, olyan eset is, hogy a kár emberi felelőtlenségből adódik. A mezőcsáti telepen például két évvel ezelőtt 238 mázsa termény romlott meg, mert beázott a raktár és mert nem megfelelően kezelték a szemet, Ilyen esetekben a telepvezetőt vonják felelősségre. A lakarmánykeverés niinősé«i hibái r Ha visszaemlékezünk, az idei aratáskor is óriási gondokat okozott a szárítási kapacitás hiánya. A NEB-vizs- gálat is megállapítja: „A vállalat nem foglalkozott e kérdés súlyának megfelelően azzal, hogy szárítógépei az igények szerint üzemeljenek.’’ Reméljük, az erélyes bírálat jó hatással lesz a következő évek munkaszervezésére. A vizsgálat kiterjedt a takarmánykeverő üzemek munkájának elemzésére is. A népi ellenőrök megállapították, hogy a keverőüzemek termelőkapacitása sem változott az utóbbi három év során, állapotuk és állaguk nem tart lépést a fejlett technológiával üzemelő állattenyésztő telepekkel. Az encsi takarmánykeverő üzem raktára erősen nedves, nehezen lehet megóvni a tárolt anyagok minőségét. A mezőkövesdi üzem készáru-raktára olyan kicsi, hogy még egy műszak késztermékét sem lehet benne elhelyezni. Az üzem energiaellátása sem zavartalan, a dolgozók egészsége veszélyeztetett. A mezőcsáti üzemben készült báránytáp minőségét a magas penész-szám miatt kifogásolja a szakvizsgálat. Az üzem dolgát tovább nehezíti az, hogy az importból származó alapanyagokat nem a felhasználási ütemnek megfelelően kapják; időnként 10—12 vagon áru is befut, aminek a minőségét a raktárkapacitás hiánya miatt nehezen lehet megóvni. Mindebből azt a következtetést vonták le a népi ellenőrök, hogy a borsodi takarmánykeverő üzemek műszaki színvonala — ebből adódóan — gyártmányuk minősége elmarad az országos átlag mögött. Mii mulat a premix-gazdálkodás? A NEB ismét feltárta a premix-gazdálkodás hiányosságait is. Mindenképp a laza gyártási fegyelmet bizonyítja, hogy például az 1971. évi többletérték az éves premix-forgalom 2 százalékát, az 1972. évben kimutatott többlet forintérték az éves forgalom 3 százalékát képezi. A vállalat vezetőinek sürgősen intézkedniük kell, hogy megszilárduljon a technológiai fegyelem, hogy az eltérésekkel ne károsítsák meg a felhasználó mezőgazdasági üzemeket. Nagyobb gondot kell fordítaniuk arra is, hogy a megye háztáji állatállományának se kelljen nélkülöznie a premixeket. A megyei NEB a vizsgálat tapasztalataiból javaslatokat állított össze. A raktárkapacitás, a száritókapacitás — központi keretekből való — bővítését szorgalmazzák a népi ellenőrök. A megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak a meglevő tárolási kapacitás jobb kihasználására. a felvásárlás pontosabb előkészítésére, a premixek, koncentrátumok fokozottabb ellenőrzésére, a belső ellenőrzés javítására tettek többek között javaslatokat. A termelőszövetkezetek területi szövetségeinek azt javasolják, hogy a termények átadásánál szakképzett dolgozókat alkalmazzanak és szorgalmazzák a házi vizsgálatokat. Csak ily módon tudják kontrollálni n gabonafelvásárló vállalat által megállapított eredményeket. * A Borsod megyei Néoi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat tapasztalatait segítő szándékkal hozta a vállalat tudomására. Reméljük. a NEB-nek ez a munkája eredményes lesz, a megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat korrigálja a hibákat.
