Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-31 / 255. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. október 31., szerda KuntErnő képei Ózdon Balatoni nádvágók Kunt Ernő tusrajza Kunt Ernő Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész 1945- töl 1960-ig élt Ózdon. A fel- szabadulás után a messzi Sopronból jött a borsodi kohászvárosba, ahol tizenöt éven át tanította a gimnazista ózdi fiatalokat rajzra, művészettörténetre, ábrázoló geometriára. Egykori tanítványai ma a legkülönbözőbb funkciókat töltik be, köztük nem egy magas, vezető állást. Ugyanakkor ez a másfél évtized Kuninak is a művésszé érés Időszaka volt. A művész, mint ismeretes, 19G0 ősze óta Miskolcon él és alkot, s most az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központban három termet megtöltő kiállítási anyaggal tért vissza abba a városba, ahol nagyon kedves emlékű éveket töltött, A KIÁLLÍTÁS katalógusának bevezetőjében egyfajta önvallomás olvasható Kunt Ernőtől. Erről beszélgettünk miskolci műtermében a kiállítás előkészítése közben. — Sok év után térek visz- sza arra a vidékre, ahol felkészültem, ahol festő lettem. A felszabadulás után u) életre támadt bányák, kohók közölt a gimnázium megteremtésével telt ottani első időszakom. Azóta persze Ózd is nagyon megváltozott. És bizonyára nagyon megváltoztam én is. Nagyon szembetűnik ez a változás, ha az ózdi időszakomban készült képeimet tekintjük. Ezekből jó néhány látható a tárlaton. Utam azóta olyan festészethez vitt, ami nem kötődik a tárgyias valósághoz, munkám az átéli valóság visszfénye. Ózdi időszakom kezdetén a tájban éltem, ma az élmény pillanatában formálódik bennem felejthetetlenné a lábamig gyűrűző tengeri hullámverés, vagy a spanyol táj pipacslátványa. Miközben válogattam az ózdi tárlatra munkáimat, számvetést végeztem. Szeretném, ha a bemutatott anyag a látogatót is erre serkentené. Nagyon sok kedves régi barátomnak, régi diákoknak, egykori tanítványaimnak is tartoztam már Ózdon ezzel a kiállítással. Impozáns, megragadó Kunt Ernő gyűjteményes anyaga. Legszembetűnőbb — méreteinél fogva is — az ősz című kísérleti munkája. Csaknem 8 négyzetméter nagyságú papírragasztás nagyméretű színfoltokból, őszi diószedést ábrázol. Ez a munkája szerepelt a korábbi miskolci gyűjteményes tárlatán is. Ugyancsak nagyméretű festmény az 1964-ből való; az akkoriban nálunk járt afrikai népi együttes vendégszereplése ihlette. A beszélgetésben említett változásokat valóban jól érzékeltetik a régebbi, ózdi születésű, vagy ihletésű munkák. A két lányportré, a Tanyai ősz, amely a nagyon kedves Vanyics-tanyát ábrázolja, az ózdi dombvidék, a bánrévei rét, egy ózdi gimnazista portréja, a különböző grafikai munkák, az 1957-es Borostás önarckép, a vadnai vasúti híd, az akikor még pi- curka falusi település, Bolyok látképe, egy tollrajz a kohóról, néhány ebben a korban született, de más tájakat ábrázoló kép — a sárospataki alkotóház, a zsenyei telep nyári reggele, a hévízi tavirózsák — és a fametsző korszak kezdetéből az ózdi tájak sorozata, vagy a Sopront idéző Gótika mind- mind egy korábbi kísérletező korszakot idéz. Valóban azokat, amikor a művész még elsősorban a tájban élt. Azóta megtett útját, vagyis munkásságát ismerve, érdekes látni ezt az ózdi korszakot idéző gyűjteményt, amely nagyon markánsan jelzi a pálya ívének kezdetét. A gyűjteményes kiállításon az Özdhoz való vonzódás mellett természetesen jelen van a művész mai munkásságának felmutatása, az a korszak, amikor nem a tárgyias valósághoz kötődik, hanem az átélt valóságot tükröztetl. Különböző hazai és külföldi útjait idézi az itt látható Köves Adria-part, a Madridi fák, a különböző dél-francia tájak, a marseille-i Regatta klub, a dél-francia Hálófonók, a Lovas spanyol tájban, a Macedón gyermekek, vagy a Kecskék, a különböző dél-francia portréik, és néhány hazai tájkép a Balaton vidékéről. Ezek a munkák, csakúgy mint a későbbi években való csendéletek, vagy a Gesztenyefák alatt című, nagyméretű fametszet, vagy egy fafaragás, már egy másfajta Kunt Ernőt idéznek. A maga meditativ lényén átszűrt valóság tükröződik a nagyméretű színfoltokban, lendületes vonalakban; csupa lényegretörés, az aprólékos részletek elhanyagolása, a valóság leglényegesebb vonásainak láttatása, kiemelése. A maga lényén átszűrt megfogalmazása jellemzik ezeket a munkákat, illetve azt a művészt, akit napjainkban beérett alkotóként ismerünk. Bár Kunt Ernő nagyon szereti és igen gyakran műveli a fametszést, ezzel a tárlaton alig találkozunk, viszont egy másik szerelme, a rajz jelen van. A rajz kötődik az örömhöz, a látványhoz, a tárgyi valósághoz. S ennek jegyében születtek külön termet megtöltő nagyméretű tusrajzai, részben hazai tájak, részben külföldi utak emlékeinek kemény, fekete vonalakban fogalmazott ki- vetülései. Három ilyen rajzzal Van Gogh emlékének ál- J doz, felkeresve és újra megjelenítve azokat a helyeket, j ahol a halhatatlan mesteréit j és alkotott. KUNT ERNŐ csaknem más- j fél évtizede már, hogy elköl- j főzött Özdról. Munkáiban most egy időre, egy gyűjteményes tárlattal visszatért. Mondhatnánk, hazatért. * A gyűjteményes kiállítást tegnap, délután 5 órakor nagy érdeklődés mellett, Juhász György, az MSZMP Ózd városi Bizottságának első titkára nyitotta meg, majd a művész tárlatvezetést tartott. Benedek Miklós A szovjet film ünnepe Mint minden esztendőben, az idén is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának időszakában ünnepeljük a szovjet filmet. Az idei ünnepségsorozat november 5-től 15-ig tart Számos korábbi, nagy sikerű szovjet filmet újítanak fel a mozik ebben az időszakban. ugyanakkor három új rím bemutatására is sor kerül. Az új filmek a következők: Csendesek a hajnalok. Várunk, fiú! A vörös tulipánok völgye. Miskolcon a szovjet film ünnepének nyitását november 5-én, hétfőn este hat órai kezdettel rendezik meg a Kossuth moziban. Ünnepi beszédet Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára mond. Utána a Csendesek a hajnalok című filmet vetítik. a Szakköri foglalkozás könyvtárban A sajószentpéteri 3. számú Általános Iskola Irodalmi szakköre több esetben tartotta összejövetelét a nagyközségi könyvtárban. Legutóbbi foglalkozásukon Lévay József életével ismerkedtek. A költő a nagyközség szülötte, ott is nyugszik a temetőben, a könyvtár is az ő nevét viseli. Az irodalmi szakkör tagjai felkeresték Lévay szülőházát és sírját is. Emberközpo n túbb tervezést! , A közművelődés előtt álló legfőbb elvi és gyakorlati feladatokról, tennivalókról volt szó a közelmúltban a mezőcsáti járásban azon a tanácskozáson. amelyen a járás állami vezetői, a községi tanácsok, a termelőszövetkezetek elnökei, a pártszervezetok titkárai, a gazdasági élet vezetői és végül, de nem utolsósorban, a művelődési intézmények igazgatói vettek részt. Az egész napos tanácskozáson azt mérték fel, hogy a járásban miként hajtották végre a járási pártbizottság korábbi művelődéspolitikai határozatait, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának oktatáspolitikai határozatait. Az elsődleges hangsúly azonban a járás közművelődési helyzetén volt: a számadás és számvetés azért történt — s ezért vonták be a tanácskozásba a gazdasági szervek és egységek felelős vezetőit is —, hogy reális kép alapján kerüljön majd sor a jövő évi közművelődési tervek elkészítésére. Ügy is mondhatnánk, hogy egy megelőző tanácskozásról volt szó, amely azonban semmiképp sem tekinthető egynek a szokásos tanácskozások sorában. Hasonló eszmecserékre a közeljövőben a megye más járásaiban is sor kerül majd, s megtartásuk különösen indokolt most, amikor az MSZMP Központi Bizottsága is vizsgálja közművelődésünk helyzetét. Hiszen járási szinten összegződnek így az eredmények és gondok, s a kapott reális helyzetkép alaipján konkrétabb, a legfőbb tennivalókhoz szabott munkaterveket készíthetnek a következő esztendőre. Mivel pedig közösen munkálják ki a közművelődés előtt álló legfőbb feladatokat, a járási szinten továbblépés elsősorban fontos tennivalóit, egyszersmind azt is megszabhatják, hogy kinek-kinek mit kell tennie ezért az előbbre lépésért. Hiszen bár a cél közös, más feladat hárul 'a tanácsokra és a pártszervezetekre, más a gazdasági vezetőkre és a művelődési intézményekre. De az is világos, hogy bár a feladatok mások, csak akkor érhetünk el valóban eredményeket, ha ki-ki „leteszi az asztalra” a maga részét. S ebben a közös tevékenységben — ezt tükrözte a mezőcsáti járási tanácskozásra meghívottak összetétele — nem kis feladat a gazdasági vezetőké. Nemcsak ebben a járásban, ahol a termelőszövetkezeti tagok és dolgozók kulturáló- dásának feltételeit kell a lehetőségekhez képest maximálisan biztosítani, hanem azokban is, ahol más a gazdasági élet felépítése, az ipar és mezőgazdaság aránya. Hiszen mindenütt lényeges eleme a közművelődésnek — legalábbis annak kell lennie —, hogy ember- központú legyen; azaz: vegye figyelembe, hogy kikkel akarják valóra váltani a terveket. A művelődési intézmény köré „csoportosuló” közösség, falu- vagy városközösség reális igényeivel számoljon. S ebbe természetszerűleg benne foglaltatik az is, hogy a környezetében levő gazdasági egység — termelőszövetkezet, üzem — igényeit is figyelembe vegye. De ehhez a figyelembe vételhez feltétel az, hogy egyáltalán legyenek ilyen igények: a gazdasági vezetés tervezze dolgozóinak önművelődését, művelődését és továbbképzését. Annak ellenére ugyanis, hogy a közművelődés egyik lényeges eleme a termelési propaganda, a termelési kultúra segítése, még mindig nem foglalja el az őt megillető részt a közművelődésben e tevékenység. A mezőcsáti járásban például az elmúlt évben 315 társadalom- tudományi jellegű ismeret- terjesztő előadás mellett mindössze 196 természettudományos jellegű előadást tartottak, s ez, a járás sajátosságait • tekintve nem elégséges. Különösen akkor nem, ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy egy tipikusan mezőgazdasági járásban egyetlenegy mezőgazdasági jellegű szakkör sem működött. Pedig életkortól függetlenül, az lenne az ideális, ha mindenki értené: mit miért csinálnak például a termelőszövetkezetben. Bár ennél sokkal bonyolultabb egy járás közművelődési élete, az előbb említett igény jelzi azt. amit ez a tanácskozás, s úgy véljük, a többiek is, az egyik leglényegesebb szempontnak jelöltek meg: a közművelődési terveket mindig hozzá kell igazítani a kis- és nagyközösség reális igényeihez és lehetőségeihez, a valós gondokhoz és problémákhoz. S amikor már a tényleges tervezés időszaka következik, ennek figyelembevételével kell elgondolkodni azon, hogy milyen programokat alakítsanak ki. A „sikernek” azonban van egy másik feltétele: az igényeket nemcsak föl kell kelteni, hanem állandóan ébren is kell tartani. Akár úgy is, hogy a gazdasági vezetők követelményként szabják meg dolgozóik folytonos művelődését. Csutorás Annamária Komáromy József emlékezete N em jelenhetnek meg többé e lap hasábjain Borsod és Miskolc történetének újabb fejezeteit bemutató sorozatok ezzel az aláírással: Komáromy József. A nyugalmazott megyei múzeum- igazgató néhány napja Budapesten, 72 éves korában elhunyt. Nem volt tősgyökeres miskolci, hiszen Jászberény (szülőföldje), Budapest és Kecskemét után került 1954-ben Miskolcra, de a legnemesebb lokálpatriotizmus hatotta át tevékenységét — múzeumigazgatóként — a borsodi közművelődési éleben — s miskolci tanácstagként — a közéletben. Sokirányú munkája a megyei múzeumi hálózat megszervezésében csúcsosodott ki. 1954- ben kis létszámú kutatógárdával vette át a Herman Ottó Múzeum irányítását. Az évek során fokozatosan szerzett anyagi és személyi bázist, s töltötte fel régészekkel, történészekkel és néprajzkutatókkal az intézményt. 1963-ban sok előmunkálat után egy átépített épületben hozta létre munkatársaival a múzeum kiváló állandó kiállítását. Igazgatása alatt szerveződött a lillafüredi, tokaji, szerencsi, keleméri, lic- jőkerosztúri és szendrői helytörténeti múzeum és kiállítóhely. Nagy őrömmel vette ki részét az ismeretterjesztő munkából. Előadásaiban, az Észak- Magyarországban és Déli Hírlapban megjelent történeti cikksorozataiban, s múzeumaink számtalan kiállításában a nagy- közönséggel való, élő kapcsolatteremtés és -tartás szándéka vezette. Tudományos munkája leginkább várostörténet! témákhoz kötődött. Publikált Borsodból sok más mellett régészeti dolgozatokat (pl. a sötétkapui és a diósgyőri ásatások eredményeit), településtörténeti, ke- reskedelcmtörténcti cikkeket, miskolci nyomdatörténeti feldolgozásokat, de írt a miskolci Vörös őrségről és múzeumunk névadójáról, Herman Ottóról is. N agy érdeme, hogy létrehozta és szerkesztette a miskolci múzeum kiadványsorozatait : a tudományos közléseket tartalmazó évkönyveket, az ismeretterjesztő célú közleményeket, önálló néprajzi kiadványokat, Múzeumi Füzeteket. Szerkesztői asztaláról csak borsodi munkája idején több mint negyven kötet és füzet került könyvtárak polcaira, érdeklődők, kutatók kezébe. Nagy „szerelme’» a nyomda, 111. a nyomdai munka volt, amelytől élete utolsó napjaiig sem tudott megválni. Pátriánk nagy lokálpatriótát, kulturális szervezőt, tudományos kutatót veszített el benne. Emlékét kegyelettel őrizzük. Bodó Sándor JÓ ÁLLAPOTBAN LEVŐ A Közmű, és Mélyépítő Vállalat 1 tonnás f&iwesz leninvárosi kiemelt munkahelyre tehergépkocsit keresünk ácsokat, kőműveseket, hegesztőket minőségi munkára, továbbá lakatosokat, kubikosokat és segédmunkásokat ! Jelentkezni lehet: megvételre Leninváros, Gyártelep, irodaház. FELVESZÜNK MÉG AJÁNLATOKAT mélyfúró és cölöpalapozó építésvezetőségeinkre segédmunkásokat betanított munkára; KÉRJÜK: továbbá ácsokat, kőműveseket, lakatosokat, hegesztőket víz- és fűtésszerelőket, kubikosokat Miskolci Vasipari és segédmunkásokat Szövetkezet. budapesti és vidéki munkahelyekre. Partizán u. 7. sz. alá Jelentkezni lehet: SEREG ISTVÁN ügyintézőhöz leadni. Budapest VIL, Wesselényi u. 4.
