Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

1973. október 2., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szakosítás és munkamegosztás a TVK és a zwikaui műgyanta- és festékgyár kapcsolata A TISZAI Vegyikombinát lakkfesték- és műgyantagyá­ra öt évvel ezelőtt, 1968. őszén vette fel a kapcsolatot az NDK-beli zwikaui mű­gyanta- és festékgyárral. En­nek során a két. gyár vezetői és szakemberei különböző kutatási témákban együttmű­ködési szerződést kötöttek, amelynek értelmében — a két fél által egyeztetett terv szerint — kutatási-fejleszté­si kooperáció jött létre a magyar és a német festék- és műgyantaüzem , között. A szakemberek megállapodtak abban is, hogy a kutatások eredményét térítésmentesen egymás rendelkezésére bo­csátják. A szerződéskötés el­sőrendű céljaként a szakosí­tásból és a munkamegosztás­ból származó előnyök kiak­názását jelölték meg. Min­denekelőtt azokon a terüle­teken folytatják a fejlesztést, amelyek adottságaiknak és a szerződést aláíró felek igé­nyeinek. leginkább megfelel­nek. Milyen eredményeket ho­zott az eltelt időszakban a két gyár együttműködése? Doktor Károly, a TVK lakk­festék- és m ügy an tagy árának vezetője erről a következőket mondta: — A német testvérgyár ez ideig a sáfrányolajos, leve­gőn száradó alkidgyantákat dolgozott ki, míg a TVK az olcsón beszerezhető, hazai napraforgó-zsírsav bázison fejlesztett ki alkid-műgyan- tát. A zwikaui gyár jelenleg olyan, levegőn száradó al­kidgyanták fejlesztésén dol­gozik, amelyek a hagyomá­nyos alkidoknál alacsonyabb viszkozitással rendelkeznek. Ilyen irányú kívánságunkat a világpiacon újabban felme­rülő és hozzánk beérkező igé­nyek alapján fogalmaztuk meg. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a kutatási eredmények felhasználásával _ amely a közeljövőben vár-' — tovább bővíthetjük műgyanta eXP°rt-választé­kunkat. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy ellenté­telként a TVK-ban szilikon­gyantával módosított alkido- kat fejlesztettünk ki. ame­lyek a hagyományos alkidok- hoz képest fokozott hőálló­sággal rendelkeznek, ezenkí­vül ellenállnak az időjárási viszontagságoknak is. — A szerződés értelmében mind a két gvárban vizsgá­latokat folytattunk az alkid- gyanták molekulasúlyának meghatározása céljából. En­nek ismerete a műgyanta fel­használásának szempontjából fontos. — Milyen időközönként ér­tékelik a két gyárban 'folyó kutatási tevékenységet? — kérdeztük a gyárvezetőt. — Évenként egy alkalom­mal tartunk konzultációt, ahol felmérjük a megtett utat és megállapodunk a to­vábbi tervekben. Legutóbb, szeptember második felében találkoztunk a német kolle­gákkal, akik ebből a célból több napon át tartózkodtak a Tiszai Vegyikombinátban, illetve Leninvárosban. — A TÁRGYALÁSOK al­kalmával mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy elégedett az együttműködés eredmé­nyével, amit igyekszünk a termelésben, is hasznosítani, így például a zwikaui mű­gyanta- és festékgyár képvi­selői bejelentették, hogy a TVK-ban kidolgozott: stirolo- zott alkidgyanták üzemszerű gyártását 1974-ben meg akarják kezdeni. A konzultá­ciókon megállapodtunk abban is, hogy jövőre milyen fej­lesztési-kutatási tevékenysé­get folytatunk. E szérint az 1974. évi fejlesztési munka középpontjában a gyorsan száradó alkidgyanták, illetve a világszerte elterjedőben le­vő, modern „coil coating” (le- meztekercs lakkozás) eljárás­hoz szükséges műgyanták ki­dolgozása szerepel — mon- | dotta Doktor Károly gyárve- j zető. I,. i,. ! Termelőszövetkezet a nőkért ♦ Dicsérik a gépet ♦ Elégedettek az asszonyok ♦ Télen is van munka Változnak az idők Régen látott esőt a köves- di határ. Magasra veri a port a burgonyakombájn, melynek zajától alig-alig ér­teni az elnök szavát. — Ügyes masina ez — mutat a gép felé. És az ember valóban cso­dálja, hogy a forgó vaslapok az ágyas alá vágnak, futó­szalagra rakva a kiemelt burgonyát. Fenn a gépen hat asszony segíti a kombájn munkáját, válogatva a rögö­ket a szalagra zuhogó ter­mes közül. A mezsgye szé­lén jól esik egy kis pihenő egy-egy forduló után. — No. asszonyok csak jobb ez, mint: kézzel félszedeget­ni — szó! oda az elnök. — Össze sem lehet hason­lítani, most már nem sajog a derekunk — mondják és kórusban dicsérik a gépet. • — Az elmúlt években so­kat segített vezetőségünk az asszonyok munkáján az iro­dán is — mondja Bán An- talné. a nőbizottság titkára. — Ha panaszkodtak, hogy nekiéz ez vagy az a munka, és javasolták, hogy jó volna egy gép, hacsak módjában áLtt a tsz-nek, hogy megvá­sárolja, a vezetőség azonnal megszavazta. Így került az Üj Élet Tsz-be a két burgo­nyakombájn is. Vagy aVol- ga-fejőgép. ami a lejönöket mentesíti a nehéz munkától. Az asszonyok kérésére gépe­sítették a kukoricaszedést is. — Sok a gyermekes asz- szony. — Nekünk bölcsődei, óvo­dai elhelyezési gondjaink nincsenek. A nagycsaládoso­kat is segítjük. Egy hétgyer- , mekes családnak a hetedik i gyermek születésekor rend-1 kívüli segélyt adtunk. Ezen- j kívül a rászorulóknak évi j rendszeres szociális segélyt adunk. Az asszonyok elége­dettek, érzik a vezetőség jó­indulatát és segitökészségét Ezt társadalmi munkával igyekeznek meghálálni. Fu­tókat hímeznek az irodába, a határban egy házat alkal­mi ebédlőnek rendeztek be. — Egyenjogúság? — Talán itt abban mutat­kozik meg, hogy a téli hó­napokban, amikor kevesebb a munka, a nők is ugyan­olyan szívesen járnak a po­litikai továbbképzésekre, mint a férfiak, sőt még szí­vesebben. Ma már mi is po­litizálunk. De tartjuk az ..egyenlő munkáért, egyenlő bért.” elvet is. Nem teszünk különbséget férfi és női dol­gozó között. • — A fcélí időszak anyagi­lag nem jelent-e kiesést? — Az állattenyésztés télen te megköveteli a munkát. Viszont, a növénytermesztés, ahol csak tavasztól őszig akad dolog téli szünetet ad az asszonyoknak. Ilyenkor vagy más munkára tesszük őket, vagy eleget teszünk an­nak a kérésüknek, hogy eb­ben a munkaszüneti időben bedolgozhassanak a Matyó Háziipari Szövetkezetnél. Mert a kövesdi lányok, asz- szonyok nemcsak a föld, de a tű, meg a cérna nyelvén is jól értenek. (Albert) Cserépváralja. Ez a Bor­sod megyei kisközség a me­zőkövesdi járásban, az úgy­nevezett Mélyvölgyben hú­zódik meg. alig több múlt ezer lakosával. Az egykori kastély udvarán át jutunk a várhely csúcsára, ahol fe­nyőfákkal koszorúzottan he­vernek Csei'épvár romjai. Pompás kilátás nyílik innen a déli Bükk, a Kácsi bérc, az Odor-hegy, a Várhegy és Nagyegyed hegylán cola tára, melyet középen a Hórvölgy hasít ketté. És a krónikás — Tóth András üzemegység­vezető — szavai nyomán megelevenedik a százados történelem. — A vár az ősnomád kor­ból származik — meséli, — amikor a Bükk alsó kiága­zásain földvárak emelkedtek, magasabb pontjain pedig po- gányvárak alakultak a völ­gyele védelmére. A közép­korban Endre bán fia. István nádor lovagvárrá alakította. A XV. században a Rozgo- nyiaké. majd a Báthoryaké f lett. A török kiűzése után . Cserépvár az uradalommal kezdve évről évre szemláto­mást gyarapodtak. — Még az egyesülés évé­ben betelepítettünk 304 hoki földet szőlővel. 84 holdat őszibarackkal, 20 holdat mo­gyoróval, ugyancsak 20 hói­dat dióval. 30 hóidat pedig málnával — mondja Tóth András üzemegység-vezető. — Ezzel egyszeriben meg­szűnt a munkanélküliség, s egész éven át biztosítani tud­juk a munkát dolgozóinknak. Állunk a Várhegy csú­csán, s ameddig a szem ellát, mindenütt szóló-tenger bo­rítja a hegyek oldalát. Lenn a völgyben emberek, gépek dolgoznak, átalakítják a ter­mészetet. £ saját igényeiknek megfelelően. V — Jelenleg áöe*rn rétéi»*­portos és saját erőből mint­egy 20 millió forintos beru­házást valósítunk meg —tá­jékoztat az üzemegység-ve­zető. — Még ebben az év­ben megépítünk — kb. 7— 8 millió forintos költséggel — két és fél kilométeres út­szakaszt, Jövőre rendbe hoz­Szüreli előkészületek a cserép váraljai tsz-nél Látni a napot felkelni és lenyugodni Ongán, a Petőfi Termelőszövetkezetben három fintal szakember dogozik. Nemrégiben végezték el a put- noki Mezögaldtsági Főiskolát, most ismerkednek a gyakorlattal. Olyan üzemben vették át a termelés irá­nyítását. amelynek meglehetősen szegényes a géppark­ja és régiek fi épületei. .4 beilleszkedés nehézségéről, a mindennapok oondjairól vallanak. Bódis Gyula főál'attenyész- tó: Két éve vagíoli itt. A legnehezebb volt >r‘ efnberek becsiilé.sét megszed211 >• Ami­kor idejöttem, méí °>yan rá- fizetéses állatokat futottak, mint a sertés és * -1“11. Mi­kor fölszámoltuk so­kan azt mondták h°sT' ez egy elhamarkodó“ dolog, volt, jobban meg FleU vol­na gondolni. Ma tTlai’ az eredményét látva. veismerik, hogy nekem volt 1§azam. Nvereségcssé tetUÍ Í12^ ál­lattenyésztést. Rat*!.,.“1}1' a h ússzar vasm arh a íbaUitasá - ra a háztájiból ' a®árolt bikákat hizlaljuk ~ és így gazdaságos lett‘J2 ága­zat. Tehenészetünk61'* saj­nos, még nagyon f'e.nSe az átlaga. De az idén P6 az is jobb lesz, ha a téli'ü.’ármá­nyukat fel tudjuk »“Oltani. Ugye. milyen szépei' . rn’i- tat az állatokra. — leszállítjuk őket azs ^for­galminak. .. A földön szétteríti1 Pony­ván katonás rendű1 sora­koznak a szerszámok; fent a traktoron ketten hajolnak a motor fölé. — Rengeteg bajunk van a lánctalpassal — panaszkodik Cserhalmi Ferenc gépcsoport­vezető. — Amikor a tsz meg­vette ezt a gépet, már leg­alább 10 leszolgált év volt mögötte. Azóta szinte min­den alkatrészt kicseréltünk benne. Nehéz helyzetben va­gyunk. Ugyanis a műhelyünk szerszámgépekkel gyengén van felszerelve és a főjavítá­sokat csak kínlódva tudjuk elvégezni. Raktárunkban sincs elegendő pótalkatrész. Az idénymunkáknál bizony sokat kell talpalnunk, hogy az elkopott, eltört szerkeze­tet valahol beszerezzük. Idén gazdaságilag nagyon jó évet zárunk. Lesz pénzünk, és re­mélem, hogy ezeket a hiá­nyosságokat felszámoljuk. Most ezt kell összerakni — csap tenyerével dühösen a gépre — az ötödik napja áll, és szégyellem magam, hogy még nem tudtam megjaví­tani. Kurdics István mosolyogva \hallgatta nyakig olajos tár­sát. Majd halkan, hogy ismét a motor fölé hajló barátja ne hallja, így 6zúlt: — Nagyon mérges. Már két napja szidják, hogy nincs kész a gép, de hát öreg „jó­szág” ez már. Megcsinálják, és két nap múlva ismét le­áll. Viszont így is elkészül­tünk az őszi szántás 80 szá­zalékával. A héten már mű­trágyázunk; az Ongai Állami Gazdaság folyékony ammó­niát injektál a táblákba, és megérkeztek a szilárd műtrá­gya-szállítmányok is. Ha megjön az eső, befejezzük a talajelőkészítést, és elkezdőd­het a vetés. Az idén belép­tünk a CPS zárt technoló­giájú kukorica-rendszerbe. Annyi munkánk lesz, hogy nem győzöm számolni. Kevés az erő- és munkagépünk, ezen úgy próbálunk segíteni, hogy más termelő üzemektől bér­be vesszük azt, ami szüksé­ges. A héten még ezt is el kell intézni. — Mi szép van a szak­mánkban? — Csodálkoztak p kérdésen, összenéztek, máj' így feleltek; egy tanárun' azt mondta, ha látjuk hai nalban a napot felkelni é e6te lenyugodni. A munkábar eltöltött órák szinte elrepül­nek; Kármán István 1 FiatÉk a szöyefaleÉo Hogyan halad ifjúságpoliti­kai határoltatok végrehajtása, ni ily ©u a fiatalok helyzete a fo­gyasztási szövetkezetekben? A kérdésre a SZÖVOSZ a közel­múltban készült felmérésével ke­reste a választ. A fogyasztása szövetkezetek 1,6 milliós tagsá­gának mintegy 14 százaléka 30 éven aluli, tehát körülbelül 225 ezren KISZ-korú fiatalok. A SZÖVOSZ vezetői nagy gond­dal, szeretettel foglalkoznak a fiatalok ügyeivel. Az idén az elnökség is megtárgyalta az if­júságpolitikai munka továbbfej­lesztésének feladatait, s ezzel kapcsolatban ajánlás,sál fordult a szövetkezetek vezető testületéi­hez. Ebben egyebek között nagy hangsúlyt kapott a fiatalok kép­zése, s az, hogy a KiSZ-korúak megismerhessék a mozgalom helyzetét, időszerű problémáit, a rájuk vonatkozó jogszabályo­kat, rendeleteket. irányelveket. Elemezték az ifjúsági lakás- fenntartó szövetkezetek helyze­tét is. A KISZ KB és a SZÖ­VOSZ tízezer ifjúsági szövetke­zeti lakás felépítésére kötött megállapodást. A SZÖVOSZ el­nöksége felhívta rá a figyelmet, hogy különösen az újonnan ala­kuló lakásszövetkezetek töreked­jenek ifjúmunkás és fiatal há­zas alapítók bevonására. Érde­kes, újjáéledő formája a mozga­lomnak, a* iskolaszövetkezet. Az ötvenes évek végén már voltak Ilyenek, de jórészt — helyzetük tisztázatlansága miatt — nem adlak továbbfejlődni, s felosz­lottak. Ma már ismét sok ilyen szövetkezet tevékenykedik, a ré­gebbinél jóval kedvezőbb felté­telek mellett. Útépítési munkák a tsz-nél együtt báró L. HuiTlier tá­bornoknak, az edelényi feje­delmi kastély felépítőjének tulajdona volt, ezt követően pedis 1830-tól Kóburg her­ceg hitbizományi birtoka. A kopár, szikes dombokon silányra nőttek a vélemé­nyek. Ezért többen elköltöz­tek a faluból, vagy a gyá­rakba és a bányákba keres­tek munkalehetőséget. Még ma is sok a bejáró mun­kás. De aki a földet szereti, az nem szívesen válik meg tőle. S szerencsére. Cserép- váralján is akadnak ilyenek. Hogy jobban boldoguljanak. 1939-ben termelőszövetkezet­be tömörültek. Ám így sem jutottak sokra. A megye leg­szegényebb tsz-eként tartot­ták őket nyilván. Míg aztán 1968-ban egyesültek a szent- istváni VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet teli Ett ől zuk az utat egészen a vár- pincéig, ahol több mint 8 millió forintos költséggel szőlőfeldolgozó üzemet épí­tünk. Ennek keretében ki­tisztítjuk a vár kútját, amelynek érdekessége, hogy átmérője kettő, míg a mély­sége vízzel együtt 90 méter. Jelentős összeget, fordítunk szociális létesítmények meg­valósítására is. Az asszo­nyoknak például építünk egy pihenőházat. Változnak az idők. Talpra állt a falu az előrelátó, okos tervezés, a szorgalmas, gon­dos munka, az erők össze­fogása révén. Török Alfréd Fotó: Sólymos I»

Next

/
Oldalképek
Tartalom