Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-26 / 251. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. október 26,, péntek Vati képei között a Képcsarnokban Vati József festőművész csaknem két évtizede, 1955. óta él Miskolcon. Azóta ismerem. Nyomon követhettem munkásságát. Miskolcon lett Derkovíts-ösztöndíjas, majd később Munkácsy-díjas művész, itt lett a főiskolát nemrég elhagyó fiatalból érett, országos rangú alkotóvá. Korábban nagy aktivitással vett részt Miskolc képzőművészeti közéletében, hosszabb ideig a területi képzőművész szervezet titkára volt. Az utóbbi években kevesebbet hallani róla, munkái is ritkábban láthatók a szűkebb pátriában, de egyéb helyeken való sikeres szerepléseiről büszkén értesülünk. A közélettől annak idején egész" ségének megromlása miatt vonult vissza. Miskolcon tizenegy évvel ezelőtt jelentkezett önálló kiállítással. Az új Művészeti Kislexikon azt írja róla: „.. .Domanovszky Endre hatását mutató figurális kompozíciókat, murális műveket ké~ szít...” Két nagyobb murális alkotását akármikor láthatjuk Miskolcon: freskója a városi pártbizottság tanácstermét, pannója a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház előcsarnokát díszíti. Most — mint kiállításának meghívójából és személyes tájékoztatásából is tudjuk — Heves megye egyik pártszékházá- nak nagytermébe kerülő pannon dolgozik. A Képcsarnok Vállalat miskolci Szőnyi István termében csütörtökön nyílt meg Vati József kiállítása. A legutóbbi esztendő terméséből negyvenöt festményt állított ki, s az eddigi érdeklődésből következtethetően, a tárlat zárásáig, november 10-ig alig-alig marad belőlük a Képcsarnok birtokában; új gazdára találnak w lakásukat szép, értékes képekkel gazdagítani törekvő közönség körében. A Képcsarnok Vállalat elsődlegesen műkereskedelmi vállalkozás, egy-egy kiemelkedő művész nagyobb anyagának bemutatásával azonban a napi nemes műkereskedelmi feladatokat meghaladó szerepet is vállal. Nemegyszer kereskedelmi érdekeinek kockáztatásával is. Vati tárlatánál erről azonban szó sem lehet. Itt aligha lehet érdemi kockázat, a kiállított képek a legnemesebb értelemben vett képcsarnoki értékesíthetőség és a magas művészi igényesség jó ötvözetének jegyében születtek. A tárlat egésze roppant jó benyomást kelt, bár kicsit „embertelen". Hiányzik róla az élő, alkotó, vagy az élet örömeit befogadó ember. A három Krisztus-kompozíción kívül alig három-négy olyan kép adódik, amely embert állít elénk: lányalakokat, pártát, vagy koronát idéző fejdíszekkel, Madonna-szerű anyát gyermekével. A többi kép az ember környezetét, a természet teremtette, vagy ember alkotta világot kínálja. Virágok, virágcsendéletek, gyümölcsös csendéletek, majd falusi tájak, vízpartok, falusi udvarok, házsorok templomtoronnyal váltakoznak, hol hófödte téli nyugalom van, hol pedig a lombos és napfényes évszakok derűs színeiben, nemegyszer szinergiájában. A környezetét figyelő, éles szemmel látó, hosszan, töprengve szemlélődő Vatit mutatják meg ezek az alkotások, mindmegannyi mestermunka, az alkotó környezet- és természetlátásának — többségben élénk, vidám — színfoltokba fogalmazott tükröződése, általános humánummal átitatott vallomása. Szép képek, a képcsarnoki természetes követelmények határain belül a legmaximálisabban érzékeltetve Vati igazi alkotóművészi erényeit. Mégis az ember valamivel többször jelenhetne e vásznakon is. Nem véletlenül idéztük fentebb a lexikont, emlegettük Vati korábbi alkotó éveit. Vati korábbi nagyobb szabású festményein, freskóján, pannóján, egyéb alkotásain markánsabban érzékelődön — és az utóbbi években készült, de itthon, a szűkebb pátriában nem ismert művein is bizonyára érzéke- lődik — egy határozottabb emberközpontúság és az általános humánumot az elkötelezett művész vallomása, állásfoglalása helyettesíti. Ez a képcsarnoki tárlat viszont elsősorban az általános emberit tükröztető, meditativ alkotót mutatja be. Pedig Vati festészete egységes. Legfeljebb az ide történt válogatás teremtette ezt a művészportrét deformáló helyzetet. A kiállítást, Vati hazai jelentkezését így is örömmel köszöntjük, a tárlatot a szépre és értékesre vágyóknak szívesen ajánljuk. Benedek Miklós Értesítés! Az ÉMASZ Vállalat III sz. kirendeltsége (Miskolc, III., Kandó Kálmán u. 13—15.) értesíti fogyasztóit, hogy telefonszáma megváltozott. Telefonszám: 51-107, 51-001. ÉMASZ ni. sz. kirend. Dolgozókat alkalmaznak Felveszünk: elsősorban élelmiszer szakmában jártas fiatal, szakképzett kirakatrendezőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés részletes önéletrajzzal és szakképesítést igazoló okirattal a Miskolci Afész-nél, Miskolc, Kossuth u. 1. sz. alatt a beruházási osztályon. Kubikosokat felvesz a Közlekedési Építő Vállalat. Miskolc, József Attila u. 45. sz. alatt. Gépkocsivezetőt a követelményeknek megfelelő vizsgával, 5 tonnás IFA önrakodós, pótkocsivontatáséi tehergépkocsira felveszünk. AMFORA ÜVßRT V. 21. sz. lerakata, Miskolc, Besenyői u. 16. sz. AGROKER alkatrészleltár Értesítjük t. vevőinket, hogy rá Ha latunk álka trész-osztálya 1973. évi vagyonmegállapító és étezámcfttefcó LELTÄRÄT 1973. NOVEMBER 1 TÖL 15-IG TARTJA. A leltározás idején tv. vásárlóinkat a debreceni és az egri AGROKER-vállalatok szolgálják ki. Egyéb szakmáink korábban már leltároztak, így ott a kiszolgálás zavartalan. AGROKER VAlJ.AI,AT alkatrész-osztAly, M I S K O L C A VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József A. u. 70, bejárat a Tüzér u. felől) azonnali belépéssel keres tehergépkocsi-vezetőket, autóbuszvezetőket, kalauzokat, segédmunkásokat, kocsikísérőkéi, takarítónőket, középnyomású vizsgával rendelkező gázkazán-fűtőket és TÜKI-gázégőkhöz automatikai műszerészeket. Szakkörök cs színjátszók Egy falu életéből A legtöbb faluban, községben bebizonyosodott már, hogy csak akkor igazán eleven a művelődési élet, ha a társadalmi szervek együttesen, közös erővel szervezik azt. Nem hagyható figyelmen kívül az anyagi források bősége sem, hiszen a" jó művelődési életnek, — amint az mindenütt tapasztalható, — ez is egyik alappillére. Ilyen, s ehhez hasonló gondokkal számolnak Mú- csonyban is. A gondok mellett persze szép számmal akadnak örömök és eredményeit, amint az a múcsonyi Művelődési Ház fiatal igazgatójával való beszélgetésből is kiderült. — Ennek az ezerhétszáz lelkes falunak a szemléletét még eléggé belolyásolja a vallási hagyomány, —mondta Görömbey István. — A lakosság körülbelül 20 százaléka bányász, sok fiatal a termelőszövetkezetben dolgozik. Amikor ide kerültem, elég rossz állapotban volt a művelődési ház. Azóta több anyagi segítséget is kaptunk, s ebből a ház csinosítására, szépítésére is jutott. A kérésre segített a termelőszövetkezet: háromezer forinttal járult hozzá a művelődési élet szervezéséhez. Egyelőre. Mert a jövő évtől az eddigi támogatás kétszeresét ígérték. Hiszen a termelőszövetkezeti fiatalok gyakran és szívesen járnak a művelődési házba, KISZ- alapszervezetük hamarosan megkapja az egyik klub- helyiséget is. — A kiscsoportos foglalkozás a legjobban bevált művelődési forma nálunk is. Mint a legtöbb faluban, ml is nagyban támaszkodunk az általános iskolára. Gyermek- foglalkozásokat, szakköröket rendszeresen szervezünk. Legutóbb jó eredménnyel fejeztük be az úttörők angol nyelvtanmolyamát. A jelenlegi rajzszakköri foglalkozások iránt is nagy az érdeklődés. A falu két KlSZ-alapszer- vezete, a községi és a termelőszövetkezeti is bekapcsolódik a művelődési életbe. Két hónappal ezelőtt a lányok népitánc csoportot alakítottak, azóta nagy lelkesedéssel próbálnak esténként. _ — A legeredményesebben működő csoportunk az ifjúsági irodalmi színpad. Tagjai között akad diák, mezőgazdasági dolgozó. A tizennégy műkedvelő színjátszó el nem maradna egyetlen próbáról sem. Esőben, hóban, a legnagyobb hidegben is felülünk a buszra, s megyünk a környező falvakba, bemutatni legjobb tudásunkat. Az alaberttelepi bányász színjátszóknak is többször „besegít” a múcsonyi csoport, ha szereplőkre van szükség. Az érdeklődés, a lelkesedés nem is hiányzik az irodalmi színpad tagjaiból. Több sikeres szerepléssel a hátuk mögött most a bányász fesztiválra készülnek, j Győré Imre Johanna című j darabjából mutatnak be részleteket A nyugdíjasok tiszteletére rendezett esten szép műsorral kedveskedtek az öregeknek. A faluban egyébként is szeretik az irodalmi színpadot. Műsoraik iránt eleinte csak a szülők érdeklődtek, aztán egyre többen jöttek el az előadásokra. S ez annak is köszönhető, hogy a színjátszó fiatalok igazi közösséggé kovácsolódtak. Közös az érdeklődési körük, közösek érdekeik is. — Anyagi, szervezésbeli gondokkal azért ma is küzdünk, — summázta a művelődési ház vezetője. — Elég szegényes a felszerelésünk. Itt kapott helvet a könyvtár, s adott lehetőségeit jobban lei kellene használni. Legnagyobb részt a fiatalok, az iskolások járnak ide. Feladatunk. hogy egyre több felnőtt érdeklődését, művelődni vágyását ébresszük fel. (mikes) Hogyan született Horthy hadserege ? 3 Egy kandidátusi disszertációt adott közre most a Zrínyi Katonai Kiadó, Az ellen- forradalom hadserege 1919— 1921. címmel. A szerző Pataki István e nagy méretű tanulmányban — nyomtatásban 300 oldal — első ízben, tárja fel a Horthy-korszak megalapozásában oly nagy szerepet játszó fegyveres erők hiteles történetét. A kezdeti idők roppant izgalmas eseményein át ismerteti az Osztrák—Magyar Monarchia fegyveres erőinek maradványaiból verbuválódott terrorbandák és különítmények létrejöttének körülményeit, s azt, hogy miként szerveződtek az ellenforradalom „nemzeti hadseregévé”, hogyan segítették hatalomra Horthyt. A szerző felvonultatja előttünk a rettegett darutollas tiszti különítményeket, a csendőrség és a rendőrség hírhedt terror- legényeit. Feltárja az egykor oly féltve őrzött dokumentumokat, rávilágít az 1919- ben elkezdődött fehérterror csaknem minden részletére. A nagyszabású tanulmány a Tanácsköztársaság összeomlásának napjától követi nyomon a magyar történelem e szomorú emlékű korszakát, s leírásában nem elsődlegesen az olvasmányosság, hanem a történelmi hűség a domináló. Korabeli hivatalos közleményekre, fennmaradt sajtótermékekre, emlékiratokra, s nem utolsósorban a levéltári, különösképpen a hovédelmi levéltári olcmányokra támaszkodik. Az első nagyobb fejezetben a fővezérség dunántúli hatalmaskodásáról, katonai hatalmának megszervezéséről és annak kiterjesztéséről értekezik. A második fejezet azt mutatja be, hogyan fejlesztették ezt az ellenforradalmi hadsereget a románok által kiürített területeken, majd milyen szerepet játszott a diktatórikus fasiszta rendszer erőszakos megteremtésében, végül pedig a bethleni konszolidáció kezdetén miként kellett a nyílt katonai diktatúrának háttérbe vonulnia, de nem eltűnnie a magyar politikai közéletből. Jóllehet, a korszak története különböző más forrásokból ismert az ifjabb generációk előtt is, Pataki István munkája mégis igen sok új adalékkal szolgál, elsősorban a mű jellegének megfelelően, katonai, szervezési adatokkal gazdagítja a korábban megismert képet. Aki a történelmi témájú műveket kedveli, érdeklődéssel olvashatja a Zrínyi Kiadó új könyvét. (lm)
