Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-13 / 214. szám

1973. szept. 13., csütörtök Félfogadás hétfőn, szerdán és szombaton Akták mögött ­emberek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 "WfW A ranyérmes paprika A tompái Kossuth Termelőszövetkezet étkezési paprikája aranyérmet nyert a hamburgi kertészeti világkiállításon. Nagy mennyiségben termelik a fehér húsos, a pritamin és a fűszerpaprikát. Az idén 400 vagon paprikatermést vár­nak. Képünkön: osztályozzák a paprikát Csaknem nyolcezer a számuk Házak A „ládahegyek” alatt Minden héten hétfőn, szerdán és szombaton tarta­nak ügyfélfogadást az Özdi városi Tanácson. A legtöb­ben általában az igazgatási osztály irodái előtt sorakoz­nak, előfordul, hogy ötven­nél is többen várnak meg­hallgatásra, kérnek orvos­lást panaszaikra, vagy egy­szerűen csak tanácsot ügyes­bajos dolgaik intézéséhez. Az újságíró egy napot töl­tött a városi tanács legfor­galmasabb szobájában, az igazgatási osztály megbízott vezetőjénél.., Arra volt kí­váncsi, milyen ügyekkel, ké­résekkel kopogtatnak be az ügyfelek, s egyáltalán mi történik a fogadónapon. • Félfogadási napokon az osztályvezetői szoba folyosó­ra nyíló ajtaja nincs bezár­va. Dr. Lázár András a fő­városból került Ózdra, né­hány hónapja. Csoportveze­tői állást hirdettek, azt pá­lyázta meg. Néhány hete azonban megbízták az osztály vezetésével. A félfogadási idő előtt néhány szót válthattunk vele. — Nehéz-e megszokni a főváros után a vidéket, az alig negyvenezer lakosú gyárvá­rost? — Nem. Legalábbis nekem könnyen sikerült, s már egyáltalán nem hiányzik Pest. A munkánál megvan az előnye, ugyanakkor hát­ránya is, hogy idegen vagyok Ózdon. Ismeretlen emberhez nem kopogtatnak protekció­ért, hátrány viszont a helyis­meret hiánya. A született ózdiak egy utcanév hallatá­ra azt is tudják, hány és milyen gödör található ott, nekem viszont a döntések előtt mindenről meg kell győződnöm. Egyébként ügy­feleink mintegy nyolcvalf százaléka lakásügyben ko­pogtat nálunk. Ez a legfá­jóbb gond évek óta Ózdon. Jelenleg 1200 igénylőt tar­tunk számon, de ez koránt­sem jelenti*azt, hogy ennyi lakással megoldható a gyár- város problémája. Sok még ezenkívül a romos, egészség­telen, szanálásra megérett lakás is. S ezekben a napokban kü­lönösén gyakran nyílik la­kásügyben az ajtó. Év vé­gén, vagy a jövő év elején adnak át az új lakótelepen egy 177 lakásos házgyári épü­letet, amelynek elosztásáról októberben. vagy november­ben dönt a bizottság. Az em­lített lakásokra eddig 700 igénylő van, s ezekben a na­pokban, aki csak mentesít­hető egyéb elfoglaltságaitól a tanács dolgozói kösül, hely­színel. Műiden igénylőt fel­keresnek, meggyőződnek a körülmények valóságáról, végeredményben az igazságos döntést igyekeznek előkészí­teni. De hogyan lehet egy szem cseresznyét öt gyerek között igazságosan, minden­ki megelégedésére eloszta­ni?.., • Ezen a szerdai napon va­lamennyi ügyfél, csaknem húszán lakásügyben keresték áel az igazgatási osztályt. Az itt dolgozók szerint rég volt ilyen kicsi a forgalom. H. Elemémé hatodmagával ba­rakklakásban él, egyik gyere­ke krónikus betegségben szenved Messze van az or­vos, egészségtelen a lakás. — Nem kérek én kérem összkomfortosat, csak ... — Igen, tudjuk, ismerjük és jogosnak is tartjuk kérel­mét, de pillanatnyilag egyet­len megfelelő üres lakás sincs... — De tudom, hogy mások is kaptak — vinné fel a szót áz asszony, de aztán mégis dr. Lázár András nyugodt, halk hangjához igazítja sza­vát. S. Gyuláné 40 év körüli ei. gányasszony félszegen lép be az irodába, csak másodszorra fogadja el a felkínált fotelt. Éppen csak az egyik sarká­ba kuporodik. Az Iparvasút utcában laknak tizenketten egy szoba-konyhás lakásban. A tető beázik fölöttük. — Hogy fémek el? —- Nehezen — megvonja a vállát. — Négy ágy van a szobában, de a két kisebb lányom így is a földre szo­rul. Köhögnek. Tessenek el­hinni ... Lakás hiányában csak ma­gyarázatot lehet adni és tü­relmet kérni. Az asszony megértő. — Ne tessenek haragudni — mondja búcsúzásul. — Dehogy haragszunk. Nem harag, hanem lakás kérdése. Azért nézzen be egy hét múlva, hátha sike­rült valami megoldást talál­ni. Az ügyfelek egymásnak adják a kilincset, a kérés mindig ugyanaz, az igények azonban különbözőek. Sok a fiatal házas is. Van köztük, aki komfort nélkülivel is be­érné, mások a házgyári laká­sokhoz ragaszkodnak. A vá­lasz mindig egyformán türel­mes, noha szinte mindig ugyanazt kell ismételgetni, magyarázni. A közeljövőben ül össze a bizottság, azután kell érdeklődni. Az ügyfelek vérmérsékle­te, indulata, megértése kü­lönböző, mégis csendben, hangos szóváltás nélkül telt el a félfogadási nap. A tü­relem, a megértés, a nyugodt szó jó fegyvernek bizonyult az idegesebb természetűek­kel szemben is. — Félfogadási napok után néha fáradtabban, indulato­sabban kerülök haza. Azt szoktam ilyenkor mondani feleségemnek, hogy csak egyetlen napot, s megannyi problémát hallgasson végig, akkor megérti... — mondja dr. Lázár András, miután az utolsó ügyfél után is becsu­kódott az ajtó. Nem könnyű, s nem hálás dolog nemet mondani, a jo­gos igényeket — lehetőség hiányában — visszautasíta­ni. De ha a hivatalok dolgo­zói megértést, türelmet, em­berséget tanúsítanak, megér­tőbbek lesznek az ügyfelek is. Ahogy mondani szoktuk: az akták mögött az embere­ket is látni kell. Ezt tapasztaltuk Ózdon, a városi tanácson. Tóth István Az engedély nélküli épít­kezések megelőzése érdeké­ben fővárosi központi építés- rendészeti szolgálatot hoznak létre. Budapesten rendkívül elszaporodtak az illegálisan emelt építmények, háztolda- lékok, a szerszámoskamrák, a garázsok. A fővárosban je. lenleg csaknem nyolcezer, engedély nélkül tető alá ho­Köszönet a nyugdíjasoktól... A Miskolci Közlekedési Vállalat szakszervezeti bi­zottsága szeptember 10-én, hétfőn egész napos kirándu­lásra hívta meg a vállalat nyugdíjasait. A program Aggteleken barlanglátogatás, az edelényt Couburg-kastély és Szalonna község neveze­tességeinek megtekintése volt. Izgatottan készültünk az útra, mert bár évtizedek óta Miskolcon és a megyében lakunk, mén nem jutottunk el erre a környékre. Hétfőn reggel 7 órakor 80 nyugdíjas közlekedési dolgozó két pa­noráma busszal indult el a Bódva völgyén át Aggtelek­re. Az autóbuszok vezetői, mint gyakorlott idegenveze­tők, mikrofonon keresztül ismertették velük az útvona­lon látottakat, kedves, figyel­mes útikalauzaink voltak. Az edelényi Couburg-kastély megtekintése után a Rakaca- tó környékére is ellátogat­tunk. A szép, napos időben kis kollektívánk nagyon jó hangulatban, vidáman érke­zett meg Aggtelekre, ahol vállalatunk ebéden látott vendégül bennünket a Csepp­kő étteremben. Ebéd után barlangtúrára indultunk. Csodás élményben volt ré­szünk. amelyet soha nem le­het elfelejteni. Olykor alig tudtunk továbbmenni, ar.v- nyira ámulatba ejtett ben­titokban zott épületet tartanak nyil­ván. Az ilyen vadtelepüléssk nemcsak a városrendezési tervek végrehajtását akadá- ljmzzák, hanem számos meg­oldhatatlan problémát vet­nek fel. A földből titokban kinőtt épületek szerkezetileg nem felelnek meg az építés­ügyi előírásoknak. nünket a természet csodája. Hazafelé jövet megyénk iparvidékéből is ízelítőt kap­tunk, mert a nemrég még kukoricával bevetett földek helyett új várost láthattunk, Kazincbarcikát, s egy hatal­mas gyárat, a vegyikombiná- tot. Felejthetetlen napot, leír-I hatatlan örömet szerzett ne­künk vállalatunk szakszer­vezeti bizottsága, vállalatve- zetösége a szép kirándulás­sal. Gondoskodásuk nagyon, jóleső érzéssel tölt cl ben­nünket, idős nyugdíjasokat, őszinte szívvel köszönjük, hogy nem feledkeznek meg rólunk. Bittera Artúrné és nyugöíjastársai, Miskolc Intézkedjenek végre... Feleségem augusztus 11-én, délután hazafelé tartott, ami­kor az Akácfa utca 46. szá­mú ház előtt egy fekete korcs kutya hirtelen nekiugrott. kiharapott lábából egy két- centiméteres nagyságú húst és a vénáját is átharapta A nagy kiabálásra kijött a ku­tya tulajdonosa, bekötötte s sebet. Feleségemet azonban be kellett szállítanunk a kórház baleseti sebészetére, ahonnan műtéti beavatkozás után azzal engedték haza, hogy kétnaponként kötözésre kell mennie. Augusztus 18­Érdekes látványban van része annak az utasnak, aki Tokaj felé vonattal hagyja el Miskolcot. Közvetlenül a Hű­tőhöz előtt látható a Gön­gyölegellátó Vállalat II. sz.. miskolci telepe, de nem ez a kisüzem, hanem a terüle­ten látható hatalmas ládahe­gyek vonzzák a tekinteteket. Sokan megkérdezték már. vajon mennyi ládát őriznek, gyűjtöttek itt össze. — Pontosan 270 ezret — válaszolta Vajtkó János üzemigazgató. De négy tele­pünkön jelenleg 1 millió lá­dát tárolunk. Ezeknek a gön­gyölegeknek nagy részét, 60 százalékát a mezőgazdasági üzemeken keresztül exportál­juk, vagyis a gazdaságok töl­tik meg zöldséggel, gyü­mölccsel és így kerülnek más államokba. De nemcsak ládákat gyártunk, hanem fa- tartozékokat az üveggyár­nak, vagy szükség panel fa­tárolókat a gabonaforgalmi vállalatnak. Évente 26—28 millió forintot forgalmazunk, ebből 4 millió a gyáregység tiszta nyeresége. Jövőre már szűk lesz a telep. A miskol­ci munkahelyeket összevon­juk és új létesítményeket tervezünk. Két lépcsőben 10 millió forint beruházással modem faipari üzemet sze­retnénk itt létrehozni. A telepen 20 ember dol­gozik. Az iroda mögötti kis teremben szögelik, állítják össze a ládákat. Az első pil­lanatban elképzelhetetlennek tűnik, hogy ennyi asszony ké­szítette el az egymás mögött sorakozó ládahalmokat, de aki már látta azt a gyorsa­ságot, ahogy a kalapáccsal és az apró szögekkel bánnak, az rögtön elhiszi. Üj típust gyártunk, még nem vagyunk élég gyakorlot­tak — panaszkodik Tóth Jó- zsefné szocialista brigádve- zetó. Az eddig gyártott 12 án, amikor kötözésre ment, ott tartották, s ma már há­rom hete, hogy kórházban ápolják. Amióta a városrendezés miatt házakat, házsorokat bontanak le, s lakóik új la­kásokba költöznek, nagyon sok a kóbor kutya. A kutya gazdája elköltözik, az ebet volt lakóhelyén hagyja, az­zal a gondolattal: úgyis ta­lál majd új gazdát, men ilyen kutyaimádat még soha nem volt. Ha azonban még­sem fogadják be, kóborol az utcákon. A Vörösmarty ut­ca környékén szinte nem me. hét úgy végig az ember, hogy rettegve ne nézne ezekre a csellengő állatokra, vajon si­kerül-e harapás nélkül el­menni mellettük. Kérésem, de rajtam kívül még sokak kérése, hogy a kóbor, gazdátlan és utcán ődöngő kutyák összeszedésé- re. elzárására hozzon valami­lyen szabályrendeletet a ta­nács, hiszen mondjuk és vall­juk, hogy legfőbb érték az ember. Nagyon jó lenne az is, ha az illetékes egészségügyi szervek akkor, amikor az ember bejelent egy ilyen ha. rapásos sérülést, bürokrácia nélkül intézkednének. Nem küldözgetnék az embert ál­latorvoshoz. majd a körzet; orvoshoz, utána a kórházba mert például mi még ma sem tudjuk, hogy a felesége­met megharapó kutya tény­leg be volt-e oltva. Csak hisszük, hogy az oltás meg­fajta mérettel már nem volt baj, de most összecsukható ládát készítünk nyugatné­met megrendelésre, és bi­zony, nehezen boldogulunk. Bérkiesés viszont nem lesz, mert a vállalat kiegészíti fi­zetésünket. — Jól keresünk — szól közbe Farkas Ida gazdasági titkár. — Én ugyan később jöttem ide dolgozni, de a 2000 forintot én is megkapom. Az első napok szokatlanok, főleg fájdalmasak voltak, mert bi­zony, inkább az ujjamat ütöttem a szögek helyett. De már leszoktam róla — teszi hozzá. Az itt dolgozó lányok és asszonyok a statisztikai je­lentéseknél előbb tudják, milyen lesz a megye gyü­mölcstermése, sőt, a ládák forgalmából arról is „érte­sülnek”, melyik gazdaságban volt jégverés. — Azok a szürke, elszíne- ződött ládák tavalyról ma­radtak bent — mutat ki az ablakon Nagy Gyuláné párt­titkár. A nagygazdaságok tő­lük vásárolják a göngyöle­get, és mivel a várható gyű. mölcstermés alapján rendel­nek, így azt mi is pontosan kiszámíthatjuk. Ha viszont valamelyik üzem nem viszi el a megrendelt mennyisé­get ott rossz volt a termés, vagy jégeső pusztított. A visszamaradt ládamennyi­ségből a kár nagyságát is meg tudjuk állapítani. Vége a munkaidőnek. A párttitkár még beszól az aj­tón — lányok, egy kis tár­sadalmi munka. A harmadik rakásnál ledőlt 200 láda, rakjátok föl. összeszokott gárda a mienk — mondja büszkén és rámutat az ellen­vetés nélkül dolgozó asszo­nyokra. — Csak ilyenekkel lehet eredményt elérni. történt, mert a kutya tulaj­donosa ezt mondta ... Vásárhely.! Jenő Miskolc, Margit u. 14. Hiába írjuk az irán yífőszámot ?... Szerdán, szeptember 5-én három napra Budapestre kel­lett utaznom. Rokonaimnál, Rákoshegyen tudtam csak megszállni, hétfőn egy ex­pressz lapon értesítettem hát őket, hogy ne érkezzem vá­ratlanul. A Hunyadi utcai postahivatalban megnyugtat­tak: a címzett már kedden megkapja értesítésemet. Saj­nos. nem így történt. Érke­zésem általános meglepetést keltett, és csak a véletlen szerencsén múlt. hogy roko­naim otthon tartózkodtak, mert a lap bizony nem érke­zett meg. Másnap, csütörtö­kön — bizonyítva, hogy az anyag nem vész el — végre kikézbesítették. Persze most sem értem, hogy a pontos címzés és a nagyon romos irányítószám feltüntetése el­lenére mi célból utaztatta a posta először Sashalomra expressziapomat. Azért, hogy 3-tól csak 6-ra érkezzen meg? Űgv gondolom, azért, mert Pesten több azonos utcanév is van, az irányítószámmal ellátott levelek esetében r*em kellene mindet kipróbálni, találgatni, melyik az igazi.., Nemes Tamás Miskolc, I., Tulipán U. 14. NAPI POSTÁNKBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom