Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
1973. szept. 9., vasárnap eSZAK-MAGYARORSZAG 7 •• Üzemés munkaszervezés egy kisipari szövetkezetben A Központi Bizottság határozata óta, amely megszabta a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének feladatait, több mint másfél esztendő telt el. A határozat a legfelsőbb célként a termelékenység növelését. az önköltség csökkentését, a termelés és a forgalom jobb összehangolását, továbbá a dolgozó kollektívák munkakörülményeinek és kereseti feltételeinek javítását jelölte meg. A dolog természetéből adódik, líogy a szervezési tevékenység alapos előkészítő munkát igényéit. Nehéz Tolt a kezdet A mezőkövesdi városi párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban megvizsgálta, hol tartanak a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezetben a vállalati üzem- és munka- szervezéssel kapcsolatos párthatározat végrehajtásában. Általában alapkövetelmény, hogy az üzem- és munkaszervezésnek gazdaságosnak és a vállalat adott műszaki színvonalához igazodónak kell lennie. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a Ruhaipari Szövetkezet eddigi üzem- és munkaszervezését több tényező gátolta. így például a régi, korszerűtlen üzemházban rendkívül kedvezőtlen feltételek között termeltek. Nagy volt a zsúfoltság, a dolgozók igen rossz körülmények között végezték munkájukat. Hiányoztak a megfelelő szociális létesítmények, s az alapvető egészségügyi és tűzrendészet! szabályokat, előírásokat sem tudták betartani. Viszont az itt gyártott ruházati termékekre, s a dolgozók foglalkoztatására elengethetetlenül szükség volt, még olyan áron is, hogy az illetékesek vállalták a következményeket. Olyan nehézséggel is szembe találta magát a szövetkezet, hogy viszonylag igen alacsony iskolai végzettségű dolgozókkal kellett az egyre növekvő feladatokat megoldania. (Például az üzem két szalagvezetője még középiskolával sem rendelkezett, pedig ez alapvető fontosságú követelmény lenne. A dolgozók és az irányításukkal megbízottak többségének jelenleg is csak szakmunkás-képesítése van. Lépési larlani a technikával Köztudott, hogy a korábbi években rendkívül elhanyagolták az üzem korszerűsítését. Három évvel ezelőtt a szövetkezet varrógépeinek mindössze 2—3 százaléka volt gyorshajtású. Azóta jelentős előrehaladás történt ebben is: a meglevő 145 varrógépnek mintegy kétharmada korszerű berendezésnek számít. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy számottevően sikerült növeli a termelékenységet. A nehézségek ellenére ma mégis ott tart a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet, hogy megszüntette a gazdaságtalan termelést, s az elmúlt gazdasági évben elérte a középüzemi ruházati szövetkezetek országos jövedelmezőségi szintjét. Ez már önmagában véve is dicséretes telj esi tménynek számít. Említésre méltó ezenkívül, hogy a párthatározat végrehajtása során az önköltségcsökkentés két módját választották. Egyrészt; az anyagfelhasználás csökkentését a szabászati technológia megváltoztatása, tökéletesítése útján szorgalmazták, másrészt az anyagtakarékosság, a gyártási idő lerövidítése révén igyekeztek jobb eredményt elérni. Nagy tartalékok A termelékenység növelésében — az eddigi sikereken túl — még igen nagy tartalékok állnak rendelkezésre. Elegendő utalni rá, hogy például egy férfinadrág gyártására fordítható idő általában 60—90 perc körül van, a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezetben még csak 100—110 percnél tartanak. Valóban szembetűnő az elérhető és a tényleges helyzet közötti különbség. Fontos helyet foglal el az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésében az anyagi érdekeltség érvényesítése is. Az utóbbi években több intézkedéssel javítottak a helyzeten. A szabászatnál és a csomagolásnál fixbért, a termelő részlegnél pedig egyenes darabbér-rendszert alkalmaznak, míg a 100 százalékon felüli teljesítmény díjazására mozgóbért biztosítanak, ugyanakkor az anyagmegtakarításban elért eredményt is fokozottabban figyelembe veszik. Miint ismeretes, a Ruhaipari Szövetkezet a közelmúltban új. modem üzemházzal gyarapodott Egycsa- pásra megszűnt számos olyan probléma, amely eddig fékezően hatott az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Természetesen, a megváltozott körülmények nagyobb követelményt támasztanak a szövetkezet vezetőivel szemben is. Mindenek előtt növelni kell a felsőfokú képzettséggel rendelkező irányító szakemberek számát; középvezetői szinten a technikumi végzettséget kell követelményként támasztani. Nem kisebb tennivaló a termelékenység további növelése sem. A tervbe vett korszerű technikával el kell érni, hogy javuljon az anyaggal, az idővel és a pénzeszközökkel való gazdálkodás, illetve takarékosság. Ugyanakkor nem elhanyagolható a jövőben a szövetkezet igazgatási, ügyviteli, szervezési tevékenysége sem. Határozatában a párt- végrehaj tóbizottság felhívta a figyelmet rá, hogy a szövetkezet párt- és gazdasági vezetése december 31-ig készítse el az új üzemházra vonatkozó komplex üzem- és munkaszervezési intézkedési tervet, amely az egyéb fontos tennivalón kívül tartalmazza a szakmunkásképzés gyorsabb ütemű fejlesztését és a szövetkezet belső szakmai irányításának megerősítését célzó konkrét elképzeléseket. L. L. A munkaerő-gazdálkodás gondja — kicsiben és nagyban, vállalati és népgazdasági szinten — a munkaerőhiány. Irtuk, s írjuk még so_ káig: kiapadóban vannak a régi források: a mezőgazdaságból az iparba áramlás, a nők munkába állítása. Egyedül az iskolból kikerülő ifjúság adja évről évre a nagyobb munkaerő-tartalékot. Ám az ismert demográfiai hullám elvonulásával — hozzávetőlegesen 1977-ig — fokozatosan csökken a munkába állítható fiatalok száma is. Az ipari, mezőgazda- sági üzemeknek, a kereskedelmi és más, a lakosság ellátásával foglalkozó vállalatoknak viszont változatlanul sok munkára van szüksége. A munkaerőhiánnyal kapcsolatos gondokat tetézi az is, hogy egyes munkahelyeken szinte állandósult a megengedhetetlenül , nagyarányú fluktuáció. Az ilyen munkahelyek vezetői szinte évről évre ott állnak az új munkaerőt igénylők között. Hosszú ideig minden munkaerőhiánnyal kapcsolatos gond megoldását központi intézkedésekben látták. Ab utóbbi egy-két évben ezek az intézkedések meg is születtek. Az ifjúsági törvény megadta a keretet, a lehetőséget a céltudatos társadalomépítő munkához. A minisztériumok és országos hatáskörű szervek a végrehajtási utasításokat, az üzemek, vállalatok az intézkedési terveket dolgozták ki. Eredményeképpen számos munkahelyen kiváló a fiatalok munkakedve, közérzete, emberi, társadalmi kapcsolata. Az elmúlt év szeptemberétől vált érvényessé az a kormányrendelet, amely húsz ipari szakmában teszi lehetővé, hogy havi 200 forint ösztöndíj-kiegészítést adjanak a tanulóknak. Továbbá összesen negyvenhárom szakmában adható havonta 250-től 500 forintig terjedő társadalmi ösztöndíj. A kedvezmények kiterjednek a tanulóotthonokba, kollégiumokba való felvételekre is. Az utolsó éves szakmunkástanulók pedig — az elégtelen előmenetelnek és a fegyelmi eljárás alatt állók kivételével — az egész tanévben szakmunkásbérrel foglalkoztathatók. Ennél is több fiatalt érint a munkába álló fiatalok bérének emelésére vonatkozó rendelkezés —, hogy csak néhányat említsünk a központi intézkedések közül. Ám a határozatok, rendeletek csak akkor válhatnak igazán hatékonnyá, ha az üzemek, vállalaton is megtesznek minden tőlük telhetőt. Semmiféle rendelet, előírás, jogi szabályozás sem pótolhatja a sokféle munkahelyi törődést. Ez is lehet előírásszerű, de rideg, taszító. Egy fiatal szakember így számolt be fogadtatásáról: „Reggel bementem a munkaügyi osztályra, jelentkeztem.. Átadtam a munkakönyvemet, ők meg íveket raktak elém. Közölték a beosztásomat; a kereseti lehetőséget, és elintézték a jelvételi formaságokat. Amikor kölcsönösen mindent aláírtunk, kimentem a folyosóra, várakoztam. Délben szólítottak, bemutattak a főnökömnek., Részletesen elmagyarázta, mi a feladatom, mire ügyeljek, mit hol találok, milyen problémámmal kihez forduljak. Hat hónapnál nem bírtam tovább, fel- mondtam. Még ma is irtózom, ha arra gondolok, milyen bizalmatlanság, örökösen hangsúlyozott alá- és fölérendeltség uralkodott.” Nemrég tudományos vizsgálódás céljából megkérdeztek huszonöt fiatalt, akik jó szakmai képesítéssel kerültek első munkahelyükre és egy éven belül áthelyezésüket kérték, illetve felmondtak. Egymás létéről mit sem tudtak, és valamennyien első helyen említették a rossz munkahelyi légkört, amely csak részben írható a vezetés rovására, inkább az azonos beosztásúak közötti, mély hagyományokból, helytelen, de ott megtűrt emberi magatartásokból származik. Persze ennek ellentéte is akad. Szerencsére ma már ez van túlsúlyban. Az egyik országos hírű építőipari vállalat neves szocialista brigádja 15 évvel ezelőtt csavargó fiút vett magához. Nevelték, tanították, s a fiatalember a szakmájában kiváló és példamutató ember lett. Nemrég magas kormánykitüntetést is kapott. A kitüntetés után sokan gratuláltak neki, már csak azért is, mert tudták róla, hogy korábbi élete még arra sem volt garancia, hogy egyáltalán ember marad a talpán. A számos jó kívánság szorgalmának, emberi magatartását megváltoztatni tudó eltökéltségének elismerése volt. S ő kissé indulatosan magyarázta: sérti az emberek értetlensége, mert nem látják, hogy a szocialista brigád, a szűkebb munkahelyi közösség törődése, emberséges magatartása az a kötőanyag, amely formálja, alakítja a dolgozni akaró ember sorsát, életét. Dolgoznak? Tanulnak? Szabad idő falun Árnyak és fények Fotó: La ózó József Szomráky Sándor: Mindegy merre Már olyan mindegy merre mész — hideg szél siklik utánad.. A hídon a fekete viz fölött elhagyott örökre árnyad. Már mindegy merre kanyarog az út letaposott gyér füvével. Varjak kárognak. Nem vagy ott hol hegedűhúrrá váltam éjjel. Mindegy merre: így állok én a szélben feszes ösztövéren. Egboltnyi csönded még enyém. Tied felsíró szívverésem ... Csendes a falu. A keskeny, valaha macskaköves, ma már inkább földúton — a kerékpárosokat kivéve — egyetlen járművet sem látni. Az út két oldalán, szorosan a kerítés mellett egv- egy idős, fejkendős, sokszoknyás néniké halad. Fiatalokat szinte nem is látni. Dolgoznak? Tanulnak? Vagy talán elköltöztek? — Lassan alig található fiatal itt, Négyesen — mondja Cseh Éva, a község KISZ- szervezetónek titkárhelyettese, a tanács hivatalsegédje —. Mindössze tizenöten vagyunk. S ez a kevés fiatal is vagy tanul a környéken, vagy dolgozik a határban. A lányok többnyire otthon tesznek-vesznek, míg szüleik a termelőszövetkezetben tevékenykednek. — Mi az oka annak, hogy a több mint 700 lakosú Négyesen ilyen kevés a KISZ-korú fiatalok száma? — Az elvándorlás már az iskolánál kezdődik — mondja a titkárhelyettes. Továbbtanulni ugyanis csak Mezőkövesden vágj' Miskolcon lehet. Négy év alatt megszeretik, megszokják a várost, s már nem szívesen jönnek vissza. A falu KlSZ-titkárhelyet- tese, Cseh Éva még nem töltötte be a 20. évet. Miért maradt mégis a községben? — 1956-ban jöttünk ide Sajókazáról, szüleimmel. Egy nővérem van, aki Egerben lakik, már családos. Szüleim a helyi termelőszövetkezetben dolgoznak, én meg itt végeztem az általános iskolát Amikor befejeztem, nem jelentkeztem sehová. Kellett itthon a segítség. Később a tanácson kaptam négyórás munkát. Délutánonként meg a helyi öregek napközi otthonában takarítok. Alig marad időm, hogy a KISZ-szervezettel kapcsolatos feladatokat elvégezzem. Inkább hét végén szervezünk találkozókat, hét közben ugyanis mindenki dolgozik, este már fáradtan érkezünk haza. — Ezek szerint szabad ideje egy falusi lánynak vagy fiúnak csak szombaton és vasárnap van? — Igen, ilyenkor általában moziba megyünk, vagy a művelődési házba, ahol a klubban beszélgetünk, táncolunk is, ha van partner. Nyáron annyival jobb. hogy több bált. rendezünk, a fiatalok is hazajönnek az iskolákból, nyári szünetre. Ha találkozunk, egész idő alatt élménybeszámolókat tartunk, ősszel már unalmasabb. — Szeret itt élni? — Szeretek, különösen azért, mert szüleim is itt vannak. Most még ugyan nem tervezem, de azért én is készülök be a városba. Ott több a szórakozási, művelődési lehetőség. Nemcsak ünnepnapokon lehet elmenni táncolni, nemcsak hetente egyszer moziba, egyszóval városon minden más. — S mi lesz a KISZ- tagokkal? — Eleinte még sokat foglalkoztam a gondolattal: fellendítjük a szervezeti életet, azonban hamar rájöttem: nagy' fába vágtam a fejszém. Kevesen vagyunk és sok időt elvesz tőlünk az otthoni munka. A legtöbbször arra sem jut idő, hogy' bemenjünk a gyűlésre a klubba. Egy régi közmondás szerint egy fecske nem csinál nyarat. A KlSZ-titkárhe- lyettes sem képes egymaga a szervezeti élet fellendítésére. Társai segítségére van szükség, hogy ez sikerüljön. Amúgy is nehéz a lakótelepi KISZ-szervezetben összefogni a fiatalokat, hiszen különböző munkahelyen, más-más időbeosztásban dolgoznak. Különös gondot kell fordítani a gyűlések rendszerességére, ahol ismertetik a tagokkal a központilag kiadott akcióprogramok tartalmát Ennek megfelelően vállalásokat kell tenniük társadalmi munkák elvégzésére. Tartson a KISZ-szervezet állandó kapcsolatot a helyi tanács vezetőségével, hallgassák meg javaslataikat, észrevételeiket! Négy’esen is nyílik alkalom és lehetőség a KISZ-tagoknak társadalmi munkára, hiszen a helybeli öregek otthonában is szívesen vennék, ha fiataljaik egy-egy alkalommal rövid műsorszámmal kedveskednének a község idős lakóinak. Monos Márta A fiatalok és a munkahely
