Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

1973. szept. 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szanäiäs után Hmm sezggaztissági nagyüzem Nyékládházán kezdődik és Ároktőig húzódik a Hejő- mentj Állami Gazdaság 5000 hektáros szántóterülete. A gazdaság három területre oszlik, kettőben a növény- termesztés, Muhin az állat- tenyésztés a főágazat. Nem is oly régein a gazdaságot a megye élenjáró mezőgazda- sági üzemei között tartották számon, és ezért hihetetlenül hangzott, hogy a múlt év vé­gén szanálni kellett. Az nem volt titok, hogy az üzem év­ről évre nagy nehézségekkel küzd, hiszen lassan vissza­térülő beruházásai a nehéz­ségeket megindokolták. Az 1970-es évektől kezdődően felépült a Gi—Gi mintájú sertéstelep — ami még nap­jainkban is betelepítés alatt van — ugyanitt létesült a terményszállító és tároló. A gyümölcsösben épített kor­szerű hűtőház, nagy eret vá­gott a gazdaságon. Vajon nem becsülte túl az üzem saját erejét? A szakemberek szerint nem. Kedvezőtlen adottságok kö­zött, homokos szikes talajon gazdálkodik az üzem. Tavaly száraz év volt, a gyenge mi­nőségű talajok csak fokozták az aszály hatását, s a föl­dekről bizony terven alul ke­rült le a termény. Idén vi­szont már nem panaszkod­nak. Hétfajta búzát vetet­tek, s mindegyikük jóval a várt fölött termett. A gazda­ság átlagtermése 36 mázsa hektáronként, de nem volt ritkaság az a tábla, ahol a búza 40 mázsa felett fizetett. Az 1500 hektár kukorica az aszályos nyár vége elle­nére szépen fejlődik. Idén a gazdaság belépett a CPS rendszerbe és ez a zárt ter­melési irányvonal — amely technológiailag magába fog­lalja a főbb munkákat — jól bevált. A termésbecslések nagy termést ígértek. Bein­dultak az őszi munkák, a silókombájnok teljes erővel vágják a kukoricát. Nagyon sok baj van, a kiszáradt, erő­sen porosodó táblákkal. A talajelőkészítést mindenkép­pen végre kell hajtani, hi­szen már vetik a repcét és ennek az aprómagvú növény­nek megfelelően elmunkált magágy kell, mert különben nem virít. | Nem lesznek pénzügyi gon- ' dók az idén — mondják a gazdaságban. A hasznot nem hozó beruházásokból kilép­tünk, területcseréket hajtot­tunk végre, a növényter­mesztés rekord jövedelmet hoz. Az biztos, hogy a Hejő- menti Állami Gazdaságban évek óta a legkorszerűbb termelési tenyésztési eljárá­sokra törekedtek, az üzem erősen szakosodott, csak 5 növényt termel és az állat­tenyésztésben is elmozdultak a holtpontról. A szanálásról annyit mondanak, hogy saj­nos megvolt, de „tragédia” nem lehet belőle. Az üzemet tovább kell fejleszteni a meg­kezdett módon, de kockáza­tok nélkül. K. I. Tovább csökken a mező- gazdaságban foglalkoztatot­tak száma, miközben a nép­gazdaságnak ez az ágazata egyenletesen fokozza terme­lését — mondották a MÉM- ben. A foglalkoztatottak számának csökkenése azon­ban már nem olyan mérté­kű, mint a korábbi években, mert például az állami gaz­daságokban tavaly ugyanany- nyian dolgoztak, mint egv évvel korábban, és a ter­melőszövetkezetek állományi létszáma is csak öt-százalék- kal csökkent egy év alatt. Az évekkel ezelőtt még igen rossz munkaerőhelyzet­ben az utóbbi két-három év­ben a javulás jelei mutatkoz­tak A foglalkoztatottak kép­zettségi színvonala azonban egyelőre alacsonyabb, mint a népgazdaság más ágazatai­ban. Ami a foglalkoztatottak havi átlagos murikaidejét illeti: egy év alatt 2 száza­lékkal növekedett a munka­idő a tsz-ekben. Az állami nagyüzemekben a havi átla­gos munkaidő 1072-ben — az egy évvel korábbihoz képest — 1 százalékkal csökkent. A termelőszövetkezetekben a tagok — nem számítva ide a nyugdíjasokat — havi átla­gos munkaideje 210 óra veit az elmúlt évben, az állami gazdaságok dolgozói egy-egv hónapban átlagosan 207 órát töltöttek munkahelyükön. Katonás rendbe sorakoznak a pátrialemezek asr, Avas déli lej­tőjén. A nagy nyomásnak is ellenálló vaslemezek között biz­tonságosan dolgozhatnak a csatornázok, a kábelfektetők. Hát­térben az épülő, új hejőcsabai cementmü látható. Fotó: Se. Gy. Borsai! akaaaélyítök Szlovákiában Ünnepségen köszöntik a magyar munkásokat Államközi «XK közel négy éve dolgoznak borsodi aknamélyítők Cseh­szlovákiában, a Kassai Mag­nezit Művek üzemeiben. An­nakidején, 1970 januárjá­ban úgy indult útnak a Bá­nyászati AknaméJyítő Válla­lat észak-magyarországi kör­zetének 100 dolgozója, hogy mindössze kilenchónapi munkáról van szó. Csak ép­pen elindítják a mikovai bá­nyavidék magnezitkincsének kitermelését, elvégzik a szük­séges előkészítő munkálato- kát, s aztán átadják a tere­pet a hazai munkásoknak. Ám, rövid idő múltán kide­rült: a bányaigazgatósag olyannyira elégedett a ma­gyar munkások szaktudásá­val, szorgalmával, hogy nem szívesen válnak meg tőlük, továbbra is számítanak mun­kájukra. Nem véletlenül, a borsodi aknamélyítök ugyan­is nem egészen öt hónap alatt 10 és fél ezer köbmé­ter magnezitet bányásztak ki. s ezzel a tervezettnél egy héttel hamarabb teljesítették a kitűzött feladatot. A kilenc hónapból azóta csaknem négy esztentő lett. S a magnezitművelt 3 bányá­jában; a lónyai. jolsvai és a jubenyiki üzemekben ma már el sem képzelhető a munka a borsodi aknamélyítők nél­kül. Munkájukkal és helyt­állásukkal tekintélyt, rangot vívtak ki maguknak, szak­tudásuk és termelési eredmé­nyeik tovább öregbítette a magyar s a borsodi aknamé- lyítők jó hírét. A kiutazástól napjainkig közel 20 kilométer hosszú igen kemény kőzetben vájt vágatot hajtottak ki, összesen mintegy 135 ezer köbméter kőzetet hozta'k fel­színre. Az elvégzett munka értéke túlhaladja a 100 mil­lió forintot. Százmillió forint, — igen szép eredmény. De talán en­nél is értékesebb, hogy az évek során nagyszerű kapcso­lat, jó együttműködés alak ilt ki a két ország bányászati szervei ,s még inkább a bor­sodi aknamélyítők és a szlo­vák magnezitművek között. Rendszeres tapasztalatcserek, a bányásznapi ünnepségeken való kölcsönös részvétel ké­pezik e gyümölcsöző kapcso­lat állomásait. S talán az sem történt véletlenül, hogy a kintdolgozó kollektívák egyi­ke a „Népek barátsága”, a Lónya-bányai magyar akna- mélyítő brigád pedig a „Ba­rátság” nevet vette fel. Három brigádban, összesen 94-en dolgoznak a szlovák magnezit-birodalom bányáiban. Jól érzik magu­kat, megtalálják számításu­kat, a magnezitművek s ter­mészetesen a borsodi körzet vezetői mindenben gondos­kodnak róluk. Három-négy- hetenként — nem várt ese­mény kapcsán gyakrabban is —• meglátogatják családjukat. Bizonyára ezzel magyaráz­ható, hogy évente csak 15— 20 százalékuk cserélődik ki, a többiek első perctől kezd-, ve kint dolgoznak. S vannak persze olyanok is, akik már ott építgetik a családi fész­ket; eddig három fiatal kö­tött házasságot a kassai, il­letve Kassa-kömyéki anya­könyvvezetők előtt. A Bányászati Aknamélyitő Vállalat megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére, s a bányásznap alkalmából ren­dezett ünnepségre csak keve­sen látogatlak haza a Szlo­vákiában dolgozók közül. Ivácson Dénes és Imling András főaknászok, valamint Frieze Károly aknász ezen kevesek közé tartozott. Szá­mukra kétszeres örömet ho­zott a jubileum; nemcsak együtt ünnepelhettek a csa­láddal, hanem több évtizedes, becsülettel végzett munkájuk eredményeként miniszteri ki­tüntetést is kaptak. A szép elismerés odaítélésekor a Kassai Magnezit Művekben való helytállásukat., az in­nen „magukkal vitt” dicsé­reteket is figyelembe vették, A többi 91 borsodi aknamé­lyítő pedig ... Szlovákiában te^ 8-án, ma tartják a bányász­napot. Ez alkalomból a ló­nyai és a lubenviki üzemben valamint a jolsvai bányában is ünnepi megemlékezést tartanak. Jolsván ekkor kö­szöntik a bánya megnyitásá­nak 50 évfordulóját is. Az ünnepségen, amelyen a Bá­nyászati Aknamélyítő Válla­lat delegációja is részt vesz, megkülönböztetett figyelem­mel és szeretettel köszöntik az ott dolgozó magyar mun­kásokat. Ekkor nyújtják át nekik a Bányász Szolgálati Érdemérem különböző foko­zatait. eddigi hazai és külföl­di munkájuk méltó elisme­rését. N. 1. Sütőipari problémák A megyei (fővárosi) élel­miszeren enőrző és vegyvizs­gáló intézetek nyári ellenőr­zései arról tanúskodnak, hogy a sütőiparban romlott a technológiai fegyelem és a házi minőségellenőrzés sem dolgozik eléggé hatékonyan. Egész sor üzem ellen kellett különféle eljárást kezdemé­nyezniük, mert termékeik nem feleltek meg a szabvá­nyoknak, illetve forgalomba hozatalukkal kár érte volna a fogyasztókat. A kaposvári minőségelle- nőrök két sütödét figyelmez­tettek, mert súlyhiányos volt. a kenyér. Hasonló kifogást emelt egy-egy üzem ellen a székesfehérvári és a zala­egerszegi intézet. A szegedi minőségellenőrök nem meg­felelő ízű kenyér gyártásá­ért javasoltak felelősségrevo- nást az egyik sütőipari vál­lalat ellen. Az egyik Balaton- : parti üzemben 17 ezer tejes- kiflit gyártottak úgy, hogy j „spóroltak” az alapanyagok- | kai. emiatt megfelelő felelős- j ségre vonást kezdeményeztek | az üzem vezetői ellen. Két j intézet tett kifogást azért, mert a zsemlemorzsát hiá­nyosan jelölték a gyártók, a nem megfelelő feliratozás , ugyanis félrevezethetné a vá­sárlókat, A vendéglátóiparban is t romlott a helyzet, A debre­ceni intézet öt. a kaposvári minőségellenőrök 22. a sze­gediek pedig 8 vendéglátó- ipari üzem. illetve bolt ellen í tettek az elmúlt hetekben j szabálysértési feljelentést. A leggyakrabban azért kellett eljárnunk, mert a presszó­kávéban kevesebb volt a ká­vé és a fagylalt súlya kisebb ; volt az előírtnál. A vendég látóipari üzemekben több esetben súlyos visszaélést „vizezést” állapítottak meg, elsősorban a boroknál. Csúcsforgalom vasúton és közúton A naptár hivatalosan még nyarat jelez, de az ősz csal­hatatlan jelei mar itt vannak: a földeken is afféle fordulópont ailt be: folyik a vetószántás, megkezdő­dött a mélyszántás, az őszi érésű növények betakarítása. A gyümölcsösökben javában tart a körte-, almaszüret, megkezdődött a cukorrépa-ásás és szállítás, s készülődünk már a .szőiöskertek nagy őszi szüretjére is. A vállalatok, ipari, építőipari üzemek megkezdték a téli nyersanyag- készlet felhalmozását, s mindez: a sok mezőgazdasági és ipari szállítani való jelentős része meg mindig a vasútra vár. Elérkezett tehát az őszi csúcsforgalom ideje, aminek le­bonyolítása, mint 'mindig, most is nagy erőfeszítéseket kíván a vasúttól, s a vasutas dolgozóktól. Azonban — mint mindig — most is nagymértékben attól függ az őszi csúcs sikeres lebonyolítása, hogy a fuvaroztató vállalatok hogyan teljesítik a rájuk háruló feladatokat, miként szer­vezik meg a vasúti kocsik gyors ki- és berakását, az egyenletesebb szállításokat. Bakó János, a MÁV Miskolci Igazgatóságáról küldött levelében arról értesít bennünket, hogy az igazgatóság kereskedelmi osztályának kezdeményezésére augusztusban minden állomáson komplex brigád értekezleteket tartottak a fuvaroztató vállalatok képviselőinek bevonásával. Eze­ken az értekezleteken megbeszélték az elmúlt időszak ta­pasztalatait. a gondokat, a közös feladatokat és azok el­végzésének lehetőségeit. Ezeken a brigádértekezleteken a megye területén 51 fuvaroztató vállalta, hogy augusztus 15-től december 15-ig a részükre érkező kocsik 90 száza­lékát — belső szervezéssel — a rakodási időn belül, kocsi­álláspénz-mentesen kirakják. Ugyanakkor a vállalás tel­jesítése esetén a vasút 1974. első negyedévében az érkező kocsiknál az eddigi 4—5 óra helyett 12 órás alaprakodási időt biztosít. Jók ezek a közös vállalások, hiszen elősegítik a kocsi­fordulók csökkentését, ami a vasútnak jó, viszont télen a fuvaroztatónak jó, hogy a vasút hosszabb rakodási időt biztosít. Az egyenletesebb szállítás érdekében megyénkben már eddig is több vállalat megszervezte a vasárnapi kocsi­berakásokat. Ezek között van a jelentős forgalmat lebo­nyolító nyéki kavicsbánya, a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek Alsózsolcai Gvára, a Borsodi Vegvikombinát s az LKM is. De sorolhatnánk ellenpéldákat is, amikor a vállalatok raktárnak tekintik a vasúti vagont, s fizetik a magas ko­csiálláspénzt, jóllehet, ez az év végi nyereséget jelentősen befolyásolja. Amikor tervszerűtienül. kapkodva végzik a szállítást, egyszerre akarnak mindent, amikor a legna­gyobb csúcsidő van. Az idén a Volán vállalatok nagy gon­dot levettek a vasút válláról azzal, hogy szerződéses ala­pon közvetlenül a földeken veszik át és ők szállítják a gyárakba a cukorrépa nagy részét, de még így is marad szállitanivaló a vasútnak éppen elég. Az építőanyagot fuvarozó vállalatok munkája is megszaporodik, hiszen nemcsak a közvetlen felhasználásra kerülő anyagot, ha­nem a téli készletet is előre el kell szállítaniok. K özös összefogással, együttes erőfeszítéssel! Hányszor hangsúlyoztuk már ezt a gondolatot! Nincs és nem is lesz annyi vasúti kocsink, hogy azokat raktárnak használhassák. A közúti járművek kapacitása is véges. Ésszerűbb, szervezettebb rakodásokkal, a szállítás jó meg­szervezésével azonban az őszi-téli csúcs is zökkenőmen­tesen lebonyolítható. Ha a felsorolt vállalatok példáját minél többen követik és segítik a vasutas dolgozók és a közúti szállítók ebben az időszakban nagyon nehéz és felelősségteljes munkáját. O. M. 1975-re felépül az új belvárosi iskola Lapunk augusztus 30-i számában Az új lakásokhoz iskola is kell címmel sok száz belvárosi szülő azon aggodal­máról írtunk, hogy nem ké­szül el időben a Vörösmarty utca környékén épülő új la­kásokkal egy id öben az ott szükséges, új iskola. Egy tervegyeztetö tárgyaláson, maga a város főépítésze ve­tette fel ugyanis, hogy a be­ruházási program alapján félő: az új lakások elkészül­te után évekkel kezdődhet csak az oktatás a már ma is szükséges iskolában. Azon a tervegyeztető tárgyaláson nem hangzott el teljesen egyértelmű, határozott vá­lasz erre a problémára. A Miskolci Beruházási Vállalat szerkesztőségünkhöz intézett levelében viszont már teljesen megnyugtató, jó hírt közöl a Vörösmarty ut­cai . iskola ügvében. A levél többek között a következő­ket tartalmazza: ...4 belváro­si iskola megépítését a vá­rosi tanács IV. ötéves terve tartalmazza. Ennek alapján — már korábban — a léte­sítmény 1975. évi befejezésé­re kaptunk megbízást a vá­rosi tanács tervosztályától. Az általános iskola építése a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat 1974—1975. évi programjában szerepel.” Ez a határozott közlés an­nál is inkább megnyugta­tó a sok száz szülő és a mindazok számára, akik már- már aggódtak e városrész gyermekeinek oktatási kö­rülményei miatt, mert az új, Vörösmarty utcai iskola fel­építése körül az előző évek­ben volt huzavona. Az ere­deti tervek (egy köralakú, teljesen modem iskola fel­építését képzelték e! ide a tervezők) nem bizonyultak megfelelőnek, nem is akadt rá kivitelező. A Miskolci Beruházási Vállalat határozott közlése alapján mos’ már valóban biztosra vehető, hogy 1975- re felépül a nagyon szüksé­ges, új iskola* Javul! a munkaerőhelyzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom