Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

1973. siept. T5., siombat Hangversenyek, sorozatban Már megjelentek az utcán az Országos Filharmónia, miskolci bérleti hangversenyeinek plakátjai. Megkez~ dödött az 1973—74-as bérletek árusítása. Jóllehet, Mis­kolc zenei életében a Filharmónia koncertjein kívül más szervek is jelentős szerepet játszanak — zeneok­tatási intézmények, a Művészeti és Propaganda Iroda, a zenekarok önálló koncertjei stb. —, a Filharmóniának domináns szerep jut, hangversenyei meghatározó jel­legűek egy-egy évadban. Tanulmány Miskolcon a. már kiala­kult szokásnak és igények­nek megfelelően a nagyze­nekari hangverseny-sorozat­tal párhuzamosan kamara­koncerteket is béiieleznek. A felnőttek részére október­től április végéig nyolc nagyzenekari hangversenyt rendeznek, s abból hetet a Miskolci Nemzeti Színház­ban tartanak, mindig hét­főn, Kivételt képez a nyol­cadik, amely sorrendben ép­pen első: október 12-én az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényleté­vel koncertezik Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében. A további hét koncertből ötöt a miskolci szimfonikusok adnak, egyet a budapesti MÁV szimfonikusok, egyet pedig a Liszt Ferenc Kama­razenekar. A dirigensek kö­zött üdvözölhetjük Sándor Frigyest, Jancsovics Antall, Németh Gyulát, az olasz Al~ do Ceccatót és természete­sen a miskolci szimfoniku­sok igazgató-karmesterét, Mura Pétert. A közreműkö­dők sorában a román Stefan Ruha, az angol Sylvia Ro~ senberg, továbbá Szegedi Anikó, Lantos István, Schiff András és Gál Károly, va­lamint több kórus nevét ta­láljuk. Ehhez a bérleti so­rozathoz kapcsolódik a két, egyenként három kamara­koncertből álló sorozat. Ezek egyikében Lukács Pál és Esztó Zsuzsa, egy másik al­kalommal a Miskolci Szim­fonikus Zenekar kamaraze­nekara. majd Lehotka Gá­bor szerepel. A másik soro­zatban a Tátrai vonós­négyes, az angol Lionel Rogg és a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar kamarazene- kara koncertje hallható. Újdonság lesz a miskolci felnőtt koncertek sorában az öt darabból álló mester­bérleti sorozat. Ezt decem­berben kezdik, s április vé­géig bonyolítják le. Egyik alkalommal Ránky Dezső, máskor Szendrey-Karper László és Ágay Karola, har­madik alkalommal a Fires of London angol együttes koncertezik a színházban, két alkalommal pedig az avasi templomban tartják a koncertet. Egyszer a Magyar Rádió és Televízió gyer­mekkórusa, valamint Ko­vács Endre orgonaművész, másik alkalommal Kistété- nyi Melinda rés Réti József hangversenye szerepel a programban. A másik új­donság a Bartók Béla Mű­velődési Központban rende­zendő opera-keresztmetszet sorozat, amely három da­rabból áll majd a tavasszal, és a debreceni MÁV Szim­fonikus Zenekar, valamint a miskolci szimfonikusok, to­vábbá szegedi, debreceni, pécsi és a lengyel Bytom- ban működő Sziléziai Álla­mi Opera művészei működ­nek benne közre. A koncertek iránti érdek­lődés a bérletezésnél már lemérhető. A korábbi hat­százas bérlőszám Miskolcon szerintünk kevés, jóllehet a befogadóképesség is korlá­tot szab a lényeges emelke­désnek. Viszont az esetleg megismételt koncertek szé­lesebb tömegek számára ten­nék hozzáférhetővé a zenét. HSHBasseasB Rendkívül jelentős mun­kát; végzett eddig is a Fil­harmónia az ifjúság köré­ben. Miskolcon több ifjúsá­gi bérletsorozatot is szer­veznek. Két zeneiskolás bér­let szerepel többek közölt a programban, amelyeknek 4—4 koncertje a szimfoni­kusok, budapesti vendégmű- veznek. Két zeneiskolás bér- nárok közreműködésével a zeneoktatási tananyaghoz igazodik. Lesz három kö­zépiskolai bérletsorozat, egyenként öt koncerttel. Egyiket a Kilián Gimnázi­um tanulói részére, másikat a kollégiumban lakóknak, a harmadikat az egyéb kö­zépiskolásoknak tartják. Ko­rábban jobban tagolódtak a középiskolák, most a városi tanács javaslatára történt az összevonás. Háromrészes sorozatot tartanak a szak­munkásképző intézetek ta­nulóinak a Bartók Béla Mű­velődési Központban, ötré- szeset az általános iskolák­nak a Rónai (Sándor Műve­lődési Központban. Végül a Miskolci Szimfonikus Zene­kar — a pécsi és a debre­ceni operatársulat közre­működésével — operákat is kíván bemutatni, érdekes, a fiatalokat megragadó for­mában, és Czigány György vezetésével. Játék és muzsi­ka egy órában címmel von­zó keretbe állítják ezeket az ifjúsági műsorokat. A Filharmónia hosszú évek óta szeretné megnyer­ni a zenének Borsod me­gyét is, de nagyon sok még a fehér folt. Bár Kazincbar­cikán hat koncertből álló sorozatot szerveznek, s Öz- don is remény van három részből álló sorozat tartásá­ra, ez a megyében még ke­vés. Újra pórbálkoznak a szervezéssel majd Leninvá- rosban, Sárospatakon pedig a tanítóképző két koncert­jére vonják be a felnőtteket is. Persze mindez a megye nagyságához képest. nem elég. Áz érdeklődés hiányá­ban. a zenepropaganda hiá­nyosságaiban kell keresnünk a visszahúzó okokat. A me­gye ifjúsága részére huszon­három koncertsorozatot, tar­tanak, külön a közép- és külön az általános iskolá­soknak, tematikus műsorok­kal. az iskolai tananyag élő, zenei segítéseként. Ezeken az ifjúsági koncerteken mis­kolci és fővárosi művészek működnek közre, az egyes részleteket megfelelő szak­előadások kötik össze. Szomorú, de tény, hogy a gyermekkorból kinövő egy­kori ifjúsági koncertlátoga­tók igen gyakran búcsút vesznek a zenehallgatástól. A zeneiskolában végzetlek igen nagy hányada sem lesz koncertlátogató. Ugyanakkor az is probléma, hogy az if­júsági koncerteken, ahonnan a zenehallgatók utánpótlá­sát kellene kapni, a pedagó­gusok igen gyéren vesznek részt, még az énektanárok is rendszeresen hiányoznak, holott a részvétel ülj díjta­lan. Természetesen ez nem mindenütt jellemző, például a Földes Gimnázium és a miskolci szakmunkásképző intézetek nevelői rendszere­sen részt vesznek a diákok­kal a nyilvános főpróbákon, illetve a Vasas Otthon kon­certjein, de kevés más he­lyen tapasztalható hasonló érdeklődés. Az Országos Filharmónia igen nagy állami szubven­cióval igyekszik mind széle­sebb tömegekhez eljuttatni a zenét, mind több embert részeltetni .a zene örömei­ben. Jó lenne, ha ezzel a lehetőséggel évről évre újabb tömegek is élnének, és „a zene mindenkié” jel­szó valóban realizálódhatna. Nem rekedne meg szűk kör­ben. (benedek) Rácz János rajza Örkény István: ARCKÉPEK, KORKÉPEK Az életműsorozatnak ez a kö­tete korrajzokat, arcképeket, szociográfiai írásokat foglal ma­gúba. „A szépirodalom — írja fülszövegében az író — hiány­zik e kötetből.” De ez nem tel­jesen igaz. mert hisz akár a ha­difogság éveiről (és évei alatt) irt beszámolóját, akár az ország íasizálódásának folyamatát elem­ző ,,interjúit”, akar a felszabadu­lás után lejegyzett szociográfi- kus ihletésű riportjait;, vagy a József Attiláról, Radnótiról, Nagy Lajosról, vagy Déryről felvillan­tott arcképeit olvassuk, a rend­kívül pontos sorok mögül kika­csint a novellista, a drámát szerkesztő, a szépíró Örkény. Nem szólva a Lila tintáról, amely a hozzá kapcsolódó és itt teljés terjedelemben közölt vitától füg­getlenül: novella és korrajz is egyúttal. S mindenekelőtt: egy írói önéletrajz mozaikszeme, mely az előző kötetekkel együtt tel­jesebben mutatja Örkény mar­káns vonásait. ,,Mikor lesz a je­lenből múlt, s mitől a múltból történelem?” — kérdi az író, s ..korképeiben” maga felel kér­désére. A kor. melyet nemcsak évekkel, de sorsa alakításával is átlép, túlhalad: óhatatlanul múlttá válik, s ha tanulságait is megkísérli megfogalmazni ér, hasznosítani: történelemmé les/. A kötet általános érdeklődést kelthet, kiváltkéöp az crtemiségi olvasók körében, irodalmi arc­képéi miatt az iskolai könyvtá­raknak is hasznos. CSAKNEM négymillió fo­rint gyűlt már össze az ..Is­koláinkért” társadalmi alap két csekkszámláján. Négy­millió forint, pedig a Lenin Kohászati Művek szocialis­ta brigádjainak felhívása óta még egy esztendő sem per­gett le az idő homokóráján. Négymillió forint — azaz körülbelül majd negyven­ezer ember egy napi kere­sete. S a negyvenezerből hetvenkettő a Bútoripari Vállalat enesi gyáregységé­ben dolgozik. — Amikor olvastuk a fel­hívást. már beszéltünk ró­la. Előbb egymás között, azután „hivatalosan” Is: előbb a pártszervezetben, s aztán az akkor már meg­alakult öt., szocialista címért küzdő 'brigádban. Nemhiá­ba. A társadalmi alap sike­réért szervezett kommunista szombaton hetvenkettőn* vet­tek részt. Majdnem min­denki. Csak a szakmunkás- tanulók, a betegek és a szü­lési szabadságon levő asz- szonyok maradtak távol. Igaz. őket nem is hívtuk most, hiszen egyszerre va­lamennyien nem is fértünk volna oda a gépekhez. Ducsai Béla. a gyáregység párttitkára szívesen emlék­szik vissza arra a társadal­mi műszakra. — Semmi sem késett, sen­ki sem hagyta abba koráb­ban a munkát. S amikor kettőkor, elmenőben beko­pogtak, együtt örültünk az eredménynek: jobban dol­goztunk, mint terveztük, többet adhattunk. A napi tervet átlagosan 134 százalékra teljesítették, ezért összesen 7300 forint bér járt volna a dolgozók­nak. — Az biztos, hogy nagyon igyekeztünk. Hiszen a mi gyerekeink látják majd hasznát az új létesítmé­nyeknek. Ki adjon, ha mi nem? Én is örültem, ami­kor a fiam szép, új iskolá­ba járt. Másba mint én, jobba, szebbe ... Pongrácz István — aszta­los szakmunkás — fia már kinőtt az iskolapadból. De apja ott volt a többiekkel. — Tartozom ezzel ennek a közösségnek. A mi közös­ségünknek, a mi gyereke­inknek. S mintha csak rímelne rá, amit Szántó Zolfánné, egy kedves kis fiatalasszony mondott: — A mi gyerekeink élve­zik majd, amit közösen lét­rehozunk ... S ugyanezt fogalmazta meg Budai János is, aki ak­kor nem tudott bemenni az üzembe, de egynapi bérét felajánlotta: — A gyerekeink jövőjé­ért mi vagyunk a felelősek. Az én két kislányom is él- ! vezi majd a szép új isko­lák, kollégiumok előnyét. Azokét, amelyeket államunk épít, s talán azét is, ame­lyet a mi forintjainkból építenek fel. Azon az emlékezetes sza­bad szombaton megtartott műszakon elkészült 20 gar­nitúra Maya szekrénysor és 20 heverőállvány. Kifogásta­lan minőségben. Akik majd megvásárolják, s örülnek neki, nem is tudják, nem is j sejtik: akik készítették, mi­lyen örömmel fényezték, ál­lították össze a bútorokat. Pedig így volt... Hetvenketten vollak, s örültek, hogy ők is lehet­nek valamit a közös ügyért, gyermekeink jobb tanulásá­ért. AHOL TÖBBEN dolgoz­nak, ott több pénz gyűlik öszse. Ez igaz. De az embe- : rek, akik felajánlják mun­kájukat, segítségüket, akik szabad idejüket áldozzák fel a mozgalom sikeréért, min­denütt egyformán adnak. Köszönet érte. Csutorás Annamária Seres János „három” bemutatkozása Több száz néző már eddig is Először még augusztusban — a szülőfaluban, Selyeben mutatta be festményeit Se­res János festőművész. Szeptember első napjaiban — vasárnap tekinthetik meg utoljára kiállítását — En- csen rendeztek bemutatót alkotásaiból. Encs után — néhány napos szünet múlva — Szikszón tekinthetik meg az anyagot az érdeklődők. Három kiállítás — egyazon művésztől. S az eddigi két bemutatkozást szép érdek­lődés kísérte. Több százan látták a képeket', az alig két tucatnyi festményt. S Szikszón — várhatóan — ismét százak látogatják majd rae^ a kiállítást. Maga az a tény, hogy nem kiállítóteremben kerül­nek bemutatásra az alkotá­sok, több szempontból is gondosabb mérlegelésre kész­letté az alkotót. Hiszen mun­káiból valóban csak egy tö­redéket vihetett ki a falusi, kis- és nagyközségekben élő emberek közé, hogy művé­szetét bemutassa. Így ezen a hármas kiállításon csak a festő. Seres János lép az ér­deklődők elé: művészetét csak olajfestményei repre­zentálják. De a művésznek ezt az arcát a bemutatásra került alkotások hűen tük­rözik: csendéletei és táj­képei erőtől duzzadnak, erő­teljes. csak a lényegre kon­centráló figyelme, az em­bert körülölelő természet iránti szeretete kap mindig hangsúlyos fogalmazást. Seres János olykor virtu­óz íogalmazásmódja — a Csalit című képere gondo­lunk — külön is megér­demli a figyelmet. Kár, hogy a szükség-kiállítóteremben épp ezek az alkotások érvé­nyesülnek a legkevésbé. A bemutatásra került mű­vek azonban — ezt a hely­zet diktálta fogyatékosságot, leszámítva — összességük­ben egységes képet mutat­nak, s azt a mái- emlegetett táj- és környezetszemléletet: reprezentálják. De Seres Jánosnál ez a temészetsze- retet nem nosztalgikus, idil­likus formában ölt testet: nemegyszer feszültségtől — nagyon is emberi feszültsé­gektől — terhes ez a táj, még oldottabb fogalmazási! alkotásaiban is. Az idill csak néha jelenik meg, — s tá­lán ezért is komorak színei, erőteljesek formái. Kiállí­tott alkotásaiból szívesen említjük meg Sajóparl és Csendélet dinnyével című munkáit, de ide sorolhat­nánk a Napraforgós táj cí­mű képét is. Az objektív körülmények adta nehézségeket — a rossz megvilágítás eléggé nehézzé teszik a néző dol­gát — nem számítva, jó ki­állítással jelentkezett Seres János. S ami nagyon örven­detes: a korábbi kezdemé­nyezések folytatásaként is­mét vidéki kiállításokról ad­hatunk számot. Hiszen több száz néző bejegyzése bizo­nyítja: a falvakban, a nagy­községekben is van érdek­lődés a kiállítások iránt. Cs. A. Őszi pezsgés a közművelődésben A közművelődés berkei­ben is megkezdődött az őszi „csűcsidény”. Szeptember 15-én és 16-án Szekszárdon látványos fesztiválon adtak találkozót egymásnak a dél­magyarországi néptáncosok. Ezt követően Pécsett tartják meg — immár harmadik al­kalommal — a bábosok színvonalasnak ígérkező se­regszemléjét, a nemzetközi bábfesztivált. Jelentős kulturális ese­mény színhelye lesz a zala­egerszegi művelődési köz­pont: itt rendezik meg a dél-dunántúli népművészeti hetet szeptember 22-e és 29-e között. A zománc mes­terei vonultatják fel leg­jobban sikerült munkáikat a II. országos zománemüvé- szeti biennalen, amelynek Salgótarján ad otthont Fotó­kiállítás nyílik Szekszár­don, Szekszárdi szüreti napok címmel. Balassa­gyarmaton Vígh Tamás szobrászművész kiállítása látható. Fejér megyében Munka címmel nyílik meg a VIDEOTON fotószakköré­nek kiállítása. Hajdü-Bihar megyében a guthi erdőben mini-olimpia lesz, amelyen a Debrecen környéki és ta­nyai klubok mérik össze tudásukat. ij köntösben, gazdagabb tartalommal A Világ Ifjúsága Ha valaki a régi formá­tumú Világ Ifjúságát keresi az újságot árusító stando­kon — nem találja. Talál viszont helyette egy szebb, letszetősebb és tartalmában is változatosabb, gazdagabb lapot: A Világ Ifjúságát. Kisebb formátumban, több színű nyomásban jelenik meg az új lap. amely egé­szen biztos ugyanúgy szívé­hez nő olvasó táborának, mint a korábbi. Az alakja, formája ugyan kisebb lett. jól élfér akár a zsebben is. tartalmilag viszont sokrétű­en, színesen informál mind­arról, ami érdeklődésre tart számot. Színes írások és tu­dósítások, útijegyzelek és érdekes hírek, portrék és .sportcsemegék „kínálják magukat.” a lap hasábjairól, könnyed, fordulatos stílus­ban, ahol kell, szakszerű tö­mörséggel vagy éppen az irodalom nyelvén. Aki kéz­be veszi a lapot, megtalálja a számára legérdekfeszí- több olvasmányt és azokat a híreket, amelyek a fiata­lokat leginkább érdeklik. Annak ellenére, hogy nyomdatechnikailag igénye­sebb kivitelű és oldalszá- mál tekintve is terjedelme­sebb az új köntösben je­lentkező A Világ Ifjúsága, az ára nem változott, továbbra is 4 forint. Ki, ha mi nem? A gyerekeinkért tesszük, a gyerekeinknek adjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom