Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-08 / 184. szám
1973. aug. 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 fi Miskolci Közlekedési Vállalat válasza a villamospálya javításával kapcsolatos kérdéseinkre Július 20-án, a diósgyőri villamospálya-javitásról szóló cikkünkben három kérdést tettünk fel a Miskolci Közlekedési Vállalatnak. Kérdéseinkre az igazgató, valamint a járműfenntartási osztályvezető aláírásával választ kaptunk, amelyeket ezennel közlünk. Első kérdésünkben azt ki- fogásultuk, hogy az elmúlt, több mint tíz esztendőben miért nem folytattak rendszeres javítási munkákat az említett pályaszakaszon. A válasz szerint „A tíz éve viegépült diósgyőri, kétvá- gányos pályaszakasz első öt évében nem volt szükség általános javításra, A második öt évben jelentkeztek problémák, amikor létszámhiánynyal küzdött a 'vállalat a pályafenntartási szolgálatnál is. A felhalmozódott munkák végrehajtására 1972. évben készített a vállalat részletes előkészítő-felmérő vizsgálatot. Ennek során a MÁV miskolci Igazgatóságának segítségét kérte — gépek kölcsönzésére —, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elvégezhessék a javítást. A MÁV Igazgatóság segítsége nélkül kézi erővel 1 hónap helyett fél évig tartott volna szakaszosan a karbantartás. Nem szólva róla, hogy az ehhez szükséges munkaerő sem állott rendelkezésére és más pályaszakaszok karbantartását sem lehet hosszú ideig elhanyagolni.” Második kérdésünkben azt kifogásoltuk, miért nem éjszaka csinálják a pályaszakasz javítását. A Miskolci Közlekedési Vállalat vezetői szerint „az aláverőgép olyan magas zajszinttel dolgozik, hogy éjjel a gép környékén zavarná a lakosság nyugalmát, ami igen sok panaszt idézett volna elő.” Véleményünk szerint „a jelenlegi módon, csúcsidőszakon kívülre megszervezett nappali munka nem zavarja a nagy tömegű hivatásforgalmat, azonkívül a szükséges pótlásról a vállalat gondoskodott,” Második kérdésünkben megemlítettük, hogy például a fővárosban a nagyobb közlekedés-építési, javítási, felújítási munkát az éjszakai órákban oldják meg. Ezzel kapcsolatban a válasz: „Ilyen természetű munkákat a Budapesti Közlekedési Vállalat sem végez éjjel. A szükséges műszeres mérés az alkalmazható világítás mellett nem megfelelő." Harmadik kérdésünk így szólt: Ha pedig már nappal csinálják, miért nem gondoskodik a vállalat több villamospótló autóbuszról — a csuklós villamosok helyett hagyományos kis autóbuszok járnak — a zsúfoltság elkerülésére. E kérdésünkre a Miskolci Közlekedési Vállalat vezetőinek levelében a következő válasz szerepel: „A pályajavítási munkák megkezdése előtt a vállalat utasszámlálást tartott annak megállapítására, hogy az utazási igények kielégítésére hány villamospótló autóbusz beállítása szükséges. A vállalát biztosítja azt is, hogy a villamospótló autóbuszok az itt közlekedő villamosjáratokkal azonos sűrűséggel közlekedjenek. A felmérés megállapította, hogy az utazási igény kielégítésére 4 darab Ikarus 620-as autóbusz beállítására van szükség, amely esetben a villamospótló autóbuszok 6 percenként követik egymást, mint a villamosszerelvények. Nagyobb utasforgalmú napokon a vállalat a négy darab autóbuszon felül rásegítő járatokat is beállít a zsúfoltság elkerülésére. Természetes, hogy a 250— 300 férőhelyes villamosszerelvényeken utazó 40—50 fő kényelmesen, kulturáltabban utazik, amely férőhelyet a vállalatnak elsősorban a belvárosban jelentkező nagyobb utasforgalom miatt kell biztosítani. Ugyanez a 40—50 utas egy szóló autóbuszon nagyobb telítettséget eredményez. Nem indokolt azonban emiatt üres férőhelyek közlekedtetése." A vállalat vezetői cikkünkre, kérdéseinkre adott válaszukban végezetül ígéretet tettek rá, hogy a még hátralevő idő alatt figyelemmel kísérik az utasáramlás alakulását és a műszaki, gépkocsivezetői létszám-adottságoktól függően mindent elkövetnek az utazási igények elfogadható kielégítésére. A Miskolci Közlekedési Vállalat a még hátralevő időre ezúton is kéri az érdekelt utazóközönség megértő türelmét Mit mond a paragrafus? Jogássunk válaszol Leltárfelelősség nyitott raktáraknál Többek kérdésére kapunk választ a Belkereskedelmi Minisztérium közleményéből, amely egyértelműen kimondja, hogy a raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló jogszabály alapján leltárfelelősséget „nyitott raktár” esetében akkor sem lehet megállapítani, ha azt a kollektív szerződés lehetővé teszi. Köztudott az illetékesek előtt, hogy leltárhiány a kezeléssel járó veszteség (együttesen: normalizúlt hiány) mértékét meghaladó, átvett anyagokban (raktári készletekben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes meny- nyiségi hiány. A jogszabály szerint leltárhiányért anyagi felelősséget csak akkor lehet érvényesíteni, ha az anyagokat (raktári készleteket) kezelésre szabályszerűen átadták, i illetőleg átvették, továbbá, ha a dolgozó a két leltározás közötti időszaknak legalább a felében és a leltár- időszak végén is a raktárban volt beosztásban. Ha a raktári dolgozó „nyitott raktárt” kezel, tehát a raktárban elhelyezett dolgokhoz a raktárvezető tudta nélkül, más illetéktelen személy is hozzáférhet, az esetleges leltárhiány esetén nem kerülhet sor a leltárfelelősség megállapítására, mert á leltárfelelősség csak abban az esetben állapítható meg — egyéb feltételeken kívül —, ha a munkáltató (vállalat, szövetkezet) a rendelkezések szerinti, elhatárolt, zárt területet biztosít raktár céljára. Az a körülmény, hogy a vállalat kollektív szerződése ilyen esetben is lehetővé teszi a leltárfelelősség alkalmazását, a leltárfelelősség megállapítására nem vezethet. A vonatkozó kormányrendelet értelmében ugyanis még kollektív szerződés sem határozhatja meg a dolgozó három havi átlagkereseténél magasabb mértékben a felelősség felső határát, nem zárható területen elhelyezett anyagok esetében pedig a rendelet értelmében egyáltalán nem tehető felelőssé a dolgozó leltárhiány címén. Abban az esetben tehát, ha a vállalat kollektív szerződésének rendelkezései jogszabályi tilatlomba ütköznek, a kormányrendelet értelmében érvénytelenek, a munkaviszonyban álló feleket nem kötik, a közöttük fennálló jogvita, eldöntésénél pedig nem vehetők figyelembe. A tanácsi dolgozók személy gepk öcsi használatáról A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke a közelmúltban adta ki az 5/1973. sz. utasítását, amely szabályozza a tanácsi dolgozók saját személygépkocsijának hivatalos célra történő használatát és- a térítési díjat. (Tanácsi dolgozók ebben a tekintetben a tanácsok vb hivatali szervezetei, valamint a tanácsi intézmények és vállalatok dolgozói is.) Az utasítás — többek között — felsorolja azokat a munkaköröket, amelyekben a tanácsi dolgozó térítés, vagy átalánydíj ellenében rendszeresen használhatja saját személygépkocsiját. Ilyen munkakörök például a gyámügyi főelőadó, lakosságadóztatási-, • tsz-, pénzügyi, költségvetési, kereskedelmi csoportvezető, szövetkezeti, magánkisipari és árhatósági, élelmezési, vendéglátóipari főelőadó, a megyei vezető yédőnő, az általános tanulmányi és népművelési felügyelő, a közös községi tanács elnöke és vb-titkára. Felhatalmazást kapott a megyei tanács elnöke, hogy saját jogkörében kiegészítse a munkaköröket. A tanácsi vállalatoknál kollektív szerződésben kell szabályozni, melyek azok a munkakörök, amelyekben a dolgozók saját személygépkocsijukat átalány ellenében, rendszeresen használhatják. A tanácsi dolgozónak a me- gve egész területére kiterjedő közlekedési kötelezettsége esetében havonta 1600 Ft- nál, a járás, vagy több község területére korlátozandó közlekedési kötelezettség esetében 1000 Ft-nál magasabb összegű térítést, vagy átalányt nem lehet megállapítani. A tanácsi vállalatok tekintetében a saját személygéojármű használatáért járó átalány mértékét a kollektív szerződésben kell meghatározni. Dr. —síi— 3./Ir „Alex” vf&räzse „Esküszünk, hogy az egész világon megteremtjük a különböző fajú, szinü, nemzetiségű és felekezetű fiatalok egységét, eltüntetjük a földről a fasizmus minden maradványát, megteremtjük a világ népeinek őszinte és nemzetközi barátságát, fenntartjuk az igazságos és tartós békét, felszámoljuk a nyomort és az Ínséget... Eljöttünk, hogy hitet tegyünk az egész ifjúság egysége mellett; hogy megemlékezzünk a harcban elesett társainkról és megesküdjünk, hogy az ifjúság dolgos keze, alkotó elméje és lelkesedése soha sem esik többé áldozatul egy háborúnak." Az Alexander Platz az elmúlt 10—12 nap alatt nemcsak Berlinnek, hanem a VIT-nek is a központja volt. Ez a megtölthetetlen óriás betontérség — körben a csodálatos új épületekkel és sok látványossággal — mindig tele volt, mégis mindig elfértek rajta az újabb vendégek. A tv-torony étterméből igazi perzsavásárnak tűnt a mélyben levő nagy nyüzsgés. Ezen a téren nem volt záróra — a nonstop műsor 10 napig tartott egyfolytában. Igaz, a szervezett programok általában éjfél előtt véget értek. Akkor következett az öntevékenység — melynek sokszor színpad sem kellett... Autogramvadászok a téren Emlékszem, Szófiában az volt a „menő fej”, akinek legalább annyi jelvénye volt, hogy a kabátja elejét teljesen eltakarta. A Dimitrov Mauzóleum környékén volt a börze — mely alkonyaikor zárt. Itt Berlinben is voltak jelvénygyűjtők. A magyarok két-három nap alatt alaposan „megszokták” az Alexet. így azután nem volt meglepő, amikor etióp VIT-delegátu- son aranykoszorús DIGí'.P törzsgárdajelvényt láttam. Burmái lányok pedig egységesen BVK-jelvényt viseltek — némelyikük kettőt is. Az afrikai fiatalok azonban „leginkább” az aranykoszorús szocialista brigád jelvényekre specializálták magukat — de elfogadták az ISZM-jelvények különböző fokozatát is. Egyszóval ezek a dolgok olyan „klasszikus” VIT- sztoriknak számítottak. Az autogramgyűjtés méretei és módszerei viszont sok újat tartalmaztak. Eleinte mosolyogva írogattuk nevünket a kis pajtások VIT-es sáljára és azt, hogy Ungarn, de amikor másfél órába telt, amíg az Alexen átmentünk, igyekeztünk kikerülni az autogramgyűjtők néha nagyon is rámenős táborát, Be kell vallanom, nem mindig sikerült. Volt Berlinben vagy 30 ezer külföldi — és legalább 200 ezer autogramvadász. Az arány tehát világos... Nos. visszatérve a „módszerekre”. A tipikus az volt, amikor a VIT-kendőt tartották toliunk alá. De akadtak extra igények is. Találkoztam diáklánnyal, aki zsebkendőre gyűjtögette a névjegyeket, egy 10 év körüli kisfiú a sapkáját ékesítette tengeren inneni és -túli „adressekkel”. Láttam farmernadrágot, amelyen tenyérnyi üres hely sem volt — még oda is írtak, ahova nem illik névjegyet elhelyezni. S volt egy igazi különc. 20—22 éves lehetett, olaszul lehelte a szavakat. Barna és csinos volt. a gyengébb nemhez tartozván. Kreol vállait és hátát ajánlotta tel — autogramok számára. Címgyűjteménye sokszínű és választékos volt. Általában a filctollas feljegyzések domináltak rajta. Férfineveket gyűjtött, egyetlen éjszakára — reggel lemosta a teljes kollekciót, és újból kezdte. Esténként azonban minden hely elkelt, sőt akinek nem fért el a neve és címe az olasz szépség hátán, kissé lejjebb húzódott. Öltözéke ugyanis elég rugalmasnak bizonyult... Nappalok és éjszakák Egyszóval az Alex\ teljes pompájában virágzott 10 napig. Kora reggel már több száz tagú zenekarok ütemes dobogása ébresztette azokat, akik nem érték el az utolsó járatot, és így meg kellett elégedniük egy párás paddal. vagy a védelmet nyújtó, de kényelmesnek nem mondható telefonfülkével. Tizennyolc éves, Pest megyei leány mesélte az ebednél, kissé álmosan, hogy 24 órát töltött egyhuzamban az Alexon. Csak étkezni jár a Haus Berlinbe. Délután ..buliztak” a szökőkutak körül, este megnézték a szabadtéri színpad mindig igényesen összeállított műsorát, és éjfél körül kezdődött a „sóderozás” — ami ezúttal nem építőanyag-ipari terméket jelentett, hanem sok énekkel, tánccal és uram bocsa’, minden menet végén cuppanós puszival lezárt „egyveleget". Olyan divatos szórakozás volt ez Berlinben, mint Budapesten a zakatolás vagy Bukarestben a prcnyica. Egyszóval minden hajnalban ezrek só- deroztak kisebb és nagyobb köröket alkotva a téren, aztán egy-két óra törődött alvás a földalatti állomásain, vagy a padokon — s amikor a nap rásütött a placcra. néhány perces „reggeli torna” és szökőkuli fürdőzés után ismét friss és kipihent volt az Alex törzsgárdája. Aztán kezdődött minden elölről — csak a szereplők egy része változott. Viiák és hírek Érdekes és néha nagyon tanulságos színfoltja volt a X. VIT-nek az a sok vita, amely a tereken és az utcákon volt. Többségükben NSZK-beli és nyugat-berlini fiatalok kezdeményezték a házigazdákkal. Egy-egy vitatkozó párnak esetenként 40—50 hallgatója. „néma drukkolója” is akadt. S meg kell vallani, hogy ezek a szócsaták többségükben sportszerűek voltak. Érvek és ellenérvek, tények és igények hangzottak el pro és kontra. Szó esett itt tanulásról, társadalmi és politikai kérdésekről, békéről, szoli • daritásról. a berlini falról. Honeckerről csakúgy, mim Willy Brandtról — és a holnapról. Németország, Európa és az egész világ holnapjáról, reális és bizarr alter natívákban. Itt hallhattuk a „legfrissebb” híreket, melyek néha kissé porosak voltak es a sok „áttétel” nemcsak kozmetikázott rajtuk, hanem értelmi változtatásokat is eszközölt. Meghallgattuk — aztán értékeltük őket. Napokon át jártuk és sokszor megmosolyogtuk az Alex rendhagyó világát. Néztük, amint növekszik a kék szín — mígnem uralkodóvá viliik a téren. De ekkor már nemcsak a német fiatalok viseltek FDJ-inget — hanem sok külföldi is — 11 márkáért a Centrumból, vagy egy szép jelvényért a börzéről. Az ifjúság, a vidámság, a béke. a barátság és a szo i- daritás tere volt ez a hatalmas betonplatz, 10 napig. Akik ismerik azt mondják. a V1T előtt is az volt. Akik holnapunkat ígérik. azt mondják — a VIT után is az marad. Ide érkeztek a különjáratok — s mi indultunk haza. Valamennyien ... Paulovits Ágoston — Vége — Délutáni csúcsforgalom az Alexon (A szerző felvételét Kék színű
