Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
1973. aug. 5., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Ratkó József Az öregek VERES PÉTERNEK Az öregek, a gyönyörűek, a soha. elnyugvó kezűek halállal hűek. Csontjuk villáskulcs; szerelik aláfekve a földet. Szétpattognak a szöcskék, bogarak elgurulnak, de működni kezd a fa, de mind a virágok kigyulnak. Ahogy az asszony a kutat, húzogatja a szél az ágat, s megtelik zölddel a világ. Átérzi fény csobog. Bámészkodunk elnyíló szájjal, mi, taknyosok, szerszámot adogatni se méltók, lessük: megy a dolog — gyölcér dolgozik, maga hasad, a föld forog. Ser főző Simon Vajúdás Feszülő anyaöl: megnyílik a föld szüléskor. Itt ez a növényi szár: köldökzsinór kit juttat táplálékhoz? Tüdő: levegő zihál. Duzzadt vese a domb. A vajúdásban kitágulva a völgy, az erős medencecsont. Húzódó inak a gallyak, fájás rándítja mindet. A föld kihord végül. Megszül halottnak minket. Szél kézbesít A postás, levélszéjjelhordó szél kézbesít. Nyárfától várok levelet, időnként értesít. Majd mit ír ugyan? Várom., lesem. S a vackorfa nem írt ma. Kazinczy sem. Kalász László Már pelyváis- porosak a fák a szilva alma hamváról dagad a szalmaszagú por s csüng a kerítésen át a híguló fényben fürödni már azt nézem.csak: hova ring bólongatva a szilva alma merre zörög a telt szekér munka erre? gyümölcs meg arra? van-e aki majd rendet int jutalmazót e dolgos zajba s behívja azt is aki kint még tesz-vesz: be ne ázzon a szalma vagy idő sincs már megpihenni szépülni látni valahára s csak marakodás-szesz dől az égi bütykösből a világ torkába? Negatív Suhogásom, fogfájásom, ifjúságom, íme, itt van a vers, melyben senki nem szólíttatik! Epém zöld aranyával fizettem meg álmod, csak a csend utánoz fegyverropogást, csend, ahogy megnyílik a száj, nyílik résén a végtelen, nő az ínyen két szál gyertya, két szál gyertya lesz a lejfog, kardnyelésnél lebben a láng, tűz vérzik be könny-nyelésnél, mákföld felől lázbeszéddel kábít a szél. Alattam, fölöttem, hátam mögött susog, susogás. Hát micsoda szél ez? Levelek fűrészfoga vágja vihar ágát, fröccsen zölden tavaszi vér, az emelkedés zuhogó szárnya. Hol a kéz, hol a rög, hogy megakasszon, elvezesse tántorgó árnyam? Fogcsikorgás, vízbe fojtott ének marad csak utánam, pók ereszkedik az arcra, iszapban a lábnyom, lépés, ereimből vörös rozsda. Varga Rudolf Beszélgetés Garai Gábor Kossuth-díj as költővel — ön a felszabadulás után érett felnőtt emberré. Meg- halárbzta-e hovatartozását a gyerekkorban megismert szegénység emléke? — Az én generációmnak, való igaz, segített választani a történelem. Annak, aki ismerte a létbizonytalanság nyomasztó érzését, könnyű volt eldönteni: hol a helye a társadalomban. Ez az emlék éreztette és értette meg velem. annak a látványnak a pátoszát is. amelyet Evés ci- mű versemben próbáltam megfogalmazni. Egyszer, délidőben. láttam egv munkást, aki jó ízűén teiet és kenyeret ebédelt. A kétkezi munkás komótos evése, biztonsága, tudva. ..hogy holnap is lesz munka és ebéd” — egy kicsit egész társadalmunkat szimbolizálja. Mert ez ma nálunk minden ember számára a világ legtermészetesebb dolga. Csak abban tévednek még sokan, hoev ez a világ — állandó. Az állandóság mozdulatlanság. a mi világunk ellenben mozog. Fejlődik. Bőven van tennivaló. Ezért nem tudok egyetérteni a húszéves életuntakkal. A közönyösökkel. Annyi, de annyi feladat vár megoldásra még! Ha részt kérnének maguknak a mozgásból, mindjárt nem éreznék feleslegesnek életüket, munkájukat. — Kit nevezne meg mú- gsájának? — Személyre gondol, vagy eszmére? — Eszmére. — A kommunizmust. Imi nem lehet világnézet nélkül. Az pedig meghatározza az ember magatartását, élet- szemléletét, és — múzsát is ád. Amikor Indiában jártam, ennek a „múzsának” köszönhettem, hogy nem éreztem ott magam „fehér idegennek”, az ő nyomorúságuk láttán. Embertársuknak éreztem magam, és úgy hittem és hiszem, kötelességem szólni érettük. Ez most fontosabb, mint megénekelnl hazájuk misztikus szépségét. Úgy gondolom, ha az emberek ily módon néznék a világot, könnyebb lenne benne megtalálni a tennivalót is. Oly sok minden van még a Földön, amelybe egy jó érzésű ember nem nyugodhat bele. Ahhoz, hogy jó lelkiismerettel élhessünk, cselekedni, kiáltani is kell — másokért. — A költő szabadsága és ■elkötelezettsége hogyan fér meg együtt? — Abszolút szabadság nincs. A társadalmi együttélés számtalan korlátot szab minden ember számára. Űgv érzem, az a szabadság, amikor egy ember pontosan tudja a helyét és kötelességét az életben. Ha ezt vállalja — elkötelezetten él. — Sokat utazik az országban, gyalcori résztvevője író —olvasó találkozóknak. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az elmúlt évek alatt? — Hat-nyolc évvel ezelőtt, egy-egy találkozón még az egybegyűltek összetétele szerint kellett eldönteni, milyen verseket olvassunk fel. Hogy meg is értsenek. Ma mór sehol sincs szükség ilyen válogatásra. Egy példát is mondanék erre. A közelmúltban egyik kritikus barátommal vendégek voltunk egy „szabálytalan irodalomórán”. Az iparitanuló-intézetben a szobafestő tanulók többsége szabolcsi fiatal volt. Barátom úgy vélte, szükségesek az egyszerű, mondhatnám, szái- bavágóan magyarázó szavak. Észrevettem a fiatalok arcán a fintort. Beszélgetés közben, észrevétlenül „feljebb csavartam a szintet”. Partnereik voltak. Ügy hiszem, ehhez a tapasztalathoz — melyet általánosnak tartok — nem szükséges kommentár. — A megnyugvást keresőknek mit tanácsol? — Amit magamnak, amikor egyszer menekültem a fáradtságom elől: „...látogasd meg a földet, ahol születtél / ülj le egy pádra és süttesd az arcod a nappal 7 ne szólj eev szót sem 1 beszélgess csak a tájjal / — s nyomban föltámad ottfeledett gyermekkorod: 7 színe lesz az égnek, szaga a virágnak”. L. I. ÉS MIKLÓS is kap egy ilyen levelet — mamától. Már a borítékon észreveszi, ezek a betűk nem az apjától származnak. Azzal nyugtatja magát, hogy legutóbbi levelében csomagot kért, jól jönne a banketthoz, ha nyakon üthetnének egy kivén- hedt kakast. „Kedves Fiam! Most apád helyett én írok, ágyban fekvő beteg, igen fájlalja az oldalát. A kórháztól igen félünk, nincs a háznál pénz, a kórház meg igen sokba kerül —, hogy földünk lett, elestünk a szegénységitől is —•, tolón elvinné az egyik tehenet is. Igen örülünk, az egész család, hogy végére érsz lassan az iskolának. Már itt az ideje, hiszen maholnap kilenc esztendeje, hogy beültél az iskolapadba. Rossz hírek járnak erre, azt rebesgetik, mozgolódtok, az egyetemisták olyanokat mondanak, amiket nem szabad. Hát te ne csináld, húzd meg magad, fiam, ha már ennyit tanultál, legyen, meg az értelme, nehogy a végén ki- semmizzenek. trod, a ban- kettra jó lenne egy öreg kakas. Hát az most nincs, a szomszédék kakasa jár át hozzánk is, a csirkék még .nagyon aprók, de Feri felajánlotta neked a legszebb nyulát. Ügy gondoltam, kirántva küldöm, úgy tovább eltart. Pontosan írd meg, mikor küldjem, oszt gyorspostával adjuk fel, nehogy megromoljon. Most írom meg azt is, hazavárunk aratásra,- mert csak Feri van a kaszára meg te, apádra nem számíthatunk, de nem is akarom, hogy dolgozzon, először szedje össze magát. Pali csak augusztus 15-én kap szabadságot, most lent vannak Mohács-szigeten az árvíznél. Ha csak egy mód van rá, gyere idejében haza aratni. Tudod, azzal nem lehet várni. A tanulást meg, azt a kicsit, ami még hátra van, igyekezz jól letudni. Szülői szeretettel, anyád” „Nem kell törnöm a fejem, mivel üssem el a nyarat gondolja Miklós, és belenéz a markába — szegény úri kezecském, megkapod a magadét megint..Az a kicsi tanulás, ami még hátra van... 25 ezer oldal világirodalomból, az az utolsó államvizsga — úgy bele lehet bukni, hogy no; Szerencséje, hogy valamikor, még középiskolás korában falta a könyveket, a jegyzetek alapján is sok mindent fel tud idézni. Ígéri, ha kikerül az életbe, elvonókúrát tart olvasásból ... A tanárokat már elhelyezték — szétszórták őket, mint a tyúk a töreket. Miklósnak már a harmadik pesti állást ajánlgatják, de ő köti az ebet a karóhoz — vidékre! Faggatják, mért szeretett úgy bele a vidékbe, hiszen amikor a szakmai gyakorlatról visszatért, nem túlzottan lelkesedett az ottani állapotokért. Azt válaszolja — sehol sincsenek ideális állapotok, az élet biztos nem olyan, amilyennek mi elképzeltük. Miklós pedig — egyik napról a másikra — magára marad. A cimborák, a kedves jó pajtások szétszélednek a világ négy égtája felé. ö he verészik kint a kertben, süt- teti hasát a nappal, és idegeskedik. hogy aratni sem mehet. A kollégiumban noszogatják, jó, hogy azt nem mondják: elhordhatná már magát innen. Bemegy a tanszékre, adják már az a rohadt útilaput, eresszék ... Várjon még várjon, az újságírók elhelyezéséről a pártközpont dönt. Időmilliomos, futja idejéből. hogy leltárt készítsen ingóságairól. Aprólékos gonddal veszi szemügyre gazdasági helyzetét. A következő értékekkel rendelkezik: Egy öltöny (tavaly vettem egyik barátomtól 700 forintért. Hétköznapi viseletre még elmegy), 300 forintot érhet. A két darab ing közül az egyik még egészen jó állapotban van, a másikat kikezdte a kétéves használat, a háta teljesen szétment, csíkokban fityeg, az eleje valahogy jobban bírta a strapát — ha nyakkendőt kötök hozzá, azt hiszik, jó. Ér a kettő — némi jóindulattal — 100 forintot. - A két gatyát nem nézem többre 30 forint, nál. A zoknit, az egyetlen párat már pénzben nem is lehet kifejezni. A lodenkaba- tomat 150 forintra becsülöm, bar csak 30 forintot adtak érte a Kinizsi utcai zálogházban. Vajon fogjuk-e még egymást látni... A zsebkendőt szintén nem árazhatom. A törülközöm ... no, hagyjuk. Két pár lábbeli, az egyik szandál, itt van a lábamon, Jóska bátyám ajándéka. Muti csak, milyen vagy, mennyire becsüljelek? Egy százas. A félcipő ugyanany- nyi. Az aktatáskát kézalól vettem egy harmadévestől, elsőrendű minőség, 150 forint. Van 10 könyvem és fél- mázsányi jegyzetem — adjunk érte 50 forintot. Kiku- nyeráltam e szellemi tápláléknak egy kis sarkot a rak. tárban — hátha elszólít a muszáj az újságírói pályáról, s a kenyeremet fogja jelenteni. A toliamat prímának tudom, legjobb barátomtól, Horváth Imrustól kaptam — tiszteljük meg 50 forinttal, és most adjuk össze: írd és mondd — 1030 forint. Minden vagyonom egyszerre ma. gamra szedhetem. Ha még egy év hátra volna, teljesen lecsupaszítana az idő, de már nincs hátra csak — mennyi is? Gyerünk, nézzünk utána, hiszen lassan már vége az augusztusnak is, otthon azóta talán ki Is csépeltek. Ugorjunk be a tanszékre, és verjük ki a tüzet. — Jó, hogy jött, Kovács elvtárs — fogadja a titkárnő. — A felsőbbség belement Pakoljon és menjen, Miskol. con várják. — örvendek — nevette el magát Miklós —, és hogyan gondolja a menést, gyalog? — Egy nagy magyar író szerint gyalogolni jó. — Igen, mert ő mehetett volna vonaton, buszon, sőt autón is, különösen akkor, ha az embernek tele van fűtőanyaggal itt — és a gyomrára bökött — Meg kell önnek töredelmesen vallanom, kisasszony, az én fűtőanyagellátásom nem a legjobb. Mióta oly kevesen zabáinál; a menzán, vékonyan mérik a repetát. Idefelé jövet éppen a gyaloglás örömeinek hódoltam, s csak azért imádkoztam, nehogy rám jöjjön valami, mert a vécésnénik szörnyen fukarok. — Szalonképtelen humora van. — Persze, mert ma már megfordultam a menzán, és közölték velem az örvendetes hírt: nuku repeta! — Szegény gyerek. — Köszönöm együttérzését De tessék mondani, nincs a ládafiában valami keret kezdő újságírók elindításához? — Keret?! — A titkárnő meglepetten nézett Miklósra. Majd javasolni fogom, hog*y legyen. — Hajaj, és azt nekem ki kell várni? Akkor inkább nekivágok gyalog. — Fejére csapott. — Mentő ötletem támadt. — Benyúl szépen a zsebébe, előveszi a bukszáját... — Ne is folytassa! Soka- dika van... — Hát akkor, isten megál- jaü Hazafelé tartván, végigvet- te a pesti rokonságot. Nem, ez nem lesz jó, végül is már végzett, és nem kunyerálhat. A PORTÁS egy lemorzsolódott kolléga volt, neki panaszolta el, milyen nagy bajban van — odakünt az életben térdre ereszkedve várja a boldogság kétpúpú tevéje, de hát nincs egy megveszekedett vasa se. — Ha meg akarsz tőlem szabadulni, adj egy százast; Megér neked ennyit, hogy többé nem látsz? — Meg. — Akkor ide a dohányt, és már pakolok is. — Viszontlátom? — Itt a kezem, nem disznóláb ... — Ö6szeölelkeztek. , hátba püfölték egymást, és Miklós elindult megkeresni azt a kétpúpú tevét.;. Színe lesz az égnek Gulyás Mihály Ä tv ált ozás(Részlet)
