Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

1973. aug. 26., vosámop ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A darabokra töri teknős és társai Amikor beléptem az ál­latkórház betonlapokkal le­rakott udvarára, szép, sö­tétbarna vizsla fogadott. Persze, nem volt ez olyan „igazi” fogadás, mert az az igazság, hogy a kutya rám se hederített. Lustán felém- tekintett ugyan, a fal mel­letti árnyékból, de arra már nem méltatott, hogy a fe­jét is megemelje. Ó már gyógyulófélben van. A ketrecből is kien­gedték sütkérezni. Nemso­kára hazamehet a gazdi­hoz, és ősszel újra együtt vadászhatnak. Rajta kívül tucatnyi ebet ápolnak Mis­kolcon, az állatkórházban. Akad köztük, amelyik gyo­morron lást kapott a meleg­ben megromlott élelmara- déktól, van szopornydcás, az egyiknek a szeme varas, a másiknak a lába tört el. Leginkább a törzsköny­vezett, versenyeket nyert, értékes kutyákat hozzák be gyógykezelésre, de gyak­ran gyógyítanak elkorcso- sult házőrzőket is. Ivartalanílás 20 Fl-ért — Mi baja van a kutyus- nak, mi a baja a cicának? — kérdezik a behozott ál­latok gazdáitól. Tavasz vé­gén és nyár elején sok tu­lajdonos azt a választ adja, hogy tulajdonképpen sem­mi. Mindössze éjszakánként nem bírják hallgatni a ter­mészet felajzotta, házhoz- járó .,széptevő'> kutyák és macskák nyüszítését, nyau­kolását. Ilyenkor csak állatorvosi segítséggel lehet visszaállí­tani az éjjelek nyugalmát. Ez heréléssei, illetve miskár rolással jár. Ezek a műtéti beavatkozások a nyugati or­szágokban egész kis „va­gyonba” kerülnek. Svájc­ban például 500—600 fran­kot kell fizetni érte. Nálunk egy húszasába kerül a ked­ves tulajnak, pedig a mű­tét fél óránál is tovább tart. Császármetszés a bocin Tavaly háromezer körül mozgott a beszállított álla­tok szánra. Közöttük a leg­nagyobb értéket a szarvas- marhák képviselték. Leg­többször császármetszést hajtottak végre rajtuk, de gyakran szöget kellett ki­venni belőlük. Különösen az utóbbi igényel hosszadal­mas és bonyolult beavatko­zást. Ilyenkor 40—50 cen­timéteres nyílást vágnak a tehén oldalán, majd 60—80 kilogram bélsár eltávolítá­sa után kezdhetnek csak hozzá a recésbe íúródott, idegen eredetű fémtárgy ki­vételéhez.. A minap Alsóvadászról az egyik háztáji gazdaság­ból kétéves bikát hoztak be nyelőcső eltömődéssel. Sze­rencsére időben történt a segítés, így sikerült az ál­latot megmenteni. A gazda 457 forintot fizetett ki a gyógyításért és a hazaszál­lításért, de neki a bika életben maradása ezreseket jelent. Különben csak a „ma­szek” marhákat kezelik ilyen „drágán”. A termelő- szövetkezetekből bekerül­tek élvezik az SZTK min­den juttatását. Az állam még az útiköltségüket is fedezi. Rómeó daganatja Nem kell megijedni! Nem tettünk világraszóló fel­fedezést Shakespeare hősé­nek halálát illetően, misze­rint a szerelmes ifjú tumor, vagy daganat következtében halálozott volna el a gyor­san ölő méreg helyett. Nem, erről szó sincs. Rómeó a né­hány évvel ezelőtt me­gyénkben járt PROBS cir­kusz égjük híres lova volt. Naponta rótta ágaskodva a köröket a porond fűrészpo­rában, miközben tapsra ra­gadtatta a gyerekeket és a cirkuszt szerető felnőtte­ket. Neki volt daganat a medencéjében. Túl sok ab­rakot adtak neki, hogy jó kondiban legj'en. Ettől ka­pott székrekedést, később pedig daganatot. Öt is ke­zelték a Major utcai állat- kórház orvosai, mint azt a pónit, ameij’áknek a na­gyobb lovak kirúgták a szemét. Róla, kedves em­lékként, meg fénykép is maradt. A hasmcncses papagáj Évente százak fordulnak meg a kórház kisállat ren­delőjében. Az előtérben a gazdik bőrfotelekben ülve várhatják, míg beteg ked­vencük soiTa kerül. A nyűitől kezdve a gó­lyán keresztül a tenger ima- lacig szinte mindenfajta ál­latot kezeltek már itt. Leg­utóbb egy papagájt hoz­tak be hasmenéssel. Rop­pantul vigj'ázni kell ezekre a kis, színes madarakra, mert rendkívül megijednek, ha idegen ember veszi őket kézbe. Injekciót sem kap­hatnak, mert az ijedtség szívbénulást okoz náluk. Ezért az orvosságot csak az ivóvizükben és a táplálé­kukban lehet becsempészni nekik. Miért gyullad be a teknős szeme? A közelmúltban szokatlan esettel álltak szemben a kórház állatorvosai. Egy teknőst vittek be hozzájuk, „aki’’ leesett a második emeletről, és dirib- darabra tört a páncélja. Némi tanakodás után az összeragasziás mellett dön­töttek. Azóta a szaru foko- zatosan benőtte a törése­ket és a repedéseket. A miskolci teknős tulaj­donosok állandóan arra pa­naszkodnak, hogy begyul­lad a kis páncélosok szeme. A kórházban tudtuk meg, hogy ezt az erősen klórozott víz okozza. A betegséget úgy lehet megelőzni, ha eső­vizet gyűjtenek, vágj’ desz­tillálják a csapvizet, amely­ben a teknős úszkálni szo­kott. Szalipszki Endre II dédesi fák alatt II Dóm téri csillagos sziszről Miután Pietro Mascagni vi? lághírü olasz rendező és kar­mester 1935-ben első ízben ve­zényelt Szegeden, a következei­ket mondta: „A Dóm tér akusztikája és helyzete olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni.” Az elmúlt 40 év Mascagnit igazolta, mert különösen a külföldiek. Szegedet a világ­hírű terével és az ott évről évre megrendezésre kerülő, mosit kettős jubileumot ült szabadtéri játékokkal azonosít­ják. Negyven éve annak (1933 nyarán történt), hogy Hont Fe­renc színre állította Madách Tragédiáját, és ezzel útnak in­dította Magyarország nyilván máig is legismertebb csillagos- színházát. Jubilált Szeged Dóm terével és játékaival, megalapí­tásának 40. és a Játékok há­ború utáni felújításának 15. évfordulóján. A Szegedi Szabadtéri Játékok tehát, megvalósította azt, amit a város nagy szülöttje, Balázs Béla író és filmesztéta, a fel- szabadulás utáni újraindítás egyik kezdeményezője így fo­galmazott meg: ,,A salzburgi játékok Bécs- nek, majd Reinhardtnak jegyé­ben történtek, Bayreuth Wag­nert ünnepelte: Szegeden vi­lágkultúra történik, népek ba- rátkozása, nemzeti szellemek ismerkedése, egymáshoz szoká­sa, a humanizmus legnagj'obb ideáljának megvalósulása .. A Játékok ilyen irányú tö­rekvéseinek megvalósítását többféleképpen is bizonyíthat­juk. A 15 év 227 előadását l 200 000 néző tekintette meg. Ha ehhez hozzátesszük, hogy nem is akármilyen előadásokat láttak, hanem az ország legki­válóbb művészeinek, valamint számos külföldi vendégművész­nek a tolmácsolásában gyö­nyörködhettek, akkor érthető, miért van a Szegedi Játékok­nak néhány hét alatt sukkal nagyobb közönsége, mint egy- egy köszínhámak teljes idény­ben. Az utóbbi években tovább növekedett a Játékok nemzet­közi jellege is. Most már nem­csak külföldi vendégművészek szórványos fellépésével, hanem teljes együttesek színrelépésé­vel is. Akik rendszeresen látogatják a Szegedi Játékok előadásait, tudják. Szeged az elmúlt 40, illetve 15 év alatt európai ran­gú és hírű színházi szemlét hozott létre. A kapui imitáló farúd megállásra készteti a gép­kocsit. A piros nyakkendós kapuőr az alkalomhoz illő komolysággal lép hozzánk. — Papp Ferenc vagj’ok, a járási KISZ-bizottság tit­kára. Szeretnénk a tábor­ban szétnézni. Hamarosan előkerül a szolgálatos tanárnő, s annak rendje, s módja szerint en­gedélyt ad a belépésre. A dédestapolcsányi erdő ár­nyékot adó fái alatt lépés­ben haladunk tovább. A KISZ-bizottság titkára ma­gyarázatot fűz az előbbi kis epizódhoz, amikor egj’ütt maradunk: — Miénk a tábor, igaz. de ezt az úttörők aligha tudhatják. Ha nem tarta­nánk be a ..szolgálati utat”, megszegnénk a formaságo­kat. vrton melyik averek venné komolj’an feladatát, jelen esetben az őrséget... ★ A nap már alacsonyan áll az erdőkkel borított dombok felett, a tábor azonban egyetlen ügj’eletes őrstől eltekintve üres. Tú­rára mentek a gyerekek Bánkútra. Tizenkét kilo­méter oda, végig felfelé, s ugyanannvi lefelé. Jócskán besötétedik, mire a túrázók első csoportja visszaér a tá­borba. — Nem unalmas itt? — Áh, dehogy. Csak meg. éheztünk — válaszolják szinte egyszerre a körénk csoportosult gyerekek. — Merre volt nehezebb az út, Fölfelé, vágj’ lefelé? — Lefelé fárasztóbb — mondják kis töprengés után. — Jobban igénybe veszi a lábizmokat. Igazi romantikus erdei tábor a dédestapolcsányi. A hegj’, az erdő azonban fel­tehetően nem annyira csá­bító a körnj’ékbeli gyere­keknek. mint mondjuk, az alföldieknek. A vízben sze­gény vidék úttörői talán jobban j’onzódnának a víz­partra, a fürdőhelj’ekre. — Nem unalmas itt? Csak néhány hegy választ el az otthoniaktól — ve­tem fel. — Dehogy unalmas. Ólján gazdag a tábor prog­ramja, hogj' alig jut időnk haza gondolni. Szombaton éjjel például riadó volt, vasárnap sportversenyek, ma túra Bánkútra, s lesz még járőrverseny, amely­nek végcélja a dédesi vár, kirándulunk a lázbérci víz­tárolóhoz, s talán Egerbe is elmegyünk. Észre se vet­tük, olyan hamar elment a tíz nap tavaly is ... * Az Özdi járási KISZ-bi- zottság dédestapolcsányi ál­landó táborát az úttörő- mozgalom negyedszázados jubileumán, 1971-ben avat­ták fel, s az idén már igazi csúcsforgalmat bonyolított le. Az elmúlt két, két és fél hónapban egj’mást vál­tották a csapatok, szinte egjetlen éjszakára sem ma­radtak üresen a sátrak és a faházak. Itt táboroztak az encsi járás úttörői, a sá­toraljaújhelyi gj’erekek. itt bonyolították le Özd város őrsvezető képzését, az Óz­di Szénbánj’ák gyermek- üdültetését, helyet kapott a honvédelmi szaktábor, vendégül látták megyénk fiatal művészeit, s a tábo­rozási szezon végén — rö­viddel az iskolakezdés előtt — itt töltöttek 10—10 na­pot a sajókazai, a putnoki, majd az arlói gyerekek. Mintegy 1206" fiatal nyaralt az idén a dédestapolcsányi taboi’ban. A járási KISZ-bizottság 1961-ben szinte pénz nél­kül kezdte meg az építését, s víz év kellett hozzá, hogy sok-sok társadalmi munka eredményeként 1971 nj’a- rán megnyithatták a tábor kapuját. Eddig 300—350 ezer forintot fordítottak pénzben a táborra, amely­nek értéke jelenleg meg­haladja a másfél millió fo­rintot. A kettő közötti kü­lönbség a társadalmi munka értéke. A dédesi tabor pél­da lehet arra. hogyan lehet kevés pénzből, de nagj' akarattal és összefogással tábort építeni. Az építők és a segítők között mindenekelőtt az Ózdvidéki Szénbányák, a Borsodnádasdi Lemezgyár. Putnoki Lakásépítő Ktsz és az ÉMÁSZ neveit és ter­mészetesen fiataljait kel! megemlíteni. Hetvenöt négyzetméter alapterületű előadóterem, egyben étterem, konyha- épület. vezetői szoba, és gondnoki lakás, valamint 12 faház és sátrak várták a fiatalokat a táboravatas napján. Azóta elkészült a sportpálya, megépült a víz­vezeték, a zuhanj’ozó, és el­jutott a villany is a dedesi fák közé. Papp Ferenc el­mondotta, hogy az ősszel parkosítás és felújítás sze­retjei a tervekben. * Néhánj’. nap múlva be­csukja kapuit a dedesi tá­bor, a gj’erekek visszaül­nek az iskolapadokba. Brószman Gyula bácsi gondnok azonban marad. Vigj’áz, hogy a jövő nyá- ron mindent épségben ta­láljanak a gj’evekek. Még csak három nyár múlt el a tábornyitás óta, az ország távoli részeinek úttörői azonban már fel­fedezték a dédesi erdőben a jó nj’aralás lehetőségét. Kevesen tudják azonban, hogy a tábor télen 25 sze­mély részére meleg szállást tud biztosítani. A vadá­szoknak például ideális környezet lehet, a szállá­sért kapott forintok pedig jól jönnének a KISZ-bi- zottságnak a tábor további fejlesztéséhez... Tóth István ek A HAJNALOK KÉKEK. A háromnegyed öt tájban kelő nap sárga sugarai a völgyekből felszálló párá­ból és a tiszta ég színeiből keverik a kéket. Szép ez a kék, de csak az egj’ik alap­színnek kell valamelyest változnia, és máris szürke lesz belőle, megszürkülnek a hajnalok. • Nem sokkal előbb még sárgák voltak a reggelek. Határozottan aranysárgák. Mint a napraforgó virága. Vagy mint a kalász. Bán­totta is a szmet a sok sár­ga, de vidám volt tőle a világ. Akkoriban delelt a nj’ár. Aratás idején. A nap alig kelt fel, máris égetett. Egy perc alatt felszippan­totta a harmatot. Egy újabb perc múlva átforrósította a levegőt, izzadtságot csalt az aratók homlokára. Mert az aratók ott voltak már, ami­kor felkelt és ott voltak még, amikor lenyugodott. Dübörgő gépeik nyomában gólyák vadásztak. Csodála­tos, ahogyan ezek a mada­rak alkalmazkodnak a vál­tozásokhoz! Tökéletes biz­tonságban érzik magukat a fülrepesztő hanggal dolgozó masinák közelében. Mint ahogy régen az ekeszarvat tartó szántóvető nyomában. Mintha tudnák, hogy a gépeknek az ember ad pa­rancsot. Az emberről meg tudják, hogy barát. Milyen szomorú mégis: az ember­től megkövetelik érdekei, hogy" ártson e jóhiszemű madárnak. Mesterségesen előállított anyagokat hin­tünk a földekre, hogy a ter­més bőséges és tiszta le­gyen. Lecsapoljuk a lápo­kat, hogy többet vethes­sünk. És egyszer csak rá­döbbenünk, milyen kevés gólyát látunk magunk kö­rül... De a nyár delén, az idei aratáskor még ott volak. Együtt volt minden, ami a sárga, a vidám színű reggelekhez szükségeltetik. Ennek a teljességnek már vége. A sárga megfogyat­kozott a mezőkön. A búzá­ból sütöttünk már kenj’e- ret, tarlót is alig látni. A sárga táblákból mélybarna szántások lettek. És ez lát- vánj’nak is kellemes, han­gulatkeltésnek is. Szomorú­ak lennének az elhagyott tarlók, emlékeztetnének, hogy itt már valaminek vége. A barna rögök a ké­szülődést jelzik. Az ember hamarosan elveti a jövő é\’i búzát. Tehát jövőre ismét lesznek sárga táblák, újra lesz aratás. Csak hát, ahogy kékké váltak a sárga reggelek, megváltoztak a mezők is. Most már föltűnik az a sok zöld, amelj’et nem vettünk eszre a sárgától. Szürkés­zöld a kukorica levele, a csövek fűzöld csomagokban érnek. Eső keliene. Hátrál­tatná ugj’an a szántást, de jót tenne a kukoricának. A szőlő lej'ele élénkzöld, a fáké is. Néhol látni már egy-két elsárgult falevelet, de az még nem jelent sem­mit, az erdők nj’ári életü­ket élik. A szederbokrok bő termést hoztak, a gom­bának nem kedvez az idei nj’ár. A kék hajnalok után melegek a nappalok. Érlelő idő. A gyökér, a törzs, a levél nem fejlődik tovább. Minden erő a termésre, a gyümölcsre összpontosul. -Máshogy szép ilyenkor a világ, másképp, mint ara­táskor. A zöld, a barna nyugtatja a szemet... A MEZŐK MUNKÁSAI ismét nagy tettekre készül­nek. A kertek, a mezők fizetnek az embernek, de a fizetségért még sokat kell dolgozni. Fáradságos mun­ka a betakarítás, a szüret. Kék hajnalokon látnak hozzá, hogy befejezhessék, mire szürkévé válnak a reggelek. Lévay Györgyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom