Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-23 / 196. szám
1973. aug. 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 5 Panaszkodó fiatalok ... Kinek van igaza? A minap két fiatallal beszélgettem. Az egyik azért panaszkodott, hogy nem vették fel az egyetemre, a másik pedig: kozmetikusnak akart menni, dé nem sikerült. Az egyetemre jelentkező fiatalember kiábrándultán kesergett: fuccs a fehér köpenynek, a másik pedig a jó borravalótól, való elesést fájlalta ... Tudom most nem egy fiatalt foglalkoztat ez a kérdés, s hadd fejtsem ki véleményemet az újság hasábjain is. A mi társadalmunk elsősorban arra született, hogy a dolgozó ember rangját megteremtse. Hogy az élet terheit vállán cipelő kétkezi munkást is az alkotó ember magas polcára helyezze. Jórészt a kezdeti idők tévedései, felelőtlen ígéretei okozták, hogy mégis minden fiatal ma is fehér köpenyben álmodja magát, vágya netovábbja a szellemi munkakör. S itt maradt a múltból az a torz szemlélet, hogy a szellem-régióba csak az emelkedhet, aki hátat fordít a kétkezi munkának. A szocialista társadalomban mindenki tanulhat és művelődhet. Bizonyítják ezt az évi adatok is. Az idén 12 060-an végeztek hazánk 55 felsőoktatási intézményeiben, leszámítva ebből azt a néhány száz külföldit, aki saját hazájában gyümölcsözte- ti majd tudását, összesen 3302 pedagógusjelölt, továbbá 1239 leendő orvos, fogorvos, gyógj'szerész, 464 közgazdász fejezte be tanulmányait. A műszaki egyetemeken és a természettudományi karokon a frissen végzettek száma eléri a 2100-at. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Kiállják az összehasonlítás próbáját a keleti és nyugati országok statisztikájával, nem is szólt va a Horthy-Magyarorszá- gon végzettekével. Kiállják az összehasonlítást azok a statisztikák is, amelyekből kiderül, hogy az 1973—74-es tanévben a nappali tagozatokon mintegy 15 000-en kezdhetik meg felsőfokú tanulmányaikat. A tanulás tehát hazánkban minden fiatal eleven joga! Sokan sajnos, felelős vezetők is, ezt a jogot régebben úgy értelmezték. s ez most károsan érezteti hatását, hogy legyen, minden értelmes ember orvos, mérnök, pedagógus, művész. De mit tegyünk, ha egy tízmilliós országban nincs szükség ennyi diplomásra?! Nem beszélve arról, ha ez így lenne ki teremtené meg a mindennapi javakat. Ügy látszik ezt a szerepet azoknak szánták csupán, akik valamilyen okból mégsem tanulhattak. Sajnos a közvélemény is így formálódott: tanulni, egyetemet, főiskolát végezni, fehér köpenybe bújni, búcsút mondani a gépeknek, kalapácsnak, a munkapadnak. Ez az igazi karrier a szocializmusban... U át nem ez, illetve nem csupán ez! Nem lehet mindenki tervező, irányító, gyógyító, nevelő. A terveket, ötleteket meg is kell valósítani. Esztergályosok, kőművesek, rakodómunkások, búzatermelők, és állatgondozók is kellenek. A javak bőségét, világunk alapját ők teremtik meg. És ezzel a fejtegetéssel el is jutottam a másik fiatal problémájához. Józan ésszel tudomásul kell venni, hogy mindenféle szakmunkásra szükség van és ha csak kozmetikusokat. női fodrászokat. tv-szerelőket képeznénk az egyáltalán nem lenne jó és helyes dolog. Valahol az értékrendünkben következett be torzulás és így állhatott elő, hogy a következő tanévre 9000-rel több fiatal jelentkezett a divatos szakmákra. Több ezer leány, fiú elesett tehát a remélt nagy borravalótól, s más szakmákra kellett „átprofilírozni” magát. Az illetékes szervek lehetőséget adtak erre. Augusztus 15-ig meghosz- szabbították a szakmunkás- tanulók jelentkezési idejét és úgy döntöttek: a tanulóknak egyetlen szakmában sem kell felvételi vizsgát tenniök. Nem akarok nagy szavakat pufogtatni, de a szocialista társadalomban nem jelenti és nem jelentheti, hogy csak a diplomások, az elit szakmunkások részesei a tudásnak, művelődésnek. ' S az sem szólam: a megbecsülést, a társadalmi rangot nálunk a kiemelkedő jó munka teremti meg, akár nőgyógyász-professzorról, akár rakodómunkásról van szó. A mai követelmények mellett csak nagytudású, művelt ember alkothat kimagaslót, a tervezőasztal mellett, a bányák mélyén, s a földeken is. Erről kétévtizedes újságírói pályafutásom alatt volt alkalmam meggyőződni. Hányszor láttam mint fénylik a dolgozó ember homloka, amint elmerül munkájában. Fénylik rajta a nyár forrósága, az alkotó lélek belső hevülete, a teremtés emberi szenvedélye. És fénylik az emberi szem, amint a jól végzett munka páratlan öröme csillan benne. Sőt ilyenkor nem is csupán a szem fénylik, dé az ember teljes lénye. S ezt a fényt egyaránt látni sebészprofesszor homlokán, szemén, éppen úgy mint a bányászén, a tervezőmérnökén vagy a traktorosén. A szocializmusban miután a munkaerő területén is tervszerű előretekintés van, nem volna helyes, ha nagy számú felesleges értelmiségi gárdát képeznénk ki, s nem állna rendelkezésre megfelelő számú kétkezi munkás. Az viszont helyes és az a célunk, hogy minden ember dolgozzon, akár irodában, akár bányában, műteremben vagy esztergapad mellett, laboratóriumban vagy a szántóföldeken, nagy tudású, művelt ember legyen. S ezt nemcsak a főiskolák, egyetemek padjaiban lehet elsajátítani! Mindenki előtt nyitva áll a könyvtár, a szakkör, ahol autódidakta módon el lehet sajátítani a magasabb műveltséget. Társadalmunk megbecsüli az orvost, a mérnököt, a pedagógust, a művészt és munkájukhoz sok segítséget is ad. Az eszménykép, a legmegbecsültebb ember mégis a javakat termelő, a gépeken dolgozó művelt munkás volt és marad. Az, aki a javak bőségét megteremti! Az a fiatal korunk eszményképe, aki iskolái elvégzése után a gépek mellé áll, alkotni, teremteni, hogy képességeivel, tudásával, művelje a termelés célszerűségét, rendjét. Korunk eszményképe az a fiatal, aki alkotásnak tekinti, s az alkotás színvonalára emeli a kétkezi munkát. Kedvvel és hittel dolgozik, mert pontosan látja megtisztelő helyét a társadalomban. Látja, hogy a napi munka csak egyhar- mada az életnek, a másik kétharmada arra való, hogy élvezze az anyagi, erkölcsi és kulturális javakat. Azokat, amelyeket ő is segített előállítani, s amelyek, ha jól dolgozott, őt illetik meg leginkább. L ehet, hogy e sorokat olvasva több fiatal félreteszi az újságot, de ha a fentieket higgadtan veszik fontolóra, s bárhogy is fáj még, hogy nem kerültek be az egyetemre, s nem azt a szakmát választhatták, amelyet szerettek volna, kell lenni annyi erejüknek: eddigi elképzelésüket felülbírálják és ki-ki az új munkahelyén keresse az alkotó lélek hevületét, azt a fényt, amelyet minden munka szépsége tartogat számunkra, ha azt kedvvel, odaadással végezzük. F. L. Lakóhizotisáaok és szerepük Véleményük mérvadó A Tanácsok Közlönyében megjelent a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának együttes irányelve a lakó- és utcabizottságok választásáról és működéséről. Az irányelv szerint a lakóbizottságok a lakosság öntevékeny társa- dalmi-érdekképviseletj szervei. A lakóbizottság szervezése és működése elsősorban a városi településeken, általában a többszintes épületekben indokolt. 50—150 lakóként célszerű egy-egy lakóbizottságot létrehozni. A családi házas beépítésű városrészekben — külső kerületekben — utcabizottságok szervezhetők. Az utcabizottságok feladatköre lényegében azonos a lakóbizottságokéval. A lakóbizottságok megbízatása ez évben általában lejár, ezért időszerű újjává- lasztásuk. Az újjáválasztásra — ahol ez négy éven belül nem történt meg — 1973 utolsó és 1974 első negyedévében kerül sor. A lakóbizottságokat egyébként ötévenként célszerű választani. Az irányelv szerint a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szervei és vállalatai, valamint intézményei kötelesek kikérni a lakóbizottság elnökének véleményét minden olyan lényeges kérdésben, amely a lakóházat és közvetlen környékét érinti. Lovasiskola M ezőkeresztesen Emancipáció a lovaglásban is. Nemcsak fiúk, férfiak lovagolnak a mezőkeresztesi Aranykalász^ Termelőszövetkezet lovasiskolájában. hanem nők is. A Má- tyus Viktor vezette lovasiskola ».diákjai*’ szorgalmasan gyakorolnak . . . A lovaglás nemcsak pontos összhangot kíván ember és ló között, hanem alapos elméleti ismereteket is. az anatómiától az ápolásig, hiszen a remek állatoknak csak egy-egy lába is „csodálatos szerkezet”, melyet ismerni kell. Nem hiába fordítanak oly nagy gondot Mezőkeresztesen a lótenyésztésre és lósportra, hiszen az országos hajtóbajnokság I. fordulója után például második helyen áll az Aranykalász Tsz csapata, s legközelebb ott. Mezőkeresztesen kerül sor a fogatbajnokság II. fordulójára, szeptember 7—9 között. S hogy nemcsak a felnőttek tréningeznek napról napra, azt is „bizonyítja” fotóriporterünk felvétele. A lovasiskolában a legifjabbak ismerkednek az ősi „sport” fortélyaival, az utánpótlás fontos kérdés a lovaglásban is, A tudnivalókat — a rutint — minél korábban sajátítja el valaki, annál hamarabb válik érett versenyzővé. Kezdődik a délelőtti edzés A legifjabbak is otthonosan mozognak a nyeregben Fotó: Laczó József NAPI • POSTÁNKBÓL Fordítsák meg a sorrendet Az utóbbi időben — a televízióban látottak alapján — nagyon keresett cikk lett az Amolett keksz, ami úgy hírlik segít a fogyásban. Jó étvágyú ország vagyunk, így természetesen sokakat érintett a forgalomba hozatala, s egyre többen vásárolnák — ha lehetne kapni. Ügy gondolom kissé korán kezdték meg a reklámozását, mert eddig Miskolcon is csak egy alkalommal, egy-két üzletben lehetett kapni. Én magam egy nagyobb csemegeboit vezetője vagyok, s munkatársaimmal naponta több száz vevőnek mondjuk a „sajnos nincs’’ választ. Nem minden vevő veszi ezt tudomásul, s minket, a bolt dolgozóit hibáztatnak, mondván, azért nincs, mert nem redeltünk. Jó lenne a vásárlóknak is és nekünk is, ha csak akkor reklámoznának egy-egy cikket, amikor már megfelelő mennyiség van a kereskedelemben. T. B. Miskolc A kulturált viselkedéshez tartozik Igazán nem panaszkodhat a strandolásért rajongók nagy tábora. Az Augusztus 20. és a tapolcai strandokon már kora délelőttönként zsúfolásig megtelnek a medencék, s a zöld gyepen napozók szinte minden tenyérnyi helyet elfoglaltak. Jó és egészséges időtöltés az úszás, a napozás, de nem közömbös az sem, hogy milyen környezetben szórakozunk, töltjük el szabad időnket. Ezzel azonban még egy kis baj van. Hiába szép a strand, a zöld fű, a lombos fák, ha alattuk eldobált papír, kenyérhéj, paprika, gyümölcs- maradék található. 10 méterenként van egy-egy szemétkosár, mégis alig akad valaki, aki venné a fáradtságot, hogy a szemetet, ételmaradékot oda dobja. Ezért hasonlít aztán délutánonként hulladékgyűjtő telephez a strand területe. K. .T.-nc Miskolc, Városközpont köszönjük a 3. sz. Volánnak Vasárnap, augusztus 12-én reggel nagyon sokan utaztunk Bükkszentkeresztre, s bizony már alig vártuk, hogy a Bükk e kedves, jó levegőjű kirándulóhelyére megérkezzünk. A Kilián lakótelep közelében azonban elromlott az autóbusz. Az utasok zúgolódtak, idegeskedtek, ami nem is csoda, hiszen a legközelebbi járat csak 12 óra után ért volna ide. A zavart fokozta, hogy az autóbusz vezetője is „eltűnt”. Rövid várakozás után azonban egy üres autóbusz gördült mellénk, s mire a meglepődött utasak felszálltak, előkerült az autóbusz vezetője is. Vidáman közölte, hogy elszaladt, telefonált, új kocsit kért. A Volán 3-as számú Vállalat pedig azonnal intézkedett és így szinte késedelem nélkül érkezhettünk Bükkszen tkeresztre. A megelégedett utasok közül nekem jutott az a hálás szerep, hogy az autóbusz vezetőjének és a Volán 3-as számú Vállalatnak megköszönjem a példás gvors intézkedést, mellyel lehetővé tették, hogy egy kellemesnek ígérkező kirándulás helyett nem kellett bosszankodva itthon maradnunk. K. P. Miskolc Hiánycikk a kenyér? A Tiszai pályaudvarról augusztus 13-án hazafelé. Sátoraljaújhelyre utaztunk fiammal. A gyerek éhes volt, szalámis kenyeret szeretett volna enni, ami úgy gondoltam, nem is vagy kívánság. Kiderült azonban, hogy tévedtem. A közelben levő két önkiszolgáló boltban ugyanis sem kenyeret, sem zsemlét, vagy kiflit nem tudtak adni a szalámihoz. A Tiszai pályaudvaron csak virslivel együtt adták a kenyeret. Mit tehettem: vettem egy virslit három szelet kenyérrel. Ügy látszik, csak a kenyér lett hiánycikk Miskolcon — virsli ha kell, ha vént, bőven van. Őri István Sátoraljaújhely, Fejes l. u. 21. Soron kívüli járdajavítás...? A Kun Béla út sarkán levő postahivatal és a Gömöri étterem előtt hosszat j ideje már életveszélyes a járda. Sokan elestek itt. Veszélyes sérülés még szerencsére nem történt, de ezt nem is lenne jó bevárni. Az I. kerületi hivatal figyelmét felhívtuk a járda mielőbbi ki.iavítrttásá- ra. s dicséretes módon azonnal intézkedtek is. A járdaszakasz soron kívüli kijavítását július 16-án megrendelték a Köztisztasági Vállalatnál Sajnos a vállalat nem ilven evorsan dolgozik, hiszen több mint egy hónapja nem találtak módot a megrendelés teljesítésére. Augusztus 21-én egy férfi karján két év körüli kis- gyerm ekével esett el itt, szerencsére a gyereknek nem történt különösebb baia. de a férfi segítséggel is alig tudott lábra állni. Valóban addig kell várni az út kijavítására. amíg súlyos baleset történik?... B. I. Miskolc
