Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
1973. július 8., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 iái történetek Elképesztő és humoros, tanulságos és bosszantó, vagy éppen a mindennapi munkával járó ügyek, esetek, konfliktusok kerülnek időnként a jegyzetfüzetbe, amelyek nem falrengető történetek ugyan, de nem árt néha hírt adni róluk. Tágas, levegős utak, „új ruhába öltöztetett” műhelycsarnokok, itt ott virágágyak, rend, tisztaság —ez a jellemző a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatra. Aki régen járt erre, rá sem ismer az üzemre, úgy megváltozott itt minden. Persze a vezetők és a dolgozók nem sajnálták az áldozatot sem. Ha úgy adódott, műszak után bennmaradtak, samit lehetet, nap mint nap társadalmi munkában elvégeztek. Mindemellett 52 millió forintot is ráköltöttek a rekonstrukcióra. Megérte. Ezzel — a külsőségekben is lemérhető —- előrelépéssel függ össze egy történet, amit a minap meséltek a gyárban. Egyik dolgozójuk, — aki egyébként vidékről jár be munkahelyére — szabadnapos lévén, a húgával igyekezett a megyeszékhelyre. A vonat ablakából mutatta a testvérének: — Nézd csak! Itt dolgosom én! — Át akarsz ejteni? — kérdezte a húga. — Ez nem az a gyár — csóválta a fejét hitetlenkedve. — De ez az! — felelte megnj'omva a szavakat a bátyja, aki nem tudta, hová tegye az ellentmondást ... Egy kis vita kerekedett. A bátyó váltig bizonygatta, hogy de igenis ugyanott van az üzem, ahol eddig, eszük ágában sem volt máshová települni, s így tovább... A húga továbbra is kitartott amellett, hogy: — Na, ne viccelj! Én már csak tudom, hogy te hol dolgozol... Hogy mire jutottak, arról nem szól a krónika. Szól viszont arról, hogy a MEZŐGÉP ma is ugyanott van, ahol eddig volt, de szebb, tetszetősebb kivitelben. Egyik vidéki nagyvállalatunknál történt. A naptár szerint Dezső napján. Az osztályon, ahol — kedves szokásként — nemcsak a saját, de a velük kapcsolatban levő munkahelyek dolgozóinak a névnapját. születésnapját is számontarlják, ez alkalommal is számvetést készítetlek: ilyen nevű kolléga van* e?. .. Az osztályon nem volt. Már éppen sorra akarták Venni, nehogy valakit megsértsenek az esetleges fele- dékenvséggel, amikor nyílt ajtó. — Megvan! Itt a Dezső! A karbantartó gyáregy- ?égból kopogott be hozzájuk (aki csaknem mindennap vendég itt) egy valóban ilyen nevű főfő ember. Köszöntötték is „nnak rend- je-módja szerint, úgy ahogy azt illik. Még a fülhúzás se maradt ki a műsorból, amihez aztán csatlakozott egy javaslat is: — Ezt meg kell ünnepelni! Akit illet már intézkedett is mondván: — A konyak megfelel? — Csakhogy nekem nincs egy vasam se! — igy a vendég. — Sebaj! — mondták neki jóakaratban. — Itt egy százas, majd megadót fizetéskor. S mert műszak vége lévén, nyugodtan hozatták az ünnepi italt is. Egy-egy kupicával mindenkinek jutott az ünnepelt egészségére, aki fel sem emelte a poharat, merthogy szeszt egyáltalán nem iszik. A legjobb innivaló a számára ugyanis a víz, vagy valamilyen üdítő. .. Mikor az utolsó csepp is kikerült az üvegből, még egyszer kezet fogtak. A vendég elment jókedvűen és magában egy kicsit mosolyogva. Az ajtóból még visz- szaszólt: — Váljék egészségetekre! Az igaz, hogy a héten van a Dezső nap, de nem ma. Csak holnapután. Akkor viszont a vendégeim vágytak. Viszlát! S tényleg. Valahogy elnézték a kombinátoroK a naptárt, így esett a tévedés. Mit lehet erre mondani? Azt, amit az egyik, magát mindig feltaláló munkatárs mondott: — Váljék egészségünkre! ... o Kis patak, fölébe hajló faagakkal. A parton gyerekek hancúroznak. Egyike- másika azt is kitapasztalja, hideg-e meleg-e a víz? Van közöttük egy ötéves forma kislány is. Fürdőruhája még nem testhezálló, de kényelmes viselet. Egyszercsak se szó, se beszéd, nagy óvatosan kapaszkodik az egyik fácskára, amely hajladozik e pehelysúly alatt, mint a nádszál. Aztán: reccs!... A gally letört, a gyerek pedig — szerencsére — fennakadt egy ágon, köszönhetően a kissé lezser fürdőruhának. Sivalkodva kiáltott segítségért. A mama, aki a közelben őrködött a csemetékre, kétségbeesetten szaladt a baleset színhelyére, s könnyűszerrel leemelte a gyereket a fáról. Mire a csöppség: — Azt hiszed, magamtól nem tudtam volna lemászni?... A mama szóhoz sem jutott ekkora önbizalom láttán. Azt se tudta, sírjon-e vaey nevessen? Az utóbbit választotta. Megpaskolta kislánya arcát, korholva figyelmeztette, máskor ilyesmi elő ne forduljon, amit a gyerek meg is fogadott. Ezt bizonyította azzal is, hogy messzire húzódott pataktól, fától’ egyaránt. Mert bármilyen hős is őkelme, az ijedtség azért még benne vibrált napok múltán is. És kellő tanulsággal... T. F. Kilenc új szovjet elbeszélés Már hagyománnyá érett a szép szokás, hogy az ünnepi könyvhéten minden alkalommal megjelenik a szovjet írók legújabb elbeszéléseinek kötete. Az idén Tengeri szél címmel kilenc író elbeszéléseit gyűjtötték kötetbe az Európa Könyvkiadó munkatársai. Kilenc novella az éves szovjet novellaterméshcz viszonyítva minden bizonnyal egészen elenyésző szám, a jó válogatás azonban sokféle törekvést tükröz, átfogó képet ad a mai szovjet prózairodalomnak erről az ágazatáról. Különbözők a témák, különbözők az alkotói módszerek, de minden írás a mai szovjet élet egy-egy jellegzetes vonását tárja elénk, s ez nem zárja ki azt sem, hogy a mában játszódó történet szereplői felidézzék a múltat, korábbi évtizedek kisebb-nagyobb hőseit, azok történeteit, mint ahogy például ezt teszi Vaszil Bikov. Az obeliszk című elbeszélésében, vagy Irina Velem- bovszkaja A kiskorú című munkájában. E két történet, melynek mindkettője már-már kisregény méretű, évtizedeket Ölel át: az elsőben egy mai szereplő emlékezik vissza egy elhunytra, a másodiknak pedig a hőse éli át azokat az évtizedeket is. amelyekben a második világháború keservei is bennefoglaltatnak. A szerzők között ismertek és kevésbé ismertek adódnak. A történetek maguk is nagyon különbözők. Múló életepizódok és egész életre kiható esetek egyaránt fel-felvillannak. Színié gondtalan fiatalok találkozása éppúgy téma Drabkina Tengeri szél novellájában, mint Jurij Trifonov gonddal küzdő hőse a Cserében, illetve az a történet, amikor azért készülnek lakáscserére, mert a mama várhatóan el fog hunyni a közeli időkben, és jó már megfelelőbb lakás cseréjéről előre gondoskodni. Igen érdekes történet. a kötetet záró Nászút, Iádia Vakulovszkaja írása egy messzi távol-keleti szigetről nyugdíjazása után a kontinensre települni akaró kisliivalal- nok és idős szerelmese útjáról, illetve a férfi tragikus végéről. Kilenc írásban, kilenc megközelítésben. olvasmányosan, helyenként feszült izgalmas- sággal jelentkezik a mai szovjet élet. Kellemesen szórakoztató, érdekes kötet, értékes írások jó gyűjteménye. <bm) Barczy Pál rézkarca Tanítónők és klubvezetők a Sárospataki Tanítóképző Intézetben most végzett új tanítónők közül tizennégyen klubvezetői munkakörre szóló képesítést és működési engedélyt is kaptak. Ök tizennégyen három féléven át pedagógiai tanulmányaik mellett elvégezték a klubvezetői tanfolyamot. Ilyen minőségükben úttörőknek számítanák. Országos viszonylatban is figyelemre méltó a pataki tanítóképző intézet kezdeményező készsége, amellyel a közművelődés különféle posztjaira is felkészíti az új pedagógus nemzedéket. A klubvezetői tanfolyamhoz a Népművelési Intézel és a megyei tanács művelődésügyi osztálya adott szakmai és anyagi fedezetet, attól a felismeréstől ösztönözve, hogy a pedagógus hivatást szervesen egészítheti ki a szakszerűen gyakorolt közművelődési tevékenység. Mindinkább teret hódít a növekvő szabad idő tartalmas megtöltésében a klubforma. A hasonló érdeklődésűek a kedvükre való kis közösségekben érzik igazán jól magukat. Mindenütt, igénylik a szakképzett klubvezetőket. A pataki képző „elébe ment" az új társadalmi igénynek a fakultatív jellegű szaktanfolyamok megszervezésével. (Hasonló szervezeti formában működnek az intézetben a néptáncoktatók és a közművelődési könyvtárosok képzését szolgáló tanfolyamok is. A táncoktatók még a nyáron szintén vizsgáznak, az alapfokú könyvtáros tanfolyam első vizsgája pedig jövőre lesz.) Maguk is fiatalok lévén, a mostani tanfolyam végzősei lejobban az ifjúsági klubok vezetésére készültek fel. Megismerték emellett valamennyi közművelődési klubfajla szervezésének, programjának, a vezetésük sajátos feladatainak a tudnivalóit is, s a tanult módszereket a gyakorlatban is alkalmazni tudják. Hiszen a klubvezetői tanfolyam résztvevői az elméleti képzéssel együtt jó gyakorlati alapozásban is részesültek. A tanfolyam általános művelődéspolitikai, népmüve- l'éstőrténeti és elméleti kérdések tisztázásával kezdődött. Ezután ismerkedtek meg a hallgatók a különféle klubformákkal, a klubvezetés pedagógiai és pszichológiai sajátosságaival, a művelődési igények felmérésének, s felkeltésének módszereivel. ISódjuk volt a friss ismeretek, a leghatékonyabbnak ítélt módszerek kipróbálására az intézet ifjúsági klubjában. Ezenkívül a gyakorlati klubmunka különféle változatainak a megismerésére szolgáltak a tanulmányi kirándulások, tapasztalatcsere célú látogatások. Részt vettek a tanfolyam hallgatói egyebek között Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ által szervezett klubvezetői továbbképzésen és gyakorlati foglalkozásokon. Budapesti tanulmányi kirándulásuk alkalmával a színház- es múzeumlátogatás szervezésének lehetőségeiről szereztek hasznosítható tapasztalatokat a leendő klubvezetők. A legemlékezetesebb, s a legtöbb élményt szerző útjuk az edelényi járás egyik kis falujába. 'Juniorra vezetett. Onnét való az évfolyamtársak közül Stefancsik Erzsébet, ő invitálta látogatásra a leendő klubvezetőket faluja ifjúsági klubjába. Műsoros esttel igyekeztek meghálálni az ottani szíves vendéglátást, a szakmai ajándékba kapott tapasztaltokat. S az önálló klubvezetői munkájukban is ennek a tapasztalatcserének vehetik a legtöbb gyakorlati hasznát, mert mind a tizennégyen kis településekre mennek tanítani, falusi klubokban kamatoztatják a \ közösség javára a pataki szaktanfolyamról magukkal vitt ismereteiket. Bcrecz József A HINTA AL apró srácok a rna- ' gas parton kucorognak, nagy árnyéké fák alatt és csodálattal, vagy inkább irigykedve nézik a tizenéveseket. A hintázó- kat. Nem akármilyen hinta ez. A nagyok találták ki. ők csinálták meg, ők használják. Tulajdonképpen nagyon egyszerű szerkezet, de a használata bizonyos fokú bátorságot kíván. Mert. a hinta az egyik tó magas partján található. Több méter hosszú drótkötélből áll, melynek végére karvastagságú erős fát kötöttek, a másik végét pedig a víz fölé benyúló ágra erősítették. A használata pedig i következő: A fiú belekapaszkodik a kötél végére erősített ágba, a magas partról elrugaszkodik, belendül a víz fölé. és ott elengedi az ágat. Vagy egyszerűen csak elengedi, és beletoccsan a vízbe, vagy szaltóval. fejessel ugrik a tóba. Aki nem szépen ugrik, azt kinevetik, kicsúfolják. Az apró srácok nézik a hinlázókat. Arról persze szó sem lehet, hogy ók is ugorjának, mert. nem is hagyják őket, és nem is mernének. Most egy piros íürdönadrágos tizenéves készülődik. Fölkapaszkodik a partra, elrugaszkodik, becsérik. „Nem rossz!” A kis srácok közül a klottnadrá- gos megszólal: — Én is ugrok ilyet... — Halljátok? — nevetnek a nagyok — Te? Te repül a víz fölé. és foccs! Szaltót akart, de csak félig sikeredett. — Volt jobb! — kiált valaki a partról, és kéri a hintát. Úgy éri el a tó felszínét. hogy alig csapódik fel utána a víz. Társat diaztán már ugranái ilyet! Éppen te! Tökmag! — Igenis én! Ha nagy leszek! Tuggyátok meg! — erősködik a klottnadrágos, de igen csak elkánipicso- rodott képpel. Bánja már. hogy megszólalt. Látszik: még egy csúfolódó, becsmérlő szó és eltörik a mécses. De a nagyok nem figyelnek már rá, a következő ugrót nézik. Majd a másikat. Eltelik néhány perc, a klottnadrágos srác feláll, a nála levő vesszővel suhogtat a fűszálakra, és kezd eloldalazni a helyszínről. — Mi van. tökmag? — szólítja meg a piros fürdő- nadrágós fiú. — Semmi — hünoögi a srác és lováob ütögeti a füvet. — Semmi? Akkor mért szívod az orrod? — Nem is szívom..; És még jobban hüppög. Bizony, hogy szívja. A piros nadrágos már fordulna el tőle. de valamiért meggondolja magát. — Tudod mit, tök... izé, tudod mit? Ha nagyobb leszel, te is tudsz ilyen ugrani. Csak meg kell nőnöd! A iti« sr-íf* megtörd i\ his &rdt kézfeiével az orrát és abbahagyja a csapkodást. Nevetős szemmel, majd fülig szaladt szájjal ül vissza előbbi heréére. Oldalba böki hasonló korú társát. ígv is jelezve, hogy valami fontos közlése van. Éspedig: — Tudod, ki ugrott legszebbet? Ö! —- és a piros nadrágosra mutat. Majd hangosan is hozzáteszi, mindenkinek mondva — Igenis, fi! Priska Tibor
