Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T973. július 4., szerda Veszprémi tanulságok Más mint a film, színpad és rádió Harmadszor tartották meg Veszprémben a tv-találkozót, o Magyar Televízió művé­szen alkotásainak egyéves visszatekintő szemléjét. Az idei részben különbözött a korábbi kettőtől: mint tudó­sításainkban már jeleztük, leszűkítették a résztvevő al­kotások körét és csak drá­mai, illetve zenés drámai al­kotások, valamint ilyen szer­kesztésű egyéb művészeti produkciók kerültek a ver­senyprogramba. Jóllehet így a találkozó a televízió mű­vészeti tevékenységének csak egy szűkebb területéről adott képet, jobb összehasonlítási alapot teremtett viszont és nemcsak a zsűri ítéletének meghozatalánál, hanem a fesztivál műsora egészének mérlegelésénél a nagyközön­ség számára is jó fogódzó, alkalmasabb összevetési le­hetőséget jelentett. A zsűri döntése már is­mert. Elsősorban azok a mű­vek bizonyultak legjobbak­nak, amelyek mai életünk egyes vetületeit mutatták fel, napjaink valóságára kérdez­tek rá, mint például az Ör­kény István írta és Eszter­gályos Károly rendezte Di­agnózis, vagy a tavaly sokat vitatott Jó estét nyár, jó estét szerelem; vagy pedig nem tévéjátékok voltak ugyan, de olyan művészi megfogalmazásban napjaink egy-egy érdekes jelenségét, vagy produkcióját hozták emberközelbe, mint a Dar­vas Lilivel készített Egy óra, három, arc című műsor, vagy a Balladák könyve című népdal és népballada feldol­gozásokra épülő, Kalmár András rendezte műsor. A műsorban egyébként húsz film állt egymással verseny­ben, körülbelül húsz óra időtartamban. íotnenlcrmeiés és színvonaltartás Az egyesztendős művésze­ti munka felmérése azonban nem pusztán az alkotások újra-megtekintésében me­rülhet ki. Igen sikerültnek mondható és nagyon tanul­ságos az a vita, amelyet a televízió művészeti műfajai­nak helyzetéről folytattak a televízió rendezői, drama­turgjai, írók, kritikusok. En­nek a vitának néhány ta­nulságos gondolatát érdemes feljegyezni. Már a vitaindító előadás — Almási Miklós tartotta — is utalt a televízió műsor­idejének növekedésével pár­huzamosan jelentkező, nagy szériában termelés szükség­letére. Ezzel együtt jelent­kezik egy olyan gond, hogy a tömegtermelés mellett ma­radjon egy színvonaltartás, ne haladjon a televízió mű­vészeti munkája a kommer- cializálódás felé. Ezek a gon­dok egyre markánsabban je­lentkeznek. Mindinkább ön­álló művészeti ágazattá vá­lik a televízió, felnőtt lesz a művészetek társadalmában, minden mással összehason­líthatatlan, ugyanakkor szín­házi, filmes, rádiós kötöttsé­gek nehezítik a kibontako­zását. Az utak pedig már szétváltak, s a televízióban mást kell csinálni, mint a filmen, színpadon, rádióban, mások az eszközök, mások a követelmények. Ez a felnőt­té válás és teljesen új külön út esztétikai következmé­nyekkel is jár. Ugyanazok az esztétikai kategóriák nem mindenkor alkalmazhatók, mint az előbb említett más műfajú alkotásoknál. Maiság cs lársadalomlmtika Kevés a társadalmi téma. a televízió művészeti alko­tásai között, holott bebizo­nyosodott, hogy ebben a ka­tegóriában tudja a legjobbat nyújtani. Ezt igazolja a ta­lálkozó díjazása is. Ugyan­akkor ezekből a jobban si­került televíziós alkotások­ból is hiányzik sokszor az a fajta megközelítés, amely a filmektől, színpadi játékok­tól megkülönbözteti, nem mindig számolnak az alko­tók azzal, hogy a televízió képernyőjén jelentkező mű­vészeti alkotásokat a néző otthon fogadja, s más az otthoni fogadtatás, fesztele­nebb, a hamisabb felhangok­ra élénkebben felszisszenő, mintha a mozi nézőterén, vagy a színházban ülne ugyanaz a befogadó. Élénk vitát keltett az ábrázolás milyensége. A vitaindító szerint a néző azt szereti, ha elgondolkodtatják, töp­rengésre késztetik, s vissza­utasítja a mindent megmu­tató ábrázolásmódot. Ez egé­szében még nem fogadható el, éppen egyes sorozatok fogadtatása igazolja ennek az állításnak részben az el­lenkezőjét, részben erősen vitatható voltát. Az tény vi­szont, hogy a felnőtté vált televízióban túl kellene már lépni a kísérleti fázison, vállalni az időszerű, de bo­nyolult társadalmi problé­mák magasabb művészi szin­tű, s adott esetben bonyo­lultabb ábrázolását. Szabad-e, kell-e társadal­mi problémákat feltárni, azokról őszintén, esetleg ke­serűen szólni? Ez is sarkal- latos pontja volt a vitának. Volt, aki az ilyen filmek nélkül elképzelhetetlennek tartotta a szocialista tv-mű- vészetet, olyan is akadt, aki szerint a társadalomkritika éltetője mindenfajta művé­szeti tevékenységnek, s eh­hez hozzátartozik a felfoko­zott jelenbeliség, a jelentu­dat érvényesülése, az ember köznapi tudatának alakítása. A köznapiság megragadása viszont többféle módon tör­ténhet (a leggyakoribb nap­jainkban. az ironikus meg­közelítés). Tv-művészetünk egészében azonban a mo­dern televíziós törekvések helyett a színházi eszközök továbbéltetése tapasztalható. Számolni a befogadóval A televízió formanyelvé­nek megváltoztatása, illetve a sajátos, esetleg több át­tétellel is operáló egyéni ki­fejezési forma kimunkálása és általánossá tétele viszont napjainkban még nem egy­könnyen valósítható meg. Részben a televíziós alkotók ez irányú lassúbb előrelépé­se miatt, másrészt számolni kell a befogadóval, a közön­séggel. Nagyon érdekes számadatokkal támasztotta alá ezt a gondot Huszár Ti­bor szociológus. Az utóbbi öt évben 25 százalékkal csökkent a színházba és 30 százalékkal a moziba járók száma, a nézők 43 százalé­ka sohasem járt közművelő­dési intézményben. Ugyan­akkor háztartások több mint 60 százalékában van tele­vízió. Van egy olyan előíté­let, hogy a televízió a kis­emberek szórakozása, igé­nyesebb kultúrembert nem elégíthet ki. Ezt az előítéle­tet, elfogadni nem lehet, rendkívül sok példa igazol­ja, hogy egyes, nem éppen sok művészi értékkel ren­delkező tömegműsorok él­vezetében magasan kvalifi­kált kultúremberek szinte versenyeznek azokkal, akik erősen lecsökkentett igény­nyel nézik a műsorokat. Magyarországon a növeke­dés ellenére is 20 százalék alatt van a diplomával és érettségivel rendelkezők szá­ma és 50 százalék alatt a nyolc osztályt végzetteké. Ezt nem lehet figyelmen kí­vül hagyni a televízió mű­vészeti műsorai átlagos szint­jének mérlegelésekor, mert a társadalom kulturális szint­je, befogadóképessége adott. Meg kell találni a lehető­séget arra, hogy az alkotó igényesen teremthessen mű­veket, de legyenek meg a társadalom igényeit sziszte­matikusan felkeltő alkotások is. A társadalmunkban azon­ban, mint említettük, nem a kvalifikáltságtól függ a mű­vészi igényesség, nemcsak alacsonyan kvalifikált embe­rek vannak, hanem vannak a művészet nyelvét nem értő közép- és magasabb fokú vég­zettséggel rendelkezők is, s ezekkel áll szemben az al­kotó, aki korszerűt szeretne teremteni. A televízió töme­gessé teheti, ugyanakkor el is sekélyesítheti a kultúrát. A tv-művészet és a kritika közös feladata az arányok megtalálása, hogy a televízió össznépi feladatot láthasson el, differenciáltan, sokféle eszközzel ki tudja elégíteni a magasabb kulturális igénye­ket, ugyanakkor úgy tudjon szórakoztatni, hogy a szóra­koztatás ne véljék szükség­szerűen az alantas, olcsó ba- táseszközök felsorakoztatá­sává. Hasznos polémia A televízió-tál álkozó hasz­nos, sokrétű vitájának egyik nagyobb témaköréből ragad­tunk ki néhány gondolatfor­gácsot. Az ankét másik na­gyobb témakörét — a tele­víziójátékok helye és szere­pe a közművelődésben — ez alkalommal nem is érintet­tük. De a feljebb regisztrált néhány megállapítás, véle­mény is jelzi, hogy Vesz­prémben ebben az évben igen hasznos eszmecsere folyt. A találkozó verseny- műsorának programja jó illusztrációként szolgált a vitához, amely — hisszük — az eljövendő tv-művészeti alkotásokban hasznosan gyü­mölcsözik. Benedek Miklós Megkezdődtek a szóbelik Bizonyítani felső szinten Ma kezdődnek e™J: temeinken és főiskoláinkon a szóbeli felvételi vizsgák. A több mint harmincezer fia­talból, akik felsőfokú intéz­ményeinkben kívántak to­vábbtanulni, az írásbelik ér­tékelése után néhányan már nem jutottak el ehhez a má­sodik fordulóhoz. Azok, akik az írásbeli felvételi vizsga mindkét tárgyából elégte­len dolgozatot írtak. De a többség részt vehet a „má­sodik fordulón” — s közü­lük kerülnek ki azok a fia­talok. akik szeptembertől megkezdhetik tanulmányai­kat Legtöbbjük régóta dédelge­ti magában ezen és ezen a főiskolán, egyetemen szerez diplomát. s többségükben hivatásuknak érzik a pályát. Így készültek már a közép- iskolás órákra is, ennek szel­lemében „differenciáltak” a középiskolai tantárgyak kö­zött. így választatták meg a negyedik érettségi tárgyat,.. S most valószínűleg nagyob­bik részük úgy érzi. ha eset­leg mégsem sikerül a beju­tás, akkor álmuk, vágyuk fiíViaUlr eommÍTTZ S ez talán így jó. Mert a pálya megválasztásához szük­ség van az elhivatottságra, arra, hogy szíwel-lélekkel akarjanak mérnökök, orvo­sok, pedagógusok lenni. Az­ért, mert úgy érzik, hogy a választott pályán tudják ki­bontakoztatni képességeiket, a választott pályán tudnak alkotni a hazának ... A két egymás utáni pró­batétel — az érettségi és a felvételi vizsga — bizony alaposan megméri fiatalja­ink felkészültségét. S mivel ebben az esztendőben is, akárcsak az elmúlt években, általában többen jelentkeztek egy-egy szakra, egy-egy egye­temre, mint amennyi a fel­vételi keret, lesznek, akik­nek nem sikerül a bejutás. Gyengébben szerepelnek — talán saját képességeikhez és felkészültségükhöz mérten is gyengébben —, nem érik el a felvételhez szükséges pont­számot. Mindez rövidesen eldől, hiszen augusztus ele­jén már kézhez kapják a si­keres, vagy a sikertelen fel­vételi vizsgáról szóló értesí­tést. S mint mindig, most is lesznek elkeseredett fiatalok. akiknek nem sikerül bejut­niuk az egyetemre ... Lesz­nek, akik úgy érzik, nem tudnak mit kezdeni maguk­kal, mert régóta dédelgetett álmuk nem sikerült. Pedig nem volna szabad elfeledkez­ni egy régi igazságról: nincs olyan ember, aki csak egyet­len pályára alkalmas, csak egyetlen pályán találja meg élete értelmét. A munka, az alkotás másutt is szép, ak­kor is, ha nem a katedrán, a mérnöki tervező asztalnál vagy a rendelőintézetben keli végezni. Azt, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon hány fiatalt képzünk diplomássá, a tár­sadalom szüksége szabja meg. Bár igaz, jelenlegi fel­vételi rendszerünk nem a legtökéletesebb — a pillanat­nyi idegállapot, sőt olykor a szerencse is segít vagy ront a szereplésen — de most ennek alapján mérik fel a felvételi bizottságok, kik azok, akik a legérdemeseb­bek a felsőfokú tanulmá­nyokra. S hogy el ne feled­jük, azért ebben a méretés- ben a középiskolai eredmé­nyek is benne foglaltatnak, így azután mégiscsak — cse­kély kivételtől eltekintve — a legtehetségesebbek, a leg­jobban felkészültek jutnak be felsőfokú intézményeink­be. Á mostani lommal teli időszak után' vi­szont — már az eredmény birtokában — nem szabad elfeledkezni valamiről. Első­sorban azoknak, akik az eredményes felvételi vizsgá­ról kapják meg az értesítést. Nem elég bejutni az egye­temre, a főiskolára. Ott helyt is kell állni. Nem pusztán j azért, mert államunknak sok százezer forintba kerül egy- egy diplomás kiképzése, ha­nem azért is, hogy bizonyít­sák: valóban ők voltak a legjobbak, a legérdemesebbek a felsőfokú tanulmányokra. S azért, hogy négy, öt vagy hat esztendő múlva felké­szült, jói felkészült, hivatá­sukat szerető emberek kerül­jenek ki a felsőfokú tanin­tézetekből. Ezért pedig nap­ról napra, óráról órára meg kell majd dolgozniuk a tan­könyvek mellett. Csutorás Annamária Nyári Medárd mester állja a sza­vát. Hol innen, hol amonnan zúdít a nyakunkba egy-egy kiadós záport, amint meg­ígérte volt június elején. Per­sze mindig csak annyit, hogy hét végére is maradjon. Két eső között pedig meg-meg- telnek a vizek partjai, bár nem annyira, mint az igazi, meleg nyári napokon. A Mályi-tónál leginkább a strand környékén tapasztal­ható mozgás: építik a stran­dot. Ügy tűnik, hamarosan végleges formájában készül el a medence, mely eddig ugyan sok munkát, költséget igényelt, de nem nagyon volt alkalmas használatra. A tó partjából kivágott és termé­szetesen a tó vizével telí­tett medence alját ugyanis gyorsan benőtte a hínár, a különböző vízinövények so­kasága. Most gépek, embe­rek dolgoznak a medencé­nél, betonoznak, építenek. A községi tanács nagy költség­gel megépítteti a medencét, mely — remélhetőleg — a tízméteres mély vizekről is idecsdlogatja majd a fürdő- zőket. Ide, erre az egyébként is nagyon szépen parkosí­tott, rendben tartott strand­ra. * A nyelei öreg-tónál csend van. A gyepes parton, á fák alól horgászbot nyúlik a mozdulatlan víz fölé. Neki­vetkőzött, lebarnult, idősebb ember ül a bot mögött, néha rá-rátekint a zsinórra. Fel­áll, sétálgat a napon, nagy érdeklődéssel xnzsgálgat egy érdekesebb faágat, gyökeret. — Akadt már valami? — Még nem ... Majd rá­megy, ha akar! Ha nem, hát nem... Nyilván azok közé tarto­zik, akiket nem nagyon ér­Kereskedclmi ügyekben jártas JOGTANÁCSOST, vagy JOGÜGYI ELŐADÓT azonnal felveszünk (Nyugdíjas is lehet!) Fizetés megegyezés szerint 5 napos munkahéttel dolgozunk ÉM. RÖVIKÖT V. A PROMETHEUS Tüzeléstechnikai Vállalat FELVÉTELRE KERES FIATALOKAT gyakorlottakat és kezdőket az alábbi szakmákra: központifűtés- szerelőket, csőszerelőket, ív- és lánghegesztőket, betanított és segédm unkásokat Jelentkezés: munkaügyi osztály, Budapest, X., Gyömrői út 140. Telefon: 272-018/02 m. Debreceni Szerelési Üzem. Debrecen, Apafája u. 23. Telefon: 17-026 képek dekel, hogy ráakad-e valami a horogra, vagy sem. Most azonban határozottan indul a vízpartra, egy gondosan rögzített, mélyen leszúrt fa­ághoz. A faágra vastag zsi­nór van rákötve, a zsinór másik vége a vízbe nyúlik. Lassan húzza, tekeri föl a zsinórt, legalább négy-öt méter vastagodik már a fa­ágon, amikor egy nylon­háló emelkedik ki a tóból. Súlyos háló: négy üveg sör­től súlyos. * A közelben egy másik, szép tó hűvösödik. a fürdő- zők inkább ezt a vizet ked­velik. Az egyik stégről most is körülbelül nyolc-tíz fia­talember ugrál nagy fejese­ket, jókat nevetve azokon a társaikon, akik ,, hasassal” csattannak a tóba. Tizenhat­húsz év közötti fiatalok le­hetnek, az apróbb gyereke­ket egy-egy pofon ígéretével kiparancsolják a mély víz­ből. De nem tart sokáig a vi­dámság. A stég tulajdonosa érkezik a partra és minden­nek lehordja a fiatalembere­ket, akik az ő stégjét ron­gálják az ugrálásaikkal. „Hogy merik, mit képzel­nek, micsoda aljasság” stb. Vajon mi lesz ebből. A fia­talok sokan vannak, többen közülük motorral érkeztek, nem látszanak félénk embe­reknek. Az utolsó ugró is ki­jön a vízből, a többiek közé áll, csend van. Egyikük nyu­godtan megszólal: — írja ki, bácsikám, hogy magánstég, tilos az ugrálás! No, menjünk srácok ... Elmennek. Üressé vált ez a tópart. <pt) * I LQCOMOTTV SIKEREK Képzelt riport egy ame­rikai popfesztiválról — dalai Menni kéne — Valaki mondja meg — Arra szü­lettem — Ringasd el ma­gad No. 1. — Nem aka­rom látni — A fák is siratják — Add, hogy még egyszer — Ringasd el magad No. 11. — Vin­nélek. vinnélek — Indu­lás a koncertre — Eszter keresése — Arra szüle­tett — Finálé. Almási Éva, Bakiz® Pé­ter, Béres Ilona, Egri Márta, Ernyei Béla, Kút­völgyi Erzsébet, Szegedi L Erika, Szerencsi Éva, Ta- j hi Tóth László, Vígszínház együttese. EOCOMOTIV GT LPX 16579 Ára: 66 Ft s RINGASD EL MAGAD Cirkusz — A szerelem I börtönében — Szerenád — A szerelemnek, ha lenne — A semmi kertje — Lincoln fesztivál blues — Ne szédíts — Kakuk- kos karóra — Kotta nél­kül — Azt hittem — Megvárlak ma délben — Ringasd el magad. LOKOMOTIV GT LPX 17449 Ára: 70 Ft Szeress nagyon (Barta T. Adamis A.) Csak egy szóra (Barta T. —Adamis A.) EOCOMOTIV GT SP 945 Ara: 22 Ft Érints meg (Frenreisz K. —Adamis Ä.) Kenyéren és vízen (Barta T.—Adamis A.) EOCOMOTIV GT JP 901 • Ára: 22 Ft Hej gyere velem (Barta T.—Adamis A.) Csavargók angyala (Bar­ta T.—Adamis A.) EOCOMOTIV P” SP 700?» Ara: 22 Ft Segíts elaludni (Presser G.—Adamis A.) Mindig csak ott várok rád (Presser G.) EOCOMOTIV GT SP 70030 Ara: 22 Ft I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom