Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

1973. július 29., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Rokonszenves gazdagodás A városi KISZ-bizottság felmérést készített a közel­múltban : mennyi „vagyo­nuk” van a miskolci KISZ- szervezeteknek. A leltározás azért aktuális, mert újabban gomba módra szaporodnak a vállalati ifjúsági klubok, a rég melevő klubszobákat új bútorral, könyvtárral, zene­gépekkel, játékokkal szere­lik fel. Szerencsére mind keve­sebb KiSZ-sz.ervezctnek kell nélkülöznie a jó szervezeti munkához elegengedhetetle- nül szükséges külön helyi­séget. Egyre kevesebb úgy­nevezett klubszoba tátong üresen, vagy néhány kiszu- perált ülőalkalmatossággal felszerelve. Nos, a leltározás során kiderült, hogy az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat miskol­ci központjának KlSZ-szer- vezete a leggazdagabbak kö­zé tartozik... * Vannak olyan gazdag embe­rek, csoportok, akiknek gaz­dagsága nem vált ki szimpa­tikus érzéseket az emberekből. Nem válthat ki azért, mert azok az emberek, csoportok nem dolgoztak meg a meg­levő ingóságokért és ingat­lanokért: kapták valakitől, szerezték valahonnan. En­nek a KISZ-szervezetnek vi­szont mind a 67 tagja dere­kasan megdolgozott minden egyes könyvért, székért, tég­láért .. . Idézzük a vállalat igazga­tójának, Valaslca Lászlónak szavait: — Törekvő, dolgos fiata­lok. Ha a munkaidőn túl ta­lálkozunk a házban tevé­kenykedő emberekkel, az biztos, hogy többségük KISZ-es. Ha halaszthatatlan feladatuk van, ők mindig vállalkoznak. Szabó József pénzügyi cso­portvezető 1969-től KISZ- titkár. Nincsenek kellemet­len emlékei. — Minden sikerült, amit elterveztünk — mondja. — Az elmúlt évben megírtuk KISZ-szervezetünk 15 éves történetét. Reális képet akar­tunk formálni, nem szépí­tettünk semmin. Az anyag- gyűjtéskor kiderült, hogy több, mint 10 éve töretlen a szervezeti élet. Elődeink megalapozták a fiatalok jó hírét a hivatalnál, mi pedig igyekszünk ezt megtartani és fejleszteni. . — Hogyan tudják elérni, hogy a társadalmi munka­órák száma minden évben magas? — Valami célunk mindig van. Amikor felépült az új irodaház, mi is kaptunk egy szép helyiséget klubszobá­nak, s engedélyt kaptunk a kis tanácsterem használatá­ra is. Tehát be kellett búto­roznunk. * Mindenki örül a klubnak, ám ezekben a napokban mégis csak a Mályi-tavi „pi­henőkombinát” a sláger. En­nek a víkendtelepnek törté­nete is bizonyítja, hogy elő­relátó tervezés és — bizony — verejtékező munka van minden szerzemény mögött. Ügy kezdődött, hogy a KISZ-szervezet a sok túlóra gyümölcseként a 60-as évek derekán vásárolt egy telket, a tóparton. Négyszöbás há­zat építettek rá. Az átadási ünnepség 1966. augusztus 20­án volt. A vállalat is adott némi segélyt az építkezés­hez, de akkoriban minden szombat délutánt és vasár­nap délelőttöt Mályiban töl­töttek a KISZ-esek. Néhány év szünet következett, majd 1971 végén három darab fa­házat vásároltak 120 ezer forintért. * A nagy beruházás tehát elkészült. Eszmei értéke sokkal nagyobb, mint a költ­ségszámlák végösszege. És még értékesebb a víkendte- lep, ha azt is tudjuk, hogy időközben a tágabb közös­ség érdekeiről sem feledkez­tek meg ezek a fiatalok. ÉMÁSZ-os fiatal az elnöke a „Fiatalok Miskolcért, Mis­kolc a fiatalokért” mozga­lomnak, a MTESZ ifjúsági tanácsának vezetője is ÉMASZ-dolgozó. Megtervezték a városi KISZ-bizottság vezetőképző táborának közvilágítását, dolgoznak a Gárdonyi Ifjú­sági Park közvilágításának tervein, a járási KISZ-tábor villamosítási tervein, a gi- rincsi nevelőotthon villany- hálózatának rekonstrukció­ján, a bocsi vasútállomás és lakótelep közötti közvilágí­tás tervein... * Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagy jubileumra készül. Az idén ünnepük az' észak­magyarországi megyék vil­lamosításának 75. évforduló­ját. Az ünnepi előkészüle­tekben • fontos szerepet kap­tak a vállalati központ fia­taljai. Lcvay Györgyi Mint arról már korábban hírt adtunk, Leninvárosban, a Tiszai Vegyikombinátban, az olefinmű építésénél a ter­vezett idő előtt befejezte munkáját a külföldről bé­relt nagy teherbírású óriás autódaru. A nem egészen egyhónapos, szinte megsza­kítás nélküli munkával be­emelte az olefinüzem két nagysúlyú propilén tornyá­nak és a szénhidrogén szét­választó kolonáknak az egy­ségeit, valamint még egy hetven méter magas elégető­fáklya vasszerkezetét is. Ké­pünkön a már elkészült és összeszerelt magas szerkeze­tek egyike látható. La ezó József felv. Keresettebbek az olajnövények Ügy tűnik, az egészséges táplálkozás szószólói derekas munkájának gyümölcse kezd beérni Európában, sőt mi, „jól táplált” magyarok is kezdünk érteni a szóból. A magyar napraforgóolaj iránt megnőtt az érdeklődés, nagy mennyiséget tudnánk jó áron exportálni is, ha lenne belő­le elegendő. Az idén például 500 vagon napraforgómagra kötött szerződést a Vetőmag­termeltető és Ellátó Vállalat észak-magyarországi köz­pontja és a Nyírbátori Olaj­gyár. Ennek a mennyiségnek a dupláját is szívesen felvá­sárolná az olajipar. De nem­csak a napraforgónak, ha­nem a repcének és az olaj­lennek is nagy a piaca. A Hejőmenti Állami Gaz­daság a régi repcetermesztők közé tartozik, öt éve, hogy foglalkoznak vele. s az ered­mények csak növelik a ter­mesztői kedvet. Vannak évek, amikor holdanként 3000 fo­rint tiszta jövedelmet ered­ményez a repce, de egyéb té­nyezők is indokolják az ipari növény létjogosultságát a gazdaságban. Nagyszerűen il­lik például a nagyüzem ve­tésforgójába, a búza elővete. ményeként. Korábban borsó után vetették a búzát, de a repce biztonságosabbnak bi­zonyult, s a kavicsos, homo­kos földekbe megfelelő meny- nyiségű szerves anyagot jut. tat. A gabonagépsor kihasz­nálása szempontjából is sze­rencsés a repcetermesztés, hiszen a kalászos előtt vetik, és az aratása is megelőzi a kalászosok aratását. | Szerencsen már tavaly ki­próbálták, az idén a Hejő­menti Állami Gazdaság is a DSZP—32-es berendezésén szárította a repcét. A szárító teljesítménye a repcénél óránként 2 vagon. A 6aját szárítású magért felárat fi­zet az olajgyár. A gazdaság az idén 80 vagon repcét ter­melt. Borsodból és Hevesből — a Vetőmagtermeltető Vállalat i észak-magyarországi felvá-1 sárló-területéről — az idén i 500 vagon napraforgó, 260 vagon repce, és 70 vagon len jut az olajiparnak. 1. BT­Petőfi-szobor a harsányi tsz-ben A harsányiak közös gazda- sáea úgy határozott, hogy az idei Petőfi év során ők is méltóképpen emlékeznek meg a tsz névadójáról. Jó alka­lomnak kínálkozott erre az a körülmény, hogy most a nyáron fejeződött be a Pető. fi Tsz központjának építése Augusztus 20-ra tervezik az üzemi konyhát, nagy étter­met, konszerű fürdőt és öltö­zőket magába foglaló köz­ponti épület felavatását. Az alkotmány napi avatóünnep­ségen Petőfi Sándorról is méltóképpen emlékeznek meg: a szép új épület előtt leleplezik a nagy költő mell­szobrát. A Petőfi Tsz a köri nyezetbe jól illeszkedő szob­rot már meg is vásárolta. A határozottság nem gorombaság Napjaink irányítási gyakorlatában okkal emlegetjük mind nagyobb tisztelettel azokat a munkahelyi vezetőket, akik­nek személyes tulajdonságuk a határozottság. Miből meríti az erejét az ilyen vezetőember? Határozottságának forrása a munkaterület, a tevékenységi kör pontos ismerete. Magas­szintű képzettség, amely az új ismeretanyagok elsajátításá­val folyamatosan gyarapszik. Világos felismerése annak, hogy munkájával való teljes azonosulás elengedhetetlen fel­tétele a dolgozók véleményének ismerete, ’ az odaadó figye­lem, amellyel a munkások észrevételeit, javaslatait meghall­gatja. befogadja. Akadnak, akik a határozottságot néha összetévesztik a go­rombáskodással. Nem fordítanak gondot a hangnemre, arra, hogy kulturáltan, szocialista emberhez méltóan viselkedje­nek, beszéljenek, függetlenül attól, ki a beszélgetőpartnerük, s a kötelező tiszteletről furcsamód soha nem akkor felejtkez­nek el, amikor felettesük előtt állnak, hanem amikor a be­osztottjuk áll előttük. Lehetnek — mint ahogyan vannak is — nehéz periódusok, pillanatnyi helyzetek egy-egy üzem, munkahely életében, amikor „szorít a cipő”, a közösség han­gulata — enyhén szólva — nem a legjobb, háborognak a ke­délyek, idegesebbek az emberek, könnyebben odamondogat­nak egyik a másiknak. Bármilyen nagy önuralmat követel is, a vezető ilyen helyzetben sem feledkezhet el a munka­társai iránti kötelező tiszteletről. E meggondolások késztetnek bennünket arra, hogy igent mondjunk a határozottságra, s hangsúlyozott nemet a go­rombaság megnyilvánulásaira. llf ■Hl? Ilii Ilii fii Ül Az új orvosi rendelő és szolgálati lakás megépítésével nagy mértékben javult Domaházán az egészségügyi ellátás. Mis évekkel ezelőtt Hangonyból járt ki ide az orvos, és magán házaknál bérelt helyiségekben, később egy szolgálati lakásból átalakított rendelőben folyt a betegek ellátása, most már — mint önálló orvosi körzet — korszerű körülmények között folyik a rendelés. Az új épületben — amelynek létrehozása és berendezése közel egymillió forintba került — minden­nap van délelőtt és délután is rendelés. Este, * fiat után Megbolydult méhkashoz hasonlít esténként a Tiszai Vegyikombinát szomszédsá­gában levő 2-es számú la­kótelep és környéke. A leg­több kivitelező vállalat fél hatkor fejezi be a napi munkát. Persze, mint min­denütt, itt is akadnak ki­vételek, hiszen az olefin­üzem építése és szerelése sok esetben megkívánja, a nyújtott, vagy a kétműsza- kos munkavégzést. A dolgozók sűrű sorok­ban hagyják el a gyár te­rületét. Van. aki egyenesen az üzemi étterembe tart, hogy elfogyassza vacsorá­ját, mások előbb a fürdést választják. Azt tartják, egy jó zuhanyozás mindennél többet ér. A //. számú munkásszátláson Hat óra után érkeztem a Petrolber II. számú új mun­kásszállójára. Az ügyeletes portás elmondta, hogy a jú­niusban átadott szép há­romemeletes épületben töb­bek között a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat, a Vegyi­műveket Építő és Szerelő Vállalat, a Volán, s az Építőipari Gépesítő Válla­lat dolgozói kaptak helyet. Közben megnéztük a föld­szinten levő társalgót, illet­ve könyvtárhelyiséget. A hatalmas termet még csak most kezdik beren­dezni. A 360 férőhelyes munkásszálló emeleti ré­szein jól felszerelt zuha­nyozók, mosdók, hűtőszek­rénnyel ellátott főzőhelyi­ségek, továbbá egy-egy tv- szoba áll az itt lakók ren­delkezésére. Egyetlen szép­séghibát fedeztünk csupán lel: központi antenna hí­ján zárva voltak a tv-szo- bák. Az első emeleten az egyik négyágyas szobába nyitottam be. Szalai Tamás radiológus, a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat dolgozója kissé meglepődött a várat­lan vendég láttán. — Csak egyedül? — kér­deztem. — A többiek a szomszéd szobában szórakoznak, én meg fürödni voltam — vá­laszolta. — Mióta dolgoznak itt? — Két hónapja vagyunk kiküldetésben. Először a vá­rosban laktunk, de nekünk itt jobb. Mi négyen bará­tok és munkatársak va­gyunk, s ez sokat számít ilyen helyen. — Mivel töltik a szabad idejüket? — A város két kilomé­terre van tőlük, így leg­többször a szállóban töltjük el a szabad időt. Néha ol­vasunk, ha egyáltalán hoz­zájutunk valamilyen újság­hoz, ugyanis a lakótelepen nem lehet beszerezni. Na­gyon elkelne a televízió. — Vannak, akik a „be­csületsüllyesztőben” kere­sik a szórakozást — mutat az épülettel szemben levő italboltra. Ezután átmentünk a szomszéd szobába. Az asz­talnál három fiatalember: Galambos László, Benson Ferenc és Bódi István kár­tyázik. Jobb híján ezzel is telik az idő. Mint mondták, leg­inkább a bridzset kedvelik. Olvasnivaló van a könyv tarban A harmadik emeleten laknak az Építőipari Gé­pesítő Vállalat dolgozói. Egy félig nyitott ajtón ko­pogtattam. — Halmai József vagyok — mutatkozott be a szo­bában tartózkodó autódaru- kezelő. Halmai József elmondta, hogy már húsz éve dolgo­zik a vállalatnál, bejárta szinte az egész országot. — Társai hol vannak? — Vacsoráznak, én is ép­pen oda készülök. — S mi lesz a követke­ző program? — Pihenünk, beszélge­tünk. S ha végképp nem tudunk mit kezdeni az időnkkel. elmegyünk a vállalat könyvtárába és ke­resünk valami olvasniva­lót. Persze, az az igazság, hogy mire megfürdünk és megvacsorázunk, nyolc óra van. Hová is mehetnénk ilyenkor? Meg azután gon­dolni kell arra is, hogy másnap reggel hatkor is­mét munkába kell állnunk. Már elmúlt hét óra, ami­kor a VIII-as számú ba­rakk (a földszintes kőépü­letet a közelmúltban újí­tották fel) egyik szobájá­ba benyitottam. Ebben az épületben a Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat dogozóit helyezték el. Ki­lenc vaságy jelezte a szo­bában lakók létszámát. Az egyik fiatalember, Do kos Gusztáv kőműves Verne egyik regényét, a Hatteras kapitány című könyvet ol­vasta. Idősebbik társa. Fá­bián László kőműves ép­pen „kimenőre” készülő­dött. Három fiatal már tü­relmetlenül sürgette, mond­ván. hogy lekésnek a ran­devúról. Igazat adtam ne­kik, elvégre fiatalok. Hiányzik a rádió a szobákból Pálfalvi Tibor segédmun­kás már közel egy órája lefeküdt, — Ez a legjobb időtöltés — mondta, kissé tréfásan. Azután komolyra fordítot­ta a szót: — Ódahaza, Sá­toraljaújhelyen hattagú csa­ládom van, s bizony két­szer is meg kell gondol­nom, mire költőm a kere­setem. Különben még új „fiúnak” számítok, ugyanis néhány napja álltam mun­kába ennél a vállalatnál. Sötétedett, amikor kilép­tem az épületből. Néhány fürge legény még javában futballozott, mások csopor­tokba verődve beszélgettek a munkásszálló előtt. A fű­szerbolt is bezárt, s az ital­boltból hazafelé tartottak az emberek. A 31. számú Építőipari Vállalat által bérelt két­szintes épület egyik szobá­jában az eddigitől merőben eltérő kép fogadott. Igaz, itt már az idősebb generá­cióhoz tartozó, munkában elfáradt dolgozókat talál­tam. A szoba lakói: Szé­kely Vince. Orbán Gyula, Lippai András, Csáki Pé­ter Szabolcs, illetve Hajdú megyeiek. Közülük Székely Vince és Lippai András 1959 óta dolgozik Leninvá- rosban. Érdekes módon egyikük­nek sincs különösebb igé­nye. Talán elfáradtak a családtól való örökös tá­vollétben? Egyedül azt sé­relmezték. hogy miért nincs legalább egy rádió a szo­bában. Annál többet beszél­tek a bérekről, a munka­ruhával kapcsolatos prob­lémákról és arról a nehéz munkáról, amit nap mint nap végeznek a vállalat be­tontelepén. A munkások lassan le­fekvéshez készülődtek. Fél kilencet mutatott az óra, amikor jó éjszakát köszön­tünk egymásnak. Lovas Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom