Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
1973. július 25., szerda CSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A YiT-küIdöttség tagjaként 8íockkolin, Oslo, Hamburg A leninvárosifiatalok bizalmából Az általános iskola hetedik osztályába járt, amikor a család Szabolcs megye egyik kis községéből Borsodba, azaz Lenipvárosba költözött. Azóta pontosan tíz esztendő telt el, s bizony Krizsán Mária felnőtté vált. Persze, közben még történt egy és más az életében. Mindenekelőtt elvégezte a szákközépiskolát, majd utána, 1969-ben a Tiszai Vegyikombinátban helyezkedett el. A nitrogénmű- trágva-gyár segédüzemébe került, ahol azóta vegyipari szakmunkásként dolgozik. A KISZ-szel 1966-ban került közelebbi kapcsolatba, amikor is, mint középiskolás, tagja lett az ifjúsági szövetségnek. Munkahelyén először megbízott alapszervezeti titkárként tevékenykedett. Ennek alapján a fiatalok a legutóbbi -választáson teljes bizalmat szavaztak Krizsán Máriának. Lelkiismeretesen, pontosan ellátja a titkári teendőket. — Nem könnyű szervezeti életet élni egy váltőműsza- >kos üzemben — mohdja. — A szabad idő egyeztetése mindig gondot okoz számunkra. Huszonhárom fiatal tartozik hozzám, de nem is Krizsán Mária baj, hogy kevesen vagyunk, legalább így jobban áttekinthetem az alapszervezetben végzett munkát. Krizsán Mária nemcsak mint szakmunkás és KISZ- titkár állja meg helyét, hanem példát mutat a sportban is. Még egészen fiatal volt, amikor elkezdett kosarazni. — A középiskolában kedveltem meg ezt a labdajáté-* kot, s viszonylag rövid idő alatt bekerültem az LMTK női csapatába. Nagyon ment akkor a játék, persze, nem csak nekem, a többieknek is. Néhány év elteltével már az NB II-ben játszottunk. Sajnos, mindössze egy évet töltöttünk magasabb osztályban, ugyanis tavaly kiestünk. Számomra más szempontból is rosszul végződött az l!)72-es esztendő; az ősszel megsérültem, aminek az lett a vége, hogy néhány hónappal ezelőtt megoperáltak. De már ezt is kihevertem; már alig várom, hogy elkezdhessem az edzéseket. — Eddig valahogy úgy hozta a sors, hogy nem sikerült kijutnom külföldre. A VIT- küldetés lesz az első ilyen utam, s nagyon örülök, hogy engem ért ez a megtiszteltetés. ■*— S milyen a véletlen. Az egyik közeli rokonom — édesapám testvéröccse — huszonkét évvel ezelőtt, 1951- ben szintén tagja volt annak a magyar delegációnak, amely éppúgy mint most, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában találkozott a világ különböző népeinek fiataljaival. L. L. Olajpecsétek, díjtalanul Tegnap, kedden, fél tizenkettő tájban Miskolcon felszálltam a villamosra két kislányommal. Előzőleg fagylaltot fogyasztottak tölcsérből és nézeteltérés támadt köztünk, mert a puncsból ju- , tott néhány csepp a fehér ruhára is. Morogva dörzsölget- í tem ki őket, mondván: les? mit hallgatni otthon. A kocsiban helyet foglalva (egy 136-os számú csuklós volt) rámszóltak a gyerekek: „milyen szép fekete foltok van-! nak az ingeden, a jobb válladnál! Pedig te nem is ettél fagylaltot!” Odanézek, hát\ bizony egy ötvenfilléres nagyságú, egy 20 filléres és egy tízfilléres területű ko- j romfekete olajfolt díszelgett ugyancsak hófehér ingemen, j Nem kértem, adták, fizetni se kellett érte. Körülnéztem gyorsan, hogy az olajpecsét eredetét megtudjam. Nem volt szükség hosszas vizsgálódásra. A csuklós villamos ajtajának tetejéről csepegett . az olaj. Vagy sokat kapott az ajtó az olajúól a lakatosoktól, vagy a nagy melegben a régebbi olajozás felengedett. Szóltam a vezetőnek. Rögtön megállapította, hogy nem én vagyok a „bűnps”. Megígérte, hogy mihelyt ideje engedi, megtörli az ajtó feletti részeket. S írjak pár sort, a káromat majd megtérítik. A világ nem dőlt össze, persze. Ám illenék több gondot fordítani a kocsik ilyesfajta tisztaságára is. A folt egyébként közös: én már kimostam a magamét. A többi a vállalat dolga. (Boda) Az illetékes válaszol A évi 4 Lapunk június 21-i számában „Otthon érezzük magunkat” címmel közöltük Horváth Imréné levelét, amelyben a Gárdonyi Géza Művelődési Otthon vezetőségének mond köszönetét a nyugdíjasok részéfe rendezett műsorokért, az irántuk tanúsított kedvességért, figyelmességért. Szóvá teszi, hogy ő MÁV-nyugdíjas, járhatna a vasutasklubba, de csak 20 forintos tagdíj befizetése után. A levélre a Vasutasok Szakszervezete Vörösmarty Művelődési Házának vezetősége nevében Bencs Ferenc, a művelődési ház igazgatója válaszolt. Mint írja — a vasutasklubnak nevezett Vörösmarty Művelődéforint si Házban nincs nyugdíjasok klubja, csak magányosok klubja van. Ezt viszont más céllal hívták életre, más a feladata, mint a nyugdíjasok klubjának, ezért a tagság összetétele is más. Egyedülálló emberek (özvegyek, elváltak, hajadonok, nőtlenek) számára biztosít művelődési, szórakozási és ismerkedési lehetőséget. A havi tagsági díj itt 20 forint, s ezt az összeget a klubtagság állapította meg. MÁV-nyugdíjasainkat mindig szeretettel várjuk a felnőttek klubjába, s tagsági díjuk évi 4 forint. Változatos, érdekes programot szervezünk részükre mi is — írja Bencs Ferenc, a művelődési ház igazgatója. IS os sás só lás cikk u st k hős A tó-ügy Jómagam ugyancsak azok közé tartozom, akik szeretnék a Csorba-telepi tavak megfelelő kialakítását, a tó környékének rendezését. Annak idején, amint nőtt a vízfelület, úgy növekedett a mi reménységünk is: szinte benn a városban, úttal, villannyal ellátva, percek alatt elérhető közelségben nagyszerű lehetőség kínálkozik a Vízi sportokra!, Az ország vízisport szakem- ,béréi is felfigyeltek a lehetőségre, hiszen hazánk területén ez idáig nincs nagyobb város közelében, állóvízen nemzetközileg elfogadható versenypálya, és úgy látszott: Miskolcon tudjuk ezt megteremteni. Eredetileg a kavicskitermeléssel mintegy 2000x300 méteres tónak kellett volna keletkeznie, a szakosztályok és az országos szövetségek is ezt vették figyelembe, Viszont, csupán GOOx 300 méteres vízfelület keletkezett, mivel a kotrók egy sáv kihagyásával folytatták munkájukat, így a földsáv után keletkezett újabb tó. Sőt, most már arrább, újabb tó is keletkezett a kotrás nyomán. Nyilvánvaló, hogy a kavicskotró vállalat ott dolgozik, ahol számára gazdaságos, viszont az is nyilvánvaló, hogy így a vízisportokra alkalmas terület nem alakul ki. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség illetékesei, akik néhány hónappal ezelőtt megtekintették a tavak jelenlegi helyzetét, visszavonták a felajánlott összeget. Kár lenne azonban lemondanunk a lehetőségről. Szót kell értenünk a tó-ügyben, megtalálva a módját, hogy tervszerűen történjék a kavics kitermelése. , Kolozsvári István Hét ors huszonegy nap (in) Minden utazás együtt jár különböző találkozásokkal, különböző élményekkel. Huszonegy napos utunk során kilenc camping lakói voltunk, és nagyon sok emberrel autós turistával találkoztunk. Már maguk a campingek is megérdemelnek néhány szót, hiszen mindegyiknek van valamilyen sajátossága, jellegzetessége. A kilenc közül kétségkívül a berlini érdemelné a pálmát, hiszen gyönyörű környezetben, fenyőerdő közepén, ragyogó elrendezésben, főzési lehetőséggel, melegvíz- szolgáltatással, zuhanyozóval- fiirdővel, üzletekkel, kitűnő tájékoztatással és szolid óraival szolgálja a turisták kényelmét. A berlini camping- hez fűződik egyébként egy kedves emlékünk is. Egy meglehetősen „kidekorált” sátorra lettünk figyelmesek. Városnevek borították - be, alig volt már rajta üres hely. Egy sor európai város között ott volt Debrecen és Budapest neve. Ázsiai, amerikai városok neve is ott sorakozott a sátron, sőt New Zé- landé is. A sátor gazdája — egy finn világjáró — hamarosan előkerült. Két fiával járja a világot japán kocsijával. Leginkább a fiúk vezetnek, ő élvezi az utak, a tájak szépségét. Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, szinte összecsókolt bennünket. Magyarázta, hogy rokonok vagyunk. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt volt Magyarországon, és különösen Debrecenben nagyon-nagyon jól érezte magát... Az is hamar kiderült, hogy az Arany Bikához fűződnek ezek a kellemes emlékei. Ennek szinte bizonyítékaként egy üveg pálinkát húzott elő zsebéből. Magyarázta, hogy Finnországban nagyon drága az ital és nehéz hozzájutni... De itt... s csettintett a nyelvével.. Amikor udvariasan közöltük kínálgatására, hogy • még be akarunk menni kocsival a városba, bólintott, mosolyogva felhajtotta az üveget, s jó nagyot húzott belőle ... Mire másfél óra múlva visszatértünk az Alexanderplatzról, üres volt a fiaskó, sőt a másik üvegnek is csak az alján lötyögött valami... A stockholmi és az oslói eampinget a tenger közelsége tette vonzóvá. A víz köz. vétlenül a camping mellett kínálta hús hullámait, ami a 26—28 fokos melegben minden turista állandó álma, vágya volt. A campingen belül itt is volt meleg víz a zuhanyozóshoz, gáz a főzéshez, sőt, víz a kocsimosáshoz, de ezekért külön kellett fizetni... Stockholmban egy bőbeszédű, barátkozó japán bűvész volt a sátorszomszédunk. Szintén bejárta már a fél világot, mondta, hogy régebben Budapesten is fellépett. A kasseli camping elegáns rendezettségével tűnt ki, az aarhusi pedig azzal, hogy strandmedencét építettek a táboron belül, gyermekmedence' és homokozó került melléje, fenyősövényekkel igyekeztek kellemesebb, esz- tétikusabb környezetet kialakítani. A bécsi camping nagyon szép helyen volt, de túlzsúfolt. Talán a müncheni maradiéi valamennyire a többiek mögött. Nem is a hely, a szolgáltatás, hanem inkább a környezet miatt. A hozzá vezető 200—300 méteres út rossz, kátyús, kiépítetlen, a camping szomszédságában levő telepen pedig teherautók sorakoztak. Az autók olajat, olajféleséget szállítanak. A magyarok, hazánkfiai külön fejezetet érdemelnek. Nem volt annál nagyobb örömünk, mint amikor magyarokkal találkoztunk. Különösen északon, ahol jóval kevesebb a magyar, mint például Olaszországban, vagy Spanyolországban. Svédország országútján a H-betűs camionnal együtt sokáig villogtattunk, üdvözöltük egymást. Másutt lelkesen integettünk egy Wartburg utasainak, s ők hosszasan viszonozták, míg csak el nem tűntünk egymás szeme elől. Nem ismertük egymást, azelőtt sohasem találkoztunk ... Sem, mi sem kapcsol össze bennünket, „csak” az, hogy magyarok vagyunk... Aztán a campingekben ... Kivétel nélkül mindegyikben találkoztunk magyarokkal. Nem sokan voltunk — főleg északon —, de voltunk... S mindjárt régi ismerősként kezdtük a beszélgetést, elmondtuk élményeinket, merre jártunk, mit láttunk, merre tartunk, tanácsokkal láttuk el egymást. Olykor egymás szavába vágtunk, ömlött belőlünk a szó. Szóval nem lehet e beszélgetések hangulatát, közvetlenségét visszaadni... Talán csak egy helyen bi- csaklott meg a barátkozás. Brcóban H-betűs motor állt a mellettünk lévő sátor előtt. Szomszédaink nem • voltak „odahaza”, de már előre örültünk, hogy magyarok mellé kerültünk. Egy óra múlva jött a fiú. a motor tu. lajdonosa — és vele egy lány ... Láthatólag nem nagyon örültek közeledésünknek. Szép lassan visszahúzódtunk hát. magukra hagytuk őket... Az NSZK-ban, Müncherr- ben, aztán Becsben már jóval több magyar turistával találkoztunk, az is igaz, persze, hogy elsősorban nem az építészeti remekeknél, nem a múzeumokban, vagy Schön- brunnban, hanem a Haupt- bahnhof környéki, vagy a Mariahilfestrasse-i üzletekben. A szép tájak, történelmi nevezetességek helyett sokan inkább az árakat, ,i vásárlási lehetőséget tanulmányozták ... Oslóban találkoztunk azzal a hazánkfiával, akit őszinte tisztelettel ma is bámulunk. Hatvanéves budapesti nyugdíjas és felesége 35 napos útra vállalkozott. Fél évig szervezte az útját, menetrendeket. leírásokat, árjegyzékeket. különböző ismertetéseket gyűjtött össze, ennek alapján elkészítette a „forgatókönyvet”, amely szinte óráról órára, percről percre megszabta tennivalóit, útvonalát' stb. Kimutatást készített a kocsi terheléséről, a tartalék-alkatrészről, a sátorról, a hozott konzervekről. Külön kimutatás szabályozta a naponta elfogyasztható ételféleségeket (hogy a pénz is, az élelem is kitartson öt hétig). Előttük volt még négy hét. Elmondták. hogy végigmennek Norvégián, útba ejtve a Sogne fjordot, a legnevezetesebbet valamennyi közül, amely 200 kilométerre nyúlik be az országba, aztán a Nordkap (Északi-fok) felé veszik útjukat. Merész vállalkozás, hiszen Norvégia" felső részén olykor űttalan utakon közelíthető csak meg az Északitok, Európa legészakibb pont. ja. Kis zászlócska, kis jelvény bizonyítja aztán, hogy az illető igenis járt a Nord- kap-en. Ezekhez az emléktárgyakhoz állítólag sehol máshol nem lehet hozzájutni, csak ott. Olyan trófeák tehát ezek, amelyeket mindenki nagy büszkeséggel visel, aki megszerzi... Utána a Lappföldön át Finnországba, majd Svédországba mennek, s az NDK-n, Csehszlovákián keresztül haza ... Olyan színes szavakkal ecsetelték tervezett útjukat, és annj’i optimizmus csengett lendületes szavaikból, hogy szinte száj- tátva hallgattuk őket. Feleségem szeme csillogott... Nekünk sajnos, nem volt öt hetünk, csak három. A háromból is kettő már majdnem letelt akkor. Nem fordulhattunk hát velük észak felé... Másnap reggel ők is, mi is sátort bontottunk, s elindultunk. Oslo közepéig együtt haladtunk, ott elváltak útjaink. Ok észjk felé kanyarodtak, mi pedig dél felé. hazafelé... Becze Károly (Vége)
