Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

1973. június 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 *8 FS ^vegjelent irá— dSctraap sunkbanarTÓ1 a pereskedésről szóltunk, amely a I^enin Kohászati Művek és a gyár egyik dol­gozója között folyik. A lé­nyeg: Tóth Sándor évek óta zaj áríal.m as munkahelyen dolgozik, emiatt nagyfokú halláskárosodást szenvedett. Kártérítési igényét az LKM először elutasította, majd a VMDB tárgyaláson teljes egészében elismerte és jo­gosnak tartotta. Ennek elle­nére a tárgyalás után neim sokkal felülvizsgálati kérel­met adott be a Miskolci Já­rásbírósághoz. — A VMDB határozatával nem értünk egyet, azt meg­alapozatlannak tartjuk — ol­vasható a felülvizsgálati ké­relemben. Egyet nem érté­sét a vállalat azzal magya­rázta, hogy a dolgozó nem halláscsökkenése miatt ke­rült áthelyezésre. Erről a be­tegségéről említést sem tett, így vezetői nem is tudtak róla. Szerintük Tóth Sándor derék- és idegtoántalmak mi­att kérte áthelyezését, mire a vállalat gyalus munkakör­be osztotta be. Meglehetősen furcsa indok­lás! A dolgozó ugyanis egyál­talán nem kérte az áthelye­zést. hanem azt egészségi ál­lapota tette szükségessé. Ké­rése nélkül is meg kellett tenni. Nem kevésbé furcsa az a magyarázat, mely sze­rint vezetői nem tudtak Tóth Sándor halláskárosodá­sáról. Hiszen erről a vállalat több .alkalommal is orvosi szakvéleményt. írásos értesí­tést kapott. Még inkább el­gondolkodtató mindez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a VMDB tárgyaláson a gyár képviselője a kártérítési igény jogosságát már elismerte. Nyilván az LKM-nél is be­látták, mennyire tarthatatlan, korábbi állásfoglalásaik után egyszerűen érthetetlen ez az indoklás. Ezért a tárgyalás során már nem is az előbbi indokok alapján, hanem el­évülésre hivatkozással kérték a dolgozó igényének elutasí­tását. „ ... a munkaviszonyból folyó igény 3 év alatt elévül. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé válik” — így szól a paragra­fus. amely alapján a járás­bíróság — megváltoztatva a VMDB döntését Tóth Sándor igényét elutasította. Az ügy külső szemlélői és az olvasók számára bizonyá­ra érthetetlen, miért küzd az LKM foggal-körömmel pár ezer forint megtartásáért. Mit jelent, jelenthet-e egyáltalán nehézséget egy ilyen mam- mutvállalatnak a Tóth Sán­dorral szemben kimutatott 8 ezer forint elmaradt tartozás és a havonkénti 1100 forint kifizetése. Természetesen nem, de nem is csupán Tóth Sándor kártalanításáról van szó. Sokkal inkább arról, amit a felülvizsgálati kérel­met kezdeményező gyáregy­ségi főnök csak úgy, baráti alapon, „belső használatra” mondott: — Minden Kovács nagyot hall, ilyen alapon mind mehetne kártérítést kérni. 'Valóban* s ha eddis vaiwimit. nem mentek> bizonyára azért nem, mert mindeddig nem is -tudtak, hogy joguk van hozzá, s ta­lán azért is, mert Tóth Sán­dor még a közvetlen munka­társai előtt is titokban tar­totta. milyen ügybe kevere­dett. A járásbíróság döntése után sokat töprengett, míg elhatározta: fellebbez. Most már nem csak a maga. ha­nem a többi kovács érdeké­ben is, még egyszer megpró­bálja kiharcolni igazát, s ve­le a többlét. Több helyütt utaltunk már rá, hogy bár az LKM-nél 1965 óta tudtak — s azt követően még további írásos értesítése­ket is kaptak — Tóth Sándor zajártalmi halláscsökkenésé- ről, mégis mindannyiszor el­mulasztották (mulasztás? szándékosság?) felhívni a fi­gyelmet; arra, hogy kártérí­téssel élhet. Pedig erre munka törvénykönyvi előírás kötele­zi a vállalatokat. Ennek el­mulasztásával aligha lehet a vállalatnak olyan kedvez­ményre joga. hogy mentesül a dolgozó jogos igényének teljesítése, kárának megtérí­tése alól. Az LKM, ahelyett, hogy önként kiértesítette volna dolgozóját, minden le­hetséges eszközt felhasználva igyekszik kibújni a mostani, és az ennek az ügynek a nyo­mában várható további fe­lelősségvállalás alól. A megyei bíróság a fel­lebbezés után szakértők be­vonásával új vizsgálatot ren­delt el. Az LKM-nek egye­bek között nyilatkoznia kel­lett arról, milyen intézkedé­seket tettek az elmúlt évek­ben a kovácsoló üzem zaj- szintjének csökkentésére, az itt dolgozó munkások egész- | ségének megóvására. A vá- , lasz szerint kísérleteztek fül- védők alkalmazásával, ez azonban a gyakorlatban nem vált be. Idén — mint írták — NDK gyártmányú zajcsök­kentő műanyag-vattát szerez­tek be, s ugyancsak kísérleti használatra adták ki. Hogy hol. kiknél vannak ilyen vé­dőeszközök, nem lehetett ki­deríteni. A kovácsok nem is látták a fülvédőket, a zaj­csökkentő vattákról pedig még maguk a vezetők sem tudták megmondani, melyik üzemrészben kísérleteznek vele. A kovácsolóban csak a nyilatkozat valódiságát el­lenőrző helyszíni szemle után alig pár nappal ezelőtt osz­tották ki a zajcsökkentő vat­tát. S végül idézzük a nyi­latkozat néhány sorát: „A kovácsoló üzem zajártalmá­nak megoldhatósága a tech­nika előtt egyelőre még nyi­tott kérdés. Ebből következik, hogy a zajártalom mint fog­lalkozási megbetegedés, vál­lalatunk működési körén be­lül elháríthatatlan.” Ügy hisszük, ehhez nem kell kü­lönösebb kommentár. A r/ I KM és Tóth Sándor ügye korántsem ért véget, arra még talán egy-két hónapig is várni kell. Nem tudni, kinek a javára dől el a pereskedés. Tóth Sándor lehet, hogy a pert megnyeri, s ha így lesz, er­kölcsi győzelmet is arat. Ez valamelyest kárpótolja majd azért a sok idegességért, her- ce-hurcáért, álmatlan éjsza­káért, amiben része volt. Évekkel ezelőtt úgy tervez­te, hogy békésen, megbecsült dolgozóként válik meg a gyártó], s majd nyugdíjas­ként is örömmel gondol visz- sza az itteni esztendőkre. Csalódnia kellett.. s Nagy- István (V égé) A vidám brigád Harsány hahota hallatszott ki a teremből, amikor a Bor­sodi Vegyikombinát billa- tárói üdülőtelepéhez érkez­tem. Hirtelen azt hittem, hogy eltévedtem. Én ugyan­is brigádkiértékelő találkozó­ra készültem. Nem tévedtem. Valóban a Borsodi Vegyikombinát Kandó Kálmán szocialista brigádjának tagjai ülték kö­rül a hosszú, összetolt, fehér terítővei leterített asztalo­kat. Mindenki előtt egy- egv sörösüveg, többnyire még érintetlenül. Alig értek még a hivatalos értékelés végére. Most már kötetlenül, egymással élcelődve évőd- tek, beszélgettek. Ezért volt a vidámság. Értékes újítások — Mi ilyen vidámak va­gyunk a munkában is — magyarázza Seres Balázs szocialista brigádvezető, amint meglepett arcomra te­kint. — Azt valljuk vala­mennyien — folytatja —, hogy jókedvvel, derűvel könnyebben, gyorsabban megy a munka. S az együtt eltöltött szabad idő is sok­kal hangulatosabb így. De a munka előtt, után, sőt, mun­ka közben is kifogyhatatla­nok vagyunk a tréfából. Ez természetesen nem megy a munka rovására ... Bár ... igaz ... egyszer, úgy hat éve négy tag rosszul sikerült vic­ce miatt egy évre vissza­minősítették a brigádot. Na, de ebből alaposan okultunk. Azóta ismerjük a tréfa ha­tárát ! S az eredmények sem ma­radnak el. Sőt. De azt mar a BVK igazgatójától. Kört- vél.ves Istvántól kell meg­tudnom, hogy a Kandó Kál­mán szocialista brigád évek óta a legkiválóbb Kazinc­barcikán. Pedig 220 vállalati brigád vetélkedik ezért a címért. A műtrágyagyártó üzem kollektívájaként már 1960-ban — a BVK-ban el­sőként — elnyerték a szo­cialista brigád cimet. Soro­zatosan „szállítják” azóta is a nagy eredményeket. Szinte minden évben van valami olyan jelentős újításuk, amellyel százezreket, millió­kat takarítanak meg a ve­gyikombinátnak. — Pedig „csak” igyekvő, jó érzésű, munkájukat szerető, becsü­letes emberek — mondja az igazgató. Tavaly például nagy fon­tosságú- kísérletsorozat in­dult a BVK-ban a tapadás­mentes műtrágya előállításá- ra. A Kandó Kálmán szo­cialista brigád — ez csak természetes — tevékenyen részt vett a munkában, ök készítették el a kísérleti be­rendezéseket is. 1971-ben pedig a dinit.rogén-oxid, vagyis közismertebb nevén az altatógáz tisztításának kísérletsorozatában vettek részt. E munkájukat újítás­ként fogadták el. S beveze­tésével tavaly 1 millió 243 ezer forint költségcsökken­tést tudott elérni a kombi­nát. Ésszerű módosításaik­kal pedig 1972-ben csak az anyagmegtakarítás összege meghaladta az ötszázezer fo­rintot. Nem számolják... Volt egy rossz időszak is 1965-ig. A munka sem ment úgy, no, meg a brigádtagok között sem volt mindig tel­jes az összhang. Akkor Ol- lári István üzemvezető (aki ma már a Borsodi Vegyi­kombinát üzemi pártbizott­ságának titkára és ország- gyűlési képviselő) a segítsé­gükre sietett. Szakmai ta­nácsokkal, baráti szóVal, de — ha kellett — főnöki szi­gorral is. Ekkor került a brigád élé­re Seres Balázs, aki 1952 óta dolgozik Kazincbarcikán, s még ma is az egyetlen munkahelye. És Seres lelke­sedése, szervezőkészsége át­ragadt a többiekre is. Azóta évről évre ontják az ötlete­ket a termelési eredmények javítására és környezetük fejlesztésére, segítésére is. Ta­valy például 1279 óra tár­sadalmi munkát végeztek. Szocialista szerződést kö­töttek a kazincbarcikai Eg- ressy Béni Művelődési Köz­ponttal. Ennek értelmében minden létező javítást, fel­újítást, karbantartást ma­gukra vállaltak. A brigád viszont meghívást kapott va­lamennyi kulturális rendez­vény megtekintésére. Hallották egyszer, hogv rosszak a városi parkok hintái. Hát megjavították. Apró ésszerűsítésekre van szükség az üzem valamelyik munkafolyamatában ? Szól­nak a brigádnak. Tudják jól: ők bizonyosan megoldják. Találnak valamilyen hulla­dékanyagot? Felhasználják egy újabb segédeszköz ösz- szeállítására. Veszélyesen sok zsák műtrágya gyűlt össze a kombinát udvarán? Százöt­ven óra alatt négyszáz má­zsát a vagonokba raktak. Hogyan jut minderre ide­jük? — kérdeztem a brigád- vezetőt. — Ügy, hogy valamennyi brigádtag segít az én mun­kámban is — mondja. — Igazi közösséggé kovácsolód- tunk. öreg. fiatal egyforma lelkesedéssel dolgozik — munkaidőn túl is. Nem szá­moljuk azt a pluszmunkát, amit a közösségért dolgo­zunk. Csak csináljuk — mert szívesen tesszük. — Sokszor volt már olyan probléma az üzemben, hogy­ha azonnal el nem hárítjuk, komoly százezreket, esetleg milliókat jelentő kiesés le­hetett volna a termelésben. Ilyenkor éjjel-naopal dol­goztunk. Nem számoltuk a túlórákat — toldja meg a brigád történetét Koszip András főművezető. Hiányzunk egymásnak Valóban, idős és fiatal — bármikor egyforma lelkese­déssel dolgozik. Nálunk nincs generációs probléma. Pedig az 53 éves Matisz Jó­zsi bácsin kívül a húszfőnyi brigádban még kilencen ala­pító tagok, 15 éves törzsgár- datagok. De a fiatalok, Pász­tor Zoltán. Oláh Ferenc. Vá­mosi Ervin, Bácskái János is ott vannak az élen: részt vesznek a kiváló Ifjú szak­munkás mozgalomban. A szabad időben is tele vannak ötletekkel ahhoz: hogyan lehet hasznosan, vi­dáman, szórakoztatóan meg­szervezni közös találkozói­kat. így került sor a billa- tárói értékelésre is. S mindent vidáman, jó­kedvvel csinálnak. Pedig a húsz közül csak heten lak­nak Barcikán. A többiek vagy bejárók, vagy a mun­kásszálláson laknak. Mégis jut idő mindenre. Hogyan? Ötlettel, lelkesedéssel, mun­kaszeretettel. S hogy mi en­nek a kiapadhatatlan erő­forrása? Erre a szocialista brigádvezető tömören igv válaszolt: A KÖZÖSSÉG EREJE. Pongrácz György Gondok a gépműhelyben Gördülő műszaki szolgálat A Tokai-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát mű­szaki főosztályának munka­társai hatékony újítással gyorsították meg a lánctal­pas traktorok karbantartási, javítási munkálatait. A gaz­daság nagy kiterjedésű sző­lőültetvényeiről körülményes a viszonylag lássál járású, speciális lánctalpas trakto­roknak a központi szerviz­állomásra bejutniuk. Mind­eddig sok idő is kárbaveszett j az ilyen üresjáratokkal, épp a legsürgősebb szezonmun­kák végzésekor. Az idén sikerült ezeket a gondokat megszüntetni. Egy terepjáró, négykerékmeghaj- tású teherautóra szerelték fel a szakemberek mindazo­kat a műszereket, technikai eszközöket, amelyekkel a helyszínen elvégezhető a lánctalpas traktorok teljes műszaki karbantartása, ja­vítása. Robbanómotorral mű­ködtetett kompresszor szol­gáltatja a szerviz berende­zés üzemeltetéséhez szüksé­ges energiát. A. szervizkocsi­val speciális szerelő is sorra látogatja az ültetvényeken dolgozó traktorokat, s a sziilcséges motorbe állításokat, kényesebb javításokat is a helyszínen végzi el. A fi­gyelemre méltó újítás lehe­tővé teszi, hogy a nagy ér­tékű erőgépek teljesítőképes­ségét jobban kihasználhassa a gazdaság. EGYES MEGYÉKBŐL már vészes mezőgazdasági gép- és alkatrészhiányról érkeznek hírek. A mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei megkezdték szokásos évi or­szágjárásukat egy-eg.v fűka­sza, vagy féktárcsa beszer­zéséért. Mert úgy látszik, ez a gond még sokáig gond marad, véletlenül sem válik nyugodttá a nagy munkák­ra való előkészület. A bal­jóslatú hírek egyelőre még messziről érkeznek; onnan, ahol már szőkülnek a gabo­natáblák, hamarosan kezdő­dik az aratás. De a gép­szemlék ideje itt van. né­mely gazdaságban már túl is vannak rajta. A mucso- nyi Űj Élet Termelőszövet­kezetben történetesen ezen a héten rendezik. Ennek a termelőszövetke­zetnek a gépparkja 4 mil­lió forint értékű. Ennyi gép üzemeltetése, karbantartása a legideálisabb körülmények között sem gyerekjáték. Rá­adásul szakemberhiánnyal is küzdenek. Nyolc szerelő dol­gozik a gépműhelyben, noha 12—15 kellene. Tavaly is tí­zen csinálták végig a téli­tavaszi előkészületet. Vala­hogy nincs szerencséjük a fiatalokkal, pedig egy jó szakmunkás megkeresheti itt az évi 35—40 ezer forintot is. De a környező ipari üze­meket — a szabad szomba­tokkal — vonzóbbnak tart­ják azok is, akik a tsz-mű­helyben szerezték meg gya­korlati ismereteiket. De most nem a szakem­berhiányról, hanem a gép­műhely egyéb gondjairól van szó. Mert az egyéb gondok­ból is van egy csokorra való. Kezdjük talán a fűkaszáló gépekkel. A tsz két éve vá­sárolt két darab, holland tí­pusú kaszát, de már tavaly nyáron elkoptak bennük az alsó támasztó tányérok. Az­óta egyfolytában keresik — hiába — ezeket az alkatré­szeket. Az idei első kaszálás­kor a kettőből csináltak egyet, de ez nem volt elég, hát vásárolniuk kellett egy űj, más típusú kaszát. Ki­adás — alkatrészhiány mi­att! De a következő kaszá­lásig mindenképp meg akar­ják javítani a holland ka­szákat, hát keresniük kellett egy üzemet, amely — szí­vességből — , legyártja a nyolc darab tányért, dara­bonként 2400 forintért. Egye­di munka, meg kell fizetni az ilyet. VAN A TSZ-NEK egy na­gyon bevált, gazdaságos ta­karmánybetakarító gépe, ez egy ember irányításával na­ponta 300 mázsa takarmányt tud betakarítani. többet, mint a több gépes hagyo­mányos módszerrel öt mun­kás. A szövetkezet régóta szeretne még egy ilyen gé­pet venni. Egy új kombájn is kelle­ne, mert a meglevő három­hoz nem mindig lehet kapni motoralkatrészt. A gondos mérlegelés után egy NDK gyártmányú melleit döntöt­tek, az felel meg legjobban az adottságaiknak, igényeik­nek is. Sajnos nem tudták beszerezni, másmilyet vettek helyette. Három éve megkezdődött az úgynevezett tipizálási fo­lyamat: azonos típusú gé­peket vásárolnak a javítás leegyszerűsítése érdekében. Nos, két MTZ—50-es trak­tort vettek a közelmúltban, de az egyik egy hiányzó féktárcsa miatt 10 napja áll. A ZIL tehergépkocsihoz 10 darab csavar kellene immár fél éve ... A GONDOK nagyobb ré­szén lehetne segíteni, ha sa­ját kis „.alkatrészgyárat” rendezne be a termelőszö­vetkezet. Mindössze egy esz­tergagép és egy marógép kellene hozzá. Az eszterga­gépre már elő is teremtettél«: a pénzt. Az MVE—340/2000 típusú esztergagép lenne a legalkalmasabb, mert ezen nagyobb munkadarabokat is el tudnának készíteni. De az ilyen méretű esztergagéppel nem tud szolgálni az Agro- tröszt! Csak a kisebb mun­kákra alkalmas, de az Űj Élet Termelőszövetkezet gér>- műhelve számára alkalmat­lan MVE—340/1500-as kap­ható. Lévay Györgyi Június 13-tól amío a készlet tart női cipővásár vállalatunk miskolci és megyei boltjaiban. Számos női lábbeli NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL! Többek között: Régi ár: Üj ár: „kán-kán”, nyári csizma női cipők és szandálok „Pums"-cipók 320—379 Ft-ig 148 Ft 60—180 Ft-ig már 20 Ft-tól Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat Ea per, hadd tegyen per?!... (ti) Meddig tart még a huzavona?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom