Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-09 / 133. szám

1973. június 9., szombat ESZAK-MAOYARORSZÄG 3 Fock Jenő nyilatkozata Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, a KGST XXVII. ülésszakán részt vett ma­gyar udegáció vezetője nyi­latkozott az MTI munkatár­sának. Milyen kérdésekről tár­gyalt a KGST XXVII. ülésszaka? A KGST-országok és a KGST szervei immár két éve a szocialista gazdasági integráció komplexprogram­jának végrehajtásán mun­kálkodnak, amelyet a XXV. ülésszak fogadott el. Ez áll figyelmünk középpontjában, s így lesz ez az elkövetke­ző években is. A komplex­program megvalósításáról tárgyaltunk. A vita alapjául a KGST végrehajtó bizott­ságának jelentése szolgált. A beszámoló egyéves időszakot ölelt fel és számot adott a tavalyi ülésszak óta elért eredményekről és gondokról egyaránt. A végrehajtó bizottság je­lentését néhány beszámoló egészítette ki. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy a helyzet általános áttekintése mellett egyes kérdésekre célszerű külön is figyelmet fordíta­ni. A tanácsülés négy terü­letről kapott kiegészítő be­számolót: a tervezési, a gép­ipari. a könnyűipari együtt­működés kérdéseiről, vala­mint a környezetvédelmet érintő problémákról. Milyen kérdéseket tart legfontosabbnak Foek elv­társ az ülésszak vitáiból? Nagyon fontos az 1976— 1930-as évekre szóló népgaz­dasági tervek koordinációjá­nak előkészítése. Bár még 1973-at írunk, de a tervek összehangolását már most erőteljesen elő kell készíte­nünk. Mindenekelőtt azokra a kérdésekre kell különös figyelmet fordítani, amelyek megoldása jelentősen befo­lyásolja a KGST-országok népgazdaságának tervszerű, arányos és biztonságos fej­lődését. a gazdasági haté­konyság növelését. A magyar népgazdaság fejlődését je­lentősen befolyásolja az alap­vető nj'ers- és fűtőanyag-, az energiaszükségletek ki­elégítése. Azt csak a baráti országok segítségével, velük szoros együttműködésben tudjuk megoldani. Termé­szetesen hasonló gondjai más KGST-országoknak is vannak, ezért érthető, hogy a nyersanyag- és energia- gondunk megoldására min­den lehetőséget meg kell vizsgálnunk már a tervkoor­dináció előkészítő szakaszá­ban. Kézenfekvő, hogy a közös gond megoldásából minden KGST-országnak ki kell vennie a részét. Azok az országok, amelyek jelen­tős energiaforrásokkal ren­delkeznek. segítik a hiánnyal küzdőket, másoknak viszont — amelyek természetes ener­giaforrásokkal nem vagy csak kevéssé rendelkeznek — az energiakitermelés és -szállítás korszerűsítésében kell nagy szerepet vállal­niuk. Az ülésszak nagy figyelmet fordított a tagországok föld­gáz- és kőolaj-ellátásának problémáira és megbízást adott arra, hogy a követke­ző hónapokban gyorsított ütemben tisztázzák a felme­rült megoldási lehetőségeket. Mindezek mellett szükség vall az atomenergia felhasz­nálására. Nem lehet csak a Szovjetuniótól várni, hogy mindannyiunk számára gyártson és szállítson. Na­gyon komolyan meg kell vizsgálni nekünk is, mit tu­dunk szállítani, hogy gyor­sabban és több atomerőmű épülhessen. A magyar ipar a gáz- és ol aj vezetékekhez szükséges távközlési berendezésekből és automatikákból korszerű gyártmányokkal rendelkezik. Bejelentettük, hogy további fejlesztést kívánunk végre­hajtani, figyelembe véve a baráti országok szükségleteit is. A nyersanyag- és energia­problémák mellett ugyan­csak nagy figyelmet kell fordítani a tervkoordináció során a szakosítás és a koo­peráció fejlesztésére a fel­dolgozó iparágakban, ame­lyek szerkezetének kialakí­tásánál kölcsönösen alkal­mazkodnunk kell egymás igényeihez. A tervek koordinációja a KGST-országok gazdasági együttműködésének alapvető módszere, amelyet a változó körülményeknek megfelelően szüntelenül fejlesztenünk kell. Ez vezette az üléssza­kot, amikor elhatározta, hogy a népgazdasági tervek­be szervesen be kell épí­teni azokat az intézkedése­ket, a közös szállításokból és vállalásokból eredő kö­telezettségeket. amelyeket a KGST-országok a komplex­programban előirányoznak. Egy másik fontos kérdés a gépipar ügye. A gépipari együttműködés fejlesztésé­nek jelentősége rendkívül nagy. Következik ez abból, hogy a gépiparnak megha­tározó szerepe van az álta­lános gazdasági fejlődésben, döntően befolyásolja vala­mennyi népgazdasági ág mű­szaki színvonalát. Ennek el­lenére a KGST-országok kö­zötti gépipari együttműködés előrehaladásával még ko­rántsem lehelnek elégedet­tek. Kétségtelenül értünk el egyáltalán nem lebecsülen­dő eredményeket, hiszen hosszú évek óta széles körű szakosítási tevékenység fo­lyik a gépiparban, de. saj­nos, ennek ellenére az or­szágok gépiparában nem csökkent, hanem növekedett a párhuzamosság. Több fon­tos termék szakosításában nem sikerült megállapodásra jutni, másoknál vontatottan halad az előkészítés. Lassan fejlődik a részegység-koope­ráció, holott számos terüle­ten ez igen kézenfekvő és hasznos lenne. Gondot okoz az is, hogy a gépipar mű­szaki színvonala nem fejlő­dik az egyre növekvő szük­ségleteknek megfelelően, és sajnos, vannak ágazatok, ahol a gépek és berendezé­sek jó része még elmarad a világszínvonaltól. Mindezek alapján — és erre mi is nagy nyomatékkai hívtuk fel a figyelmet — erőfeszíté­seinket az elkövetkező idők­ben az olyan belső és nem­zetközi gazdasági feltételek létrehozására kell összpon- j lositani, amelyek elősegítik, l hogy a gépipar korszerű gé­pekkel és berendezésekkel lássa el a felhasználókat. j Hogyan összegezné Foek elvtárs az ülésszak vitáit? Az ülésszak eredményes , és hasznos volt, de látva- | nyos határozatok nem szü- [ lettek. Ez érthető is, hiszen az in­tegrációs komplexprogram megvalósításának első sza­kaszában vagyunk. A hala­dás általános iránya jó, jól­lehet az előrelépés néhol gyorsabb is lehetne. Az egészséges türelmetlenség nyilvánult meg valamennyi KGST-ország részéről, kife­jezésre juttatva azt az el­tökéltséget, hogy a szocialis­ta gazdasági integráció komplexprogramjában meg­fogalmazott céljainkat együt­tes erővel mihamarább való­ra váltjuk. Az egész ülésszak munká­ját mélységes politikai fele­lősség hatotta át. Az elmúlt időszakban növekedett a vi­lágban az érdeklődés a KGST iránt. Ennek csak egyik megnyilvánulása a KGST és Finnország között létrejött egyezmény, amelyet az ülésszak most megerő­sített. A tanácsülés megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy a végrehajtó bizottság kidolgozta azt az eljárási rendet, amely szabályozza, milyen módozatokban és for­mákban alakítsák ki kap­csolataikat a KGST-vel a nem tagországok. Ez minden bizonnyal megkönnyíti a to­vábbi tárgyalásokat. Az ér­deklődés ugyanis tovább nő. Ebben véleményem szerint két tényező játszik szerepet: a KGST-országok megnöve­kedett gazdasági ereje és a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődésének ked­vező politikai légkör. A fo­lyamatot tovább kell erő­síteni. és következetesen kell munkálkodni a KGST-orszá- gok gazdasági együttműkö­désének fejlesztésén, a szo­cialista gazdasági integráció ki bontakoztatásán. Végezetül megemlítem, hogy az ülésszak alkalmával lehetőségem nyílott arra is, hogy a hivatalos napirenden kívül megbeszélést folytas­sak a KGST-országok dele­gáció vezetői vei több, az együttműködésünket érintő kérdésről. így külön megbe­szélést folytattam Koszigin elvtárssal, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökével, valamint .Taroszewicz elv­társsal, a lengyel kormány elnökével az országaink kö­zötti kétoldalú gazdasági kapcsolatok néhány idősze­rű kérdéséről, valamint a KGST-beli együttműködés egyes problémáiról. Tegnap, június 8-án sajtó- tájékoztatót tartott Goszto- nyi János, a művelődés ügyi miniszter helyettese, a Köz­ponti Bizottság oktatáspoli­tikai határozata végrehajtá­sára tett eddigi intézkedések­ről és azokról, amelyele az 1973—74-es tanévben lépnek eleibe. Egy esztendővel ez­előtt napvilágot látott okta­táspolitikai határozat után a Művelődésügyi Minisztérium több jelentős módosítást lép­tetett életbe. A művelődésügyi miniszter helyettese kiemel­te a középfokú óvónőképző megteremtését, hiszen ez — 18 helyen működik az or­szágiban — nagyon szoros kapcsolatban van azzal .is, hogy az óvodai hálózat fejlesz­tését elsőrendű feladatunk­nak tartjuk. Ugyancsak rend­kívül fontos lépás volt, hogy a korábbi kísérlet tapasztala­taira támaszkodva 4056 álta- lános iskolában vezették be a pótló foglalkozások rendsze­rét, mely a bukási százalék csökkenését hivatott elősegí­teni. Kísérletképpen az or­szág mintegy 230 általános iskolájában kipróbálják az automatikuson továbbhaladó rendszert; az elsőből a má­sodikba mindenféleképpen tovább mehetnek a tanulók. Ebben az esztendőben került sor először matematikából a közös érettségi és egyetemi felvételi írásbelire, melyen 13 ezren vettek részt. Bár a kí­sérlettel neon mindenben le­helünk elégedettek, a tanul­ságok levonásával, jövőre már szélesíteni lehetne a kő-, zös írásbelik körét. A miniszterhelyettes beszá­molt azokról az .intézkedé­sekről, amelyeket a követke­ző tanévben kívánnak életbe léptetni. Sor kerül a tan­anyag-csökkentésre, életbe lépnek az új rendtartások, a középiskolában csökkentik az óraszámot, megszűnik az ál­lagosztályzat. — az érettsé­gin is —, s az egészségesebb ifjúság nevelése érdekében a testnevelési órák számát há­romra emelik fel. Hangsú­lyozta ugyanakkor, hogy a tananyag-csökkentés önmagá_ ban nem oldja meg a prob­lémákat, s ezért a jobb peda­gógiai módszerek elterjeszté­sére törekednek a szakfel­ügyelet útján. „a****. Főpróba előtt a tiiósgyers úp hengerműben Szűk betonacél falak kö­zött lépegetünk lefelé. A zseblámpa fehér. táncoló fénykorokét rajzol a kes­keny lépcsőkre. Acélajtó tá­rul tel, hideg fény ömlik a szűk lejáróba. Hosszú te­remben hallgatag gépek egész sora. A bejáratnál vil­lanyszerelők fénycsöveket raknak fel. A nagy olajpin­ce hátulsó részében csősze­relők köszörülik, illesztik, hegeszlik a csöveket. — Ez a középsor tüdeje — int körül az olajpincében Grassalkovits Géza, a diós­győri kohászat fejlesztési fő­osztályának munkatársa. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat egyik részlege, cső­szerelői közül mintegy ki- lencvenen dolgoznak most a diósgyőri kohászat új hen­gerművében. Porkoláb János szerelésvezető meglepő ada­tokat mond munkájukról. A szerelők 26 ezer méter hosz- szú zsír- és olajvezetékkel hálózták be az új hengermű középsorát — ebből 14 ezer méter vezeték a hűtőpado­kon fut végig. Az olajpincé­ben elhelyezett berendezé­sek awtomatikusan gondos­kodnak a gépek kenéséről. — A munkával jó ütem­A-z X«K'K, s a GYGV szakom bérc a trió meghajtómotori szereli A VÍV szakemberei, Kovács - László és Gerevicli Ferenc kő (Szik a kábeleket ben haladunk. A. rajthoz ér­tünk. Jó két hét, s itt, a középsoron mi végzünk a szereléssel. No, nem mara­dunk munka nélkül, hiszen van még bőven tennivalónk itt, a nemesacél-hengermű­ben. A hengersori gépeket, be­rendezéseket a magefeburgi SKET-művek gyártja, s igen pontosan szálníja. A szere­lést Max EöHncr mérnök, igazi német precizitással, nagy lelkiismeretességgel irányítja. — Tavaly április óta va­gyok itt. Mi, németek most tizenhatan vagyunk, a lét­számot negyvenig növeljük. A magyar szerelők is értik mesterségüket, nagyon jó összhangban dolgozunk. A középsoron már a befejező finisnél tartunk. Hamarosan megkezd,ifik a hideg- és szeptemberben pedig a me­legpróbákat. E nagy pillanatokra hosz- szú-hoszú idők óta készül­nek. várnak. Mint ismere­tes, 1969-ben tették az első kapavágásokat. Az egykori salakhegyek, völgyek he­lyén négy hatalmas csarnok már készen van. Tizenkét darut felszereltek, s ebből kilenc már üzemképes. Igv az új mű már önmaga segíti az építést; a középsoron a nagy daru szinte megállás nélkül dolgozik. Az új hen­gersor fölött szállítja a kü­lönféle alkatrészeket, főleg a kábeldobozokat, amelyből meglepően nagy mennyiség van a hengermű területén. A 60 ezer négyzetméter alapterületű hengermű csak- nem minden részén, a föld­szinten, mélyen a föld alatt, s fent a magasban a mun­kások, szerelők hada dolgo­sak, alkot, szerel. A közép­sori csarnok nyugati részén a zömök, izmos Kovács I..ászló, s a vékony Gerevicli Ferenc a fűrészsor motorjai­nak kábelereit szereli. Ko­vács elmondja, hogy a Mis­kolci Villamosipari Vállalat­nál tanulta a szakmát. Bor­sodi, abaújkéri lakos, s így lokálpatrióta érzés is ösztön­zi a munkában. — Nagy hajrában va­gyunk. Gyakran tartunk nyújtott műszakokat is, hogy mielőbb elkészüljünk a kö­zépsoron a munkával. A trió meghajtó motorjá­nál Koics Ödön, az LKM villamosjavítója, a GYGV dolgozóival a legnagyobb egyetértésben végzi a szere­lést, a forrasztást. — Segítjük a munkát — mondja Koics —. hiszen kü­lönösen mi, a diósgyőri ko­hászok érdeke a hengermű mielőbbi üzembe helyezése. A szerelésben a fő erőt a Gyár- és Gépszerelő, vala­mint a Villany szerelőipari Vállalat képviseli. Most már elsősorban az ő munkáju­kon. együttműködésükön múlik a főpróbák mielőbbi előkészítése. Mindkettőről, különösen a GYGV-ről nagy elismeréssel beszélnek. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat vezetői, s dolgozói szinte az első pillanattól kezdve fontos feladatnak te­kintik mind a gyár, mind a népgazdaság szempontjából igen fontos új hengermű mi­előbbi elkészítését. A Gazda­sági Bizottság határozata szerint a diósgyőri kohászat nemesacél-finomhenger- művének középsorán ez év december 31-ig meg kell kez­deni a termelést. A beru­házók, s a kivitelező vállala­tok dolgozóit az a szép el­határozás fűti: úgy munkál­kodnak, hogy lényegesen a határidő előtt üzembe he­lyezhessék az új hengersort. Ezt az elhatározást érzé­kelteti a munka ezer zaja, ritmusa. Bárkivel is beszél a látogató, a visszatérő ref­rén mindig az: jól haladunk' a munkával, június 15-én kezdjük az első hidegpróbá­kat, szeptemberben a meleg­próbákat, s az előírt határ­idő előtt szeretnénk megkez­deni a termelést. Csorba Barnabás Fotó: Szabados György Kizabtatásaik, isHmteriink iovábblejlssztésérő!

Next

/
Oldalképek
Tartalom