Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
m ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. június 16., szombat Két kulturális téma 1. A Borsodi Könyvtáros 1973/2. száma A minap jelent meg az újjászületett Borsodi Könyvtáros, a Borsod megyei könyvtárak folyóirata új száma. Az új lapszám a magyar könyv ünnepi hetén hagyta el a nyomdát, közleményei között több is kapcsolódik részben a magyar könyvnyomtatás ötszáz éves évfordulójához, részben a magyar könyv ünnepi hetéhez, amely jó ürügyül szolgál a megye területén élő néhány író és költő bemutatásához, Mível egy módszertani kiadványban az ilyenfajta bemutatás nem mindennapos, érthető talán, ha erre külön felfigyeltünk. Alapvetően azt kell előre elmondani, hogy helyes, ha a megyei kiadvány megpróbálja az itt élő alkotókat mindinkább olvasóközeibe hozni, úgy is, hogy nemcsak műveiket ajánlja, hanem bemutatja őket emberi, nem.pusztán íróiköltői oldalukról. Esetleg bőségesebben, elemzőbb módon, vagy éppen megkeresve a táj, az itt élő, munkálkodó nép és az alkotó egymásra gyakorolt kölcsönhatását (ha van ilyen). Most tizenkét rövid portrévázlat sorakozik a folyóirat lapjain. Nem lehetünk azonban biztosak, hogy az ilyen bemutatás a legszerencsésebb. Esetleges a válogatás, s nem a borsodi írókat és költőket sorakoztatja fel, hanem elsősorban a Napjaink körét, ami nem pontosan ugyanaz. Talán nagyobb utánjárással akadt volna még bemutatni érdemes alkotó a megyében, aki értékben felveszi a versenyt a most szereplőkkel. Például Oravec János, vagy E. Kovács Kálmán Sárospatakról. S ha a régen eltávozott Niklai Ádám ide tar"k, miért nem szerepel Ladányi Mihály is. Az egyes írásuk hét szerzőtől — könyvtárostól, a Napjainknál rendszeresen publikáló költőtől, kritikustól, vagy éppen a bemutatottak között is szereplő írótól — származnak. Ezért aztán az egyes írók bemutatása más-más megközelítésű, nem uniformizált, ami nagyon jó, hibája viszont, hogy míg egyik írónál pontos jegyzék sorolja az eddigi publikációkat, a másiknál ez teljesen hiányzik, illetve csak a szövegből tűnik ki (Baráth Lajosnál hiányzik az 1970-ben megjelent, Külső körön című regény). Olvasható egy olyan megállapítás is az egyik írót méltató cikkben, hogy „Persze a napi jeladatokra koncentráló újságírói munka inkább a tapasztalatok, élmények felhalmozódását segítette elő, az elmélyült munkára kevés alkalmat, időt biztosított”. Kár az újságírói és irodalmi tevékenység ilyen. éles szembeállítása, mert cáfpiatára éppen elégséges példát szolgáltat a magyar irodalom, de magának a bemutatott írónak a mi lapunk szerkesztőségében eltöltött néhány éve is. Ami a folyóirat további részét illeti, igen gazdag, sokszínű, s mind erőteljesebben beváltani látszik azokat a reményeket, amelyekkel a lap újjászületése elé néztünk. Könyv- j tárvezetők és munkatársak osztják meg gondjaikat pályatársaikkal, adják át tapasztalataikat — Győri Erzsébet q, miskolci könyvtár telepítési gondokról, Serfőző János a miskolci járási tapasztalatokról, dr. Benlcő Csabáné a megyei könyvtár zenei tájékoztató szolgálatának előkészítéséről ír —, mások bemutatnak különös figyelmet érdemlő intézményeket, megint mások konkrét módszertani útmutatást publikálnak. Bőséges a hírösszeállítás, a képanyag viszont gondosabb elhelyezést kíván. Különös figyelmet érdemel Pócsi Gusztáv írása az elmúlt év könyvtári eredményeiről, valamint az ahhoz csatolt statisztikai táblázat, amelyből nem- csajr nz tűnik ki, hogy Kazincbarcikán a legmagasabb az olvasó lakosok aránya és ott jut a legmagasabb összeg egy lakos könyvellátására, hanem az is, hogy a megye mely területein milyen nagyfokú lemaradás van a könyvtárak ellátottságában. 2. Tárcái Béla fotói Az elmúlt szombaton nyílt meg Miskolcon, a Kossuth Művelődési Ház előcsarnokában Tárcái Béla miskolci fotóművész figyelmet érdemlő kiállítása. Nagyon szerencsés szerkesztéssel az év tizenkét hónapjára osztotta fel, illetve csoportosította nagyrészt tematikailag az ötvenkét fényképet — innen a tárlat címe: Kalendárium —, érdekes, sokrétű bepillantást engedve ezzel érdeklődési körébe, a világról, környezetéről kialakított képébe. harcai kiállításáról hiányoznak az elsősorban technikai ügyességet, mintsem társadalmi mondandót közvetítő érdekességek. Az ő művészete sokkal inkább a valóság tükröz- tetése és nem a sötétkamra bravúrja. Témái az ember és környezete. A bükki táj, a Szinva völgye, egy öreg parasztház, építészeti értékeink egy-egy darabja éppen úgy érdeklődési köréhez tartozik, mint a különböző köztéri, vagy éppen lomtárba tett szobrok világa, az ismeretlen lányalak, aki egy virágot tart a kezében, vagy a nagy hírű. pianista, vagy a miskolci festőművész. De nem kerüli el figyelmét a kőbánya, a hófedte Avas, vagy a hóban kirajzolódó keréknyomok látványa sem, s még a roppant nyomasztó emlékeket idéző buchenwaldi kapu melleit is megtalálta az optimizmust odavarázsló motívumot, a véletlenül ott gyökeret vert virágszálat. A pihenő, vagy munkálkodó ember, az öröm és a bánat, a játékos ötlet, az életnek a gyászon és bánaton is áttörő igenlése jellemzi Tárcái Béla képeit, s igazolja mindazt, amit a ' kiállítás katalógusában önmagáról mond: ( „A fényképezés számomra a gyorsan változó világ megisme- résének eszköze, a teljességre való szüntelen törekvés kifejezője, életszükséglet, több mint egyszerű hobby.” A kiállítóteremben ugyan nem látható, de nem választható ' el a tárlattól Tárcái több diaporáma-sorozata, a színes ve- ; tített képek és az aláfestő zene nagyszerű összhangja, ame- j lyet a kiállítás megnyitása után örömmel láthattunk. E színes képek villódzásán, zenére alkalmazott ritmikus során is : érződik Tárcáinak az a jó fotóművészi alapállása, amely fekete-fehér képeit e tárlatán és egész eddigi munkásságában is olyan markánsan jellemzi. (benedck) A Borsod megyei Vízművek a megye területén folyó vízhálózat-építési munkáihoz kubikos-brigádokat keres felvételre Bérezés teljesítménybérben Jelentkezés személyesen a vállalat Miskolc, Tömösi u. 2. szám alatti i építési osztályán B B Üveghez: és könyvtár A gyerekek érdekében Római fazekasműhely '.Ja- / Vy '.-tg./-, ■ > k s % \J'•v v... i . "»V' ■ " ... A szombathelyi Romkert Múzeum legújabb látványossága a II. századból származó római fazekasműhely maradványa. A nemrég megnyitott kiállítás a többi műhelyből és cgctő- kemeneébői álló épület feltárt maradványait, valamint 8 vitrinben a fazekasműhely felszerelési tárgyait és termékeit — lepénysütő mintákat, agyagedényeket és amphórákat, mulatják be Elindult a tarisznya MocsolyásróL. Még az év elején készítették a mocsolyási kisiskolások azt a tarisznyát, amelyet a Nők Lapja adott közre március 3-i számában. A tarisznyában gyerekkézzel írott levélke: „Járjon e tarisznya kézről kézre íróink körében teljék meg írásaikkal a kisiskolások részére.. A mocsolyási „tarisznyamozgalom” azóta országos méreteket öltött. A kérésre írók, költők válaszoltak, s — a már jelképpé vált — tarisznya csaknem tele lett. A gyerekek kérésére 249 mű érkezett: köztük Illyés Gyula, Weöres Sándor, Keresztúri Dezső és Donászy Magda versei, írásai is. Napjainkban az irodalmi folyóiratokban is megélénkült a vita a mai gyermek- irodalomról. Egyre inkább tudatosodik, hogy az Olvasó népért mozgalom az „olvasó gyermeknél” kezdődik. E két összefüggő körülmény határozza meg a Móra Könyvkiadó és a Nők Lapja találkozójának tartalmát; a találkozót tegnap délelőtt rendezték meg Miskolcon, a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban, s pedagógusok, népművelők, könyvtárosok vettek rajta részt, hogy megvitassák a gyermekirodalom szerteágazó kérdéseit. Kedves gyermek- műsorral kezdődött a találkozó: a mocsolyási kisdiákok meleg szavakkal, virágcsokorral köszöntötték a vendégeket. Majd Tóth Férencné megyei úttörőtitkár megnyitotta a tanácskozást. Elsőként Kováts Miklós, a Móra Könyvkiadó irodalmi vezetője tartott előadást a gyermekirodalom időszerű kérdéseiről. Szólt a Móra Könyvkiadó terveiről, elképzeléseiről is. Majd Vörös Károlyné ugyancsak a Móra Könyvkiadó képviseletében tartott előadást „A gyermek- irodalom gyakorlati felhasználása a nevelésben” címmel. Szólt arról, hogy az igazi irodalom művészi hatásával nevel. Kifejtette, hogy az ifjúsági könyvtárosok és a pedagógusok milyen célravezető módszerekkel szerettethetik meg az olvasást a gyermekekkel. A tanácskozáson felszólalt Kugler Rezsőné mocsolyási tanítónő, s a tanyai kisiskolások nevében köszönetét fejezte ki azért, hogy íróink örömmel írtak gyermekeinknek hasznos, tartalmas útra- valót. Osvát Erzsébet írónő, aki több művet is írt a kisiskolások számára, hangsúlyozta a kedves, meseszerű ötlet, a mocsolyási tarisznya fontosságát. Elmondta, hogy az íróknak, költőknek mindent el kell követniük, hogy ebből a tarisznyából soha ne fogyjon ki az értékes gyer- tnekirodalom. Horgas Béla költő, aki szintén részt vett a találkozón, kifejtette annak fontosságát, hpgy a meglevő gyermekirodalmi alkotások minél több városi és falusi kisiskoláshoz jussanak el. A tegnapi találkozón részt vett Balog Béni író és Zsigmondi Mária, a Nők Lapja munkatársa is. (mikcs) — .Tanár bácsi! A kulcsokat ... Az udvarra kilépő Homon- nai Istvánt szinte megrohamozta a három gyerek, s szinte pillanatok alatt fordultak a „zsákmányukkal”, az üvegház kulcsával. Mire felértünk a gyakorlókertbe, már locsoltak. S a párás, meleg üvegházban serénykedtek akkor is, amikor mi már az ágyások között szemléltük a növényeket. — Az egyik leglelkesebb gyerek — mutatott vissza a tanár az üvegházban a citromfa csemeték körül szorgoskod ó kisfiúra. Amióta elkészült az üvegházunk, szinte ki sem lehet zavarni onnan. Azt mondja, kertész lesz... Nagyon megszerette... Az abaújszántói általános iskolában még a tanítás utolsó napjaiban jártunk. Az üvegházuk, amelyet oiyan régóta tervezgettek magukban, s amelyet szinte teljesen maguk építettek fel — ásták a gödröt, gyűjtötték a köveket, a vasakat, az üveget, a műhelyben szegezték a ládákat a palántákhoz — februárra készült el teljesen. ^— Kicsit későn — mondták — de azért már itt erősödtek a palánták a kiültetés előtt. Mert nemcsak virágkertészettel foglalkoztak itt, hanem a gyakorlókertbe való kiültetéshez is nevelték a' palántákat. A paradicsomot, a paprikát... — De azért volt vpgy ezerkétszáz cserepes virágunk is — kapcsolódott a beszélgetésbe Lengyel István, az iskola igazgatója. De már kiültettük. Az udvarra, az iskola előtti kiskertbe, a virágtartókba. Persze, adtunk belőle a községnek is. Az első virágokból... Hiszen any- nyí segítséget kapunk tő- lükr... Az iskola virágai... Egy apróka kislány — elsős vagy másodikos lehetett — büszkén mutatta az udvari virágágyást. — Az ott az üvegházból való... Nem tapossuk le ... Amikor az abaújszántóiak hozzákezdtek' az üvegház építéséhez, talán még csak nem is sejtették, mekkora sikere lesz a gyerekek között. Jobbára az volt az elképzelésük, hogy a téli időszakra is biztosítsanak — a műhely mellett — elfoglaltságot a gyerekeknek. De ennél lényégesen több lelt — serkentő, különleges érdeklődést kiváltó... Ahová jutalom bejutni... Az iskolában a gyakorlókertekben évek óta szép eredményeket tudnak felmutatni. Most egy kicsit „szomorúak voltak”, a növények nem fejlődtek megfelelően, pedig rengeteg vizet hordtak ki a gyerekek az ágyások- ra ... Azóta megérkezett az eső, s bizonyára a rendben tartott ágyások növényei is felélénkültek. Azoknak pedig, akik mostanában jönnek be az iskolába, a gyakorlókertbe — nyáron is bejönnek a gyerekek, egy jól kidolgozott beosztás szerint — inkább arra kell ügyelniük, hogy a gyom ne tudja felütni a fejét. — Olyan sok minden történt most nálunk — mondta később az igazgató. — Nemcsak az üvegház készült el, s a fóliasátor alatt nemcsak primőröket termesztettünk, de erre a tanévre rendbe hoztuk az udvart, korszerű műhelyeket alakítottunk ki. A lányoknak és a fiúknak is. A központi épületben. Azelőtt a műhelyek szétszórtan voltak, s nem is igen tudtuk figyelemmel kísérni a munkájukat. Mutatták is nem kis büszkeséggel a valóban világos, szépen rendben tartott mű- helyitermeket, a lányok varrógépeit és háztartási felszereléseit, a fiúk gazdag szerszámkészletét. S persze a „produktumokat” is, a ládákat, a novénykarókat, a jelzőtáblákat— amelyek a gyakorlókertbe készültek... Hasznos a hasznossal... — Persze, még tennivaló is van — folytatta Lengyel István. Az üvegházba be kellene vezetni a vizet, s egyszer talán még bővíteni is lehetne. Dehát azt csak később. A célt így is elérjük. Már készülődtünk, amikor visszatartott bennünket. — A könyvtárat is meg kell nézniük. Az is az idén készült el. Szintén magánerőből. Amióta megvan, gyarapodtunk is már, a tanács segítségével. A gyerekek ennek is nagyon örültek... Gazdagodtunk; bővültek a lehetőségeink. Csutorás Annamária KEDVEZŐ LEHETŐSÉG a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak foglalkoztatására A Tápéi Háziipari Szövetkezet korlátlan mennyiségben felvásárol TISZTÍTOTT IPARI ROZSSZALMÁT mázsánként 4000 forintos áron FONÓSÁST és FONÓGYÉKÉNYT a hasznossági érték figyelembevételével kölcsönösen megállapodott vételáron AJÁNLATOKAT: Háziipari Szövetkezet, Szeged-Tápé, Móra F. tér 6. sz. Miskolci nagyvállalat FELVÉTELRE KERES jogügyi előadót és jogtanácsost Fizetés megegyezés szerint A jelentkezéseket „Előnyös .munkahely” jeligére a kiadóba kérjük
