Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
1973. május 13., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 A Vöröskereszt IV. kongresszusa után Beszélnél és dr. JSádler Viktorral, a Vöröskereszt megyei elnökével A IV. kongresszus jelentős állomása volt a Vöröskereszt életében és munkájában. E fontos eseményen szerzett élmények és emlékek még. frissek, de a hétköznapok sodrásában már formálódik, alakul, érlelődik a határozatok alapján a helyi, megyei tennivalókra vonatkozó sok-sok feladat. Erről beszélgettünk a minap dr. Nádler Viktorral, a Vöröskereszt megyei elnökével. — Milyen segítséget adott a kongresszus a megyei szervezetnek, hogyan hasznosítják útmutatásait a gyakorlatban? — A kongresszusi beszámoló, továbbá Rostás István főtitkár szóbeli kiegészítője, több éves ciklust magában foglaló országos értékelést adott. Ebben részletesen benne foglaltattak a Vöröskereszt feladatai, a különböző területeken elért eredményei; benne volt ebben megyénk munkája is. A Magyar Vöröskereszt rendkívül széles körű tevékenységet fejt ki, amelyben a nemzetközi békeharc támogatása éppúgy megtalálható, mint az egészség- ügyi felvilágosítás, a térítés- mentes véradómozgalom, vagy a családvédelmi munka. E széles körű tevékenység valamennyi ágazatban igen alapos munkát jelent, és valamennyi szakágazatban jó felkészültségű szakemberek tevékenykednek. Bizonyos ágazatokban jelentősen megnövekednek a feladataink. Nagy jelentősége van például a lakosság egészségügyi kultúrájának növelésében a felvilágosító munka fokozásának. — Sokat hallottunk az egészségügyi kultúrán belül a tisztasági mozgalomról, ami Miskolcon sok kívánnivalót hagy maga után. Mit szándékozik tenni a szervezet a helyzet megváltoztatása érdekében? küzdelemnek eddig nincsenek látványos sikerei. — Látványos sikerekről csakugyan nem beszélhetünk. Mi mégis optimisták vagyunk. Az állami, szövetkezeti és kulturális vezetőkből egyre többen válnak szövetségesünkké, és felsorakoznak mellénk. Mind többen ismerik fel az alkohol elleni küzdelem fontosságát, ami társadalmi probléma. — A legfontosabb feladatunk- változtatni a szemléleten. A társadalmi szervezetek és min doki segítségére számítunk ebben a munkában. Ha elérjük, hogy mindenki a közrend és a közízlés elleni vétségnek tekinti azokat, akik * szemetelnek, nyert ügyünk van. — A Vöröskereszt az elmúlt időszakban egyre többet foglalkozik a családvédelmi munkával és az ifjúságvédelmi feladatokkal. Hallhatnánk valamit c kél rendkívül fontos kérdésről? — A nevelő munka legfontosabb alapja a család. Mind az egészséges életre való nevelésben, mind a társadalomban való hasznos tevékenységben elsőrendű a család szerepe. A mi munkánk jelentőségét ez szabja meg az ifjúságvédelmi feladatainkban, az alkoholizmus elleni küzdelemben, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek védelmében, továbbá a magányos öregek - felkart)-' lásában is. — A tapasztalatok azt igazolják: az alkohol elleni — Ismerjük a szervezet egyik célkitűzését: minden családban legyen vöröskeresztes tag. Ez nyilván meg fokozottabb munkát . kíván a jövőben a szervezet valamennyi ágában. E tekintetben mi a jellem, zö? — A megyei vezetőségünk fő törekvése, hogy a IV. kongresszus állal hozott határozatokat maradéktalanul teljesítsük. Ezzel az eltökéltséggel kezdtük el a munkát, amihez tevékeny segítséget kapunk a napolLnn létrehozott megyei egészségnevelési társadalmi bizottságtól. En_ nek feladata, hogy koordinálja a különböző társadalmi szervek egészségügyi munkáját. A jövőben még szorosabb kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a társszervek, kel, a Hazafias Népfronttal, a szakszervezetekkel, a TIT- tel, az állami egészségügyi, valamint a művelődésügyi szervekkel. Ez a szoros ösz- széfdgfis'" az egyik legfőbb feltétele a munka további javításának. Hajdú Gábor Legalább 40 fokos a hőség a fóliasátor alatt. Nem csoda, hogy Bcndzsák Zsuzsa és segítője strandöltüzekben ültetik az utótermesztésre szánt palántákat — Mennyi palánta fogyott el ma reggel? Elégedett a forgalommal, Ilonka? — Ahhoz képest, hogy a hét elején tartunk, nincs okunk panaszra. Jó néhány vevőnk volt, összesen körülbelül 1600 különféle palántát vittek el. Paprikát, paradicsomot vegyesen. Elégedett persze nem vagyok, hiszen, ha ennek a mennyiségnek a többszöröse kelne el, az sem lenne sok. E pár mondatos beszélgetés a minap hangzott el a Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osztályvezetője, Kovács István, és a szövet-, kezet palanianevelő telepének kertésze, Gergely Ilona között. A színhely pedig a pereces: völgyet kísérő dombok egyike — körülöttünk a Fekete Gyémánt Kertszövetkezet apró házikókkal és deszkából épített szerszámosokkal teleszórt, szépen gondozott parcellái. Ilonka, a kertész, vendégszerelő házigazdának bizonyul. A telep bejáratánál fogad bennünket, onnan kísér a parányi „udvaron” át a hatalmas fóliasátrakhoz. Míg odaérünk leadja az imént hallott reggeli helyzetjelentést, amit — inkább csak a vendégek tájékoztatására — útiközben még ki is egészít. — Ez az égető napsütés nem kedvez a palántaültetésnek. Száraz, poros a föld — mindenki az esőt várja. Csoda, hogy egyáltalán viszik a palántát. Meg aztán a hét elején nem igen dolgoznak itt a kertszövetkezet tagjai. Szombat, vasárnap a gyári pihenőidő. Akkor lesz igazi forgalom. Ha sokan nem is, de azért egy-két kertészkedő ilyenkor is megfordul a telepen.- Botos Istvánná, a Fekete Gyémánt Kertszövetkezet tagja .. éppen a most vásárolt palántákat rendezgeti kosarában. Sürgeti a tűző nap, indulófélben van. — Korábban mindig a piacon vettem a palántát, de mostantól kezdve innen viszem — mondja. — Feleany- nyi bajom sincs ezzel, olyan jól megfogan — nem is értem, miért nem csinálták meg ezeket a sátrakat korábban ... Hasonlóan vélekedik Na- czán János is, aki ma reggel már másodszor fordul meg itt. Kovács Istvántól, az áfész felvásárlási osztályvezetőjétől tudom, hogy ez a kis telep tulajdonképpen csak a kezdet. Része annak a' több éves programnak, amelyben a lakosság ellátását, ezen belül a fólia alatti zöldségtermesztést kívánják javítani, fejleszteni. Ennek érdekében hozták létre ezt a mintakertnek is bátran nevezhető fóliás palántanevelőt, amely — bár még csak néhány napja nyitotta meg kapuit. — máris nagy népszerűségnek örvend. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már a megnyitás utáni napokban is számos kertszövetkezeti tag innen szerezte be palántaszükségletét. Pálinkás Imre például 850 darab paprika- és 550 paradicsompalántát, Kovács István 100—100-at, Nemeskéri János pedig 25— 25 paprika-, illetve paradicsompalántát vásárolt. És sorolhatnánk tovább a neveket, a tételeket, hiszen a hétvégeken szinte egymásnak adják a sátor „kilincsét” a Fekete Gyémánt Kertszövetkezet tagjai. — Tulajdonképpen ez volt az elsődleges célunk — mondja Kovács István. — Nemesített, kiváló minőségű palántával ellátni a szövetkezet tagjait, Emellett persze má. soknak is, például termelő- szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és egyéni vevőknek is szívesen adunk el, hiszen — mint látja — van miből ... Valóban van. A három óriási sátor alatt több mint 150 ezer előnevelt, tápkockába tűzdelt paprika- és paradicsompalánta fejlődik, fajtánként különválasztva. Még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a vevő mást kap, mint amit kér, nem kell a csak hónapok múlva kiderülő „turpisságtól” tartani. A kertész és két szakmunkása kitűnően érti a dolgát, akár behunyt szemmel is rámutatnak a hért fajtára. A három „átlátszó alagút” háromszor hoz hasznot. Egy ízben már kiürült a tavasz- szál. hiszen elsőként salátát, sóskát neveltek. Most a palánta a fő „termék”, de ahogyan fogj-, ahogyan szabaddá válik a terület, máris a harmadik turnust teszik a helyére. Ottjártunkkor Bend- zsák Zsuzsa és társa éppen az utótermelésre szánt korai paradicsomot ültette. Az áfész igen fontos feladatának tekinti Miskolc jobb zöldségellátásának megoldását. ■Szöveg: Nagy István Fotó: Szabados György Csak tárgyilagosan! ENCSEN, közel az állomáshoz, a kukoricaföldek helyén épül a BUBIV 10-es számú gyáregysége A provizórikusán felhúzott épületek szomszédságában magaslik a 8 ezer négyzetméteres gyártó- csarnok vasszerkezete. Előtte kis lapostetős épület, a 102 ember jelenlegi munkahelye, itt az új gyár átadásáig dolgoznak, ismerkednek a szakma fortélyaival, az épülő üzem munkásai. Szabó Dénes, a létesítmény vezető főmérnöke kalauzol végig a nagy kiterjedésű telephelyen, közben szakszerűen magyarázza, hol, milj-en részmunkái végeznek, milyen az építkezés készültségi foka, s várhatóan az építők mikorra fejezik be egy-egy területen a munkát. A gyártócsarnokkal együtt készülnek el a szociális létesítmények. az öltöző, a fürdő, az üzemi konyha és étterem, továbbá az orvosi rendelő és az iroda is. A mintegy 83 millió forintos beruházás — amely várhatóan 1974. augusztusában készül el — 400 encsi és a nagyközség közelében élő dolgozónak ad majd munkát — Igen nagy az épülő üzem jelentősége — mondta a főmérnök. — Az encsi járásban mindeddig szinte egyáltalán nem volt ipar, éppen ezért a bútoripari vállalat a megyei tanáccsal kötött szerződés értelmében minél több ember számára igyekszik munkát adni. Később a főmérnök az irodában vaskos papírhalmazból kimutatást vesz elő. — A Budapesten tanulókkal együtt a nagyközségből jelenleg több mint 200 ember tartozik az állományunkba, s ez közel ugyanennyi családban jelent egy vagy két keresőnek biztos munkahelyet. Ezeknek az embereknek már nem kell ingázniuk, helyben megfelelő munkaalkalmat biztosítunk számukra. Ez csak az egyik jelentősége az épülő üzemnek. Az úgynevezett „M” típusú család, az igen keresett Maya, Margit, Marina szekrénysorok gyártásával a bútorválasztékot is szeretnék szélesíteni. A BUBIV által gyártott, variálható bútorok régóta igen keresettek a fővárosi piacokon és külföldön. Remélhetőleg keresettek lesznek majd a borsodi vásárlók körében is. Az ideiglenes gyártócsarnokban készített, mintegy 5 ezer bútorból ebben az évben 1300 kerül csehszlovák, ugyanennyi szekrényfal szovjet és lengyel exportra, de a következő időszakban a belföldre kerülő termékek mennyisége erőteljesen növekszik majd. A tervek szerint 1975-re mintegy 240 millió forint értékben termelnek majd készárut az encsi gyáregységben. A fejlődéshez az alap máris megvan, hiszen ritkaságnak számít az, hogy egy épülő és ideiglenes helyen munkálkodó kollektíva olyan sikert mondhat magáénak, mint az encsiek. Az 1970-ben indult gyáregység az elmúlt évi munkája alapján az 1. számú gyáregységgel közösen megszerezte az élüzem címet, illetve a gyáregységek közötti szocialista munkaversenyben második ■ helyezést ért el. A főmérnök szerint ma már bizakodva tekintenek a jövőbe. A gondok megoldódtak, s ma a munkálatok ütemével igen jól haladnak a BÁEV dolgozói, akik 1972 őszén vették át a helj’i kivitelezőtől a gyáregység építésének munkáit. A TERVEK reálisak. A já_ rás ipartelepítéséhek egyik legfontosabb láncszemét képező üzem több száz helyi lakosnak adva munkát, várhatóan a következő év őszén megkezdheti majd a termelést. II. G. Átszervezés Ö sszevonás történt. Két vállalat egy irányítás alá került. Szükséges, helj'es, indokolt lépés volt. S mint ilyenkor lenni szokott, nagy belső mozgás is kezdődött. Akadt, aki előbbre lépett, mások 'új főnök hatáskörébe kerültek, de arra is van példa, hogy beosztásokat kreáltak, hogy sértődés ne legyen ... Ez esetben is így történt. Miután az üzemben van vagy két lift, néhány dózer és daruskocsi, kitalálták: szükség van valakire, aki ezzel is törődik. így született meg a beosztás: emelő- szerkezetek előadója. S hány ilyen, vagy hasonló ügy és eset akad!... Pedig ... A hatékony munka egyik feltétele a jó üzem- és munkaszervezés. De nem úgy, hogy indokolatlanul létszámot emeljenek, gyarapítsák az íróasztalok számát, hanem úgy, hogy a produktív munka legyen az igény és a cél. Mert az íróasztalnak és gazdájának hely is kell. iroda, ahol elláthatja munkakörét. Óhatatlan tehát a rendelkezés, ami nem megy mindig építkezés nélkül. Esetünkben is, az addig kultúrteremnek használt helyiséget „szabdalták” fel. Falakat emeltek, festettek, ajtókat, ablakokat, telefonokat szereltek, egyszóval lázas munka kezdődött. Mindehhez pénz, anyag és természetesen munkaerő kellett. S volt. Van. Még olyasmiből - is minden kéz alá került, amjből korábban hasztalan kértek, követeltek lenn a munkahelyeken, a műhelyekben a dolgozók. Termelési tanácskozásokon tették szóvá — hol szerényen, hol indulatosan — és jogosan: miért nem szerez be a raktár — többek között — „négyes anyát”. — Nincs! Nem lehet kapni — volt mindig a válasz. S most? Ilyen gonddal nem kellett számolni. Sőt! Nem a hagyományos anyagból, vasból valót kapták a kivitelezők, hanem elegánsabb kollekciót szereztek be — rézből. Hogy ez netán drágább? Oda se neki! Egy ekkora átszervezés számlája ezt is elbírja. Csak az a ki birhatatlan — s ez már az üzem közvéleménvének a szava —, hogy amikor a mindennapi munkához szükséges valami, akkor döcögnek a „feltételek”. Pedig e nélkül, jól dolgozni nem lehel. Még akkor sem, ha a főmérnök — időnként — szabályos ellenőrzést tart: rendben vannak-e a szerszámos ládák? Mintha ezt nem végezhetné el a művezető vagy a csoportvezető. JŐ és helyes dolog ez a fajta érdeklődés is, a munkahely első számú irányítói részéről, de csak a maga idejében. Mert van ennél — adott esetben — fontosabb is. Például az, hogy legyen négves és más anyacsavar. anyag °s minden „kellék”, amire szükség van egy motor vagy villanykapcsoló megjavításához, vagy akár egy zár felszereléséhez. Nem is szólva nagyobb volumenű feladatokról. A lényeg: a helyes és szükséges átszervezéseknél is ildomos dolog úgy lebonyolítani m_- dent, hogy szó ne érié a ' elejét, s főként- ne iegvenek „vadhajtásai” is egv iiveu akciónak. Amellett nem --irt arra is gondolni: a közvélemény igazságérze^e eyvezik-e és milyen fokon az ef'”éi“ intézkedésekkel. T. F: 4z átlátszó alagút Maya, Margit, Marina... Munkahely több száz embernek
